Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-06 / 104. szám, péntek

1994. MÁJUS 1023. ÚJSZÓ' KaLeidoszkóp 5 5 Oldás vagy kötés? Merevségek iskolarendszerünkben 1990 óta zsebünkön érezzük a gazdasági paradigmaváltást. A szellemiek terén, az oktatásügyben ez a szemléletváltás csak annyiban történt meg, hogy vége a központi pártideológiának, és minden maradt a régiben. Mikor oldódnak már tájainkon a kötöttségek? Mikor oldódik a szerkezeti, tartalmi, értékelési-ellenőrzési merevség, a centralista működtetés? Rajtunk múlik, meg tudjuk-e fogalmazni: mi az, ami köt:, merevít, s lesz-e erőnk kiállni és kitartani az oldást elősegítő tervek, elképzelések mellett. Milyen merevségek léteznek hát iskolarendszerünkön belül? Részletesen - de nem a teljesség igényével - az iskolán belüli merevségekről szólok, a legszembetűnőbbekről. a/ Társadalmi szempontból nem meghatározó, de iskolalélektanilag igen a légkörteremtő térszervezés. Az osztályok térelrendezésének megváltoztatása ne tükrözzön egy alá- és fölérendeltségi viszonyt tanuló-pedagógus relációban, hanem legyen alkalmas a kooperálásra, kollektív munkára, beszélgetésre. Oldottabb ülésrenddel lehetővé kell tenni a több oldalú eszmecserét, a nonverbális kommunikáció tanulását, az egymásra figyelést, egymás elfogadását. b/ Egész iskolarendszerünket, az egész társadalmat érinti az iskola strukturális merevsége. Miért van szükség változásra a szerkezetben? A társadalomban köztudott az esélyegyenlőtlenség létezése. Ez az állapot mára az iskolában nagyon is látható. A kötelező iskolalátogatás időtartama kevésnek bizonyul a szociális háttérből adódó esélyegyenlőtlenség kompenzálására. Valljuk be, az alapiskola - mai anyagi ellátottsága mellett és megtépázott társadalmi szerepe miatt sem nem tudta és nem is tudja felvállalni, hogy a benne tanulókat az általános műveltség megszerzésére, a tudás birtoklásának örömére motiválja a szülői ház, a családok ilyetén igénye nélkül, melynek mélyen szociális gyökerei vannak. A szerkezet merevségének feloldására meg kellene hosszabbítani a kötelező iskolalátogatás időtartamát 10 évre, ami egyrészt biztosítaná a megemelt alapképzést, javítaná a szakmunkásképzés minőségét, csökkentené a fiatalkorúak munkanélküliségét, alapja lehetne a rugalmasabb szakmunkásképzésnek, s megfogalmazódhatnának a helyi, regionális igények is az iskolával szemben. Ki kellene mondani, hogy a tanszabadság és az iskolaalapítás szabadsága akkor érvényesülhet, ha a költségvetési támogatás a tanulót alanyi jogon illeti meg, függetlenül attól, hogy fenntartói szempontból milyen iskolában végzi tanulmányait. A szerkezetnek továbbá biztosítani kellene a rugalmas átjárhatóságot az iskolák között, aminek a feltétele, hogy a kötelező iskolalátogatás időtartama alatt a tananyag ne spirálisan, de lineárisan építkezzen - így az átjárhatóság égyik iskolatípusból a másikba biztosított. Nem elhanyagolható, hogy a 10 év alatt jobban kibontakozhat a tanulók önismerete, személyisége, képessége. A későn érők számára pedig a szakmaválasztás kitolódhat. c/ A tartalom merevségei: A tantervi-tananyagi kötöttségek folytán az iskola nem tud utat találni a tehetséges és a kevésbé tehetséges gyermekek számára. A művelődési törzsanyag nem korszerű, annak megszerzése nem cél (a belülről motiváltak kis számától eltekintve), hanem eszköz a jobb osztályzatokért. Nem történt meg az ismeretanyag szelekciója: mi az az alapvető fundamentum, aminek alapján a kreativitás, képzelet, képzettársítás repülhet. Ebből következik: nincs tantárgyi vagy tematikus integráció, ami a szükséges szelekción működne. Az iskolai és a nem iskolai tudást az iskola nem tudja összehangolni, nem tud rá teret, időt biztosítani a tantervi kötöttség miatt. A könyvtárhasználat tantervileg megkívánt dolog. Ám a használatból a tanuló az iskola falai között vajmi keveset profitál, hisz nincs idő a visszajelzésre, nincs lehetőség a könyvtár által nyújtott ismeretek tananyagba való beépítésére. Elérkezett az idő (amikor az alaptantervet meg kell írni), amikor az alaptantervből leírt kerettanterv alapján a pedagógus szabadsága, az iskola és a pedagógus, a szülő és az iskolaműködtető autonómiája és összmunkája feltételeként a fenti hiátus betöltését a helyi tantervek garantálják. A tartalom merevségét a fentiek figyelembe vételével oldaná a szabad tankönyvhasználat, a tankönyvek alternativitása, az igazi tankönyvpiac a kereslet-kínálat elve alapján, amelyből mindig a legjobb kerülne ki győztesen. d/ Az időkeretek feloldása: A biológiai akcelerációnak nem függvénye a mentális érettség, fejlettség. (A tanulók innen-onnan összecsipegetett, főleg televíziós informáltsága megtévesztő. Tudni kell ezekről az információkról, hogy horizontális és felszínes ismeretek, ugyanakkor fejleszthetik a tanuló belső motiváltságát, ha az iskola ráérez erre, megteremti a start lehetőségét a tanulók számára. Tehát amennyiben a hozott információk feldolgozásra kerülnek, alakíthatják a tanulók jövőképét. Ám az iskola erre nincs felkészülve.) Az iskola meg is fogalmazza: mindenki egyforma, mindenki egyenlő. Pedig ez a megfogalmazás a valóságban úgy működik, hogy: mindenki egyenlő, de nem egyforma. Az iskola föltételezi a gyerekek egyforma érési ütemét, és elfeledkezik az ún. kedvező intellektuális háltérrel rajtoló és ebben hiányt szenvedő gyerekek közötti különbségről. Az iskolában mindenki egyenlő. De nem egyforma az örökbe kapott géngarnitúrát, a csiszolt készségeket és a családi hátteret illetően. Vannak ugyanis gyerekek - és ez a populáció nagy százaléka -, akik nem tudják időben és jó ütemben venni az akadályokat. A jól teljesítők számára lehetővé kellene tenni - a gyakorlatban pedig precedenst teremteni - az osztály- vagy tantárgyugrásra (ehhez rugalmas iskolaszerkezet és tanterv kell!), vagy akár a többszöri osztályismétlésre vagy tantárgyismétlésre. Az erre rászoruló tanulók részére. Az időmerevség oldásával egyidejűleg át kell gondolni az osztályozás, értékelés, illetve az iskolai teljesítmények problémakörét is. A cél szempontjából mindent a gyerekek érdeklődése érvényesüléséhez kellene igazítani. Ehhez szükséges a személyi és intézményi autonómia, a helyi érdekeltségű megrendelés és ellenőrzés, a gyermek és iskola felszabadítása a gúzsbakötő tanterv, tartalom, szerkezet, ellenőrzés, működtetés alól, hogy iskoláink megtalálják végre saját magukat, hogy kialakíthassák saját arculatukat. e/ Osztályozás-értékelés: A mai iskola poroszos teljesítményorientált. A teljesítményösztönzés két módja a jutalmazás és a büntetés, eszköze az osztályozás, amely lelkileg öl, kártékonyabb, mint a testi fenyítés. A jezsuiták által a 18. században bevezetett osztályozás rokon vonásokat mutat a tőkés piac logikájával: a munkás a munkában csak pénzszerzési lehetőséget lát, amint a tanuló esetében az osztályzat és a tanulás cél-eszköz viszonyában: a tudás az osztályzat eszközévé válik, vált. Az osztályzás állandó minősítés egyenlőtlen individuális és társadalmi-szociális feltételek melleit. Az egyenlőtlen feltételek és egyenlő mérce alapján történő minősítés következménye az esélyegyenlőtlenség, amely mindjobban mélyül. A mai iskola még versenyezteti is egymással a társadalmilag elölről és a szociálisan hátulról startolókat. Egyenlőtlen feltételekkel indulóktól egyenlő teljesítményt vár, figyelmen kívül hagyva a már eddig említetteket. Pedig mindenki csak önmagához, önmaga fejlődéséhez mérten mérettethet meg. Az „abszolút" mérce a gyerek saját adottságához való viszonyítás. A versenyben az ellenfél a mai gyerek a tegnapihoz viszonyítva. Újra kellene gondolni az osztályozás mai gyakorlatának megszűnteié

1 sét, az értékelés és motiválás variálhatóságát, amiben nem a teljesítmény ára, hanem maga a megteli út, a tudás, a munka a fontos. f/ Egyéni teljesítmények vagy közös eredmények: Egyéni teljesítmény nélkül nincs személyiségfejlődés, nincs múlt, jövő sem lesz. Igaz ez a megállapítás a közösen végzett munka személyiségfejlesztő hatására is. Egyik a másikat determinálja. A mai iskola adós a szellemi teljesítmény kollektív munkára épülő lehetőségeivel. Eleddig az effajta tevékenység a szabadidőben végzett cselekvési formákhoz kapcsolódott. E tevékenység eszköztára a beszélgetés, vita, érvelés. Erre kell a tanulókat megtanítani: a szabad vélemény félelem nélküli kinyilvánítására - ami szolid tényismeret nélkül nem lehetséges. Mindegyik problémakör megoldása szorosan összefügg, megoldásukban érvényesül a dominóelv, s megoldásuk garantáltan lehetetlen, míg az intézményen kívüli nagy horderejű alapvető jogi problémák törvényileg nincsenek jóváhagyva. Címszavakban ezekről a problémákról: az egyén és az intézmény autonómiája; új iskolaszerkezeti megoldások; költségvetési támogatás alanyi jogon; iskolaalapítás joga: a pedagógiai pduralizmus elvének elfogadása; a közoktatás tartalmi korszerűsítése (tantárgyi szelekció, tantárgyi integráció, művelődési törzsanyag, alternatív pedagógiai programok, módszerek); országos alaptanterv kidolgozása; a bemenet és a kimenet szabályozása, irányítása, ellenőrzése, jogkörök tisztázása; a szakfelügyelet kérdése; szakmai szolgáltatások, továbbképzések, intézményes továbbképzési rendszer; az iskolatanács küldetése, működése, alapelvek kidolgozása; a diákönkormányzat mint az iskolai demokrácia művelése, alapelvek kidolgozása; az iskola irányítása; nemzetiségi iskoláink irányítása, helye az SZK közoktatásában. Problémák, kérdések, melyek megválaszolása közoktatásunkban most a nyitást, odafigyelést, gyerekeink jövőjéről való döntést jelentené, a hümmögő közömbösség pedig a véget, a bezártságot. A rólunk, nélkülünk való döntéseket senki nem akarhatja. ÁDÁM ZITA Színe és visszája A száznyelvű Ausztrália. Ölvén szótárt tesz ki az ausztráliai őslakosság által beszélt nyelveknek a szókészlete. A legkisebb kontinensen mintegy ötvenezernyi, több mint 100 nyelvi közösségre oszló őslakosság él. Nemrégen még 200-250 általuk beszélt nyelvet tartottak nyilván, de a civilizáció szorításában rengeteg törzs, nyelvével együtt kiveszett. Á mostani félszáz szótár az őslakosság kultúrájának megőrzését szolgálja, a bemutatás ünnepi keretek között, Canberrában, a kormány képviselőinek jelenlétében történt. * A diktátorok kedvelték a művészetet. Hitler, Sztálin, Mussolini és Dollfuss fogadja a látogatót azon a bécsi kiállításon, ahol nyomon követhető mindaz, ami néhány évtizeddel ezelőtt a politikai és a művészeti totalitarizmus jegyében született. A kiállítás szervezője-rendezője, a cseh szármozású Jan Tabor személyesen válogatta össze azt a mintegy 200 művet, amelyeken keresztül igyekszik megmutatni a közös esztétikai vonulatot. Az anyag jelentős hányada az érintett országokból utazott Bécsbe, esetenként igen kalandos módon. Az Oroszországból érkezett hatalmas Lenin-szobor napokig állt az osztrák határon, mivel a hatóságok nem tudták eldönteni, műalkotásként, vagy egyszerűen nyersanyagként jegyezzék be a „vámot". A tárlaton kiderül, hogy a diktátorok bőven találtak maguknak együttműködésre kész művészeket a befutottak és a tehetségtelen becsvágyók között egyaránt. * Barátságot modellezni? Evelin Zagelli, a graningeni egyetem munkatársa valami olyasmit művel a társadalomtudományi kutatásban, amit nem is olyan régen mindenki lehetetlennek vélt volna. A holland kutatási szervezet, a NWO támogatásával számítógépes szimulációval próbálja niérni a barátságot. A modell által kialakított prognózisok első összehasonlító tesztjeit különféle iskolai osztályban végezték el a kutatók. Kiderült, hogy a barátválasztás legfontosabb korlátozó ismérve a nemi elkülönülés, ami azt jelenti, hogy a fiúk inkább fiúkkal, a lányok lányokkal barátkoznak a kisiskoláskorban. Hát ez igazán nem meglepő! * Emlékpark Názáretben. Jézus születésének 2000. évfordulójára kívánják létrehozni a naponta 10-12 ezer látogató befogadására képes létesítményt. A tervezetet az orosz Iveszprom részvénytársaság adta be a názáreti polgármesteri hivatal által kiírt pályázatra. A díjnyertes pályamű a komplexum helyéül a város zsidó- és arablakta része közötti, kilométer széles, egyenletes földdarabot szemelte ki, s 90-100 millió dollárra becsüli a beruházási költségeket. * Fedetlen hátsóval a Szentivánéji álomban. Egy nyugat-ausztráliai balettegyüttes tagja lépett így fel a sydney-i közönség előtt. Erre heves vita robbant ki egy ausztráliai szakszervezet és egy szórakoztatóipari vállalkozás között amiatt, hogy kimeríti-e mindez a félig meztelenség fogalmát. A vita kiváltója 13 dollárennyi jár ugyanis a balett-táncosnak, ha hiányos öltözékével eleget tesz a fenti követelménynek. A vélemények egyelőre nagyon is eltérnek egymástól. A balett-táncos szakszervezetének képviselője szerint a helyzet kényes, mert például a tévébemondók sem mutatkoznak hiányos öltözékben a kamera előtt. A szórakoztatóipari vállalkozás ellenben vitatja, hogy félig meztelenséget jelent-e, ha egy férfi táncos ágyékkötőben jelenik meg a színpadon. A felek május végéig kaptak határidőt a megegyezésre. (k-s) Placido Domingo Prágában „Nagyon örülök, hogy ismét Prágában énekelhetek ék találkozhatok az önök közönségével" köszöntötte barátságosan az őt váró újságírók csoportját a világhírű operaénekes, Placido Domingo, aki feleségével, Martával együtt magánrepülőgépen érkezett Bécsből a prágai koncertjére. A spanyol világsztár, aki Luciano Pavarottival és Jose Carrerassal együtt napjaink legelismertebb és legnépszerűbb tenoristája, április 24-én este csaknem háromórás koncertet adott a prágai Sportcsarnokban. Az 53 esztendős, fiatalos mozgású operaénekes először 1990. december 8-án énekelt a cseh fővárosban, amikor az ismert angol tévétársaság, a BBC számára készített el egy válogatást karácsonyi dalokból. Akkor a prágai Szent Jakab templomban csodálhatták meg a rajongói kivételes tehetségét. A kérdésre, hogy miért választotta ezúttal koncertje színhelyéül a Sportcsarnokot, Domingo azt válaszolta, szívesebben lépne fel a Nemzeti Színházban, ám akkor kevesebb néző láthatná. A nagyszabású koncerten Domingo partnere a fiatal román szopránénekesnő, Angela Gheorgiu volt. A művészeket a 68 tagú Cseh Filhamonikusok Zenekara kísérte, amelyet az amerikai Eugen Kohn vezényelt. A jól összeállított műsorban Mozart, Catalani, Rossini, Donizetti, Puccini és Bernstein műveiből hangzottak el ismert áriák és duettek. A koncert végén Placido Domingo ízelítőt adott a prágai közönségnek a spanyol népi daljátékokból, a zarzuelekből is. A kiváló művész első nyilvános szereplése éppen a spanyol zarzuálok előadásához fűződik. Szülei hivatásos zarzuálénekesek voltak, így nem meglepő, hogy a ma máivilághírű művész is a zenét választotta hivatásul. Már nyolcéves korában különböző gyermekszerepekben énekelt, majd amikor családja Madridból Mexikóba költözött, ott folytatta zenei tanulmányait. Tizenhat éves korában mint zongorista önállósította magát és beiratkozott a Mexiko City-i konzervatóriumba. Énekhangját is fáradhatatlanul képezte tovább, éveken keresztül vett magánórákat Franco Iglesiastól és Carlo Morellitől. Amikor 21 éves korában azután három évre szóló szerződést kapott az Izraeli Nemzeti Operától, örömmel fogadta el. Amerikába való visszatérése után a New York-i City Operában mutatkozott be először, majd nemsokára a világhírű Metropolitan állandó tagja lett. Céltudatos munkájának és kitűnő színészi adottságának köszönhetően rövid időn belül harminc igényes olasz és francia operaszerepben mutatkozott be. Koncertjei iránt azóta óriási az. érdeklődés az egész világon. Placido Domingo nemcsak kiváló operaénekes, hanem kitűnő karmester is. Nemcsak kivételes tehetségéről és tudásáról ismert, hanem emberségéről is. Amikor 1985-ben Mexikóban nagy földrengés pusztított, a következő idény valamennyi koncertjét lemondta és egy ideig kizárólag jótékonysági célból rendezett koncerteken énekelt, hogy anyagilag is támogassa azt az országot, amely a második otthona lett. Mint művésznek - hangoztatja gyakran Placido Domingo - nyitottnak kell lennem a hozzám közelálló szegények problémái iránt. A prágai koncertje (amely egyébként a Bravokoncert és a cseh komolyzene eddigi legdrágább rendezvénye volt) bevételének egyötödét a prágai Motole kerületi kórház gyermekonkológiai osztályának adományozta. A minden szempontból emlékezetes prágai koncertjén jelen volt Václav Havel elnök és Pavel Tigrid kulturális miniszter. A koncertről egyébként félórás film készült, amelyet a közeljövőben bemutat a Cseh Televízió. KUBÁNY ÉVA