Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-30 / 151. szám, csütörtök

6 MINDENNAPI BŰNÜGYEINK ÚJSZÓ 1994. JÚNIUS 30. Megerőszakolta, leszúrta, majd rágyújtotta a házat - Tudod, mi újság? Leégett M. O. háza - hallgatta barátját Marian és ez a hír kicsit megnyugtatta. Ő volt ugyanis a gyújtogató, s tettét azzal a szándékkal követte el, hogy elsimítsa éjjeli gaztettének nyomait. A 20 esztendős, Rimaszombati járásban lakó fiatalember aznap (1993. IX. 28.) az egész világra haragudott. Bosszúsága azzal kezdődött, hogy a kocsmában beleivott ismerőse sörébe, s az tettét zokon vette. Alighogy az illető kiment, Marian utána settenkedett, leütötte, majd „hogy máskor ne legyél annyira finnyás" szavakkal fejbe rugdosta. Bosszúját követően vissza akart térni a kocsmába, de eszébejutott, elfogyott a pénze. Ezt úgy oldotta meg, hogy leütött egy, a buszmegállón yárakozó férfit, s elvette 120 koronáját. Közben az italboltot bezárták. Marian a távozó vendégek közt felismerte egyik ismerősét, a 45 éves Máriát. Eszébe jutott, hogy a nő tartozik neki 80 koronával. Követelni kezdte a pénzét. Az adós azzal próbálta lerázni a kellemetlenkedő részeg férfit, hogy most nincs nála pénz, de holnap, legkésőbb holnapután megadja tartozását. - De nekem most van rá szükségem - makacskodott Marian, majd eszébe jutott egy más megoldás. - Fizethetsz természetben is. Együtt töltjük az éjszakát és kvittek leszünk - javasolta, ám a nő ezt erélyesen elutasította. Az ittas fiatalember csalódottan sarkon fordult s elindult hazafelé. Sajnos, az alkohol hatására újabb gazemberséget agy alt ki. Ha nem lett az enyém önszántából, majd megszerzém magamnak erőszakkal - gondolta, és amit eltervezett, azt véghez is vitte. A már alvó nőt felrázta, majd, hogy elmenjen a kedve a védekezéstől, ököllel puhította. Letépte áldozata hálóingét, szétfeszítette lábait és durván megerőszakolta. A megalázott nő ekkor, végzetes hibát követett el, mely életébe került. Fenyegetni kezdte Mariant. „Ezért meglakolsz. Jól ismerlek, tudom a címedet is. Börtönbe juttatlak." A férfi megijedt. Tudatosította, ha áldozata feljelenti, visszakerül a dutyiba. Ezt csak egy módón kerülhette el... Előbb megszorította Mária torkát, és amikor az már csak hörgött, a konyhából egy kést hozott, és a nő nyakába szúrva átvágta ütőerét. A vérfürdő helyét dunyhákkal, plédekkel takarta le, majd hogy eltüntesse a nyomokat, felgyújtotta a házat. Marian pár óra leforgása alatt hét bűncselekményt követett el. Súlyos testi sértésért, lopásért, rablásért, nemi erőszakért, gyújtogatásért, személyi szabadság korlátozásáért, és gyilkosságért került a vádlottak padjára. Tizenhét év fegyházra ítélték. Az utolsó szó jogán csak ennyit mondott: amit tettem, sajnálom. (ordódy) Akciófilmeken nevelkedtek a taxisgyilkosok 1993. június 24-én két fiatalember, a 16 esztendős Marek V. és a 22 éves Jaroslav J

. előre kitervelt kegyetlen módon nyereségvágyból megölt egy embert. A gyilkosok rövidesen rendőrkézre kerültek. Nem egész egy évvel szörnyű tettük elkövetése után, június 16-án a pozsonyi igazságügyi palotában lehajtott fővel hallgatták az ítélethozatalt. Marekot- korára való tekintettel-10 esztendőre ítélték el. Büntetését a fiatalkorúak börtönében fogja letölteni. Bűntársát, Jaroslavot 20 évi fegyházzal sújtották. Az ítélet még nem jogerős. A két hidegvérű gyilkos a végső szó jogán mindössze ennyit mondott: Tettünket nagyon sajnáljuk. Bűnbánásuk azonban - tekintettel a gondosan előkészített és különleges kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosságra -, aligha lehet őszinte. Tudták, hogy kiszemelt áldozatuk, Ľubomír Jusko taxisofőr nős és családapa. Mégsem kegyelmeztek neki. Nem tagadták, azért esett rá a választásuk, mert úgy gondolták, hogy az alacsonyabb és gyengébb fizikumú férfival könnyebben el tudnak majd bánni. És el is bántak. íme a tanúvallomások alapján összeállított tragikus éjszaka eseménye. csak a pénzét akarják. Elveszik a bevételét, őt kirakják a lakatlan helyen, s elhajtanak a kocsival. A fiatalabb srácot ráadásul ismerte. Még a nevét is tudta. Marek. Akár a fia is lehetne. A kamasz azonban nem volt tekintettel ismeretségükre. Mássz ki! - tegezte le Juskót, aki nem mutatott túl nagy hajlandóságot elhagyni az úgy-ahogy biztonságot nyújtó gépkocsit. Ekkor a fiatalkorú megragadta a karját, és próbálta kiráncigálni. A taxis azonA diszpécserközpontban este tízkor ismét megcsönent a telefon. A taxit rendelő fiatalembernek az volt a kívánsága, lehetőleg Jusko urat küldjék Ligetfalura. A rendelést felvevő nő nem csodálkozott kérésén. Gyakran előfordult, hogy az ügyfelek ismerős taxissal kívántak utazni. Az említett kocsi pont szabad volt. A sofőr jelezte, hogy vette a rendelést és elindult a megadott címre, a Csemyisevszkij utcára. Aznap éjjel már nem jelentkezett. Másnap se. És soha többé. A két fiatalember, a még szinte gyerek Marek és tapasztaltabb társa, Jaroslav mindenáron pénzhez akartak jutni. Úgy tervezték, szereznek egy Favorit gépkocsit és azt valamelyik börzén könnyűszerrel eladják 10 ezer koronáért.' A taxisra késekkel, ragtapasszal és ruhaszárító kötéllel vártak. Megbeszélték, Marek ül majd előre, barátja pedig hátul foglal helyet és ott vár a jeladására, hogy a legalkalmasabb pillanatban akcióba léphessen. Amikor áthaladtak a hídon, és sem előttük, sem utánuk nem jött egyetlen gépkocsi sem, a fiatalkorú füttyentett. A következő másodpercben a taxis nyakszirtjén érezte a kés hideg élét. A gengszterek Vereknye felé, a KisDuna partjára irányították a kocsit. A fiatalabb fiú közben előrelátóan elvágta az adóvevő készülék zsinórját, megakadályozva ezzel a kapcsolatteremtést. A volán mögött ülő férfi homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek. Nemcsak a melegtől, hanem főleg a félelemtől. Tudta, az éjszaka közepén egy elhagyott helyen két, mindenre elszánt fiatal társaságában semmi jóra sem számíthat. De azért reménykedett. Bízott benne, hátha ban erősen markolta a volánt. Ellenállását a hátul ülő Jaro törte meg. Kését ismét a fogoly nyakához szorította. - Hozd a kötelet és a ragtapaszt! utasította társát, miután mind a hárman kiszálltak. A fogoly lábára, kezére béklyó, szájára ragtapasz került. A közeli főúton fények közeledtek. Egy rendőrautó reflektorai. A két bandita a földre vetette magát és tehetetlen áldozatukat a lejtős parton a bokrok mögé húzta. A járőrkocsi lasssan távolodott. Ezzel az utolsó reménysugár is kialudt. A fiatalok a kötél egyik végéből hurkot csináltak, és azt a taxis nyakába akasztották. A másik végét lábaira erősítették. Szabadulási kísérletnél a fogoly önmagát fojtotta volna meg. Ezt a trükköt Marekék egy akciófilmből tanulták. (A kiskorú tanúvallomásában többek között arról is beszélt, hogy főleg az ilyen jellegű alkotásokat szerették nézni, s az ő kedvence Van Damme.) Arról, ami azután történt, a két tettes véleménye ugyancsak eltér. A haláltosztó rúgásokat, ütéseket mindketten a másiknak tulajdonították. Amikor a szerencsétlen férfi elvesztette eszméletét, átkutatták zsebeit és elvitték pénzét. Aztán nehezék után néztek. Hamarosan egy csatorna vasrácsával tértek vissza. Abban reménykedtek, hogy a Kis-Duna zavaros vize örökre elnyeli áldozatukat és fátylat borít tettükre. Leszerelték a gépkocsin a taxis jelzést, és Pöstyén felé vették az irányt. Ott azonban nem találtak vevőt a kocsira, ezért visszatértek a fővárosba. Pozsonyban a kialvatlan és fáradt Marek vezetett. Nem csoda, hogy egy kanyarban elvesztette uralmát a jármű felett és nekiütközött egy kerítésnek. A baleset közelében egy rendőrautó haladt. A járőrök azonnal a karambol helyszínére siettek, hogy szükség esetén segítséget nyújtsanak a sérült utasoknak. Azok legnagyobb meglepetésükre kiugrottak a Favoritból és futásnak eredtek. Szerencsére, nem jutottak messzire. Reszkessetek, nyugdíjasok! - Kezét csókolom, rendőrök vagyunk! Tessék elképzelni, hogy mire vetemedett a postás... Hamis pénzben fizeti ki a nyugdíjakat, de mi rájöttünk a trükkj

ére. Ahhoz, hogy ez a fránya kézbesítő megkapja „méltó jutalmát", szükségünk van a bizonyítékokra. Kérjük, segítsen ebben: meg szeretnénk nézni azokat a bankjegyeket, amelyeket tőle kapott. Egy pillanatra levinnénk őket a kocsiban működő pénzvizsgáló készülékhez Meglátja, sietni fogunk. A „rendőrök" valóban nem hazudtak: pillanatok alatt eltűntek a környékről, természetesen a bankókkal együtt... Aggastyánok és matrónák A határozott fellépésű férfiak valamennyi helyszínen ezzel a mesével altatták el az idős emberek figyelmét, akik észre sem vették, hogy a civil ruhások szolgálati igazolvány helyett valami névjegykártya-szerűséget húztak elő a zsebükből. A sértettek legfiatalabbika 74, a leg-idősebb 91 esztendős, szinte kivétel nélkül nehezen mozgó, gyengén látó, .rosszul halló ember. A példátlan bűncselekmény-sorozat két gyanúsítottja a főváros XVIII. kerületében garázdálkodott. A sógorok, T. László (48) és B. Gyula (25) valószínűleg január elején kezdték az álrendőrködést, de egyesek szerint nem kizárt, hogy már korábban is visszaéltek az emberek jóhiszeműségével. No, de hagyjuk a hipotéziseket, és nézzük inkább a konkrét tényeket. Tárt ajtókkal A vége felé közeledő vizsgálat megállapította, hogy az álrendőrduó legalább tíz nyugdíjashoz csengetett be, akik kétharmada el is hitte, hogy hivatalos közeggel áll szemben. A kvázinyomozók nem elégedtek meg az emberek nyugdíjával, felajánlották, hogy a biztonság kedvéért átvizsgálják a lakásban fellelhető összes papírpénzt. Az udvarias férfiak, ha úgy látták jónak, maguk is tevékenyen részt vettek a kutatásban, s bizony nem elhallgatnivaló, hogy innen-onnan apróbb szobrocskák is eltűntek a szekrényből. De ami szinte hihetetlen, akadt olyan házi-gazda, aki közel négyszázezer, egy másik másfélszáz ezer forintját önként adta át, úgymond „vizsgálatra" áz erőszakot mindenütt kerülő férfiaknak. Elgondolkodtató az a „dobásuk" is, hogy egy nénikét szép szóval rászedtek arra, vegye ki az OTP-ből a takarékbetétkönyvében gyűjtött pénzét, mert feltételezéseik szerint az is hamis. A 82 éves asszony gondolkodás nélkül vállalkozott az együttműködésre. örült annak, hogy a nyomozó urak sógora még számtalan nyugdíjas életét keseríti meg. Ám a pedagógus bejelentése véget vetett a csalók karrierjének. Az ebédjéért az iskolába érkező tanárnő ugyanis felfigyelt a gyanús külsejű férfiakra, akik egy idős asszonyt tartottak szóval, ám amint elhaladt mellettük, azonnal lakatot tettek a szájukra. Biztos, ami biztos, megjegyezte a kocsijuk rendszámát, s a memóriagyakorlat nem bizonyult hiábavalónak. Negyedóra múlva, a gőzölgő ebéddel hazafelé tartva ugyanis már messziről hallotta a korábban a férfiakkal cseverésző nénike jajveszékelését. A hajtóvadászat néhány órával később sikerrel zárult, s a sógorok azóta a rendőrség vendégszeretetét élvezik. T. László, autójukkal elvitték a pénzintézetbe, sőt ott sorban is álltak vele, majd zsebében több mint százezer forinttal készségesen hazaszállították. A sértett ezúttal is elhitte, hogy csak néhány percre kell megválnia a summától, annyi időre, míg a bűnüldözők meggyőződnek a bankjegyek valódiságáról. Az éberség dicsérete Ha a duó nem tűnik fel egy jó memóriával megáldott tanárnőnek, akkor szinte biztos, hogy T. László és akit már emberölésben való részvételért is elítéltek, ezúttal néma, mint a sír, az ez ideig büntetlen B. Gyula pedig hetet-havat összehordott, csak hogy mentse az irháját. Mindkettejüket hidegen hagyja, hogy a sértettek kétséget kizáróan rájuk ismertek. Nem tudni, hogy a két jómadár a bemutatkozásnál milyen rendfokozatot használt, de a fogdaőrök szinte havonta löknek rajtuk egyet a ranglétrán. Most már mindketten századosok. (Zsaru) Zsaruimidzsnemzetközi szinten Az elmúlt napokban Prágában rendezték az európai fővárosok rendőrparancsnokainak nemzetközi konferenciáját. Hány ország képviselője volt jelen és miről folyt a szó a csaknem egy hétig tartó összejövetelen - kérdeztük Angyal Imre alezredest, Pozsony képviselőjét, korábbi rendőrparancsnokot (azóta már más funkciót tőit be az Sz K rendőri testületénél') - A hagyományos találkozón harminc ország képviselői gyűltek össze. A konferenciát a cseh belügyminiszter nyitotta meg és a résztvevőket Václav Havel köztársasági elnök is fogadta. Ezúttal is több téma volt műsoron. Például a rendőrök imidzse, a parancsnokok továbbképzése, a rendfenntartás módszerei, az extrémizmus és a szervezett bűnözés, beleértve a közlekedéssel összefüggő eseteket is. Ön is felszólalt? - Ezúttal nem. Tavaly Stockholmban a gépkocsilopások problematikájáról tartottam beszámolót. Prágában nem került rám sor. így több figyelmet tudtam szentelni kollégáim előadásainak, akik különösen az első problémakört, illetve a polgárok bizalmának megnyerését és a tömegtájékoztató eszközökkel való együttműködést tartották fontosnak. Ehhez a témához a dablini, a nicosiai, minszki és a luxemburgi rendőrparancsnok is felszólalt. Nagyon érdekes volt hallani, hogy a kollégák mennyire fontosnak tartják a rendőrök kultivált fellépését, kommunikációjuknak módját, azt, hogyan viszonyulnak a különböző feladatokhoz, sőt még a külalak, az öltözködés része is szerepet játszhat az összkép kialakításában. Mi az, amit az elhangzottakból meg kell(ene) szívlelnünk? - Jóformán minden. Már amerikai tanulmányutamat követően sem győztem eléggé hangsúlyozni, hogy A lakossággal való együttműködés, a polgárok bizalmának megnyerése nélkülözhetetlen eleme a sikeres munkának. Ha ezt a kapcsolatot nem sikerül kiépítenünk és a kellő szintre emelnünk, aligha várhatjuk, hogy az emberek bizalmukba fogadják a rendőröket, önszántukból elmondják mit láttak, hallottak, tapasztaltak, (ordódy)