Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-16 / 139. szám, csütörtök

1994. JÚNIUS 14. •K/SZO­'ÚJSZÓ' sPORT 11 Véget ért a szlovák labdarúgóliga első idénye A nyitraiak búcsúznak az élvonaltól A bajnokság végeredménye: A-csoport 1. Slova n 32 20 10. 2 63:28 50 2. Inter 32 18 4 10 65:45 40 3. DAC 32 13 10 9 62:47 36 4. Prešov 32 10 14 8 47:43 34 5. Žilina 32 11 11 10 50:42 33 6. FC Košice 32 8 1.1 13 35:54 27 B-csoport: 7. Lokomotíva 32 7 14 11 30:47 28 8. Trnava 32 8 12 12 25:32 28 9. B. Bystrica 32 9 9 14 31:43 27 10. Humenné 32 7 13 12 31:43 27 11. Prievidza 32 10 7 15 34:42 27 12.. Nitra 32 12 3 17 39:46 27 (r-zsi) Csak az utolsó, 32. forduló­ban dóit el, hogy a nyitraiak búcsúz­nak az I. labdarúgóligától (egyenlő pontszám esetén az egymás elleni meccsek döntöttek). A Slovan már he­tekkel a zárófelvonás előtt megnyerte a bajnokságot, az Inter lett a második, a DAC pedig a bronzérmes. Az A-cso­portban pontosztozkodással végződött a pozsonyi derbi és a Žilina-Prešov ta­lálkozó, a dunaszerdahelyiek könnye­dén nyertek a kassai FC ellen. A B­csoportban minden a várakozásnak megfelelőenC?) alakult: Kassán és Besztercebányán is a kiesőjelölt nyeit. Slovan Bratislava-Inter Bratislava 1:1 (0:0) (Új Szó-tudósítás) Ideális időben a vártnál kevesebben látogattak ki a po­zsonyi rangadóra. A első félidőben a bajnok Slovan játszott fölényben, ám az Inter támadásai jóval veszélyesebbek voltak. Sluka bombáját Vencel kitűnő érzékkel háfította,, majd az első negyedóra, végén Obšitník 25 méteres szabad­rúgása a jobb kapufán csattant. Nem sokkal később Solár bombáját a kékek portása szögletre ütötte. Pár perccel a fordulást követően Vašík Vencel hibája után a hálóba lőtt. És ahogyan ilyenkor lenni szokott, éppen az ellenkezője történt: a 73. percben a csereként beállt Gostič egyenlített. A gól után alaposan eldurvult a játék és Velický játékvezető Kindert és Plavníkot leküldte a pályáról. Tíz perccel a befejezés előtt Gostič is mehetett idő előtt zuhanyozni. Góllövők: Gostič (73. p), ill. Vašík (53. p). Játékvezető: Velický, 10 000 néző. Kiállítva: Kinder. Gostič, ill. Plavník. SZABÓ ZOLTÁN Jégkorong Stanley Kupa-döntő Ötvennégy év után DAC-l. FC Košice 4:1 (1:0) (t-zsi) Hét felvonásból állt az idei jégkorong NHL Stanley Kupa­döntője. Pedig a negyedik találkozót követően a New York Rangers már 3:l-re vezetett. A Vancouver azon­ban nem adta fel, s ledolgozta hátrá­nyát. A sorsdöntő, hetedik összecsa­pást a Madison Square Gardenben (a Cseh Televízió élőben közvetítet­te a döntő valamennyi mérkőzését!) a házigazda Rangers nyerte 3:2 (2:0, 1:1,0:1) arányban, s 54(!) év után el­hódította a trófeát. A 19 000 néző nagy örömére a vendéglátók a 15. percben már 2:0­ra vezettek (Leetch, Graves), a van­couveriek ugyan a 26. percben szé­pítettek (Linden), ám nyolc perc múlva ismét kétgólos előnyre (Messier) tett szert az NY Rangers. Az utolsó húsz percben, Linden ré­vén, csak egy gólt ütöttek a vendé­gek... A meccs után hatalmas utcabál kezdődött New York terein, több ezer hokirajongó ünnepelte a Ran­gers negyedik (1928, 1933, 1940, 1994) Stanley Kupa-győzelmét. A vesztes csapat hívei Vancouverben kirakatokat törtek be, autókat forgat­tak fel, s a város különböző pontjain tüzet raktak. A réndőrség több ran­dalírozót letartóztatott, két egyenru­hást kisebb-sérüléssel kórházba szál­lítottak. Az összetűzések során egy fiatalember méghalt (leesett az autó­busz tetejéről!), 150-en megsebesül­tek, hatan súlyosan. (Új Szó-tudósítás) Végigtámadta az egész mérkőzést ä DAC, és már a 45. perc után több góllal vezethetett volna. Az első percben Diňa lövése az oldalhálóban kötött ki, utána az agilis Ürgének akadtak helyzetei. Erős fejesét védte Filip, aztán a ka­pusba rúgta a labdát, majd a 15. percben jó kiugrás után Hornyák elakasztotta a 16-oson belül. A megítélt büntetőt Diňa bomba­erősen a felső lécre küldte. Jól, nagy kedvvel, könnyedén futballozott a DAC, állandóan ellenfele térfelén tanyázott. Igaz, a kassaiak eléggé gyenge ellenállást tanúsítottak. Szünetig mindössze kétszer kerül­tek Santa kapuja elé (egyszer lesről), de a hazai portás jól időzí­tett kifutással mentett. A félidő kö­zepén Klempa erős, távoli lövését az elmozduló Filip lábbal hárította, Ürge azonban a hálóba küldte a lab­dát. Súkenník lövését védte a kassai kapus, Radványiét nem, de a kapufa besegített neki.Szünet után sem vál­tozott a játék képe és csakhamar két gólt lőtt a DAC. Előbb Fieber elhú­zott a bal oldalon, a védők beadási vártak, de a középpályás éles szögből „kilőtte" a hosszú sarkot. Alig telt el egy perc, mikor Klempa labdáját csak kiütni tudta a vendég­kapus, és Radványi a föld alól vagy a lelátóról előbukkanva a hálóba kotorta a bőrt. Nem sok esélyük volt a kassaiaknak, bár 3:0 után többször előremerészkedtek. A ha­zai csapatból kitűnt az elegánsan játszó Weiss, az őszi formájára em­lékeztető Zsákovics és a mozgé­kony Ürge. Szinte hibátlanul futbal­lozott Klempa, Pinté és Végh is. A helyzetek alapján akár 5-6 gólt is rúghatott volna a hazai csapat. Játékvezető: Gádoši. 2300 néző; góllövők: Ürge (22. p); Fieber (51.), Radványi (52.), Radványi (80.), Chytil (81.)., Sárga lap: Filip, Daňko, Chytil. TOMI VINCE Žilina-Tatran Prešov 3:3 (2:0) Jól kezdtek a házigazdák, állandó fölényben futballoztak az első játékrész­ben. Fordulás után azonban nagyot változott a játék képe: feljöttek az eperje­siek és fordítottak. A zsolnaiak öt perccel a befejezés előtt egyenlítettek. Gól­lövők: Kopás (20.), Šefčík (44.), Mahút (85.), ill. Matta (47.), Varga (63,), Zvara (81.). Játékvezető: Csabay, 3000 néző. Chemlon Humenné-Spartak Trnava 1:1 (1:1) Mindkét csapatnak megfelelt a döntetlen, éppen ezért nem csoda, hogy megosztoztak a pontokon. A vendégek egyenlítő gólja után csapnivaló meccset láthatott a közönség. Góllövők: Ljubarszkij (24.), ill. McNeil (43.). Játékvezető: Hriňák, 3500 néző. Lokomotíva Košice-Prievidza 0:1 (0:0) Kezdettől fogva ötletesebben, jobban futballoztak a privigyeiek. Az első 45 percben négy ziccert is elpuskáztak, nem sokkal a szünet után megszerez­ték a vezető gólt, s megnyugodtak. A házigazdák kritikán aluli teljesítményt nyújtottak: Góllövő: Kraus (51.). Játékvezető: Hiring, 1000 néző. Dukla B, Bystrica-Nitra 0:1 (0:1) Unalmas, csapkodó játékot láthatott a közönség, s gyakran csendült fel a füttykoncert. Úgy tűnt, a házigazdáknak teljesen mindegy, milyen ered­ménnyel végződik a találkozó. A két pont sorsát egy szerencsés gól döntötte el. Góllövő: Demo (45.). Játékvezető: Fašung, 1500 néző. Magyar Kupa-döntő Tizenhetedszer a Fradi Kispest-FTC 1:2 (0:1) {t-zsi) Nyugodtan játszhatott a Fe­rencváros a labdarúgó Magyar Kupa­döntő visszavágóján, hiszen az első mérkőzésen, az Üllői úton 3:0 arány­ban legyőzte a Kispest-Honvédot. A 11. percben vezetést szerezhetett volna az FTC, ám Wukovics közeli lövését nagy bravúrral hárította Brockhauser. Két perccel később is jó érzékkel véd­te Szekeres közeli fejesét. A másik ol­dalon Szeiler kapus bátor előrevetődé­sei érdemelnek említést. A 30. percben második ziccerét is kihagyta a Fradi: . Christiansen futtából centiméterekkel mellé durrantott. Hat perccel a szünet előtt Albert szögletét Christiansen előrevetődve a bal alsó sarokba fejelte. A 45. percben Wukovics négy méterről a kapu fölé perdített. Honvéd-góllal indult a második fé­lidő; Vincze 16 méteres lövése meg­pattant Telek lábán, és a jobb alsó sa­rokban kötött ki. A 69."percben Szeke­res és Hamar kakaskodását piros lap­pal „honorálta" a bíró. Mindkét csapat 10 emberrel folytatta... Hat perccel a befejezés előtt Wukovics megszerezte a Fradi győztes gólját. Sallóit is kiállí­totta a bíró a 87. percben. Nyilasi Tibor kupagyőzelemmel (ez volt a zöld-fe­hérek tizenhetedik diadala) búcsúzott a Ferencvárostól... A rohamrendőrök a hármas sípszót követően teljesen ért­hetetlenül megtámadták a pályán ün­neplő FTC-szurkolókat! Labdarúgó BEK (Új Szó-hír) A szlovák és a ma­gyar bajnok, a Slovan, valamint a Vác is indulhat jövőre a labdarúgó BEK küzdelmeiben. A Slovan a 19., a Vác pedig a 21. helyen áll a FIFA ranglistáján. Az első 24 jogosult a BEK-ben való szereplésre, a többi nemzeti bajnok az UEFA Kupában próbálhat szerencsét. Az új lebonyo­lítási rend szerint a BEK-ben nyolc csapatot (Milan, Ajax, Manchester U., Bayern, Barcelona, Benfica, Szpartak Moszkva, Anderlecht) ki­emelnek. A további 16 együttes se­lejtezőtjátszik. A továbbjutókat és a kiemelteket négy négyes csoportba sorolják. 1990 Olaszország A kivárásos futball fesztiválja Mindenki más-más élményt őriz a négy esztendővel ezelőtti Mondia­léről. Kamerun, tizenegyesrúgások, oktondi bírói tévedések, sárga és pi­ros lapok, óvatos játék, unalom, sze­rencsés továbbjutások és balszeren­csés kiesések. Á bohóc kapus, Higui­ta, a fogatlan oroszlán, Milla, a zseni­ális Maradona, a gályarab kinézésű Schillaci... Látvány? Akadt. Színvo­nal? Fehér holló. Meglepetés? Bőven. Túl közeli a 14. vb, hogy ne lehessen róla sokat beszélni. Már a nyitómérkőzésen robbant a bomba: a Szelídíthetetlen Oroszlá­nok eltáncolták az argentin tangót, és legyőzték a címvédőt. Szerencsé­jük volt a kameruniaknak - mond­ták. Makanakyék azonnal cáfolnak, és meg sem állnak a negyeddöntőig. Nyolc perc választja el őket az elődöntőtől. Éremért játszhatnának. De mintha fejükbe szállt volna a sok dicséret, fölényeskedni kezdenek, cifrázzák a játékot. Kulturáltan te­szik-veszik a labdát, és amikor már csaknem „felfalták" az angolokat, elfáradtak, és színre lép Lineker. Az idomár. Angija egyenlít. A hosszab­bításban már nincs erejük az afrikai­aknak. Hiába volt ott Milla, a 38 éves fogatlan oroszlán. Korábban kétszer becserélték, és négy gólt lőtt. Most csak kettőt - készített elő. A kameruniak belopták magukat a nézők szívébe. Emberi volt a játé­kuk, s emberi benne minden hibájuk. Ettől voltak jók. Ezt azonban nehéz megtanulni. Csak elfelejteni lehet. Ha Kamerun nyeri a világbajnoksá­got, az egyenlő lett volna egy forra­dalommal. És injekciót ad az egész labdarúgásnak. Ügyanis amíg az eu­rópai egy helyben topog, addig az ún. fejlődő országok nagy léptekkel haladnak előre. Mit láttunk még négy esztendővel ezelőtt? Azt, hogy a csapatok nem a látványért játszottak. Hanem az eredményért. (Milyen naivak is va­gyunk, igaz?) Az eredmény szüli a pénzt, az eredményességek a zsíros szerződéseket. Hogy a nézők unat­koztak? Hógy bosszankodtak, az ök­lüket rázták, vagy jobb esetben hul­lámozva légzőgyakorlatokat végez­tek? Az élet fontosabb területein sincs ez másképpen. Az ember vagy a közönségnek játszik, vagy a buk­szájának. Csak kevesen tudják egy­szerre a kettőt. A Mondialén mindenki megszáll­ta a középpályát, és azon fáradozott, hogy ne kapjon gólt. A látványos futballra törekvő csapatok (Brazília, Anglia) pedig ráfizettek a szándé­kukra. Itáliában; a szakvezetők a já­ték taktikai elemeinek tökéletesíté­sére mozgósították az erőket, való­sággal bilincset raktak még azokra a nagyobb tudású futballistákra is, akik színt, szépséget, látványt vihet­tek volna a játékba. Ilyen távlatból is nyugodtan elmondhatjuk: ezen a vb-n megrekedt a futball fejlődése. Sőt. A kivárásos labdarúgás előretörése, már-már hivatalos tudomásvétele következtében, a céifutball minden áron való praktizálásával tulajdon­képpen hanyatlás volt észlelhető a világbajnokságon. Úgy tűnt. mintha az erőnlét és a gyorsaság következté­ben rövid és keskeny lenne a pálya, kis területre szorultak az események. No és ott lehetett szabálytalankodni. Ki mennyit bírt és akart. Ha a csatár átlépte a felezővonalat, már kapott is egyet. Ha ez nem volt elég, még hár­mat vagy ötöt. Lásd az „egymeg­mozdulások" hősét, Maradonát. Le­hetett gorombáskodni, mert a játék fekete ruhás Őrangyalai a Mondiale ördögei voltak, szégyenletesen bí­ráskodtak. Állítólag felsőbb utasítás­ra tették. Ennek és ennek a váloga­tottnak ezen és ezen a helyen kell to­vábbjutnia csoportjából, hogy itt és itt játszhassa meccseit, mert oda özönlenek majd a szurkolók. És hoz­zák a pénzt. A döntő gyenge volt és kevésbé látványos. A jó játékhoz két csapat szükséges. Rómában csak egy volt. A nyugatnémet. Ő akart futballozni, az ellenfél nem. Győzött az igazság, bár a gól vitatható 11-esből született. A németeket nem bénította meg az erősen tartalékos argentinok „égi helytartója", a földön, nem kötöttek Maradona cipőjéhez embert. Vi­szonylag hagyták lélegezni. Tudták, a vb első meccsétől sérült a bokája, speciálisan készített cipőben ját­szott. Játszott? Ez túlzás. Éppen az a momentum (is) a 24-es mezőny tag­jai fölé emelte a Beckenbauer-le­génységet, hogy Maradona még meg sem tudott villanni ellenük. Előtte például felgombolyította a brazil vé­delmet, mint nagyanyó az orsóra a fonalat, a kétségbeesés szélére ker­gette az olaszokat. A fináléban érez­ni lehetett és látszott is: nélküle az argentin válogatott „súlytalan". Ugyan remekül védekezett, de mást nem igen tudott. Az agyonkoptatott és elavult 4-5-l-es altatófutballt ját­szotta, gólt nem kapni'és bízzunk Maradonában - gopdolták Brazília dél-amerikai „tartalékai". De hiába. A zseniális Diego elfáradt, túlságo­san magára maradt, csak küszködött. A németek? Minden szempontból a legegységesebb válogatott volt. Beckenbauer csak muszájból változ­tatott, míg a legnagyobb ellenfelek szakmai bizonytalanságból. Erő, egyéni improvizáció, lendület, gyors és pontos összjáték, váratlan ritmus­váltás. Ezek a momentumok jelle­mezték Matthäusékat. Nem kivárás­ra futballoztak, egyértelműen a győzelemre. Iramot diktáltak. Ko­rábban fizikai felkészültségüknek Lothar Matthüus köszönhették sikereiket, Itáliában technikailag is felvették a versenyt bármelyik vetélytársukkal. De csak ők voltak képesek lendületből alkal­mazni a technikát, ezért szolgálhat­tak látványos megoldásokkal is. Egyszóval némileg megmutatták az európai labdarúgás jövőjét. .Hogy annak milyen a jelene, az elkövet­kező 31 nap során kiderül. A XIV, világbajnoki döntő: Né­met Szövetségi Köztársaság-Argen­tína 1:0 (0:0). Róma, 75 ezer néző. Góllövő: Brehme (85. - büntetőből). Kiállítva: Dezotti (86). NSZK: II Ig­ner-Augenthaler-Kohler, Buchw­lad-Berthold (Reuter), Hässler, Matthäus, Littbarski, Breh­me-Klinsmann, Völler. Argentína: Goycoechea-Simon-Ruggeri (Mon­zon), Serrizuela-Sensini, Troglio, Burruchaga (Calderon), Basualdo, Lorenzo-Dezotti, Maradona, TÖMI VINCE

Next

/
Thumbnails
Contents