Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-06 / 104. szám, péntek

4 MOZA

íK ÚJ SZÓ 1994. MÁJUS 4. A komáromi színpadon: Csibe A Komáromi Jókai Színház nagy hangsúlyt helyez klasszikus magyar írók színpadi műveinek bemutatására. Ennek szellemében kerül ma színre Móricz Zsigmond Csibe című színdarabja. Kazimír Károly rendező a pozsonyi Színművészeti Főiskola harmadéves hallgatójára, Stubendek Katalinra bízta Csibe „bájosan lefeses, könnyesen mosölygós" alakjának eljátszását.A főiskolás rászolgált a rendező és a színház bizalmára, hiszen Csibe szeretetreméltó, sugárzó, életrevaló figurájának megformálásából tavaly Budapesten, a darab rövidített változatában már kitűnőre vizsgázott. - Engem ebben a darabban leginkább a Csibe-féle csipogás ragadott meg, az azonnal kész, ügyes válaszok - nyilatkozta a címszereplő. - Csibe minden egyes szavát megpróbáltam a magamévá tenni. Ez a szerep nagy lehetó'ség arra, hogy megmutassam: mennyire gazdag érzelmekben egy ilyen egyszerű és tiszta lány lelki világa. Remélem, sikerül megfelelnem mind a közönség, mind saját magam elvárásának." A főiskolai hallgatónak a színház oszlopos tagjai is segítségére vannak a szerep megformálásában: Németh Ica (mama), üráfi Mátyás (Papa), Boráros Imre (Gróf), Skronka Tibor -(Fiú), Ropog József (lordé), Pó'the István (Johann), Pelrécs Anna (Grófné), Lőrincz. Margit (Lángné), Bugár Gáspár (Lakó), D. Németh István (Pincér), Szentpétery Ari (Vendéglősné), Mák Ildikó (Szabásznő). A darabban közreműködnek a színház stúdiósai. A díszletet Szinte Gábor, a jelmezeket Fábik Erzsébet tervezte. Kazimír Károly vezető rendező két segítője Takáts Emőd és Boldoghy Katalin voltak. A Jókai Színház társulata reméli, hogy a Kismadár, az Úri muri, a Légy jó mindhalálig, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül és a Rokonok után Móricz utolsó színműve, a Csibe is sok nézőnek szerez örömet. SZÉNÁSSY EDIT Hazánk, Európa Vajon mii jeleni a mai gyerekek számára Európa? Milyen érzés számukra Európában élni? Ezekre a kérdésekre vártak választ - írásban, rajzban - a kis- és nagydiákoktól az Európa az iskolában elnevezésű nemzetközi kezdeményezés szlovákiai bizottságának tagjai, mikor Európa 26 országához hasonlóan (idén másodszor) meghirdették az Európában élni című pályázatot. A szlovákiai alap- és középiskolákból beérkezett mintegy 21 ezer pályamunkából kellett a zsűrinek kiválasztani a legjobbakat. Az értékelésre május 5-én, Európa napján került sor a pozsonyi Ružinov Művelődési Házban. A legjobbnak ítélt pályamunkák alkotóinak Ľubomír Harach oktatásügyi miniszter és Sylvia Matúšková, az Európa az iskolában kezdeményezés szlovákiai bizottságának elnöknője adta át a díjakat. Négy korcsoportban, külön a szépirodalmi és külön a képzőművészeti alkotások kategóriájában összesen 75 elismerő oklevelet osztottak ki. A legsikeresebb pályázók nemzetközi táborban való részvételt is nyertek. A díjazottak között volt egy magyar kisdiák is: á 12 éves Jónai Gábor, a Tornaijai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola hetedik osztályos tanulója. Hazánk, Európa című - magyar nyelven írt - fogalmazását szintén elismerő oklevéllel jutalmazta a zsűri. Gábor egyúttal az Európa az iskolában kezdeményezés magyar bizottsága által alapított emlékplakettet is átvehette. A budapesti parlamentet ábrázoló kisplasztikával azt a munkát jutalmazza a nemzetközi bizottság, amely leginkább kifejezi az európai népek összetartozásának gondolatát. Jelzésértékű, hogy ezt a különdíjat először egy szlovákiai magyar kisdiák kapta meg. (forgon) Az Együttélés felhívása az egységes magyar politizálásra A valós politikai egységet a szlovákiai magyar pártok uniója teremti meg Az Együttélés megalakulása óta arra törekszik, hogy a magyar nemzeti közösség politikai akaratának és alapvető érdekeinek kifejezése egységes legyen. A magyar választott képviselők 1994. január 8-án megtartott komáromi nagygyűlése volt az eddigi legjelentősebb lépés a politikai egység megteremtése felé. Az Együttélés e történelmi jelentőségű nagygyűlés szellemében készül a parlamenti választásra is. Ezért azzal a javaslattal fordulunk a szlovákiai magyar politikai erőkhöz, hogy alakítsuk meg a szlovákiai magyar politikai pártok unióját. A szokványos pártkoalíciók olyan szerződéseken alapulnak, amelyeket a politikai pártok bizonyos gyakorlati célok elérésére kötnek. Ezek ben a szerződésekben azonban úgy érvényesülnek a pártérdekek, hogy nem biztosítják a partnerek egységes föllépését a bel- és a külpolitikában. A koalíciós szerződés csak a szerződő felek jogi úton számonkérhető kötelezettségeit garantálja. Az unió azonban jogi alanyisága következtében biztosítja az egységes politizálást mind a parlamentben, mind azon kívül. Egyre nyilvánvalóbb, hogy Szlovákiában a fokozatosan élesedő politikai harc s a magyarság politikai megosztására irányuló törekvések veszélyeztetik új parlamenti képviseletünk kialakítását és az egységes politizálás lehetőségének megteremtését. Ezeket a törekvéseket az unió megalakítása hatékonyan ellensúlyozná. A szlovákiai magyarság politikai tagoltsága az érvényben lévő választójogi törvény szerint megköthető koalíciók szempontjából is hátrányos. Az unió azért előnyös a parlamenti képviseletünk kialakítására, mert a választójogi törvény értelmében az egy jogi alanyiságú politikai erők számára csak 5 %-os küszöböt határoz meg a parlamentbe való bejutáshoz. A szlovákiai magyarság a rendszerváltozás első pillanata óta az egységes magyar politikát óhajtja. Az unió ennek a vágynak a kifejezője, mert megteremti a magyar politikai egységet a külpolitikában, oktatásügyben, nyelvünk és kultúránk védelmében, az önkormányzati politikában, autonómiatörekvéseink megjelenítésében és önrendelkezési jogunk érvényesítésében. Az unió politikailag összefogná a szlovákiai magyar nemzeti közösség egészét, és jogalapot teremtene arra, hogy az egész szlovákiai magyarság képviseletében lépjen fel. Ez lehetővé tenné a komáromi nagygyűlésen megfogalmazott célok elérését. Pozsony, 1994. május 2. Az Együttélés Országos Tanácsának Intéző Bizottsága TEGNAP OLVASTUK 1 Bízz, de ellenőrizz! Tegnaptól tudjuk, hogy a közvélemény leginkább politikusaink becsületességét és jellemességét értékeli. Nem sejtjük azonban, hogy e tulajdonságaikat miért nem kéri rajtuk erőteljesebben számon. A politikusok a törvények révén szigorú szabályokat szabnak meg, hogy mit tehetünk, és mit nem. Becsületes dolog lenne tehát, ha hasonlóan szigorúak lennének önmagukkal szemben is. A politikai pártok a múlt héten terjesztették be a gazdálkodásukról szóló évzáró jelentést, és így érdekes dolgok derültek ki. Ha a pártok valóban olyan szegények, amint azt magukról írják, akkor nem kell félnünk az őszi választási kampánytól. Néhány nyomorult milliójukkal nem sok vizet zavarhatnak. Az is közismert lett, hogy a DBP-nek 40 milliós vagyona van, nagyobb, mint a második legnagyobb szubjektumnak. Lehetséges,, hogy ez csak a körülmények egybeesése, de csupán a DBP vagyona ellenőrizhető, éspedig azért, mert kötelessége visszaadni a népnek, ami az övé. A jelenleg hatályos törvény a politikai pártoktól ugyanis csak azt követeli meg, hogy készítsék el és terjesszék be pénzügyi jelentésüket. Hogy az milyen lesz, az az ő dolguk. A törvény ugyanis senkit sem jogosít fel arra, hogy ellenőrizzék, igaz-e, ami a jelentésben szerepel... (Marián Leško, Pravda) Gesztusok és aggályok Több évig tartó kisebb-nagyobb vitatkozások, csatározások után úgy tűnik, hogy sínre került a kisebbségi követeléseknek legalább egy része. Moravčík kormányfő az elmúlt hét végén tett ígéretei arra, hogy megnyílnak a további (már megépített) határátkelőhelyek. A szlovák kormány kedden hagyta jóvá az anyakönyvi törvény tervezetét, és így az napokon belül a parlament elé kerülhet. Szerdán a kormány törvényelőkészítő tanácsa a sokat és régóta emlegetett táblatörvényről tárgyalt. Szó van arról is, hogy a Szlovák Köztársaság csatlakozna a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartájához... Az anyakönyvi törvény tervezete a korábbiakkal szemben meglehetősen liberális, hiszen ha a parlamentben is jóváhagyják, bárki kérheti azl, hogy az anyakönyvi bejegyzésekkor (a születés, házasságkötés, névváltoztatás) az „ová" toldalék nélkül, illetve az esetenként előforduló torzítások (pl. Csiba, Csibová) nélkül írják be a nevét. Sőt, vonatkozik ez a törvénytervezet az eddigi bejegyzésekre is: a törvény kihirdetését követően bárki új születési vagy házassági anyakönyvi kivonatot kérhet, és írásbeli kérelme alapján a vezetéknevét torzítás nélkül tüntetik fel az okiratokban. Az anyakönyvi bejegyzést ilyenkor ugyan már nem javítják ki, de feltüntetik, hogy ezt kérelmezte, és minden további kivonatot és igazolást már a kérelmezett vezetéknévvel adnak ki. A tervezet előkészítői eleget tettek annak a kérésnek is, hogy a nők vezetéknevének helyes feltüntetését a hivatalok ne tekintsék névváltoztatásnak, ne kelljen ezért több száz korona illetéket fizetni. A törvénytervezet ugyanakkor hatályon kívül helyezné az utónevekről és vezetéknevekről szóló 1993. évi 300. számú törvénynek azt a rendelkezését is, amely előírta az „ovázást", és lehetővé tette, hogy az ilyen vezetéknevet más nyelvekben a szlovák toldalék (illetve torzítás) nélkül használhassa az érintett személy. A keresztneveket illetően a már említett 300/1993. Tt. számú törvény rendelkezései maradnának érvényben, amelyek szerint a szülők több, sőt idegen nyelvű utónevet (keresztnevet) is adhatnak a gyermeküknek. Figyelembe kell venni azonban az anyakönyvi törvénytervezetben azt a rendelkezést, hogy „az anyakönyvi bejegyzéseket hivatalos nyelven teszik meg". Pittner belügyminiszter, amikor ennek a rendelkezésnek az értelmére rákérdeztünk, azt válaszolta: értsük ezt úgy, hogy kínai, japán vagy arab betűkkel nem lehet majd bejegyezni a neveket, de „a szlovák helyesírás szabályai kielégítő módon tudják rendezni az idegen nyelvű keresztnevek és vezetéknevek bejegyzését, szóval latin betűkkel". Az új szlovák kormány kisebbségbarát lépéseit tekintve talán nem kellene éppen most kifogásolni a kormány által jóváhagyott dokumentumok közül egyet sem. Másrészt viszont az is igaz, hogy voltak itt már többé-kevésbé liberális jogi szabályozások, rendezések, de alkalmazásuk (a teljes és kétségtelen egyértelműség hiányában) mindig a pillanatnyi politikai helyzettől függött. Volt, amikor és ahol a Károly nevet anyakönyvezték, volt, ahol és amikor nem. Ugyanez megtörténhet ezzel az új anyakönyvi törvénnyel is. Apropó, ha a szlovák helyesírás szabályai annyira rugalmasak, mint ahogy azt Pittner úr állítja, miért nem lehetett anyakönyvezni egy olyan nevet, mint a Károly?! Mikor lesz elég ok arra, hogy kijelentsék: ly, cs, ö, ü, stb. betűket a szlovák hivatalos nyelv nem ismer, s emiatt a Károlyt Károjként, a a Zsoltot Žoltként, a Csabát Čabaként, a Töhötömöt Tohotomként jegyezzék be. Mert ugye, éppen a szlovák helyesírás szabályai szögezték le még nem is olyan régen (1991-ben), hogy a Csáky az Cáki, a Bercsényi Berčéni, a Széchényi pedig Séčéni... FEKETE MARIAN MEGKÉRDEZTÜK J Mi a helyzet a táblatörvénnyel? A szlovák kormány törvény-előkészítő tanácsa szerdán vitatta meg az úgynevezett táblatörvényt. Dr. Marek Smídtől, a törvény-előkészítő tanács tagjától tegnap megtudtuk, ez a törvénytervezet a korábbi, Mečiar-féle állásponttól eltérően lehetővé tertné azt, hogy a helységneveket ne tükörfordításban, hanem a lakossági nyelvhasználatban tüntessék fel másodikként. Ugyanakkor a törvény külön mellékleteként akarják kiadni azoknak a községeknek a jegyzékét, amelyek elnevezését kisebbségi nyelven is használni lehet. Ennek a jegyzéknek az elkészítésekor számolnak a kisebbségi pártok és szervezetek együttműködésével is. (fekete) | AHOGY ÉN LÁTOM 1 Mezőgazdaság: visszaint a műit Még egyetlen posztkommunista országban sem írták meg a tervutasításos rendszer piacgazdasággá való átalakításának tankönyvét. A messzebb látó közgazdászok azonban már megfogalmaztak néhány alaptételt. Például: az állam által hozott gazdasági intézkedésekből ki kell szűrni a gazdaságon kívüli szempontokat. Vagy: a gazdaság életképesebbé tételére törekedve azokra a vállalatokra kell építeni, amelyek leginkább sejtetik, hogy „állva tudnak maradni". E két alaptételnek kissé leegyszerűsítve - az az üzenete, hogy az ország előrelépése érdekében a gazdaságpolitikát külön kell választani a szociálpolitikától. Az iparban nagyjából már figyelembe veszik e két követelményt. Senkinek eszébe nem jutna a döntéshozók közül, hogy programszerűen a legrosszabb termelési és gazdasági adottságú vállalatokat részesítse előnyben a perspektivikusak rovására. Sajnos, távolról sem ez a filozófia érvényesül a mezőgazdaságban. A támogatási rendszerben még mindig kísért a szocialista gyakorlat, amelynek az volt a lényege, hogy amit elvontak a jó gazdasági eredményeket elérő dél-szlovákiai szövetkezetektől, azt odaadták a hegyvidéki gazdaságoknak. így senki sem tudta, voltaképpen drágán termelt-e vagy olcsón. És tette ezt az állam az igazságosság jegyében, figyelmen kívül hagyva a közgazdaságtan összes, a világ kapitalista részében bevált alapelvét. De hát ez, ugye, a szocializmusban volt, amelyben más mércével mértek, mint máshol. A fordulat éve, 1989 óta annyiban változott meg nálunk a mezőgazdaság helyzete, hogy az igazságossági (szociális) szempontokon kívül még kifejezetten politikai szempontok is érvényesülni kezdtek az állam mezőgazdasági koncepciójában, és ez legmarkánsabban a dotációk rendszerében jut kifejezésre. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a szlovákiai hadianyaggyárak versenyképtelenek, és nincs jövőjük. Mihelyt azonban Turócszentmártonban vagy Dubnicában megjelent Vladimír Mečiar, és bejelentette, hogy varázsának köszönhetően tankmegrendeléseket sikerült szereznie, így 100 ezer személynek munkát biztosít, nyomban legalább 100 ezerrel növekedett a hívei száma. Noha sokan gyanították, hogy nem annyira szép a menyasszony, ahogy azt a főmozgalmár állította, rá szavaztak. Az északi járásokban működő mezőgazdasági üzemeknek nem tankmegrendeléseket ígért Mečiar, hanem konkrét pénzbeli támogatással kápráztatta el őket, és ezt még meg is tudta ideologizálni - szocialista módra. A déli járásoktól elvont pénzeket - hiszen köztudott, hogy Komárom, Dunaszerdahely és Királyhelmec környékén kolbászból fonják a kerítést - északon osztotta el, és ez a választások napján éreztette is a hatását. Most - legalább hat hónapra - megváltozott a helyzet. Igaz, Mečiar továbbra is ígérget az északi járások mezőgazdaságában dolgozóknak, de úgy tűnik, ugyanúgy ígérgetnek a többi pártok agitátorai is. És nemcsak ígérgetnek, hanem pénzeket is utalnak át abból, amit a kedvezőbb feltételek között gazdálkodó délvidéki földművesektől elvontak. Mint minden választás alkalmából, ezúttal is valamennyi párt megtesz minden tőle telhetőt, hogy minél több voksot szerezzen. A magyar többségű déli járásokban egyik szlovák párt se számíthat számottevő szavazatra, így egyik pártnak sincs kedve módosítani a mezőgazdaság támogatásának rendszerén. A mezőgazdaság pedig rohamléptekkel halad a teljes összeomlás felé. Az északi járásokban is, meg a déliekben is. Az 1989 óta eltelt időszakban még soha ily jő alkalmuk nem volt a magyar parlamenti pártoknak arra, hogy legalább megkíséreljék módosítani ezt a gyakorlatot. Érdemben - és súllyal - beleszólhatnak a polilikába, és még csak zsarolniuk sem kell, arra hivatkozva, hogy ők töltik be a mérleg nyelve szerepét. Egyszerűen csak a kéltségbevonhatatlan közgazdasági alapelvekre kellene hivatkozniuk. Most bebizonyíthatnák, hogy nemcsak a név- és táblatörvényekhez értenek, hanem ahhoz is, amiből élünk. TÓTH MIHÁLY