Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-30 / 151. szám, csütörtök

1994. JUNIUS 30. tŰJ&BÓ* MOZAIK Az éhes, a beteg, a buta emberek országa leszünk? „Ha munkába lépek, intézkedni fogok" Nem minden előzmények után nyitottunk be a napokban újra afüleki Vi­rág utcai óvodába. Oda, ahol - állandó olvasóink már tudják - az elmúlt . hónapokban a számos ésszerűtlen f elsőbb intézkedések miatt feszültté vált a légkör. A gondok tulajdonképpen ez év márciusában kezdődtek, most a nyár elején tartunk, de még nem tudni biztosan, milyen érdekek vezérlik az ottani „mozgásokat". Mert gondolom, nem a társadalmi érdek. A Virág utcai óvodában három évvel ezelőtt vezettek be egy sajá­tos, mondhatnánk egyéni nevelési módszert, ímely azóta jól bevált; el­. nyerte a. szülők és a gyerekek tetszé­sét is. Pedig az óvónők kezdetben nem akartak mást, csak változtatni a szocialista-rendszer által előírt kato­nás nevelésen és egy olyan nevelési formát találni, amely a gyerekek személyi szabadságát helyezi előtér­be. -A koncepciónk kidolgozása előtt tanulmányutakat szerveztünk ma­gyarországi óvodákba, ahol az álta­lunk körvonalazott nevelési metódu­sokat kerestük - tájékoztatott Kere­kes Blanka óvónő. - Leginkább a Walfdorf és a Freinte módszerek gyakorlatban történő alkalmazása érdekelt bennünket. A látottakból aztán kiragadtuk az óvodánkra ad­aptálható nevelési területeket: há­rom csoportot alakítottunk, létre­hoztuk az irodalmi, a hagyo­mányőrző és a természetjáró osztá­lyokat. A módszerünknél nem en­gedhető meg a magas létszámú osz­tály, általában 15-20 gyerekkel dol­gozunk osztályonként. Sok gyereket csak csoportos szellemben lehet ne­velni, amelyből hiányzik az indivi­duális tevékenység, a gyerekekkel való egyéni foglalkozás stb. A mi óvodánk nem gyermekmegőrző, ahová reggel bejön a nebuló,. és a nap folyamán csak akkor szólalhat meg, amikor szabad, csak akkor be­szélhet, ha előtte feltette a kezét, csak akkor eszik, ha eljött az ideje stb. Nálunk ez nem így van. Ha meg­éhezik a gyerek, kimegy a konyhába, ken magának kenyeret, tölt magá­nak kakaót... Mivel a módszerünk eddig jól vizsgázott, február végén papírra vetettük, és az igazgatónőnk, Bodzási Éva véleményezésre elküld­te az oktatási minisztériumba. Ugyanezt a koncepciós tervezetet ­kísérőlevél nélkül - postázta a lo­sonci tanügyi hivatalhoz is. A mi­nisztérium a mai napig nem vélemé­nyezte a koncepciót, a járási tanügyi hivatalban pedig azt vetik a sze­münkre, hogy tőlük nem kértünk vé­leményt. Most ott tartunk, hogy a tervezetünk nincs elfogadva, a hát­térben pedig lassan, de folyamato­san oszlatják szét a koncepcióhoz szükséges feltételeket. Miközben ja­vaslatunkat a losonci tanügyi hiva­tal módszertani központja sokszo­rosítja másoknak, más célokra. A nevelési forma elnyerte a lo­sonci . Pedagógiai Szakközépiskola tetszését is, érthetetlen, miért nem viszonyul pozitívan hozzá a tanügyi hivatal. Sőt, különböző törvényekre és mindig új okokra hivatkozva sze­retné bezárni az óvodát. Kezdetben arra hivatkoztak, hogy nem tipizált az óvoda, ezért nem finanszírozhat­ják. Az óvónők az önkormányzat­hoz és a Losonc, Fülek és Vidéke Alapítvány kuratóriumához fordul­tak segítségül."Március 29-én a füle­ki városi hivatalban az önkormány­zat és a losonci tanügyi hivatal ve­zetői abban egyeztek meg, hogy az integráció keretén belül a főutcái óvoda kerül bezárásra, a Virág utcai magyar óvoda üzemeltetési költsé­geit pedig a fent említett alapítvány • fogja fedezni. . - A Füleki Városi Hivatal ve­zetőivel történt megbeszélés után fel­ajánlottuk az egyetlen magyar óvo­da pénzbeni támogatását - válaszol­ta kérdésünkre Hahn József, az ala­pítvány elnöke. - Mivel tudomá­sunkra jutott, hogy időközben a vá­ros kifizette a tanügyi hivatal által kért összeget, az alapítványunk­energiatakarékos égőkkel látja el a Virág utcai óvodát. A tanügyi hivatal vezetői május 3-án terjesztették elő konkrét kéré­süket: 60 ezer korona szükséges a Virág utcai óvoda üzemeltetéséhez. Május 17-én szerződést írtak alá a város és a tanügyi hivatal képvi­selői, amelyben a város kötelezi ma­gát a 60 ezer korona kifizetésére. -A tanügyi hivatal igazgatója 60 ezer koronát kért a várostól, pedig az óvodánk költségvetése erre az évre csak 35 ezer korona volt - foly­tatja Kerekes Blanka. - Azzal ma­gyarázták, hogy emelkedtek a költ­ségek, drágább a villanyáram. Azt hittük, ezek után végre megoldódnak a dolgok, de nem így történt. A szerződésből kimaradt az az ígéret, amit állítólag dr. Ján Čeman, a lo­sonci tanügyi hivatal igazgatója szóban megfogalmazott, hogy az összeg átutalása után a Virág utcai óvodából nem bocsájtanak el alkal­mazottakat, tehát perszonális válto­zásra nem kerül sor. Nem sokkal a szerződés aláírása után az egyik kolléganőnk, nevezetesen Vršanská Klára megkapta a felmondást, s a napokban értesültünk róla, hogy ha­marosan az óvoda konyháját is be­zárják. - Amikor mindezekről tudomást szereztünk - mondta Farkas László, a Virág utcai óvoda szülői közössé­gének az elnöke - petíciót fogalmaz­tunk meg, amelyet elküldtünk Ľubo­mír Harach oktatásügyi miniszter­nek, a losonci tanügyi hivatalba pe­dig két szülő társaságában szem­élyesen vittük fel. Megmondom őszintén, váratlanul ért bennünket az igazgató úr magyarázata. Meg­döbbenve hallottuk, hogy a kialakult helyzetért tulajdonképpen maga a Virág utcai óvoda alkalmazottai a felelősek. Nevezetesen Bodzási Éva igazgatónő. Mellesleg ezt írásba is adta nekünk a tanügyi hivatal igaz­gatója. Ugyanis: az igazgatónő ja­vaslata alapján bocsátották el Vršanská Klára óvónőt, mivel állító­lag ő felesleges munkaerő volt az óvodában. Az igazgatónő továbbá azt is közölte a tanügyi hivatallal, hogy egy osztályt megszüntet az óvodában. A konyha megszüntetését pedig a 121/1994-es törvénnyel in­dokolta, amelynek 3. paragrafusa előírja a minimálisan 70 gyermeket étkeztető óvodákat. Ahol nincs ennyi gyerek, azokban az óvodákban be­zárják a konyhát. Természetesen csak olyan helyeken, ahol lehetőség van más intézmény konyhájáról kosztot szállítani. Bodzási Éva igazgatónő beteg­szabadságon tartózkodik. Annak el­lenére, hogy az óvoda alkalmazotta­inak meghagyta, ne zavarják, telefo­non se hívják, mert elege van az egészből, fogadott bennünket. ­Látják - mutatott begipszelt jobb karjára - fogott az átok. — Megmu­tattam neki a tanügyi hivatalban kel­tezett választ, amely a szülők által megfogalmazott petícióra íródott. Ennek utolsó-mondata szó szerint vétkesnek nevezi Bodzási Évát a ki­alakult helyzetért. - Véletlenül ad­tam oda a szóban forgó levelet, nem . is a saját kezdeményezésemre író­dott, hanem a tanügyi hivatal írás­beli felszólítására. Tulajdonképpen nagyon megbántam, hogy megír­tam, vissza is akartam vonni. A tan­ügyi hivatal által adott válasz pedig sok helyen nem fedi a valóságot, ha munkába lépek, intézkedni fogok ­érvelt Bodzási Éva. - Amikor az igazgatónő odaadta azt a bizonyos levelet, az óvodában érezhetően feszültté vált a helyzet. Másnap reggel személyautóval hoz­tam fel a gyereket - mondta Eibner Róbert apuka szóltam az igazga­tónőnek, ha vispza akarja kérni a le­velet, én szívesen beviszem Losonc­ra. Bevittem, de nem intézett sem­mit. Azt mondta, hogy a személyzeti osztályon nem talált senkit. Hát itt tartanak az események a füleki Virág utcai magyar óvodá­ban. A három osztályból egyet megszüntettek, a gyerekeket szét­osztották a megmaradt irodalmi és hagyományőrző osztályokba. A szlovák órákat Vršanská Klára tar­totta, ezután majd tartja más. A ma­gyar csoportosok továbbra is járnak angolórára, amelyet hetente egyszer egy szülő tart az óvodában. Miközben a gyerekek ebédelnek, egy elkeseredett szülő mondásán gondolkodom. „Ha ez így folytató­dik tovább, hamarosan az éhes, a be­teg, a buta emberek országa le­szünk" - mondta, és talán igaza le­het. Hiszen egyre több a munkanél­küli, akinek a havi segélyből egyre kevesebbre futja. Különösebben nem kell magyaráznom az egészség­ügy helyzetét sem, s az oktatásügy irányát a szülő valószínűleg a füleki tapasztalatok alapján is felmérheti. FARKAS OTTÓ Miért, miért nem, a gyanúsítottak közül a másodrendű vádlott, Pesti meghallgatását kezdi előbb a bíró­ság. Frodlhoz fűződő barátságáról beszél, arról, hogy a minisztérium­nak feljelentést író Köberlt meg akarták leckéztetni. Mire a bírót ér­deklő eseményekhez ért, Pesti közli, hogy nem képes tovább koncentrál­ni, szeretne visszavonulni pihenni. - Az alvásnak most nincs itt az ideje, majd később - válaszol az alá­zatosan előadott kérésre a bíró, aki azért annyira megszánta az adószak­értőt, hogy ebédszünetet rendel el. Közbeszól a pszichiátriai szakértő; amikor megvizsgálta Pestit, két és fél órán keresztül állta a beszélge­tést. A délutáni tárgyalási fordulóra Pes­ti magához tér, s előadja az esemé­nyek szelídített változatát, amelyben nincs altató, nincs lövésre biztatás, csak játékpisztoly és Trabant-hang. A titokzatos Pjetkint illetően Pesti már nem annyira eltökélten elutasító. Ő ugyan nem látta, de attól még ott lehe­tett, fogalmaz sejtelmesen. Másnap, Pesti születésnapján folytatódik a kihallgatás. A másod­rendű vádlott jóval határozottabb, összeszedettebb, mint egy nappal korábban, szorongása alábbhagy. Amikor az ügyész „felelősségre vonja", hogy a vendég Köberl jelen­létében hogyan heverhetett le, mert ő bizony becsapta volna maga mögött az ajtót, ha vele így viselkedett vol­na, Pesti egészen oldottan válaszol: - Az ügyész úr már megtudhatta Biza Novakov vallomásából, hogy mennyire neveletlen, udvariatlan ember vagyok én. Először beszél Pesti arról, hogy a barátság mellett félelmet is érzett Frodllal szemben. Az elsőrendű vád­lott arcán nevetés fut végig. Most egy esküdt kérdez. - Tegyük fel, hogy a bűntény úgy sikerül, ahogyan eltervezték, és so­hasem találják meg a feldarabolt holttestet. Képes lett volna egy éle­ten keresztül a bűnnel együtt élni, s hagyni magát Frodltól zsarolni? Pesti komolyan elgondolkodik a kérdésen, majd megnyugtatja az es­küdtet, idővel megtanult volna együtt élni azzal, amit tud, a félelem is egyre kisebbé vált Volna benne. Az ügyész magához szólítja Pestit, mutassa meg a Magyarországról ka­pott rajzokon, hogy a gyilkosság ide­jén ki hol tartózkodott a lakásban. Groteszk látvány, ahogy a vézna em­.ber minden mozgását egy termetes rendőr kíséri. Pesti Gábor minden kérdésre gyorsan, készségesen válaszol, érez­ni, hogy meg akarja nyerni a bíró, az esküdtek rokonszenvét, Amikor „jó­szándéka" falakba ütközik, amikor időnként úgy bánnak vele, mint bűnözővel, elkeseredik, lelki tartása megroggyan, gyakran sírva fakad. Talpraesettsége akkor hagyja végleg cserben, amikor a bíró nekiszegezi a kérdést: - Mi a véleménye Frodlról? Visszakérdez, tétovázik, zavartan hallgat. A bíró konkrétabban fogal­maz: milyen benyomása volt Frodl­ról az eset előtt és után. Most sem tud többet kiszedni belőle semmit­mondó általánosságoknál. Pesti azt sem tapasztalta, hogy Frodl gyűlölte volna Köberlt. Különben sem lélek­búvár. Zessin ügyvéd ragadja magához a szót, védence vagyoni helyzetéről érdeklődik. Pesti felélénkül,. szíve szerint papírra vetné becsléseit. De a bíróság az élőszóval is beéri. A vád­lott nem titkolja büszkeségét. Két la­kása van Bécsben, egy 53 négyzet­méteres és egy még egyszer akkora, s a kisebbiket kiadta. Apjával közö­sen birtokol egy kétezer négyzetmé­teres ingatlant. Övé a tanácsadó iro­da, 100 százalékos érdekeltsége van két cégben, tulajdonosa egy szállo­dának, és más üzletekben is benne van kisebb hányaddal. Magyarorszá­gi vállalkozásai is vannak. 700 ezer schillingnyi osztrák államkötvénye van, részvényekben megtestesülő vagyona félmillió schilling és 400 ezer dollár. A lakásán lévő rene­szánsz bútorok több százezer schil­linget érnek, Wotruba szobrai egy óriás Mercedes árában fejezhetők ki, a tulajdonában lévő festmények is nagyon értékesek. Mennyire becsül­né a vagyona értékét? Nem számítva a szüleitől várható tetemes öröksé­get, úgy 20 millió schillingre. Zes­sin doktor az ügyész felé fordul. ­Ennyit a Pesti tettének indítékaként felhozott pénzéhségről. (Folytatjuk) 5 | Az IlJSUf Irta 45 éve H. I., Ostrava: Szívesen és öröm­mel vesszük bármikor tudósításaidat, ennek több ízben tanújelét adtuk, de nem hangsúlyozhatjuk ki a cseh munkás előnyeit a szlovák munkás rovására. Ezt kétségbe vonjuk, sőt nekünk már vannak olyan tapasztala­taink, hogy az öntudatos szlovák dol­gozó szívesen és örömmel működik együtt a magyar dolgozóval. Tehát szükséges, hogy írásaidat tisztán az őszinte népi demokratikus szellem irányítsa. K. B., Český Brod: Versei közül „A tavasz" című tetszett a leg­jobban. Ajánlatos lenne, ha tudósíta­na bennünket a munkáséletről. Külö­nösen most ez nagyon aktuális, mert az aratás ideje kezdődik. Nos, erről írjon, a munkáról, hogy miképp ha­lad előre a falu dolgozója az aratás munkálataival. K. F.: Verse azt bizo­nyítja, hogy nemcsak írni tud, hanem azt is tudja, hogy miről kell ma írni. Az Űj Szó számára most szervezzük meg a munkástudósítókat. Ezt a fel­adatot magára vállalhatná. Próbáljon beszámolót írni mindjárt a vasasok munkájáról. Sárosi: Az ön névtelen levele a rosszakarat tökéletes példa­képe; egyetlen gondja a konkolyhin­tés. Restelljük, hogy a magyarok közt ilyenek is vannak. 3© éve A tribün deszkázatából kihullott „csomón" át nemcsak hallottam, ha­nem szemügyre is vehettem a két mamát, akik teniszező csemetéik er­kölcsét szokták vigyázni. (...) - Én mondom magának, drágám, minden­nek az az istentől elrugaszkodott fut­ball az oka - búgott öblös galamb­hangján az egyik delnő. - Asszony­szomorító férjuram minden vasárnap ^elbitangol valamilyen mérkőzésre ahelyett, hogy velem töltené a szép délutánt. Következett a békés hitvesi együttélés gyönyöreinek festői ecse­telése, amelyekben szinte lubickolhat egy arra termett férjanyag. Majd így folytatta fejtegetését a testes anyaga­lamb: - Mindezt hiába magyarázom drágalátos uramnak, nem tudja meg­becsülni egy szerető feleség finom lelkületét... és hatalmas térfogatát ­tettem hozzá magamban. 20 éve Naponta találkozunk velük az au­tóbuszokon, a villamosokon, az ut­cán és máshol. Gyengéd szeretettel figyeljük a kis elsősöket, amint a nagy táskával igyekeznek az iskola felé. Szinte akaratlanul mi is latolgat­juk a mellettünk ülő gimnazistákkal, hogy matematikából ma kit hívnak ki felelni. Belső monológ formájában részt veszünk az ipari tanulók vitájá­ban, hogy ez a csapat miért győzött,'s az a csapat miért nem győzött. S az utcán némi nosztalgiával gondolunk vissza az elmúlt évekre, ha fiatal pár sétál el mellettünk, mert hány szebb dolog van a világon, mint a diáksze­relem s a diákévek? (...) Ennek a mindennapos körforgásnak június­ban egyszerre csak végeszakad. Azt vesszük észre, hogy a tanulók egyre kevesebbet beszélnek a házi feladat­ról, a feleltetésről és a dolgozatról. Ugyanakkor mind többet hallunk az év végi bizonyítványról, a csudás va­kációról, különböző brigádokról és . kirándulásokról. S éve Szerdán kora este az egyik ameri­kai rádióadó adásában olvasták fel a Néhány mondat című szöveget. A szocialista állammal és társadalmi rendszerünkkel szembeni konfrontá­cióra irányuló olyan felhívásról van szó, amely követeli, hogy ismerjék el a „Chartát" és követőit, tegyék le­hetővé szabad felforgató tevékenysé­güket, az egységes szakszervezetek s a többi társadalmi szervezet szétveré­sét, a korlátozatlan magánvállalkozá­sokhoz való visszatérést. Ez a felhí­vás a szocializmus kiárusítására irá­nyul. Amennyiben nem fogják telje­síteni az említett és a további köve­telményeket, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság — amint azt a felhí­vás szerzői állítják - elveszti egyedü­li és utolsó reményét, hogy kijusson az állítólagos zsákutcából, amelybe szerintük „került".

Next

/
Thumbnails
Contents