Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-11 / 108. szám, szerda

MOZAIK ÚJSZÓ* 1994. MÁJUS 11. BHBM TEGNAP OLVASTUK | A Moravčíkkoalíció eladta Szlovákia érdekeit! „Moravčík kormánya Duray gatyamadzagján függ!" - jelentette ki Vladimír Mináč nemrég a Republikának adott nyilatkozatában. Sokan sejtették, hogy igaza van, és a Matica slovenská hiába kérte a koalíciót, hogy tegye közzé a magyar pártokkal kötött titkos megállapodás tartalmát. Tudja meg a szlovák közvélemény, mit is ígértek Duray Miklósnak és Bugár Bélának azért, hogy a parlamentben megtámogatják a mindkét lábára sánlílő, tulajdonképpen kisebbségi koalíciót. Mini már nemegyszer, ezúttal is a határon túl derült lény a dologra, ahol kisebbségi politikusaink teljesen mást mondanak, olyat, amit a szlovák közvélemény előtt a világért sem jelentenének ki. A Népszabadság március 14-i száma a következő botrányos információkat közölle: „Szlovákiai magyar források szerinl a magyar pártok valóban nem szándékoztak közvetlenül képviseltetni magukat az új kormányban (nem kívánva módot adni Mečiaréknak és a nemzetieknek a magyar kártya kijátszására), de megállapodlak a lobbi párttal abban, hogy véleményük súllyal esik latba a döntések, különösen a nemzetiségi kérdések megvitatása során. Az együttműködés alapjait nyolc pontban rögzílelték. Mint Duka Zólyomi Árpád Együttélés-frakcióvezető lapunknak összegezte, a megállapodás előirányozza a helységnevekről és az anyakönyvezésről szóló törvényeknek a magyarokat kielégítő formában történő elfogadását. Fontos pont a községi vagyon garantálása, továbbá az iskolák és kulturális intézmények gondozásának községi önkormányzati hatáskörbe való átvétele. Le kell állítani a kétnyelvű, úgynevezett alternatív iskolák szervezését a magyarlakta területeken. A magyar pártok elvárják a területi közigazgatási átszervezési folyamat felfüggesztését. Az új kormánynak elő kell készítenie az Európai Önkormányzati Charta, valamint az Európai Regionális és Kisebbségi Charta aláírását is. Szó van az oktatási és a kulturális minisztériumokban létrehozandó nemzetiségi főosztályról, amelyen belül még külön magyar osztály működik. Az említett minisztériumok államtitkárainak kinevezését egyeztetni kell a magyar parlamenti pártokkal. Végül át kell tekinteni az államigazgatás helyi képviselőinek összetételét, s a nemzetiségi területeken figyelembe kell venni a magyar parlamenti pártok személyi javaslatait." A január 8-i komáromi nagygyűlésen elfogadott dokumentumok feltárták e nemzeti politikusok kártyáit. Akárcsak Pásztor Istvánnak, Komárom város polgármesterének, az Együttélés vezetőségi tagjának a nagygyűlést követően lelt kijelentése: „Ha követeléseinkkel nem járunk sikerrel ennél a kormánynál, sikerrel járunk más kormánynál!" Még Sybilla is örülne. A komáromi dokumentumok ugyanazt tartalmazzák, amit Duka Zólyomi Árpád úgy jellemez, mint a széles koalícióval kötött megállapodás pontjait. A budapesti politika szlovákiai végrehajtói részérc jól elkészített forgatókönyv kezd megvalósulni... Az államalkotó nemzet - a szlovákok - dél-szlovákiai helyzete már ma riasztó... Amint látható, a Moravčík-koalíció hatalomvágya erősebb a saját nemzete iránti felelősségnél, az alkotmányban rögzített állami érdekek védelménél. A napokban kerül sor a helységnevekről és az anyakönyvezésről szóló törvény vitájára, mely megmutatja, hogy a jelenlegi széles kormánykoalíció meddig akar hátrálni a már most is privilegizált magyar kisebbség képviselői előtt. A standardon felüli kisebbségi jogok a történelemben még semmi jót nem hoztak. Egyébként is: Bugár Béla a televízió Lépések c. legutóbbi műsorában kijelentette, hogy a koalíció és a magyar politikai szubjektumok között semmiféle megállapodás nem létezik. Ki is használja itt tulajdonképpen a hazugságot munkaeszközként? (Republika, Jerguš Ferko, Viera Urbanova) A magyar szavazatok nem szolgálhatják Mečiart Tömbösödési folyamat a választások előtt A

pártok eddigi nyilatkozataiból kitűnik, hogy - akárcsak a mai kormányzatot - egy közös cél vezérli majd az összes politikai erőt: olyan helyzetbe kerülni, hogy az elkövetkező időszakban megerősödjék a Mečiarellenes blokk, tehát hogy megakadályozható legyen Mečiar visszatérése a végrehajtó hatalomba, netán a kormány élére. A volt kormányfő, illetve pártja komoly politikai erőt képvisel majd a következő parlamentben, ez senki számára sem kétséges. Erről tanúskodnak a közvéleménykutatások, sőt annak a lehetősége is fennáll, hogy Mečiar győztesként kerül ki a választásokból. Ebben az esetben a parlament legnagyobb pártjának vezetőjeként kormányalakítási megbízatást kap majd a köztársasági elnöktől. Éppen ez az, amiben a mai kormánypártok egyetértenek; hogy ennek vagy nem szabad bekövetkeznie, vagy olyan magatartást kell majd a pártoknak tanúsítaniuk, hogy Mečiar partnerek híján ne tudjon kormányt alakítani. Cérnák, a Nemzeti Demokrata Párt elnöke már nyilvánosan is megfogalmazta: a demokratikus pártoknak a választásokat megelőzően határozottan deklarálniuk kellene, nem lesznek hajlandók belépni a Mečiar-kormányba. E szándék kifejeződéseként kell értékelni a politikai pártok napjainkban egyre látványosabban jelentkező tömbösödési folyamatát. 1992-ben Mečiar parlamenti mandátumainak nagyon komoly százalékát a töredékszavazatok révén nyerte el, így lett pártjának 74 képviselője. A töredékszavazatok azokra a pártokra leadott szavazatokból tevődtek össze, amelyek nem érték el az öl százalékos parlamenti küszöböt (ez a leadott szavazatoknak mintegy 25 százaléka volt). Az 1992-es választás egyben annak is főpróbája volt, hogy milyen nehéz elérni az 5 százalékos választási küszöböt. A korábbi illúzióikkal szemben az egyes pártok megtapasztalhatták, hogy szövetségi politika nélkül lehetetlen Mečiar populista politikai törekvéseit ellensúlyozni. A mostani tömbösödési folyamat az 1992-es választások előtti tapasztalatokat tükrözik Minden párt keresi azokat a kapcsolódási pontokat, melyeken keresztül pártszövetségre léphet más, vele hasonló ideológiai alapokon szerveződő pártokkal. ^ a folyamat egyben a '

M politikai élet letisztuM-Jíi lásál is jelenti. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy riégy-öt konzervatív párt létezzék egymás mellett, sőt, a legtöbb esetben egymással szemben állva, miközben a közülük legerősebb Kereszténydemokrata Mozgalomnak is csak 7-8 százaléknyi biztos támogatottsága van a szlovákiai társadalomban. A józan ész és a pártok érdekei is azt diktálják, hogy félretéve a korábbi előítéleteket, szövetségre lépjenek egymással, és leküzdve eddigi ellenséges magatartásukat, az erők egyesítésén dolgozzanak. A politikai élet tisztulási folyamatát az jelenti, hogy a hasonló nézetrendszerű pártok végre a programok hasonlósága alapján, és nem a személyes ambíciók és presztízsérdekek vonalán szerveződnek. Jelenleg öt ilyen tömb kialakulása van folyamatban. A haloldal (Demokratikus Baloldal Pártja - SDL, Szlovákia Szociáldemokrata Pártja - SDSS) blokkja már kialakult. E két párt már megkötötte a választási előszerződést. Ehhez a blokkhoz csatlakozik a szövetkezeti elnökök lobbyjaként működő Földművesek Mozgalma is. A másik tömörülés a konzervatív pártoké. Épp napjainkban kezdődtek tárgyalások a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH), a Demokrata Párt (DS) és a Vállalkozók Pártja (SPZ SR) között. A rendszerváltást végrehajló politikusok társaságának, a Polgári Intézmény Állandó Közgyűlésének néhány politikusa szintén szeretne helyet kapni ezen a leendő pártlistán, ami a gyakorlatban azt jelentené, hogy Szlovákiában maradéktalanul egymásra találtak a demokratikus jobboldali politikusok. A KDH országos vezetése már eldöntötte, hogy hajlandó ezeket az erőket felvenni a listájára. A harmadik blokkot a magyar pártok képezhetnék, amennyiben létrejönne a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom-Együllélés-Magyar Polgári Párt koalíciója. Ebben az esetben a szlovákiai magyarok döntő többsége erre a pártszövetségre adná a szavazatát, és így ez a tömb komoly politikai tényezővé válna a parlamentben. A negyedik blokkol az úgynevezett középerők képezik. Azzal, hogy Jozef Moravčík kormányfő HZDSből kivált platformja, a Politikai Realizmus Alternatívája egyesüli a magát liberálisnak valló Kňažko-féle Demokraták Szövetségével (AD SR), megteremtene az alapját annak, hogy Szlovákiában egy komoly középerő is megjelenjen a politikai palettán. A Szlovákia Demokratikus Uniója (DU) politikai súlyát az adja, hogy vezető kormánypárt, mindemellett tényleges politikai lépései és a jövőbeli szereplése meglehetősen kiszámíthatatlan. De mindenképpen a Mečiar-cllenes blokkhoz fog tartozni, hiszen politikusai kivétel nélkül a HZDS-ből váltak ki. Az ötödik erőt a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) köré szerveződő populista és nemzeti pártok alkotják majd. Itt a legbizonytalanabb a helyzet, hiszen a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS) kacérkodik az egyedülindulás lehetőségével. Hasonló helyzetbe került a Munkásszövetség azzal, hogy vezetője televíziós szereplése nyomán négy százalékra szökött fel a népszerűsége. A Klepáč vezette Keresztényszociális Unió még nem döntötte el, hogy a Cernák-féle nemzeti demokratákhoz csatlakozik-e vagy a Mečiarhoz hű blokkhoz. Politikai gyakorlatát tekintve inkább ez utóbbihoz tartozik, de tagsága és vezetése fél az egyértelmű csatlakozástól. E pártszövetségek kialakulásával gyakorlatilag a szlovákiai politikai élet teljes skálája megjelenhetne a parlamentben. Talán csak a Szlovák Zöldek Pártja lehet még esélyes a választásokon, de ők szintén csatlakozni fognak valamelyik tömörüléshez. Amennyiben létrejönnek ezek a tömbök, biztosra vehető, hogy bekerülnek a parlamentbe. A jövő törvényhozó testületében eszerint öt politikai tömörülésre lehet számítani. Ez az öt tömörülés gyakorlatilag öt pártként fog viselkedni, hiszen az ideológiai kötöttségük nagyon erős. Ez alól talán csak a HZDS köré csoportosuló erők jelenthetnek kivételt, hiszen azok összekötő eleme továbbra is egyedül a hatalom megszerzésének a vágya maradt. M

indezek ismeretében a hármas magyar koalíció kérdése egészen más fénybe kerül. Már nem pusztán arról van szó, hogy lesznek-e magyar képviselők a parlamentben, hanem arról is, hogy a magyar blokk mekkora erőt képvisel majd ott. A hármas magyar koalíció 18-20 képviselőjének összehangolt és ütőképes politizálása meghatározó lehet a parlamenti munkában. Meghatározó, meri a leendő Mečiar-el lenes kormánykoalíciónak szüksége lesz. a támogatásra. Erre a helyzetre kell felkészülniük a magyar pártoknak. Ha az MKDM-Együttélés-MPP koalíció nem jönne létre, nemcsak az a veszély fenyeget, hogy egyik vagy másik párt nem kerül be a parlamentbe, hanem az is lehet, hogy a mintegy 350 000 magyar szavazat töredékszavazatokként a szlovák parlamenti pártokat fogja erősíteni, elsősorban Mečiar pártját. Ekkora kockázatnak nem lehet kilenni a magyar szavazatokat, tehát minél előbb meg kell kölni a hármas magyar koalíciót. TÓTH KÁROLY A GGK az élen! Az ADVERTISING AGE neves nemzetközi reklámfolyóirat nyilvánosságra hozta a Szlovák Köztársaság reklámügynökségeinek toplistáját, melynek alapján fény derült: ki kicsoda a reklám területén Szlovákiában. A GGK Bratislava, amely az első helyre kerüli a Szlovákiai Reklámügynökségek Klubja állal szervezeti kreatív versenyben, az ADVERTISING AGE táblázatán a lista élén áll. Az ügynökség alkotóképességéről áprilisban és májusban az IBM, Minolta, Skoda, Volkswagen, M i lex Schardinger, Jagermeisler, Moby Dick, Casinos Slovakia, SATU R, Mezőgazdasági Bank és további cégek nagy reklámjainak láttán meggyőződhetnek. A szlovákiai reklám történetében egyedülálló, hogy a reklámkampányok egy ügynökségnél ilyen mértékben koncentrálódnak. A GGK Bratislava szakemberek képzésére is gondol, ezért kél személy részére ösztöndíjat ajánl fel. A kiválasztottak a GGK/GGT valamelyik nyugat-európai hálózatánál vagy amerikai munkahelyén szerezhetnek hasznos tapasztalatokat. Az ösztöndíj iráni érdeklődők írásban a követekező címen jelentkezzenek: GGK Bratislava, Brečlanová I, 833 14 Bratislava. Csak így tovább GGK! -VNXA liberálisok beperlik Kozlík o t (Új Szó-tudósítás) A Liberálisok pártja képviselői tegnapi sajtótájékoztatójukon egyértelműen a külföldi tőke beáramlásához nélkülözhetetlen politikai klíma megteremtéséért szálltak síkra. A határozottan jobboldali nézetű párt vezetői úgy vélik, a működő külföldi tőkével Szlovákiában új értékrend, sőt új erkölcs alakulna ki, amely a gazdaság felemelkedéséhez, és az ország stabilitásához vezetne. Ennek érdekében azt javasolják, hogy a nemzeti vagyon mintegy 5 százalékát (nevezetesen a hadiipart), amely iránt a külföldi tőke érdeklődik, el kell adni a meghatározó nagy cégeknek, a fennmaradó vagyoni pedig a vagyonjegyes privatizációban kell nevesíteni. A liberálisok a Vladimír Mečiar kormányzása idején tapasztalt korrupciós ügyekről is tájékoztatlak. Amint azt ľavo! Weiss, a párt végrehajtó titkára jelezte, feljelentést tesznek Sergej Kozlík ellen, aki a leváltott miniszterelnökkel való találkozó megszervezéséért félmillió korona csúszópénzt követeli, amit a nyugati üzletemberek nem voltak hajlandók kifizetni. tszl AHOGY ÉN LÁTOM Belorusz partizán A pozsonyi magyar rádióadás szerkesztősége már azl követően hívta meg Popély Gyulát, Duray Miklóst, Farkas Pált, A. Nagy Lászlót és Borza Erzsébetet kerekasztal-beszélgetésre, hogy Boross Péter magyar miniszterelnök - valóban úriemberhez méltóan - elismerte a Magyar Demokrata Fórum vereségét a választások első fordulójában. Sől, a négy politikus véleménynyilvánításának órájában már Csurka István is kommentálta az eseményeket, és én azt vettem ki szavaiból, hogy mérséklődött keresztény nemzeti hevessége. Magyarán szólva, nem vonja kétségbe a „nép szavaIsten szava" létei érvényességét. Ami úgy is felfogható, hogy még a választási vereségben legérdektelenebb magyar politikusok is tiszteletben tartják a parlamentáris demokrácia fő játékszabályát: ha esik, ha fúj, négy esztendőnként van egy pillanat a választópolgár életében, amikor nagyobb hatalma van a belügyminiszternél, nagyobb a miniszterelnöknél, de még az államfőnél is. Ebben a pillanatban ő dönti el, hogy kit kíván miniszterré, miniszterelnökké emelni. A magnófelvételről újból és újból visszahallgatom szlovákiai magyar politikusainknak a magyarországi választási eredményekről kimondott megállapításait, és egyre kevésbé vagyok biztos abban, hogy valamennyiük legalább annyira tisztában van a parlamentáris demokrácia mibenlétével, mint mondjuk Boross Péter vagy Csurka István Budapesten. Senki sem vonhatja kétségbe bármelyik politikusnak azt a jogát, hogy saját ízlésének megfelelően alakítsa ki rokonszenvéi-ellenszenvéi a más országokban működő pártok iránt. Duray Miklósét sem vonhatjuk kétségbe. Azt viszont semmiképpen nem tudom bölcs, a szlovákiai magyarságot szolgáló bölcs cselekedetnek tekinteni, hogy az Együttélés elnöke kapásból baloldali veszélyt kiált a Magyar Szocialista Párt választási eredményeire utalva. Az pedig már az ormótlanság határát súrolja, ahogy Borza Erzsébettel véleményt cserélve kommunistázott. Ugyanis a baloldali veszélyre hivatkozás úgy is értelmezhető, hogy lebecsüli azl a nem tudom hány százezer anyaországi lakost, aki Horn Gyula pártjára szavazott. Borza Erzsébet lekommunistázásával pedig azért nem lehet egyetérteni, mert olyan pártot képvisel a szlovákiai politikai struktúrában, amelynek véleménye sokat nyomhat a latban a szlovákiai magyar kisebbség létfeltételeinek formálásában. Speciel a jelenlegi körülmények között különösen nem bölcs dolog annak a politikai erőnek a sértegetése, amelyet holnap - ha akarjuk, ha nem majd meg akarunk nyerni ügyünk támogatásának. Elképzelhetetlen, hogy valaki úgy kártyázzon, hogy máriásozás közben, a már leosztott lapokai látva hirtelen azt javasolja, hogy a parti térjen át huszonegyezésre. Aki ezt nem ismeri fel, az sem a parlamentáris demokrácia, dc még a politika mibenlétével sincs egészen tisztában. Duray Miklós - mini korábban már annyiszor mosl, a tények elismerésében és úriemberségben valóban példái vehetne Boross Pétertől, dc még Csurka Istvántól is. Maximum négy év múlva - ha a választópolgárok is úgy akarják - a Magyar Demokrata Fórum majd revansot vehet a Magyar Szocialista Párton és a Szabad Demokraták Szövetségén. Némely politikusok magatartása arra a szovjet emberre emlékezlet, aki úgy 1975 táján kijön a bclorussziai erdőből, mert látja, hogy az országúton „bedöglött" egy autó, és segíteni kell a beindításában. Ahogy tolják a kocsit, a jóember lihegve kérdezi a kocsi utasaitól: És a frontokon, a frontokon mi újság? Mire a kérdezett: De hiszen már harminc éve vége van a háborúnak! A meghökkent atyafi elképedve mondja: Hogy mik vannak! Én meg csak robbantgatom a vonatokat. TÓTH MIHÁLY