Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-03 / 128. szám, péntek

1994. JÚNIUS 2. ÚJ SZÓ' SPORT 7 „Szemérmes űriház" Néhány gondolat a Szlovákiai Magyar írók Társaságának közgyűlése kapcsán Május a szerelem hónapja. S kissé az irodalomé is, amely, közmegnyugvásra, immár ötödik éve szabadon és ideológiai megkötöttségek nélkül születhet és láthat napvilágot. Tanúsítja ezt kiadóink örvendetes fölfutása és az irodalom szellemének egyre dinamikusabb térhódítása a szlovákiai magyarság esetében is. Az olvasóközönség vásárlóerejének csökkenésével párhuzamosan egyre több értékes és nívós könyv jelenik rťieg. A szlovákiai magyar tollforgatók szervezeti léte azonban, a'biztató jelek ellenére, vagy azzal együtt, az elbizonytalanodás és a szemérmes tapogatózás stádiumában leledzik. A két évvel ezelőtti íróközgyűlés katarzisért és megtisztulásért kiáltó, viharos felhangoktól sem mentes zajlása (melyen többek közt magának a Társaságnak a léte is megkérdőjeleződött) után egyfajta csöndes konszolidáció következett, mintegy bizonyságául annak, hogy tollforgatóinkat egyre kevésbé érdekli a szövetségesdi és egyre inkább magában az alkotásban s ezen túl a mind markánsabban profilálódó szellemi (kiadói) műhelyek körüli helyezkedésben igyekeznek talajt fogni. S ez valahol így lenne rendjén, ha nem lennének megválaszolatlan kérdések. Áz első és legfontosabb kérdés, hogy mire szolgál egyáltalán az SZMÍT mint írószervezet? Érdekvédelmi szerv-e vagy valamiféle fedőszerve irodalmi életünknek, netalán szellemi "fórum, amely csoportok és irányzatok fölött lebegve próbál összhangot vagy értékrendet képviselni a (szintén természetes) szétforgácsolódásban? Utóbbi legkevésbé, mint ahogyan kiderült a május közepéikfartott tisztújító közgyűlésen, melyet a tagságnak (közel százas létszám) alig valamivel több mint az egyharmada tisztelt meg jelenlétével. Méla unalom lengte be a Csemadok pozsonyi nagytermét, ahol a beszámolókat követően (Szeberényi Zoltán az elmúlt év könyvtermését értékelte, Fónod Zoltán pedig titkári beszámolót tartott) nagyobb izgalmat és némi vitát mindössze az Irodalmi Szemle birtoklásának kérdése váltott ki, melyet a jelenlevők többsége jogilag is az SZMÍT tulajdonában szeretne tudni. Nem azért, mintha a Madách-Posonium kft. elhanyagolná az irodalmi folyóiratot (sőt, mint Tőzsér Árpád főszerkesztő beszámolt róla, a legnehezebb pillanatokban csupán a Madáchnak köszönhetően tudott megjelenni a Szemle), hanem egyszerűen azért, mert eredetileg is az egykori Írószövetség tulajdonát képezte, s csak miután az lemondott róla, vette át kényszerűségből kiadását a Madách Könyvkiadó. Mindenesetre az új választmány megbízást kapott a közgyűléstől, hogy rendezze a tulajdonviszonyt. Az SZMÍT titkári beszámolójából kiderült, hogy a szervezet egyik legsikeresebb tevékenysége a határon túli írók (Jókai Anna, Szakolcai Lajos, Tornai József, Papp Tibor, Borbándi Gyula, Egyed Péter, Szegedi Maszák Mihály és mások) előadói délutánjainak megtartása volt tavaly mely előadások, színvonaluk dacára, meglehetősen csekély érdeklődést váltottak ki íróinkban. Titkári beszámolóját követve ötéves munka után Fónod Zoltán, a győzködés ellenére, lemondott választmányi tagságáról. Kérdés, akad-e az új választmányban valaki, aki hozzá hasonló szorgalommal és alapossággal végzi majd a szervezési teendőket. Szeberényi Zoltán értékelő beszámolójában, mely a rá jellemző alaposság ellenére féloldalasra sikeredett (pusztán azért, mert kiadóink nem vették a fáradságot, hogy valamennyi általuk kiadott kötetet bekiildjék a Litfondhoz), kiemelte, a tavalyi hazai magyar könyvtermés jó színvonalat képviselt, kiemelkedő alkotások jelentek meg főleg a regény műfajában (

Duba Gyula, Fülöp Antal és mások kötetei), a kisprózában (Bereck József vagy Mórocz Mária kötetei), de jelentős alkotásokat produkált az esszéirodalom is (elsősorban Tőzsér Árpád és Turczel Lajos könyvei). A költészetről kevés szó esett, míg az egyre nívósabb gyermekirodalom ismét mostohagyerek maradt. Szó esett még többek közt arról is, hogy irodalmunk három alkotóját jelentős magyarországi díjakkal tüntették ki (Dobos László Kossuth-díjat, Gál Sándor és Tóth László József Attila-díjat kaptak), s hogy a Szlovák Irodalmi Alap pályázatán kik szerepeltek sikeresen. Hiányérzetet keltett viszont, hogy irodalmi folyóirataink elmúlt két évi színvonalát, tevékenységét senki nem vette górcső alá. Hiányzott persze egyéb is. Nem esett szó többek közt kritikaírásunk pangásáról, a könyvkiadói rivalizálásból eredő könyterjesztési zavarokról, az ösztöndíjak és pályázatok kérdéseiről és egyebekről sem. Bár meglehet, hogy az új összetételű választmány (Bereck József, Csanda Gábor, Hizsnyai Zoltán, Mayer Judit, Szeberényi Zoltán, Z. Németh István és Tóth László), amely a határozati javaslat szerint köteles évente két taggyűlést összehívni, határozottabb elképzelésekkel lepi majd meg a társaságot. Mert egyelőre úgy látszik, hogy a szlovákiai magyar irodalom, mint alma a héját, lehámozta magáról a szervezeti kötöttségeket és önfeledt anarchiában éli egyre függetlenebb életét. Ami, nem győzzük hangsúlyozni, egyáltalán nem baj. Sőt. Ugyanakkor nem ártana tisztázni az SZMÍT szerepét, hogy á paternalista évtizedek után ne váljon sóhivatallá. KÖVESDI KÁROLY Idén másodszor: Szlovákiai magyar könyvnapok Tavaly júniusban az Akadémiai ' Könyvkiadó, a Kalligram, a Bog-Molnár Könyvterjesztő Vállalat és az ÚJ SZÓ hagyományteremtő céllal szlovákiai magyar könyvnapokat szervezett, mégpdig a hasonló magyarországi rendezvény hagyományaihoz híven ebből az alkalomból megjelentetett könyvekkel és.író-olvasó találkozókkal. Amint azt Molnár Józseftől, a három szervező által alapított Akadémia Könyvesház ügyvezető igazgatójától tjiegtudtuk, a rendezvénysorozatra idén is sor kerül, ráadásul a tavalyinál több résztvevővel, hiszen a szervezésből szinte az összes hazai magyar könykiadó kiveszi a részét. Az Akadémia Könyvesház április végére a szervezésben szintén sokat segítő Dunaszerdahelyi Járási Könyvtárba meghívta az összes hazai magyar kiadót és a Pannónia kivételével ezek meg is jelentek. így azután az AB Art, Kalligram, Lilium Aurum, Madách, Microgramma és a Nap megegyeztek, hogy az idei Szlovákiai Magyar Könyvnapokatjúlius 16-18. között, két héttel a Magyar Ünnepi Könyvhét után szervezik meg. A rendezők főként a hazai magyar könyvekre összpontosítanak, ezen' belül a tavaly októbertől kiadott könyveket lehet majd bemutatni. A választék . várhatóan megfelelő lesz, hiszen a kiadók előrejelzése alapján összesen nyolcvanegy mű várható, és ezek közül legalább negyven valóban a könyvnapok alkalmából jelenik meg. A kínálatot ezenkívül kiegészítik a magyarországi könyvhét újdonságai, sőt várhatóan vajdasági, erdélyi és kárpátaljai magyar könyvek is. A tavalyihoz képest növekedik a helyszínek száma - főként a Madáchhálózatnak .köszönhetően. Tizennégy helyszín már biztos, öttel pedig folyik az egyeztetés. Már most nyilvánvaló,' hogy az olvasók Pozsonytól Nagykaposig és Királyhelmecig az egész magyarlakta területen megismerkedhetnek a könyvújdonságokkal. A tavalyihoz képest viszont csökken az író-olvasó találkozók száma, de azért, egyegy dedikálás mindenütt lesz majd. Molnár Józseftől azt is megtudtuk, hogy a rendezvény népszerűsítésére ezidáig az ÚJ SZÓ-n kívül a Nap, a Szabad Újság és a Csallóköz vállalkozott, s a Szlovák Rádió, illetve a televízió magyar adásainak segítségére is számítanak. (tuba) Erőt adó helytállás Beszélgetés dr. Kiss László orvostörténésszel Dr. Kiss László csilizradványi körzeti orvos hétköznapi teendőin túl szabadidejének nagy részét, szlovákiai magyarként, orvostörténeti kutatásokkal tölti. Rendszeresen publikál honi sajtótermékeinkben - á Hét, Új Nő, Slovenský lekár közli írásait -, valamint olyan nemzetközileg is elismert magyarországi szaklapokban, mintamilyen az Orvosi Hetilap, Medicus Universalis vagy az Orvostörténeti Közlemények. írásainak elismeréseként immáron két alkalommal kapta meg az Orvosi Hetilapban közölt legjobb orvostörténeti írásért járó Markusovszky-díjat, ugyanakkor birtokosa a Medicus Universalis nívódíjának is. Alábbi beszélgetésünknek az adta az apropóját, hogy dr. Kiss Lászlónak a Dh-PRESS Kiadó gondozásában nemrégiben jelent meg első könyve, amelyet Pongrácz Lajosról, a Hont vármegyei reformkori közéleti személyiségről írt. Könyvének érdekessége, hogy a szerző elemzésein kívül Pongrácz irodalmi és újságírói tevékenységéről is képet ad. 0 Mielőtt hobbijáról beszélne, kérem árulja el, hogyan is telik el egy körzeti orvos hétköznapja ? - Délelőtt rendelés, délután pedig beteglátogatás - mindez persze egyre nehezebb körülmények között, mert átalakulófélben levő egészségügyünk egyre mostohább feltételeket teremt orvos és beteg számára egyaránt. A gyógyszerfelírási problémák miatt többet kell utazgatniuk a pácienseknek, s ez egyértelműen az orvos és beteg közti viszony megrontója. 0 Mi ad erőt mégis ebben a nem túl vigasztaló helyzetben ? - Többek közt az, hogy van egy hobbim, az orvostörténet kutatása, s eközben gyakran kerülök olyan témákkal kapcsolatba, amelyekbői erőt meríthetek. Elődeinknek népességeket megtizedelő járványokkal kellett megbirkózniuk, sokkal nehezebb körülmények között és jóval hiányosabb ismeretekkel, mint amilyenekkel mi rendelkezünk, mégis helytálltak. Nekem tehát elsősorban őseink elszántsága, bátor és kitartó helytállása az, ami erőt ad. 0 Első könyve, a Pongrácz Lajosról írott monográfiája nehezen kapcsolható össze orvostörténeti munkáival. Hogyan jutott el Pongráczhoz,? - Mind a Pongrácz Lajosról írott könyvem, mind pedig az utóbbi időben publikált történeti, illetve kultúrtörténeti dolgozataim, munkásságom melléktermékeinek tekinthetők, hiszen kutatásaim fő területe az orvostörténet. Ha kutatásaim során rábukkanok egy érdekes kultúr-, vagy helytörténeti adatra, azt nem hagyom parlagon. Pongrácz Lajos, mint szülőhelyem, a történelmi Hont vármegye reformkori életénekegyik meghatározó személyisége elsősorban azért érdekelt, mert róla eddig még egyetlen komolyabb tanulmány sem készült. Pedig rendkívül gazdag és értékes elsősorban az ő 1848 előtti munkássága. Messze túlnövi a regionális kereteket, s mint cseppben a tenger, visszatükrözi a reformkor hangulatát, annak főbb irányvonalait - állítja többek között a könyv lektora, Turczel Lajos is. • Dr. Kiss László szóban forgó könyvéből és az általa publikált írások zöméből is egyértelműen kiderül: az egykori Hont megyét tartja szellemi bölcsőjének. - Egy Ipolyságtól mintegy 10 kilométerre található községből, Palástról sžármazom. A honti táj, a honti gyökerek tagadhatatlanul meghatározóak az életemben. Noha a sors úgy hozta, hogy az ipolysági kórház belgyógyászati osztályán eltöltött jó néhány esztendő után családommal a csallóközi Csilizradványra kerültem, gondolataimban és írásaimban a legtöbbször mégis az egykori Hont megyében kalandozgatok. 0 Publikációi milyen visszhangra találnak a szlovákiai, illetve a magyaror-' szúgi szaklapokban ? - Ezzel kapcsolatban felemás érzéseim vannak; az egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Szlovákiában szlovák nyelvű szaklapokban is rendszeresen publikálok, hiszen írásaim többségének tárgya a mai Szlovákia egy szelete. Ennek ellenére publikációim szinte teljesen visszhangtalanok, gyakorlatilag semmilyen kapcsolatom sincs a szlovák orvostörténészekkel, viszont sokkal jobb kapcsolatban állok a magyarországiakkal, a Magyar Orvostörténeti Társaság vezetőségi tagja is vagyok. 1985 óta rendszeresen publikálok abban a nemzetközileg is elismert Orvostörténeti Közleményekben, amelynek szerkesztője miniszterelnökké választásáig Antall József volt, aki orvostörténészként is jó hímevet szerzett a magyaroknak. 0A szlovákiai magyar lapok mennyire várják dr. Kiss László írásait ? - A Hét rendszeresen közli történeti tárgyú írásaimat, ezen túl gyakran jelentkezem egészségnevelő cikkekkel is. A már említett kulturális hetilapon kívül ilyen írásaim az Egészségben és az Új Nőben jelennek meg. • Visszatérve a szinte még nyomdafestékszagú könyvéhez. Kinek ajánlja elolvasásra? - Pongrácz Lajosról írott könyvem, remélni szeretném, érdekes olvasnivalóval szolgál minden olyan érdeklődőnek, akit izgat Kossuth és Széchenyi, reformkori tevékenysége. Hiszen Pongrácz az elsők közt reagált 1841-ben Széchenyi híres röpiratára, a Kelet Népére. írása nagyon hűen tükrözi Magyarország akkori köznemeseinek és elszegényedett nemeseinek hangulatát. 0 Mikor találkozhatunk dr. Kiss László egy újabb könyvével a könyvesboltokban? - Reményeim szerint már a nyomdai előkészítés fázisában tartanak annak a könyvnek a munkálatai, melynek a tudományos ismeretterjesztés olyan művelői mellett, mint Lacza Tihamér és Ozogány. Ernő, én is társszerzője vagyok. A Madách Kiadóvállalatnál megjelenő könyvünk Szlovákia magyarlakta részének jeles kultúr-, tudomány- és orvostörténeti

: személyiségeit mutatja be, egy-egy rövid életrajz, pályakép kíséretében. KOSÁRDEZSŐ Színe és visszája * Nyomtatás nélküli hetilap. A világhírű amerikai hírmagazin, a Time az első hetilap, amelyet nem a postás kézbesít egymillió olasónak, hanem egy nappal a megjelenés előtt megkaphatja a tévékészüléke képernyőién. S innen aztán ki is nyomtathatja magának. A kezdeményezésnek óriási a sikere/Rövidesen bekövetkezik, hogy az olvasó a szerkesztőség kínálatából olyan Time-ot állít össze magának, amilyet óhajt. * * * • * Római utazókocsival - magyarhonban. A régmúlt századokra emlékeztető érdekes programmal készül az Expóra a székesfehérvári Szent István Király Múzeum. A rómaiak korában használt útibatárt rekonstruálva több lovaskocsit is elkészítettek, s velük viszik a kirándulókat a Tác mellett feltárt római település, Gorsium és Baláca között. Balácán - a mai Nemesváros - a római kori villagazdaság maradványait mutatják meg az utasoknak, akiknek útközben módjuk lesz megtekinteni a feltárt római kori emlékeket. * * * * Árverésen Sosztakovics szerelmes levelei. A zeneszerző 1934-36 között írt 21 szerelmes leveléről van szó. Ezek betekintést adnak a művész szenvedélyességén túl a harmincas évek zűrzavaros időibe, amikor Sztálin sok művészt és írót üldözött. „Senkinek se tégy említést arról, hogy szeretsz. Isten óvjon attól, hogy megtudja ezt Makszim Gorkij" - olvasható az egyik levélben. A címzett a 20. évét betöltött Jeleňa Konsztantýinovszkaja bölcsészhallgató volt, aki németre tanította a zeneszerzőt. Nem tudni viszont, ki volt az, aki a szerelmes leveleket árverésre bocsátotta, mert a Sotheby' cég szakértője ezt nem volt hajlandó elárulni a Reuter tudósítójának. * * * A briteknek is drága. Egyes brit műemlékek megtekintése olyan magas belépti díjjal jár, hogy a hazaiak közül ezt nem mindenki engedheti meg magának. Erre a következtetésre jutott a brit fogyasztók szövetsége, a legutóbbi áremelkedések hatásait vizsgálva. Az árak „megborsozása" ez egyszer az életben turistaszemlélethez igazodik, minthogy a külföldiek akármilyen áldozatra hajlandók, hogy a híres műemlékeket, múzeumokat, ha már ott járnak, megnézzék. * * * * Elvis Presley ismeretlen lemeze, Az amerikai Memphisben bukkantak Elvis Presley kiadatlan, tehát forgalomba nem került lemezére. A felfedezés egy texasi házaspár érdeme, akik megszállott Elvis-rajongók lévén, egyebek közt megvették az emléktárgyként kínált 25 cm-es lemezt is. Presley 19 éves korában készült lemeze körül, melynek költségeit az énekes-szerző maga fedezte, tisztázatlan a szerzői jog. Egyelőre áz alkudozásnál tartanak. * * * * Egy kínai Cannes-ban. Párizsban már vetítik Zhang Yimon kínai rendező Élni! című, a cannes-i fesztiválon bemutatott filmjét. Kínában azonban ném kerülhet a mozikba. A rendező reméli, hogy „egy nap" biztosan megváltozik a helyzet. A film egy kínai család sorsát, hányattatásait mutatja be, a kulturális forradalom időszaka hétköznapi emberének életét és érzésvilágát ábrázolja, de a cselekmény a hetvenes évek közepén megszakad. Ezt több kritikus nehezményezi. (k-s)