Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-24 / 146. szám, péntek

1994. JÚNIUS 24. _

V _ „JL KULTÚR

A ÜJSZO Könyvek, szerzők, kiadók - és olvasók A Szlovákiai Magyar Könyvnapok néhány tanulsága Nyári vállalkozás, de hosszú távra Orpheus Színház Kassa - Sátoraljaújhely A pozsonyi Kultúra boltjában: Koncsol László, Duba Gyula, Ordódy Katalin, Zs. Nagy Lajos könyvkultúra, s a dél-szlovákiai magyarságot kiadóink ellátják szellemi táplálékkal. Azonban, legalább az általánosságok szintjén, a Könyvnapok ürügyén néhány tanulság azért továbbgondolásra kívánkozik. Mert lehet, hogy igaza volt Tur• czel Lajosnak, aki a dunaszerdahelyi ünnepi megnyitón utalt arra, hogy míg az első' köztársaság idején a szlovenszkói * * * Az általánosság szintjén sokszor leírtuk: soha nem látott mennyiségben látnak napvilágot a könyvek,, s ma már nem az a fő gond, hogy az írók elbizonytalanodtak volna (mint az tapasztalható volt az . öt évvel ezelőtti rendszerváltáskor), hogy nem lenne mit és miből kiadni. A sokat emlegetett könyvteijesztési válság (a Slovenská kniha hálózatának összeomlása) is háromnapos csodának bizonyult. Ma már - sajnos, a silányabb olvasnivalóra épülve - úgy-ahogy meg lehet élni a könyvforgalmazásból. Két kiadónk (Madách-Posonium, Kalligram) saját bolthálózatot is igyekszik kiépíteni, ami ugyan jókora költség, de hosszú távon valamelyest megtérül. Igaz, az egészségtelen rivalizálás helyett - melynek gazdasági indokai mellett némi politikai színezete is van - nem ártana nagyobb kiadóinknak közös boltokat működtetniük. Fölösleges luxus ugyanis, hogy egyetlen kisvárosban három könyvesbolt legyen, a kiadások összes terheit viselve. Arról az anomáliáról nem is szólva, amit az egyik kelet-szlovákiai könyvesboltban tapasztaltára tavaly, frissen megjelent gyermekkönyveket keresve. Kiderült, egyetlen példányt sem tartanak, mivel azt a konkurencia adta ki. Hogy ki a vesztese ennek az áldatlan állapotnak, nem szükséges különösebben magyarázni. A könyvterjesztés azonban egyre inkább abba a csapdába kerül, amelyet egyfelől a vásárlóerő csökkenése, másfelől a nyömdaköltségek csillagos égig történt emelkedése határoz meg. Csak egyetlen példaként említsük meg, hogy egy keményborítós kötés ma már eléri a harminc-harminckét koronás költséget, amit a kiadó vagy a vevővel fizettet meg, vagy az igénytelenebb kivitelt választja. (Ä puha kötésű könyv viszont, a megfelelő normák szerint nem is számít könyvnek, csupán brossúrénak.) Mindazonáltal, amíg a kisebbségi kultúra anyagi támogatásban részesül (márpedig az európai normák erre a mindenkori kormányokat kötelezik), s amíg az anyaország is felvállalja a határokon túli kultúra segítését, nincs különösebben vészhelyzet. Két generáció képviselői: Fábián Nóra és Turczel Lajos a dunaszerdahelyi ünnepi megnyitón magyar nyelvterület viszonylatában is - ritkaságszámba menő mű, mint például Trugly Sándor: Griffek és oroszlánok népe (A révkomáromi avar temető kincsei) című régészeti munkája, vagy az Interetnikus kapcsolatoka Kárpát-medence északi felében, esetleg Gyurgyík László: Magyar mérleg (mindhárom a Kalligram Könyvkiadónál jelent meg) című kötete érthetően inkább a szűkebb szakma érdeklődésére számíthat. Közkinccsé válásuk előreláthatóan szellemi infrastruktúránk hiátusaiban botladozik. Nagy sikert arat viszont a Csallóközi Kiskönyvtár sorozata (ugyancsak Kalligram-kötetek), amely párját ritkító vállalkozás. Ezzel szemben például az ugyancsak a Kalligram nevével fémjelzett, s a közép-európai szellemi horizontot képviselő Dominó Könyvek sorozata nagyobb keresettségnek örvend a magyarországi könyvhéten, mint idehaza. De hát ez már kiadói filozófia és politikaiművészeti igény kérdése. Mindenesetre sejthető, hogy kiadóink közül hosszú távon azok számíthatnak túlélésre, amelyek nem csupán alkalomszerűen adnak ki ezt-azt, de komoly kiadói stratégiával rendelkeznek. * * * Ha a pénztárcája bírta, sok csemegét talált az olvasni szerető ember az idei könyvnapokon. Egyik-másik kötet szerzőjével találkozhatott is, ha egyáltalán tudomása volt a rendezvényekről. Sajnos, az idén is voltak helyszínek, ahol négy-öt író „összehajolt" és gondűző diskurzussal várta (olykor hiába) a nyájas olvasót. Valaki már a megnyitó napján rosszmájúan megjegyezte: mindenki itt van - kivéve az olvasót. Akadt író, akinek - éleslátásának és viszonyaink ismeretének köszönhetően - még idejében sikerült kibújnia a fölösleges időpazarlás csapdájából. Azért remélem, hosszú távon ném az ő sejtése igazolódik be. KÖVESDI KÁROLY Más kérdés az olvasói ízlés és a kiadói igény találkozása. A kettő ritkán fedi egymást, illetve nem mindig az igényes és a színvonalas könyvek a legkeresettebbek. Mert míg á közelmúltban megjelent Duray Miklós: Kettős elnyomásban című kötete (öt év után végre itthon is, hála a Madách-Posoniumnak) egyértelmű visszhangra talált, az olyan - az egész Július 29-én egy új színházat nyitnak, mégpedig a következő megnevezés alatt: Orpheus Színház Kassa-Sátoraljaújhely. Noha az elnevezésben Kassa szerepel az első helyen, az első bemutató a jelzett időpontban mégsem itt, hanem Sátoraljaújhelyen lesz. Az új színház életre hívásáról Kolár Pétert, a kassai Thália Színház igazgatóját kérdeztük, mert ő egyike azoknak, akik az ötlet megvalósításában cselekvően részt vállalnak. - Igazgató úr, milyen realitásokból táplálkozik ez a színházalapítási szándék? - A gyökerek mélyre nyúlnak. Huszonöt évvel ezelőtt Beke Sándor a kassai Tháliát kelet-szlovákiai hatósugarú színháznak szánta, de nem rajta múlott, hogy az önállóságért két évtizeden át kellet' harcolni. A kassai társulatnak a komáromi Mateszhoz való tartozásból csak annyi haszna volt, hogy egész Szlovákia területén játszhatott. Az" 1989-es társadalmi változások, valamint a Thália 1990-es önállósulása lehetővé tették számunkra, hogy Észak-Magyarország színházművészetet kedvelő városai és falvai felé is nyissunk. Elmondhatom, hogy ma már rendszeresen játszunk például Mátészalkán, Kisvárdán, Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen, Nyíregyházán, Kazincbarcikán, Ózdon, Salgótarjánban és más helyeken. De Encsről, Tokajból, Szerencsről, Abaújszántóról, Göncről, Novajidrányból, Hidasnémetiből nagyon sokan a kassai bemutatóinkra is eljárnak. Örömmel nyugtázhatom a tényt, hogy Kassán két bérletes házunk van a magyarországi előfizetőkből. Mindezt pedig csak azért mondom el, hogy teljesen világos legyen, milyen igényeket elégítünk ki. Ezek ismeretében most már nyilván mások előtt is kézenfekvőnek tűnik, hogy Sátoraljaújhelyen az az ötlet iS megfogalmazódott, hogy - legalább a nyári színházi szünet időtartamára - közös összefogással alakítsunk alkalmi színházat. - Mit kell érteni a közös összefogás alatt? - A nyári színház társulatának zömét a kassai Thália adja, de természetesen néhány színészt a komáromi Jókai Színházból és magyarországi színházaktól is meghívunk. Á sátoraljaújhelyi önkormányzat és a magyar művelődési minisztérium a vállalkozás anyagi alapjait teremti meg. A bemutatót a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Művelődési Központ pazar színháztermében tartjuk majd. A produkció létrejöttét Sárospatak, Encs, Szerencs és Tokaj is szponzorálja. Távlati terveink között szerepel, hogy az Orpheus Színházzal olyan nagyobb szabású produkciókat mutassunk be, amire a Thália egyedül, kis színháztermünkben és színpadunkon nem, lenne képes. - Milyen műfajú előadásokat terveznek? - Már az ősbemutatónak egy musicalt szántunk, de erre a kellő anyagi fedezet hiányában egyelőre még nem kerül sor. Július 29-én az Orpheusszal a ny árhoz illő könnyebb műsorral lépünk a közönség elé. Ez egy szerkesztett előadás lesz Karinthy és Rejtő műveiből, jó zenével kiegészítve. Műsorunkkal az észak-magyarországi falvakat, városokat, főleg a Zempléni Művészeti Hetek keretében látogatjuk meg, de a nyár folyamán természetesen a hazai, a kelet-szlovákiai színházszerető közönségünkhöz is eljutunk. - Gondolom, hogy ez a nyári színház nem véletlenül kapta az Orpheus nevet... - Természetesen nem, hiszen a névadáskor mindnyájunknak elsősorban Kazinczy Ferenc jutott az eszébe, irodalmunknak az a nagy egyénisége, aki élete folyamán Kassához és Sátoraljaújhelyhez is erősen kötődött. Kazinczy Kassán szerkesztett irodalmi lapjának Orpheus volt a címe. Nos, rá emlékezve választottuk nyári színházunknak ezt a nevet. - Kíváncsian várjuk az Orpheus első bemutatkozását, és abban bízva köszönjük a tájékoztatást, hogy ez a vállalkozás remélhetőleg hosszabb életű lesz, mint Kazinczy lapja volt annak kidején! SZASZÁK GYÖRGY Tolongás nem volt... (Gyökeres György felvételei) A montmartre-i ibolya Évadzáró előadás a Komáromi Jókai Színházban Űgy látszik, hogy a zenés színházi műfajt mindig szívesen fogadja a nagyérdemű közönség. Bebizonyosodott, hogy az operettnek továbbra is ott a helye színházaink repertoárjában. Aki zenés játékban gondolkodik, azt nem zavarja a kalandos, olykor álmodozásra alkalmas cselekmény; a kötelező primadonna-bonviván, a szubrett-táneos-komikus páros jeleneteinek kedves incselkedő hangulata. Örül mindannak, ami szórakoztató. Mint minden színi évadban, a Győri. Nemzeti Színház az idén is vendégszerepel a Komáromi Jókai Színházban. Ezúttal június 18-19-én és 24-25-én, Kálmán Imre A montmartre-i ibolya című operettjével. A komáromi közönség mindig is igényelte a színház és a zene szórakoztató egységét. Szinte naiv izgalommal várja a függöny szétlebbenése után a téma felvezetését; azt a kötelező informatív expozíciót, amelyből kikövetkeztetheti, hogy hol, mikor és kikkel játszódik az intimitásokkal gazdagon fűszerezett cselekmény, amely majd egy romantikus mese szárnyain repíti a nagyérdemű közönséget valamerre... Túl az Óperencián... Vagyis odáig, ahol valamennyien elmondhatják, hogy jól szórakoztak ezen a tréfásan incselkedő előadáson. Biztos vagyok benne, hogy a jól megrajzolt szerepek és Tordai Teri frappáns jelmezei, Menczel György díszletei, Kálmán Imre hangulatos melódiái, Böhm György és Korcsmáros György rendezése áz általunk már jól ismert győri színészek megjelenítésében jó előadással ajándékozzák meg a komáromi közönséget. (szuchy) A Szlovákiai Magyar Könyvnapok, mint új rendezvény, lassan bekerül a szellemi köztudatunkba. Mint ismeretes, tavaly jött az ötlet a Kalligram Könyvkiadó háza tájáról, hogy nálunk is elkelne egy, a magyarországi Ünnepi Könyvhéthez hasonló rendezvény, ha már oly örvendetesen felvirágzott a könyvkiadás, s akkora az évi termés, mint a megboldogult pártállamban négy év alatt sem. Nosza, csináljunk Könyvnapokat, huzakodtak neki kalligramék. Lett is némi sértődöttség a dologból a többi kiadó részéről, de hát - örök igazság - akié az ötlet, azé a babér. Idén aztán, elkerülendő a tavalyi "allűröket, született egy egyezség, hogy a szlovákiai magyar kiadók társuljanak, s közösen szervezzék meg a Szlovákiai Magyar Könyvnapokat. Rangját és súlyát emelendő, egész DélSzlovákiát befogva. írókat mostoha sorsuk arra kényszerítette, hogy előfizetőket gyűjtve jelentessék meg könyveiket, amellyel szemben a mai helyzet szinte rózsásnak mondható, s hogy az irodalom-dömping, a műfaji sokrétűség és a szerzők korosztálybeli gazdagsága némi reménykedéssel töltheti el az embert, azért gondok ma is vannak. Igaz, más jellegűek. Három napon keresztül tizenhét magyarlakta város tizennyolc könyvesboltjában dedikáltak, a dunaszerdahelyi csütörtök délutáni ünnepi megnyitót követően, a tavaly és az idén megjelent kötetek szerzői, Pozsonytól Királyhelrnecig. Bizonyítva, hogy a rendszerváltás első bizonytalan lépései után él és virágzik a