Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-03 / 128. szám, péntek

OLVASÓINK OLDALA ÚJ SZÓ* 1994. JÚNIUS 3. Tisztelt szerkesztőség! ... Honnét van a pártoknak az a sok milliójuk, an) i t a választási' kampányra költenek? Miért kell az egyszerű embertől meg azt a keveset is elvonni,, amit keres, vagy kap mint szociális juttatást (gondolok itf arra, hogy most kisegítették az egészségügyet és az oktatásügyet, miközben emelik az adókat, az árakat, elveszik a családi pótlékot stb.) Ha ilyen gazdag pártjaink vannak, miért nem ők támogatják az iskolákat, kórházakat, miért plakátokra költik a pénzt? K. I. Kamocsa ... Május végén sikeres körzeti tűzoltó versenyt rendeztek Deresken. Huszonhat raj mérte össze erejét, a fiatalok korosztályában Gömörpanyit, az idősebbek csoportjában Sajógömör vehette át az első helyért járó oklevelet. Elismerés illeti a felfalusi női rajt, tagjai konkurencia nélkül mutatták be ügyességüket. GÖMÖRI KOVÁCS ISTVÁN Sajógömör ... Hárman, nyugdíjasok . élünk együtt. A közelmúltban a telefonszámlánk 99 719 impulzust mutatott ki, tehát egy napra 3 216 esett. Nem tudom, hogy ez műszakilag lehetséges-e, de ez áll fehéren feketén. És mindezért 157 596 koronát kellett volna fizetnünk. Természetesen reklamáltunk. A vállalatot nem rendítette meg a számla, a hibás számok. Nem kértek bocsánatot, az összeget egyszerűen kijavították a megszokottra. Hogyan bízhatok meg én ezentúl bennük? Hol van a garancia, hogy nem károsítanak meg mindig néhány koronával? IVÁN SÁNDOR Kassa Amíg nem késő (Befogadták, Új Szó, 1994. 5.13.) Megható lehetett a volt magyar egyházi fővárosból érkezett zokogó férfi. Ötven éve nem énekelt magyarul... Tudtommal még úgy húsz évvel ezelőtt, a nagyszombati Szent Ilonatemplomban rendszeresen voltak magyar misék. Mert hiszen még voltak hívek is, és mindig akadt magyarul tudó pap is. Közel tíz éve pedig felújítottam a búcsújárást a Szent Miklós-székesegyházba. Minden évben november 13-a és 2l-e között valósul meg. A zarándoklat alkalmából 1991-ben az Ifjú Szivek énekkara Schubert miséjét adta elő. Az évek folyamán több ezren énekeltük ott a magyar himnuszt is bármennyire is hihetetlennek tűnik azoknak, akik még nem vették a fáradságot, hogy akár kíváncsiságból is eljöjjenek. Nem tudom elhinni, hogy a kedves, zokogó férfi ne tudna a híres Nagyszombati Szűzanya búcsújáról. Vagy talán a neje akadályozta meg eddig, hogy magyarul énekeljen? Egyébként, a IV. Béla alapította város a magyar etnikumtól alig 15 kilométerre terül el. Én például Nagymácsédról nemegyszer kerékpárral közelítettem meg. Éppen ezért nyilván be is települnek magyarok a környékről. Jó tíz éve Csemadok-alapszervezetet szerettem volna alapítani a városban. Ennek kapcsán több, főleg idősebb magyar őslakost ismertem meg, akiknek csäk a buzdítás hiányzott. Az pedig, az akkori Csemadok-elnök részéről elmaradt, mondván: nem Nagyszombatban kell új szervezetet létesíteni, hanem a Csallóközben. Nagyszombatban ma még lehetne Csemadok-szervezetet vagy MKDM-klubot alapítani, addig, amíg nem késő! ZILIZI TIHAMÉR Pozsony A magyar pártok együttműködéséről Egy párt, három frakcióval Keresztény neveltetésemnél és inkább konzervatív-keresztény, mint liberális beállítottságomnál fogva eddig többnyire az MKDM jelöltjeit, illetve politikai programját támogattam. Most mégis azt kell mondanom, alighanem az Együttélésnek van igaza, amikor egy újabb koalíció helyett egy egységes magyar párt vagy unió kialakítását szorgalmazza. Egy egységes magyar párt (vagy unió) három , fő frakcióval (keresztény-konzervatív, liberális-kozmopolita, szocialista-materialista) szerintem sokkal hatékonyabban tudná képviselni a Szlovákiában elő magyarok érdekeit, mint egy koalíció, és ennél magasztosabb, fontosabb érv számomra nem létezik. Az MKDM vezetőségét az elmúlt években többször igyekeztem befolyásolni, hogy tegyen lépéseket egy egységes magyar párt vagy unió kialakítása irányában. Most újra megteszem ezt, még ha a kezdeményezéssel már el is késne a szlovákiai keresztény-konzervatív magyarság eddigi és jelenlegi elitje. ' Babilonban vagyok? Meggyőződésem, hogy a magamfajta, jelenleg eliten'kívüli, mezei keresztény-konzervatívok többsége is inkább azt várná el az MKDM vezetőségétől, hogy ha már okvetlenül csatlakoznia kell a két szlovákiai magyar liberális-materialista párt kezdeményezéseinek egyikéhez, akkor az eleddig sokkal megbízhatóbban politizáló Együttélés választások előtti elképzeléseit részesítse előnyben. Meggyőződésem az is; hogy ha megalakul egy ilyen magyar „szuperpárt" vagy unió, akkor az eddigieknél sokkal több szlovákiai magyarnak szottyan kedve ahhoz, hogy aktívan bekapcsolódjon az egyesülés által jelentősen megtisztított honi kis magyar politikai életbe, aminek következtében nagyobb választékból .népszerűbb, jobb és szakmailag felkészültebb képviselőjelölteket lehet majd állítani. A szélesebb körből gondosabban és demokratikusabban kiválasztott közös jelöltekre aztán nagyobb számban és nagyobb kedvvel fognak nyilván voksolni a szlovákiai magyarság széles tömegei is. KOVÁCS LÁSZLÓ Pozsony Ha valamennnyien egy közös cél érdekében politizálnának, és az nem lehet más, mint nemzeti kisebbségünk jogainak szavatolása, akkor kötelességük megkeresni a közös utat is e cél eléréséhez. A magyar kisebbség érdekében, ném pedig ellene kell politizálnia minden magyar pártnak. Amely ezt nem teszi, és nem tartja legszentebb kötelességének, az ne nevezze magát magyarnak, s aki önös pártérdekeket helyez a közös cél fölé, az nem való a parlamentbe. Politikusainknak feltétlenül kerülniük kellene az egymásra mutogatást, a lejáratást és az olyan öntömjénező kijelentéseket, amelyektől nem volt mentes a magyarországi választási kampány. Erkölcstelen dolog mindig a másik múltjára hivatkozni. Most itt a lehetőség a bizonyításra. De nem úgy, hogy én több, jobb vagyok a másiknál, hanem hogy egyek vagyunk a nehéz és felelősségteljes munkában. És ekkor, de csakis ekkor számíthatnak vajamennyi magyar szavazatra. FORGÁCS MIKLÓS Léva Miért késnek a koalíciós tárgyalások? Olvasva pártjaink és mozgalmaink nyilatkozatait, az az érzésem, hogy az ókori Babilonban vagyok, abban az időben, amikor az Űr megzavarta az emberek nyelvét. Mert itt mindenki mondja a magáét, de nem igyekszik odafigyelni a másik szavára. Mintha nem is beszélnének valamennyien közös anyanyelvünkön, magyarul. És éppen ezért, a közös nyelvért és a nyelvet magáénak valló felvidéki népünkért kellene összefogniuk - pártoknak és mozgalmaknak, politikusoknak és választóknak. Egységes és egyértelmű politikát kell folytatni. Mindenki egyért, és egy mindenkiért. Ha ez nem így lesz, nem segít sem koalíció, sem unió. Lázas aktivitás észlelhető a politikai pártok között, naponta tárgyalásokról, szerződésekről érkeznek a hírek. Beindult a választási propaganda, az ígérgetések. A- szlovákiai magyar pártok és mozgalmak berkeiben látszólag csend és nyugalom uralkodik, itt-ott nyilvánosságra kerül néhány hivatott vágy kevésébé hivatott személy nyilatkozata. Ezek a nyilatkozatok eléggé burkoltak, így a választó azt sem tudja, hogyan áll tulajdonképpen a helyzet, így mindenki saját maga kénytelen kialakítani elképzelését, amely rendszerint nem felel meg a 'valóságnak. A magyar pártok és mozgalmak köreiben pedig biztosan állandó téma a koalíció, az alapérdekek egyeztetése. Ez utóbbival kapcsolatban a magyarság eddigi képviselete eredményesnek mondható, tehát továbbra is az eddigi vonalon kell haladni, minden csatlakozónak ehhez kell alkalmazkodnia. Ettől eltérni nem lehet, mert minden más elképzelés sikertelenséget okozna. GY. NAGY LAJOS Dunaszerdahely ...A magyarországi választások azt mutatják, hogy az Együttélést istápoló nemzeti pártok egyértelmű vereséget szenvedtek. Ezek szerint a nacionalista politizálásnak ott is befellegzett. A közvélemény, a hazai magyarság döntő többsége szerint a három szlovákiai politikai tömörülésnek koalíciót kell létrehoznia. Miről kell még vitázni? NAGY SÁNDOR Bős Fél cipó A kisebbik lányom a minap, valamit elintézendő, a nagyobbik lányomnáljárt, aki már külön családi életet él. Hazaindulván, a lépcsőházban felhúzta a cipőjét az egyik lábára, majd azon egyensúlyozva nyúlt a másikért, A másik cipő sehol. Hiába kutattak az előszobában, hiába néztek körül a lépcsőházban, a cipő szőrén-szálán eltűnt. Es csak az egyik! Később a gyerekek átkutatták a környék bozótosát és a kukát. Eredménytelenül! Kölcsöncipőben jött haza a lányom. Anyjával azonnal elpanaszolták nekem az esetet. Én nem úgy reagáltam, mint ahogýan az várható lett volna. Elkezdtem meditálni. miért is követhette el az illető az egészet. Több magyarázatot találtam: a/ Újgazdag csemete a tettes, aki újabbcm utálja azokat a gyerekeket, akiknek szülei megpróbálnak a hovatovább alamizsnának beillő havi fizetésükből megélni, b/ A lányom valakit valahol bokán rúgott - szándékosan vagy véletlenül és az bosszúból a vétkes cipőt elvitte, c/ Egy féllábú sorsüldözött „ballagott" le mankójával a lépcsőházban, és elémelte a neki jó cipőt. A feleségemet az esette! kapcsolatban az dühítette a leginkább, hogy én nem kaptam dührohamot. Ellenkezőleg, röhögtem! Elvégre nem szerzek jó napol annak a kópénak, aki legalább 850 koronát emelt ki a zsebemből esztelenül! Bár Ira ez valakinek sikerélményt okoz... SZTRECSKÓ RUDOLF Komárom Felix rajza Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink biz,almát, és várjuk további leveleiket. Minek nevezzelek? A rendszerváltás előtt nem okozott problémát a megszólítás, mert a ránk kényszerített elvtárs, akár nőről

1, akár férfiról volt szó, mindenkire vonatkozott, ha közben borsózott is a hátunk, mert a legtöbb esetben a megszólítottal nem értettünk egyet elvben. Jómagam abban az időben is a nőket inkábbb hölgyeknek szólítottam, azonban a férfiakkal szemben rákényszerültem az elvtárs használatára, főleg akkor, ha magasabb beosztású pártfunkcionáriussal kellett szóba állnom. A bársonyos forradalom után nem egy esetben estem zävarba. A nőkkel nem voltak problémáim, mert továbbra is hölgyeknek tituláltam őket. Problémát okozott, amikor olyan férfiakkal találkoztam, akik azelőtt kategorikusan megkövetelték az elvtárs megszólítást. Mint például az, aki a kommunista párt hathatós támogatásának köszönhetően szerezte meg a mérnöki diplomát, annak ellenére, hogy még a folyékony olvasással is problémái voltak. Nagyon meglepődtem, amikor a rendszerváltás után ez a „mérnök" a kommunista pártkönyvét kicserélte a HZDS-igazolványra, és ennek köszönhetően megint magas beosztás^ ba került, és megkövetelte a főnök úr megszólítást. Mit hoz a sors! A minap ügyeimet, intézve kénytelen-kelletlen személyes kapcsolatba kerültünk. Mivel tudom, hogyan jutott a mérnöki címhez, ezt a titulust nem akartam használni. Nagyobb nehézségem akkor támadt, amikor amúgy mellékesen figyelmeztetett, neki kijár a szerinte kötelző főnök úr megszólítás. Mivel azelőtt is tegeződtünk, hirtelen nem jutott más megoldás az eszembe az általa megkövetelt megszólítás elkerülésére, mint hogy keresztnevén szólítsam. Ezek után, mondanom sem kell, dolgavégezetlenül hagytam el a főnöki irodát. Azóta is sokat tűnődöm ezen a jelenségen, hiszen jellemtelen embereket nem szokás (nem illik) úrnak titulálni. Ezért is teszem fel magamnak egyre gyakrabban, a költőt idézve, a kérdést: Minek nevezzelek? NAGY ANDRÁS Kamocsa Köszönet Laci bácsinak Megtudtam, hogy azok a szlovák állampolgárok is kártérítést igényelhetnek Magyarországon, akiket az akkoriban Magyarországhoz tartozó területekről hurcoltak el a volt Szovjetunióba. Anyámnak is jogigénye támadt elhunyt apám után. Megkezdtem a szükséges okmányok beszerzését, hogy. a meghatározott időpontig leadhassam a kérvényt. Ennek során kétféle hozzáállással találkoztafn - az egyik bürokrata, a másik humánus volt. Végül már csak az a bírósági végzés hiányzott, amely, apámat holtnak nyilvánította. Egymáshoz küldözgettek a hivatalok - a lévai és nyitrai járási, bíróság, a lévai levéltár, az anyakönyvi hivatal, a nemzeti biztosító: Két hónapos hajsza után egy sornyi kísérőszöveg nélkül a nyitrai bíróság küldte el a kért bizonylatot, tanúsítva hivatalaink lelketlenségét, 'arroganciáját. Az ügyintézés meggyorsítása érdekében felkerestem az MKDM irodáját. Annak ellenére, hogy előzetes bejelentés nélkül érkeztem. Ásványi László megértéssel fogadott, és készségesen segített. Bőven volt munkája, de három és fél órát mégis az én ügyemnek szentelt. Lefordította a bírósági végzést, elment velem a magyar nagykövetségre, ahol hitelesítették a fordítást.. Vajon meddig tartott volna ez más hivatalokban?! Kétféle hozzállás az emberekhez! Az első érzéketlen, bürokratikus, a másik viszont megértő, segítőkész. Ez utóbbit a mindenki által Laci bácsinak nevezett, igaz ember képviselte. Bárcsak ilyen emberek lennének hivatalainkban! TIBOR VALÁŠIK Hlohovec