Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-06 / 104. szám, péntek

OLVASÓINK OLDALA ÚJ SZÓ' 1994. MÁJUS 6. Tisztelt szerkesztőség! ...A 89-es rendszerváltás után már 1990 augusztusában lapukban Szü­letőben az új elit címmel többek kö­zött azt írták: nem lebecsülendő összegről van szó ha tudatosítjuk, hogy a takarékkönyveken az összes megtakarítás háromnegyed része a társadalom öt százalékának tulajdo­nában van, mintegy 470 milliárd ko­rona. A közelmúltban arról olvashat­tunk, hogy egy bebörtönzött személy három embertől 140 millió koronát csalt ki. Felmerül a kérdés: Hol volt ekkora összegek összeharácsolása ideje alatt a törvény szigora? Mi vet­het véget a szabadosságnak? KOVÁCS JÁNOS Serke ...Nem vagyok a reklámozás ellen, de az legyen mérsékletes és ne félre­vezető, megtévesztő. A vállalkozók fizetnek, a tévének magas a bevétele, de a televízió nézői szenvednek, mérgelődnek, mert a reklámok ra­bolják idejüket. A finn televízióban megszabott helye és ideje van a rek­lámnak. Csupán a sportközvetítés előtt és alatt sugározzák. Jóhi­szeműen irigylem a finnországi nézőket, hogy náluk nem rontják fél­óránként vagy óránként a TV-prog­ramokat reklámmal. Mert az egy­szerű halandónak nincs szüksége a reklámra, nem él és tanul belőle, nem szórakozik rajta, számára fölös­leges. IVÁN SÁNDOR Kassa ...Ilyen még nem volt Madaron. A Vöröskereszt szervezete helyben megszervezte a véradást. Szabó Esz­ter, a szervezet elnöke és többi ve­zetője több hétig készítette elő és az eredmény nem is maradt el: Baštrnák Erika főorvosnő 31 vér­adónak mondhatott köszönetet a legdrágább ajándékért, a vérért. GÁL ETELKA Madar Becsaptak Divatba jiitt nálunk az ún. kaparós sorsjegyek árusítása, amelyekkel azonnal is lehet nyerni. A minap a postán járva egy nagy plakátra let­tem figyelmes, amely azt hirdette, hogy megkezdték az Ökológia a mo­torizmusban nevű sorsjegyek árusí­tását. Mivel jómagam is híve vagyok az. ökológiának, és persze az sem ár­tana, ha egy kis pénz állna a házhoz, nyomban vettem néhányat. Hazaér­ve elkezdtem kapirgálni a sorsjegye­ket és egyúttal áttanulmányoztam a hátsó oldalon lévő utasítást. Alig akartam hinni a szememnek. Igaz, hogy szép summát ígérnek a nyertes­nek, a hátsó oldalon lévő szöveg azonban^egyértelműen a nyertes tud­tára adja, hogy a nyereményeket csupán 1993. 12. 3l-ig lehet kiválta­ni, tehát valójában én'énytelen sors­jegyeket árusítanak. A plakát szerint viszont, a sorsjegyek az idén érvé­nyesek. Megdöbbentő és elszomorí­tó, hogy a sorsjegyet kinyomtató és kiadó Szlovák Automotoklub vezetői közül senki sem vette a fáradtságot magának, hogy ellenőrizze a szöveg helyességét, hatmillió darabot nyomtattak belőle, ami bizonyára nem kis időbe tellett, így lett volna rá lehetőségük. Ezekután meg vagyok győződve arról, hogyha az Automo­toklub vezetői ennyire hanyagul vi­szonyulnak az ökológiai sorsjegyek­hez, akkor aligha várható tőlük, hogy magához az ökológiához fe­lelősebb hozzállásuk legyen. NAGY ANDRÁS Kamocsa Egységes, következetes fellépést Parlamenti képviseletünk szükségességéről Olaszországot bízvást fejlett polgári demokráciával rendelkező államnak tekinthetjük. Ennek ellenére az észak-olaszországi dél-tiroli osztrák lakosság különleges - autonóm - jogállását nem a meglévő nemzetközi szerződésnek, a többségi nemzet politikai pártjai nagy­lelkűségének, hanem saját politikai képviselete hosszú ­több évtizedes - önfeláldozó harcának köszönheti. Ezért tartom egy számbeli kisebbségben lévő nemzeti közösség számára különösen veszélyesnek azt a különben logikailag kellően megalapozott nézetet, hogy helytelen a nemzeti alapon való politikai szerveződés, politizálás. A léteit minden többségi nemzethez tartozó politikai erőnek magáévá kell tennie. Merőben eltérő azonban a számbeli kisebbségiek helyzete: sajátos érdekeit egyedül saját par­lamenti képviseletük egységes és következetes fellépése tudja képviselni. Ennek az érdekképviseletnek kell tük­röződnie a képviselők minden politikai állásfoglalásában: minden kérdést az adott lakosságcsoport szempontjainak szem előtt tartásával szabad csak megválaszolni. Természetesen a parlamenti politikai döntések mindig valamilyen kompromisszum eredményei. Ebben a birkó­zásban kiválóan lehet alkalmazni az aktivista politikuso­kat. Ők olyan, a mi esetünkben nemzeti kisebbséghez tar­tozó politikusok, képviselők, akik más pártok listáján ke­rülnek a törvényhozásba. Feladatuk teljesen egyértelmű: amennyiben a nemzeti kisebbség képviselője vagy képvi­selői egy, a többség szemében valamilyen szempontból nem elfogadható vagy kényelmetlen javaslattal áll(nak) elő, azt azonnal meg kell támadniuk, hogy kimondhassák, az ilyen és ilyen okokból kifolyólag nem elfogadható. Ez az ügyködés nagyon hatékony. Saját parlamenti emléke­imben felmerül a Szövetségi Gyűlésben végül is elfoga­dott, Emberi Jogok és Szabadságok Alkotmánylevelének vitája. Itt ugyanis javaslatunkat érdemben két kormány­párti képviselőnő támadta meg. Az egyik magyar, a másik lengyel volt. A dolog egyértelműségét csak hangsúlyozza, hogy a lengyel képviselőnő egyetlen további parlamenti közszereplésére sem emlékszem... Ezt a veszélyt - szeren­csénkre? - nem lehet kiküszöbölni. Van azonban más veszély. Ha a parlamentbe egy listán bekerült kisebbségi képviselők egymástól független, össze nem egyeztetett, sőt - egymás javaslatait kétségbe vonó fellépésekkel semlegesítik a nemzeti közösség parla­menti képviseletének hatékonyságát. Számomra elfogadhatatlan egy olyan párt jelenléte a parlamentben, mely ugyan a választási hadjárat alatt hang­súlyozottan kisebbségi, de azért más alkalommal, más kö­rülmények között nyugodtan és nyíltan kijelenti, hogy a nemzeti hovatartozásra vonatkozó jelzőt nevéből minden további nélkül el szándékozik hagyni... Vajon miért nem teszi ezt meg most - a választások előtt? Gondolom mást is elgondolkoztat ez a megnyilatkozás. Vajon mi várható egy ilyen csoportosulástól a parlamentben? Emberhez méltatlannak tartom, hogy egy politikus elvhűsége és következetessége növekvő hatalmával fordí­tott arányban nő. De hát valamennyien különbözünk egy­mástól, senki sem tehet társa esetleges gyengeségéről. A helyzet azonban teljesen más, ha ugyanez a jelenség egy egész tömörülést jellemez. Legalábbis elgondolkoztató. Tudnunk kell, hogy nincs rosszabb, mint egy össze nem hangolt, kaotikus, kölcsönösen féltékenykedő, egymásra acsarkodó parlamenti képviselet. Az ilyen képviselet nem­csak rossz, hanem egyenesen kártékony. Ilyen koalícióra nincs szüksége a magyar nemzeti közösségnek Szlovákiá­ban BATTA ISTVÁN Rimaszombat A kerecsensólyomról mindenkinek (A kerecsenmosdatás folytatódik, Új Szó, 1994.4.25.) Az írás három kitételével kapcso­latban szeretném elmondani vélemé­nyemet. Azt olvasom, hogy a kere­csensólyom nagytestű ragadozó ma­dár. Igaz, a sólymok között a legna­gyobb, de tőle vannak nagyobb testű ragadozók, mint az ölyvek, ke­selyűk, néhány kánya, a galambász héja és nem beszélve a sasokról. Te­hát a nagyon becses és ritka kere­csensólyom, vagy ráró inkább a kö­zepes testű ragadozók közé tartozik. Nagyon irritál a visszavadítás ki­fejezés is, mert a vadon élő állatokat visszatelepíteni, kihelyezni szokták, de soha nem visszavadítani, és ez vonatkozik a sólymokra is. A harmadik és egyben az utoló megjegyzésem az alábbi szöveggel kapcsolatos:,,...a rozgonyi fiókákat más célra is felhasználják: a re­pülőterek biológiai védelmére". Ha a rozgonyaik ezl állítják, akkor azt üzenem nekik, hogy az egész csak blöff. Ugyanis a madárriogatás az arra kiképzett sólymokkal teljesen logikátlan. Elsősorban azért, mert eme kevés repülőterünkből, ami az ország kettéosztása után megmaradt, egyet sem leptek el a madarak. A másik dolog: aki hallott, olvasott róla, vagy egy kicsit ismeri a sóly­mok kiképzését, azt tudja, hogy azok nem házőrző kutyák, hanem mindig a vadász, a gazda parancsait teljesí­tik. Tehát egy sólymász, egy só­lyom! Felmérte már valaki, hogy a sok-sok madárral veszélyeztetett röptereken hány sólyomra és sóly­mászra lenne szükség? A válasz egyértelműen nem, mert nincsenek is olyan röptereink. MOTĽSIKY ÁRPÁD Verebély Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tisztelet­ben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Á nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, ame­lyeknek tartalmával szer­kesztőségünk nem ért tel­jes mértékben egyet, Kö­szönjük olvasóink bizal­mát, és várjuk további le­veleiket. Süketek párbeszéde? (Várjuk az MKDM és az Együttélés állásfoglalását, Új Szó, 1994.4.29.) Az előrehozott parlamenti választások időpontjának kijelölése óta egyre gyak­rabban törnek lándzsát a szlovákiai magyar választók a hármaskoalíció mellett. Az MKDM képvielői az ősz óta tartó MKDM-napok keretében már közel 250 falugyűlésen vettek részt, és ezek többségén szintén hangsúlyt kapott a magyar pártok egységes választási szereplésének szükségessége. Az MKDM Országos Választmánya április 16-án megbízta tárgyalóbizottsá­gát „a szlovákiai magyar nemzeti közösség érdekeinek leginkább megfelelő hár­maskoalíció kialakításával". Ez megjelent az Új Szóban. Ezért nem értjük Dom­sitz Jenő írását, hiszen ha figyelemmel kísérné az eseményeket, az MKDM állás­foglalása ebben a kérdésben is egyértelművé válna számára. Még inkább érthe­tetlen, hogy Domsitz Jenő, aki 1994. április 19-én Somorján a Fórum Alapítvány gyűlését vezette és hallhatta A. Nagy László, Bauer Edit és Bugár Béla érvelését a hármaskolalícióval kapcsolatban, még ezek után sem értette meg az egyes pár­tok álláspontját. Igaz, „nem olvasott komoly érvelést arról, hogy miért akarjuk megtorpedózni a hármaskoalíció kialakítását", hiszen ilyen szándéka az MKDM-nek nincs. Somorján elnökünk elmondta, hogy tekintettel az előző két választási időszak pozitív tapasztalataira, először az Együttéléssel tárgyalunk és készítünk szerződést, majd utána az MPP-vel ül le az MKDM-EPM tárgyalóbi­zottsága egy asztalhoz. Hangsúlyozta azt is, hogy a két évvel ezelőtti cikkezési taktika nem vált be, és a féligazságok, netán valótlanságok állítót lehetnek a ma­gyar hármaskoalíció megtorpedozói. Javasoljuk, hogy aki komolyan gondolja a hármaskoalíció kialakítását, az sa­ját környezetét győzze meg ennek szükségességéről. Domsitz Jenőnek könnyebb dolga lesz, mert sem Bugár Bélát, sem az MKDM-et nem kell meggyőznie. Nem követelni, hanem pártérdekeket félretéve, a magyarság érdekeit szem előtt tartva kell a koalíciót megalapozni. Az MKDM sajtószolgálata A politikai pártok már készülnek! És a választók? A politikai pártok már megkezdték a felkészülést a választásokra. Számít­gatnak, tárgyalgatnak, hogy hogyan tudnák könnyebben elérni céljukat. Természetesen majd megszólítanak bennünket, választókat is. Meggyőződésem, hogy ez a megszólí­tás egészen más hangú, tartalmú lesz, mint ahogyan azt addigi tevékenysé­gükből megismertük. Nekünk, válasz­tóknak fel kell erre készülnünk, hogy ne köztünk válogassanak, hanem mi válogathassunk, hogy felismerjük az igazi értékeket és el tudjuk azokat kü­löníteni a hazug szótól, amelyből úgy­szintén éppen elég lesz. Érdekeinket és a politikai pártok által felkínált programokat számba véve, összevetve kell eldöntenünk, melyik az a párt, amely érvényre tudja juttatni érdekeinket. Nem lehetünk csak befogadó közeg, partnerkapcso­latot kell a pártokkal kialakítani. A vá­lasztóknak kell megfogalmazniuk ér­dekeiket, a pártok pedig nyilatkozza­nak, hogy fel tudják-e ezeket vállalni. Ez minden választói rétegre, így a nyugdíjasokra, valamint a szociális tá­mogatásra utaltakra is vonatkozik. Elegendő áttekinteni a parlament törvényalkotási munkáját, a külső szemlélő is látja, hogy nem az utóbb említett rétegek voltak a törvényhozás kedvezményezettjei. Elegendő meg­említeni a minimálbérről és a létmini­mumról szóló törvényeket, a privati­zációs törvényt. A gondolkodó, elfo­gulatlan ember számára világos, hogy a politikai pártok által a parlamentbe küldött képviselők nem azt csinálták, amit a választóik joggal elvártak tőlük. Tisztelet a kivételnek, de nagy többségük saját karrierjét, családja meggazdagodását menedzselte elsősorban, és nem az átalakuláshoz szükséges feltételek megteremtését tartotta fő feladatának. A jelenlegi rossz és egyre romló gazdasági és szociális helyzetnek egyik oka a parlament munkájában kereshető. Ezt figyelembe véve az említett választói rétegnek - a bérből és fizetésből élők nagy többségének, a nyugdíjasoknak, a szociálisan ráutal­taknak -„honorálnia" kell az elmúlt időszakot, méghozzá úgy, hogy meg­vonják a bizalmukat azoktól, akik hozzájárultak ennek a helyzetnek a ki­alakulásához. A parlamenti demokrá­ciákban ezt az egész világon így csi­nálják. Ezek a rétegek, hacsak egy ki­csit is összehangolják érdekeiket, van­nak olyan erősek, hogy ezt megcsinál­hassák. Ezért fontos, hogy az elkövet­kező választás az értelem választása legyen. A parlamentbe csak olyan képviselőket szabad küldeni, akik ké­pesek lesznek közös dolgainkat leg­alább olyan hévvel szolgálni, mint sa­játjukat. BENKOVICS JÓZSEF Galánta Bízom az isteni igaz­ságszolgáltatásban (Esterházy pere folytatódik, Új Szó, 1994.4.26.) Nem akarok bíró fölött bíráskod­ni, de nem szokás, hogy egy bíró a rábízott büntetőperről a sajtónak nyilatkozzon. Még kevésbé szokás, hogy egyes szakértői véleményekre hivatkozzon ( a szokás szerint min­dig Deákéra), amelyek szerint Ester­házy leveleit álnéven, vagy rejtjelez­ve küldte el, amikor Samko bíró ke­zében van (a szintén történész) Schwarzenberg herceg véleménye is, miszerint ez az eljárás a háború alatt a megszokott gyakorlatot jelen­tette. Az ő birtokában van Szalatnai Rezső szlovákra fordított A csehsz­lovákiai magyarok 1938-45 között című írása is. „ Az. a szlovák-magyar együttműködés, amelyről pláne még a németekkel, Henleinékkel kapcso­latban is beszéltek annak idején, va­lóban nem létezett, legfeljebb a ber­lini és a budapesti hivatalos jelenté­sek számára »renáeztek meg« vala­mit belőle". Így nyilatkozott Ester­házy kor- és munkatársa. Szomorú, hogy amikor Benešnek (akit Esterházy Lujza írásban vádolt a per jogellenességével - mert Ester­házy távollétében lett halálra ítélve és nem volt módja védekezni) csak pár hétre volt szüksége, hogy elren­delje Esterházy perújrafelvételét és hazahozatalát, mert belátta a jogel­lenességet, a szlovák bíróságnak már több mint másfél éve nem sikerült még ezt a lépést sem megtennie?! Isten malmai lassan őrölnek, s bí­zom az isteni igazságszolgáltatás­ban. ESTERHÁZY ALICE Bécs Még egyszer Komáromról Pásztor István polgármester sze­mélye ellen soha feljelentést nem tettem. Sem anonim, sent más mó­don. Való igaz, hogy azok közé tar­tozom, akik ismeretlen tettes ellen írtak beadványt, és írtam néhány cik­ket a Tüske c. magazinba (ennek mellékletébe is), amelyek a Komá­romban folyó törvénysértésekkel foglalkoztak. Ezeket a cikkeket ere­deti okmányokkal, jegyzőkönyvek­kel, szerződésmásolatokkal, stb. tet­tem hitelesekké. Nem rajtam múlott, hogy az ügyeket felderítő, vizsgáló szervek a mai napig nem fejezték be munkájukat, illetve nem tájékoztat­tak eredményéről. Történt azonban más, ami kísérte­tiesen hasonlít a proskripciók hát­borzongató gyakorlatára: legelső cikkem után Pásztor István és Csin­talan Miklós feljelentettek, alig-alig tudott tisztára mosni az érsekújvári vizsgálóügyész. A hangyaboly pisz­kálása után sérelmek érték a város főellenőrét, alpolgármesterét, á vá­rosi hivatal osztályvezetőit, képvi-. selőit. Az Új Szóban felháborító mó­don jeleskedik az aktivizált „gömöri klán" egyik tagja, Bajnok István. Be­váltja Pásztor ama ígéretét, hogy ha­marosan elkészülnek az aláírók „morális profiljai". Fekete Ferencet veszi célul. Ha vannak képzelt betegek, van­nak képzelt orvosok is. Bajnok doktor úr, aki törvényszéki szakértő szerepé­ben tetszeleg, talán a komáromi pol­gárság memóriazavaraival számít. El­felejti, hogy a közelmúltban a tör­vényszékkel nemcsak „munkakap­csolatai" voltak. Feledtetné az olva­sókkal, hogy kollégáinak kiadós segít­ségére volt szüksége az egyik „népbe­tegségünkkel" kapcsolatban, stb. Gorombasággal az urak nem men­nek sokra: inkább hagynák, hadd ü­lepedjen a zavaros. Fák nem nőhet­nek az égig, az egészséges lokálpat­riotizmus igen. Még valami: a politi­kát ne használják egyéb ügyleteik ál­cázására! KŐSZEGI FINTA LÁSZLÓ A szerkesztőség — új, érdemi té­nyek felmerüléséig — nem kíván a komáromi városháza ügyével fog­lalkozni.

Next

/
Thumbnails
Contents