Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-11 / 108. szám, szerda

1994. MÁJUS 11 UJSZO' KILATO Meddig lehet gyermek a gyermek? Halál, kínzás, erőszak - mindez a tévémaci idején, köszönhetően a műsorral üzérkedő ,jólelkeknek". Reggeli negyed kilenc, s a német gyerekeket máris fenyegeti az első sokk. Az RTL egyik sorozatában épp egy áldozatot rabolnak ki s vernek össze. A többi TV-állomás sem. jobb. Naphosszat folyik az öldöklés, lövöldözés, lépten-nyomon halottak, sebesültek, vér. A meseidő is véres eseményekkel teli, a híradásokban a boszniai polgárháború lemészárolt áldozatai. A vacsorát követően az épp soron lévő tévévitában mutatnak be részleteket egy horrorfilmből, amit egy thriller követ. A nyers erőszak növekvő hulláma mögött egyértelműen a TV-állomások mindinkább könyörtelenné váló konkurenciaharca áll. Minél több vér és brutalitás, halál és szerencsétlenség, annál több néző! A tények ilyen egyszerűek és kegyetlenek: - A német képernyőkön hetente átlag 481 emberi ölnek meg, ami hetven ember naponta. - Két éve több mint 150, a „fiatalokat kimondottan veszélyeztető" film került bemutatásra. A műsorszervezőket egyáltalán nem érdekli az, hogy e filmeket csak késő este sugározhatják. Sőt, 15-, bői 14 változtatás, „finomítás" nélkül kerül képernyőre. S ami még ijesztőbb, éjjel 11 óra után is több mint 500 ezer (!) 6 és 13 év közötti gyerek ücsörög a képernyő előtt. A statisztika nyelvén szólva: egy 12 éves gyerek a TV-nek köszönhetően már 14 ezer halálesetet élt meg. A testi erőszak túlnyomó része kora estére összpontosul. Arra az időszakra, amikor a vacsora előtti semrpittevésben a legtöbb gyerek (jobb híján?) a tévé előtt ül. A készülékek kiváló szakértői és kezelői e röpke két óra alatt 20 brutális jelenetet követhetnek nyomon. Az agresszió valamilyen formája különben minden második sugárzott műsorban megjelenik. Az esetek egyharmadánál ismeretlen az indíték, az erőszak - öncélúan - „csupán" a feszültség növelésére szolgál. - Negyven százalékban tudatos célt követnek vele: az erőszak a meggazdagodás víziójának lehetőségével kecsegtet, anyagi, eszmei háttere van az öldöklésnek. - Ha az egy hét alatt sugárzott jeleneteket egymás mellé sorakoztatnánk, 25 óra vér, üvöltés, szenvedés, könny lenne a végeredmény. Fogyóban az együttérzés E huzamos „bombázásnak" bizony nem éppen kedvezőek a következményei. A tanárok panaszkodnak, hogy sok diáknál egyre nagyobb mértékben lapasztalható a „reggeli szindróma". Elég egy esős hétvége a tévé mellett s a gyerekek sokkal agresszívabbak, hangosabbak. A fiatalok képtelenek az együttérzésre, részvétre, fásultakká válnak és lelki sérülésekkel küszködnek. A modellszerű utánzásban egyre több gyerek „próbálja ki" a gyakorlatban is azokat a véres jeleneteket, melyekkel a tévé képernyőjén, vagy videofelvételeken találkozott. A bűncselekmények elkövetéséhez az elektronikus sajtó egyre több „impulzust, indítékot, példát" szállít a serdülő korosztály számára. Különösen veszélyeztetett helyzetűek a nehéz szociális körülmények közt felnövő, valaminl lelki konfliktusokkal küszködő fiatalok. Ők még inkább hajlamosak arra, hogy a tévében látottakat a valóságban is „alkalmazzák". A kegyetlen, brutális, helyenként szadista epizódok súlyos, hosszú távú hatást lejtenek ki. Az az erőszakmennyiség, amit 9 éves kortól adagolnak, még hosszú évek múltán is meghatározza az agresszivitás mértékét. Mindez természetesen a felnőttekben is mély nyomot hagy. A mindennapi életben lépten-nyomon találkozunk ennek jeleivel a közutakon, tömegközlekedésben, szomszédi torzsalkodásokban. A kutatók 85 százaléka osztja a véleményt, hogy viselkedésünk és a tévében látottak között szoros az összefüggés. A tanulmányok is czl bizonyítják: az erőszakkal traktált gyerekek sokkal agresszívabbak kortársaiknál. Egy kutatás eredményeképp a szülők 74 százaléka követel cenzúrát. Talán érthető, hogy a másik oldal, a médiák vezetői, a műsorok szerkesztői más véleményen vannak. A Délnémet Rádió egyik, a kultúráért felelős vezetője szerint például egyáltalán nem jelent semmit a napi 70 tévésgyilkosság. Elvégre Shakespeare drámáiban is ölnek. Rambo, majd gyilkosság A színpadi gyilkosságoknak azonban sosem voltak olyan következményei, mint a mostani erőszakhullámnak. Érzékeltetésként csak néhány példa: - Egy 15 éves fiú Augsburgban 14 éves társának vágta el a nyakát, s hagyta elvérezni. Mindezt egy Rambo-film hatására. - Egy kisvárosban szintén egy 15 éves ifjonc erőszakolt meg két 15 éves lányt. - Deggensdorfban egy 20 éves kung-fu rajongó 18 éves lányt erőszakolt meg, majd több késszúrással végzett vele. - Egy másik alsóbajor városkában a nindzsa-filmeknek hódolók táborából való volt az a 24 éves fiatal, aki fekete harci öltözékei, csuklyát és álarcot, valamint hegymászó cipőt öltött, nyilakat s egy borotvaéles szamurájkardot ragadott magához, s így rontott a helyi kollégiumba. A nevelők, akik megpróbálták útját állni, súlyos sérülésekkel „úszták meg" a kellemetlen találkozást. - A Ruhr-vidéken egy 17 éves fiú teljesen a sátán-filmek hatása alá került. Egyik éjszaka, barátjával hazatérőben, egy romos gyárudvaron keresztülmenve váratlanul elhatalmasodtak rajta horrorvíziói. Barátját feltámadt halottnak vélte, s vasrúddal ütötte agyon. - Hamburg mellett ugyancsak egy 17 éves fiú támadott meg egy nőt, hogy leyágja a lábát és megegye. Az arra járók segítettek a majd harminc szúrástól vérző áldozaton. A támadót azóta az ideggyógyászaton kezelik. Zárszó Egy szakember véleménye: a tanárok, nevelők, szülők alig tudnak valamit az erőszak „filozófiájáról" és annak hatásairól. A fiatalkorúak által elkövetett erőszakos bűncselekmények közül minden tizedikért a média a felelős Németországban. Ki tudja, mi vár ránk itthon? (Für Sie) Örök diákok vagy szakemberek Németország egyetemein csaknem kétmillió diák látogatja az előadásokat és szemináriumokat. Átlagban csaknem 14 szemeszter szükséges ahhoz, hogy eljuthassanak az államvizsgáig, kézhez kaphassák oklevelüket. Túl hosszú idő - vélik a kultúrpolitikusok, művelődésügyi szakemberek, az ipar képviselői s a diákok többsége is. Mire a német egyetemisták elhagyják alma méterüket, az esetek többségében elmúltak 28 évesek, ezzel nemzetközi viszonylatban is vezetik a mezőnyt, hiszen így ők a legöregebb végzősök. Összehasonlításképp: brit kollégáik öt évvel korábban fejezik be tanulmányaikat. Ennek oka azonban egyáltalán nem az, hogy a német diákok netán túl sokat méláznának, mint ahogy nem jelenti azt sem, hogy a követelmények szigorúbbak lennének más országbelieknél. Valójában a gyakorlatot nélkülöző oktatási rendszer teszi lehetetlenné a rövidebb tanulmányi időt. Az előadások, szemináriumok túlzsúfoltak: csaknem kétszer annyi a diák, mint amennyi férőhely van, ami nem is csoda, hiszen az országban évről évre nő a főiskolások száma. Egyre többen látogatják a gimnáziumokat, s mind kevesebben vannak azok, akik a gyakorlati célokat követő szakképzés mellett döntenek. Mindemellett meglehetősen korlátozott az a mozgástér, amely a diplomások számára kínálkozik. Az idén 200 ezer hallgató (annyi, mint eddig soha) tódult a munkaerőpiacra. A vörösdiplomás fiatal mérnökök, üzemgazdászok, orvosok és természettudósok hiába keresnek állást. Pedig pár éve még biztos befutónak számítottak, s fényes karrierrel kecsegtetlek ezek a szakmák. A munkaerőpiaci szakemberek az elkövetkezendő években is a diplomások növekvő túlkínálatával számolnak. Az egyes tartományi kormányfők ezért egy olyan átfogó iskolareform létrehozásában kívánnak megállapodni, melynek értelmében az egész szöveLségi köztársaság területén 9 szemeszterre szűkülne a tanulmányi idő, 8 szemeszterre korlátoznák a gyakorlattal szorosan összefüggő főiskolák tanulmányi idejét s csak a jövő mérnökeinek kellene 10 szemesztert hallgatniuk. A terv megvalósulása esetén a megszabott időt túllépő diákoknak számolniuk kellene a szankciókkal is. Bukásnak minősülne például, ha valaki elfelejt időben jelentkezni a vizsgára. Kétségtelenül rövidülne a kötelező tananyag és csökkenne a vizsgák száma is. A rövidebb tanulmányi idő szavatolhatná, hogy a végzősök nemzetközi viszonylatban is versenyképesebbek lennének. A terv mindezek ellenére nem old meg minden gondot, hiszen a tanulmányok tartalmi összetétele is beható reformot követel. A kutatások azt bizonyítják, hogy a közepes vállalatok éppenséggel készek lennének több végzőst alkalmazni, ha ezek kevésbé szakosodnának, s felkészültebbek lennének a gyakorlati munkára. A reform előkészítői a tanároktól is megkövetelnék, hogy az ismeretek átadásában az oktatás általános részére, s ne a szakosított kutatásra összpontosítsanak. (Deutschland) 7 Gallup Intézet Világközvéleményformálók A közvélemény-kutatás a demokrácia „hasznos szerszáma" - mondta George Gallup, amikor 58 évvel ezelőtt megalapította a nevét viselő intézetet. Manapság mégis egyre többen kelnek ki a „közvélemény-kutatók által manipulált demokrácia" ellen. Amikor George H. Gallup - mindenkivel szemben - megjósolta Franklin D. Roosevelt győzelmét az 1936-os amerikai elnökválasztásokon, egyszeriben híressé tette a lakosság kiválasztott szeletében végzett körkérdezés módszerét. S azóta - legnagyobb kudarca ellenére, amikor 1948-ban nem látta előre Harry S. Truman meglepetést okozó győzelmét - a Gallup Intézet az amerikai közvélemény-kutatás élvonalbeli képviselője. George Gallup idealista volt a közvélemény-kutatások társadalmi hatását illetően, s azt hangoztatta, hogy a szondázásokkal „a demokrácia leghasznosabb eszközét találták fel". Ő vizsgálta elsőnek az amerikai elnökök népszerűségéi, s kérdezte meg először honfitársait, miként vélekednek az ország alapvető problémáiról. Készségesen segített módszere elterjesztésében, s tucatnyi, egymáshoz lazán kapcsolódó külföldi fiókintézményhez adta a nevét nagylelkűen. Mindebből azonban alig húzott hasznot, mert nem volt igazi üzletember. 1984-ben, az öreg Gallup halála után négy évvel, a családi vállalkozásként működő intézetet felvásárolta egy alig ismert nebraskai kutatóintézet, a Selection Research Inc., amely szigorúan piaci alapon dolgozott, és sokkal jövedelmezőbb volt a Gallupnál. A Gallup márkaneve és a tőkeerős SRI piacorientált módszerei hamarosan megtízszerezték a nyereséget. Az új globális stratégia eredményéképpen a Gallup Intézet ma húsz országra köztük Kínára is - kiterjedő hálózatol és vegyesvállalati láncot fog össze. Árbevételeinek közel 98 százalékát a kereskedelmi jellegű felmérések adják. Partnerei közé olyan neves cégek tartoznak, mint a Sun Microsystems, az Anheuser-Busch vagy a Time-Warncr. Hírnevét azonban főként a CNN televíziónak és a USA Today napilapnak hetente készített társadalmi és politikai közvélemény-kutatásainak köszönheti. A sors iróniája, hogy a George Gallup által a demokrácia szolgálatára létrehívott intézményi ma egyesek éppen azzal vádolják, hogy a demokrácia egyik akadályozója, vagy legalábbis társasjátékká silányítója. Winston Churchill mondta egyszer: „nincs veszélyesebb annál, minthogy az ember a folyamatos lázméréseket végző Gallup felméréseinek felforrósodott légkörében éljen", Pedig akkoriban még sokkal kevesebb közvéleménykulatást készítettek. Manapság csak Franciországban évi 6000 felmérést tesznek közzé, az Egyesült Államokban pedig évente 70 millióra, az összlakosság mintegy negyedére teszik azoknak a számát, akiket ilyen vagy olyan véleményszondázási céllal megkeresnek. Az embereket általában olyasmiről kérdezik - ráadásul a leggyakrabban telefonon, nem pedig élő szóban szólnak az ellenérvek, ami még meg sem történt, vagy éppenséggel csak folyamatban van, így sokszor nem tudják alaposan átgondolni az adott kérdést. Pedig a felmérések többsége végső soron „a nép akaratát" közvetíti a politikusoknak, s ők fel is használják azokat döntéseiknél, esetenként még nemzetközi tárgyalásokon is érvelnek velük. Természetesen senki sem tagadja a felmérések nyújtotta információk fontosságát. Roland Cayrol francia közvélemény-kutató és politológus szerint a közvélemény-kutatás olyasféle szerepet tölt be, mint a Tour de France kerékpárversenyen az élbolyt vezető motoros, aki táblán tájékoztatja az első helyen kerekező versenyzőt, hogy mekkora az előnye. „Persze ez olyan információ, 'amely befolyásolja a verseny végeredményét" - fűzi végezetül hozzá. (HVG- Különszám) Összeállította: Sidó H. Zoltán