Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-23 / 145. szám, csütörtök

6 MINDENNAPI BŰNÜGYEINK ÚJSZÓ 1994. JÚNIUS 23. Azzal ment, aki hívta Keményen,de a törvényes keretek között Dr. Ján Jonis személyében új parancsnoka van a fővárosi rendőrségnek. A múlt héten bemutatkozó sajtótájékoztatóján örömmel konstatáltuk, hogy elődjéhez, Angyal Imréhez hasonlóan őis nagy súlyt helyez a médiákkal való jó együttműködésre, és rendszeresen akarja tájékoztatni a közvéleményt a főváros „bűneiről", melyek ellen - s ezt külön kihangsúlyozta - az eddigieknél hatékonyabban akar fellépni. Az alábbi interjút a sajtóértekezlet után készítettük. 0 Ezredes úr, csak annyit tudunk önről, hogy Nyitráról, a járási parancsnokság éléről vezényelték a fővárosba. - Igen, visszatértem oda, ahol huszonhét esztendővel ezelőtt, mint „sorkatona" kezdtem rendőri pályafutásomat. Elmondhatom, végigjártam a szamárlétra valamennyi fokát. S ennek nagy hasznát veszem most. Pozsonyból hamarosan visszakerültem szűkebb pátriámba, Nyitrára, ahol csaknem húsz évig irányítottam a bűnügyi rendőrség munkáját. Közben elvégeztem a jogi egyetemet. 1991-ben kineveztek járási rendőrparancsnoknak. Jó három év alatt sikerült kialakítanunk egy igencsak ütőképes gárdát, mely, ami a bűnügyek felderítettségét illeti, magasan átlagon felüli teljesítménnyel, 55 százalékkal az első helyre került Szlovákiában. • Az országos átlag 35 százalék, Pozsonyban viszont a bűnesetek csupán 13 százalékára sikerül fényt deríteni. Miben rejlett a nyitrai siker titka? - Biztos nem abban, hogy a Zobor alatti bűnözők ügyetlenebbek, mint az ország többi részén. A siker többéves kemény munka eredménye. Én az ún. ostor és kockacukor híve vagyok. Megkövetelem a fegyelmet, a munkamorált, ám a jó eredményeket kellőképpen értékelem. Csak akkor válik valaki húsvér zsaruvá, ha jogi és szociális biztonságot érez. Enélkül nem várhatom el senkitől sem, hogy nap mint nap vásárra vigye bőrét. • Nem érezte magát kinevezése után úgy, mint az a fociedző, aki a bajnokság megnyerése után egy, a táblázat alján vergődő gárdához kerül? - Nagyon jó a hasonlat. Valóban nehéz szívvel hagytam ott Nyitrát. Lélekben gyakran vagyok a Zobor alatt. Ott a családom, barátaim, volt kollégák. Itt meg mindössze egy legénylakás áll rendelkezésemre. Perannyit tudomásul vettem a minisztérium döntését, és minden erőmmel azon leszek, hogy a már említett 13 százalékot alaposan megemeljem. Tudom, Pozsonyt nem lehet egyetlen más várossal, sőt még járással sem összehasonlítani. Itt sajátosak a körülmények, a város fekvésénél fogva a bűnözők tranzithelye. Barátaim őszinte részvétnyilvánítással gratuláltak a kinevezésemhez. De én nem félek a kihívásoktól. Mert ez a funkció kihívás és nem, ahogy egyesek talán hiszik, a karrierhez vezető út. Hadat üzentem az alvilágnak, és bízom benne, sikeres leszek. sze, ennek is megvan az előnye, hiszen több időm lesz a munkára.. Barátnőm nincs, így este ritkán maradok a négy fal között, annál többet leszek az élet sűrűjében. • Nem tart attól, hogy az alvilág esetleg úgy intézi, hogy a rendőrfőnök megismerkedjen egy ellenállhatatlan csinibabával, így a szabadidejét ne a bűnüldözéssel, de kellemesebben töltse? - Nem (nevet). Ilyen veszély, úgy hiszem, nem fenyeget. Ha eddig nem léptem félre, nagyapa koromban már ellen tudok állni a csábításnak. Szab-adidőmben inkább kertészkedem és gombázom. Visszatérve előző kérdéséhez, még csak 0Mik lesznek első lépései? - Alaposan meg kell ismerkednem az eddigi munkamódszerekkel, az emberekkel, hogy tudjam, kiben mi lakozik. Nem tervezek látványos helycseréket, mindenkinek esélyt adok, hogy megmutassa, mire képes. Nálam a legfőbb mérce az eredményesség. A várost Ligetfalu kivételével elég jól ismerem. Igyekezni fogok, hogy az említett mamut lakótelepen is mihamarább otthon legyek, mert ahogy hallottam, ott igen magas arányú a bűnözés. Hangsúlyozom,* minden erőnkkel azon leszünk, hogy a főváros közbiztonsága javuljon. • Ez nemcsak elhatárzás kérdése. - Tudom, sőt azzal is tisztában vagyok, hogy felszereltségünk, enyhén szólva, gyatra, hogy gépkocsiparkunkban olyan autók is vannak, melyek már 300 ezer kilométert futottak, és hogy a műszaki ellenőrzésen aligha állnák meg helyüket. Mégis kijelentem, ebbe a csatába nem az én bicskám fog beletörni. Véget akarok vetni annak, hogy statisztikusként konstatáljuk, hogy pl. az első öt hónapban a városban 16 ezer bűneset történt. Keményen, de törvényes kereteken belül fogunk fellépni a gazemberek ellen. A humánus viselkedésnek nincs helye ott, ahol a brutalitás uralkodik. Ezt úgy hiszem, a polgárok is megértik. 0 Mi a véleménye a rendőrség egyes tagjai és a maffia összefonódásáról? - Hallottam" ilyen esetekről. Ennek is alaposan utánanézek, ellenőrzést végeztetek. Ha valaki ilyesmire vetemedik, vagy más súlyos szabálysértést követ el, ígérem, még a munkaidő végét sem éri meg. • Hogy viszonyul a rendőrök bírálatához? i - Nem vagyok alibista, tudom, a kritikák sokszor helyénvalók, ezért nem ellenzem, hogy a közvélemény tudomására jusson, hogy sorainkban is akadnak fekete bárányok. Az indokolt kritika csak javunkra válik. Nincs szándékunkban eltussolni a baklövéseket, esetleges törvénytelenségeket. Csak azt nem szeretem, ha valakik felfújják az esetet, s minden apró szabálysértésből szenzációt csinálnak. 0Az új seprű jól seper alapon milyen újdonságokkal számolhatunk? - Mivel a fővárosban napirenden vannak a különböző sport- és kultúrrendezvények, politikai akciók, létrehoztunk egy rendfenntartó egységet, hogy azt említett rendezvényekhez ne kelljen máshonnan elvonni az embereket. A fiatalkorúak bűnözésének megfékezése érdekében egy ún, preventív osztályt is létesítünk. Sok bírálat érte az útlevélosztályokat is, ezért utoljára," de nem utolsósorban, bővíteni fogjuk a hivatalos napok számát. MAGYARORSZÁGON TÖRTÉNT Tűzpárbaj nélkül A rendőrségi jegyzőkönyvekbe olykor igencsak furcsa esetek kerülnék. Beleolvasva egy-egy sztoriba, az ember nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen. Az alábbi frivol történet csak a véletlennek köszönhetően került napvilágra. Ugyanis történetünk főhőse, Klárika, aki még nem volt 15 esztendős, nagyon szeretett dicsekedni szerelmi kalandjaival. Nem csoda, hogy amikor a szaktanintézet egyik* tanítónőjének fülébe jutottak tanítványai pikáns históriái, behívatta a kiskorú lányt, ám ő szokásától eltérően ezúttal hallgatott, mint a sír. Két gavallérja, Karcsi és Vilmos azonban nem voltak ilyen kemény fából faragva és a kérdések kereszttüzében mindent bevallottak, sőt, barátjaik nevét is elárulták, akiknek szintén viszonyuk volt a leánygyerekkel. íme néhány részlet a tettesek, illetve az „áldozat" vallomásaiból. Roman: Korábban én is ebbe a szaktanintézetbe jártam. Az iskola elvégzése után itt maradtam dolgozni, mint karbantartó. Az első osztályban felfedeztem magamnak egy lányt. Nagyon tetszett, ezért egyszer leszólítottam. Eleinte csak beszélgettünk, később meghívtam a közeli ligetbe. Örömmel jött. Amikor vetkőztetni kezdtem, nem ellenkezett, sőt, inkább a segítségemre volt. Aztán a szobámba is felvittem, ott is szeretkeztünk. Természetesen fogalmam sem volt arról, hogy Klári még nincs 15 éves. Ügy viselkedett; mint egy felnőtt, tapasztalt lány. Károly. Tudtam, hogy Klári Románnál jár és hogy testi kapcsolatuk is van. Egy ízben csak úgy viccből megkérdeztem, nem jönne-e velem is az erdőbe? Azonnal ráállt. Alig, hogy a fák közé értünk, gombolni kezdte a-nadrágomat. Mi mást csinálhattam volna? • Vilmos: Nekem nem volt szándékomban kikezdeni Klárával, hiszen tudtam, hogy Roman udvarol neki. Később fülembe jutott, hogy szakítottak, mert Roman megtudta, hogy Karcsi is lefeküdt barátnőjével, és ezért nagyon dühös lett. Azt kezdte terjeszteni, hogy a csaj bárkivel elmegy, elég egyet csettinteni. Gondoltam, kipróbálom. Három haverommal egyetemben, mi is elhívtuk a közeli ligetbe. Romannak igaza volt. Szó nélkül jött, és mind a négyünkkel lefeküdt. Egy cseppet sem zavarta, hogy amíg egyikünkkel enyelgett, a többiek bámulják. Péter: Klári meztelenül hempergett és a háta csupa fű volt. Letisztítottam és elindultunk az intri felé. Azt hiszem, nagyon értette a dolgát, mert még arra is rávett, hogy álló helyzetben is csináljuk. Hazafelé menet nagyokat nevettünk, ebből arra következtettem, elégedett lehetett velem. Rast'o: Nekem is felajánlották, menjek el Klárival, de én visszautasítottam. Gondoltam, ebből csak baj lehet. Lám, igazam lett. És hogy ítélte meg a történteket a kiskorú lány, aki könnyelmű viselkedésével csaknem bajba sodorta a fiúkat? Klári: Csak a rendőrségi kihallgatáson tudatosítottam, hogy amit a fiúk velem műveltek, az tulajdonképpen nemi aktus volt. Amikor együtt voltunk, igazából nem is nagyon értettem, mi is történik, és hogy partnereim madárkájukkal, elnézést, hímvesszőjükkel mit is művelnek bennem. Nem, egyszer sem erőszakoskodtak és én nem Védekeztem. Ha hívtak, elmentem velük, és ha gyámoltalanok voltak, a vetkőzésnél is segédkeztem. És, hogy miért nem ellenkeztem? Mert amit csináltak, az nagyon jólesett. A bűnüldöző szervek végül eltekintettek a „liliomtiprók" megbüntetésétől. A lány ugyanis korához késebb fejlettebb volt és minden esetben elhallgatta, hogy még nem töltötte be 15. 'életévét. A fiúknak meg eszébe sem jutott, hogy megkérdezzék barátnőjüket, van-e már szeméAz oldalt írta cs szerkesztette lllllte !

íx'vvn íO'-í „Harminc percen belül egy kilenc milliméteres pisztolyt és egy autót kérek, valamint szabad elvonulást! Meg akarok halni!" - kiabálta a 19 éves Illés János, aki egy laktanyából szökött meg a közelmúltban őrszolgálati géppisztolyával, benne 28 lőszerrel. Hajnali ötöt mutatott az óra, a vége felé közeledett a BRFK akcióosztály hármas csoportjának éjszakai szolgálata. - Szokatlanul csendes volt ez az éjjel - mondta Kiss András alezredes, a csoport vezetője. De inkább így legyen, mert ez a város nyugalmát is jelenti. A kérdés csak az, hogy meddig?... ... Ekkor kettőt csörrent a telefonkészülék, élesen hasított a hangja a csendbe, A Páva utcai ügyeletről érkezett a hívás... - ... Mindenkinél fegyver legyen, azonnal indulunk! Katonaszökevényt kell elfognunk, akinél géppisztoly is van szólt mindenkihez az alezredes. Három perc múlva három autó is vijjogva száguldott a XVI. kerületi Tekla Utcához. Mielőtt odaértek, lekapcsolták a szirénákat. Taktikai megfontolás volt ez. Ekkor még senki nem tudott semmit. Az összes információ annyi volt: egy géppisztoly van Illés Jánosnál, aki egy tapolcai katonai laktanya őrszolgálatából szökött meg, és egy autóst arra kényszerített, hogy Budapestig vigye őt, húga lakásához. Odaérve közölte a húgával, hogy öngyilkos lesz, de előbb lelövi az anyját is a rendezetlen családi körülmények és „a múlt" miatt. Arra valószínűleg ném szá-, mított, hogy húga segítséget kér majd a rendőrségtől. A feszült helyzetben az volt a legfontosabb, hogy a katonával mielőbb kapcsolatot lehessen teremteni. Ám minden mozdulata kiszámíthatatlan volt, ezért veszélyt jelentett mindenkire. Elsőként H. S. hadnagy, az egyik akciós nyitotta rá a folyosói üvegajtót á lakás ajtajában guggoló, a fegyver csövét maga felé tartó 19 éves fiatalemberre. „Mi van, majrézol? Gyere be hozzám beszélgetni!" - hívta magához őt a fegyveres, aki nem sejtette, hogy rendőrt invitál. S a rendőr, aki a főiskolán pszichológiát is tanult, most igazán kamatoztathatta tudását. Beszéltette a szökött katonát. Hátha sikerül meggyőznie s megváltoztatnia elhatározását. De látszott, hogy Illés szándéka megmásíthatatlan. H. S. azonban érezte, hiába van eltökélve „ellenfale", bátorsága már kevés a halálhoz. E sajátos körülmények között kínálta őt Páhoki Csaba hadnagy cigarettájával, eszébe jutott, talán ez a fogás jó csaléteknek bizonyul. Az idegfeszültséggel küszködő fiatalember elfogadta a cigit, de csak biztonságos távolságból. A rendőrtiszt egyszer-egyszer megpróbált közelebb jutni hozzá, de ő rákiáltott: „Ne gyere tovább, mert agyonlövöm magam!" így telt el jó néhány perc. A szópárbajt vívó rendőrtiszt számára végtelen hosszúnak tűnt ez az idő. Aztán hirtelen megérkezett a rendőrség különleges szolgálata. Parancsnokuk, Berkest Ferenc ezredes legfontosabbnak a fegyverhasználat elkerülését tartotta. Az ügyeletesek nem erőszakkal, hanem a pszichológia fegyverével próbálkoztak tovább, ahogy azt H. S. hadnagy is tette. Eközben a hármas akciócsoport a kerületiekkel lezárta az esemény környékét, mentőt hívott, ha esetleg később szükség lenne ráPáhoki Csaba hadnagy és Kiss András alezredes eközben Illés János húgától és bátyjától kért információt testvérük viselkedési szokásairól, magatartásáról, reakcióiról. Gyakorlati munkának bizonyultak ezek a feladatok, de fontosságukat, akárcsak most, már többször bizonyította az élet. S bizonyított a tapasztalat és a rutin is. A pszichológiai Ijadviselés lasssan felőrölte a szökevény idegeit. Lehet, hogy ez okozta a hirtelen meglepetést. A már-már megoldódni látszó helyzet végkifejletében Illés János kitört a folyosóról, átugrotta a 180 centiméteres folyosópalánkot, és szökni próbált. Többen eredtek utána, futott a katona, futottak a rendőrök. J. S. hadnagy leteperte a villámgyors menekülőt, akit ezután a kommandósok megbilincseltek, majd elszállítottak.