Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-05 / 103. szám, csütörtök

1994. MÁJUS 10. ÚJ SZÓ HÍREK - VÉLEMÉNYEK 1007 Amerika nem lehet a világ csendőre (TA SR-hír) Bili Clinton amerikai elnök a CNN amerikai televízióban külföldi újságírókkal találkozott. Az egyenes adásban 200 országba sugárzott vitában kiemelte annak fontosságát, hogy az USA megőrizze vezető szerepét a világban. Megjegyezte azonban, hogy nem oldhat meg egyedül minden problémát, és nem lehet a uilág csendőre. Az elnök bejelentette, még a héten ismertetik azokat a konkrét téltételeket, melyek mellett az USA hajlandó részt venni az ENSZ békeakcióiban. Boszniával kapcsolatban elutasította azokat a szemrehányásokat, hogy az amerikai politika lavírozna. Hangsúlyozta, a NATO-nak éppen amerikai vezetéssel sikerült megakadályoznia a konfliktus kiterjedését. Felszólította a haiti és az északkoreai diktátort, tegyenek eleget nemzetközi kötelezettségeiknek. Haiti esetében - a demokrácia helyreállítása érdekében - a katonai intervenciót sem zárta ki. Gáza és Jerikó a palesztinoké (Folytatás az I. oldalról) Arafat - aki elsőként írt alá - nem volt hajlandó kézjegyével hitelesíteni az egyik dokumentumot, amelynek részét képezték a térképek is a palesztin fennhatóság alá kerülő, illetve az izraeli megszállás alatt maradó területekről. Ezek után, természetesen, Rabin is elutasította az aláírást. A vendéglátó egyiptomiak nyomban lázas konzultációkba kezdtek, amelyek egy negyedórán belül sikerrel zárultak. Bár Arafat egy mondatban a dokumentumra írta kifogásait, végül parafálta azt, s ugyanezt tette Rabin is. Az aláírt szerződés értelmében Izraelnek 21 napon belül kell kivonnia katonáit Gázából és Jerikóból. 1948 óta először palesztin rendőrök veszik át a biztonsági feladatokat ezeken a területeken. A jövőben a palesztinok önúllóan fogják irányítani a mindennapi élet legtöbb területét, kivételt a védelem és a külkapcsolatok képeznek. Két éven belül pedig végleges döntésnek kell születnie az érintett területek státusáról. A megegyezéssel összhangban a kairói szerződés aláírása után Izrael nyomban megkezdte a palesztinok százainak szabadon engedését börtöneiből. A kiszabadult személyeket autóbuszokkal szállították gázai otthonaikba. Három héten belül összesen 5 ezer palesztin nyeri vissza szabadságát. Sem a palesztinok, sem a zsidók körében nem okozott maradéktalan boldogságot a kairói megállapodás. A Hamasz, az egyik radikális palesztin szervezet kétnapos gyászt hirdetett, s csatlakozott hozzájuk a II

abbas vezette Népi Front és a Havat meh vezetése alatt álló Demokratikus Front is. Slomo Goren, Izrael volt főrabbija tegnapra szintén gyásznapot hirdetett. Izraeli telepesek egy csoportja tegnap hajnalban behatolt Jerikóba, hogy ott tüntessen az autonómiaszerződés ellen. A katonák több személyt letartóztattak, s valamennyit kizavarták a városból. Jerikót zárt katonai körzetté nyilvánították, és csak a helyi palesztin lakosoknak engedélyezték a belépést a városba. Kedden este Gázában történt még egy merénylet: fegyveres palesztinok meglőttek egy izraeli katonát, majd gépkocsijukon elmenekültek. Bár várható volt, hogy Szíria ingerülten fog reagálni a palesztin-izraeli szerződésre, mégis meglepő volt a túl kemény hang. A kormány szócsövének számító Asz-Szaura napilap azt írta, a megállapodás megakadályozza a béketárgyalások folytatását, s elítélt mindennemű különszerződést Izraellel. Kényes fotók Dianáról (TA SR-hír) A Sun című brit bulvárlap tegnapi legfőbb szenzációja az a hír volt. mely szerint a spanyol Európa Press hírügynökségnek egyedülálló felvételei vannak Diana hercegnőről, amint melltartó nélkül napozik. A topless felvételek exkluzív terjesztési jogáért I millió fontot (kb. 50 millió korona), illetve angliai terjesztésükért félmilliót akar kapni az ügynökség. A szemfüles riporterek akkor kapták lencsevégre a hercegnőt, amikor kél barátnőjével rövid ideig a spanyolországi Malagában üdült. A spanyol fotósok beköltöztek ugyanabba a szállodába, és sikerüli több mini 30 felvételt készíteniük. Mint az várható volt, Dianát rendkívüli módon felháborította ez az újabb beavatkozás magánéletébe. Csalt azInkatha? (TA SR-hír) A Dél-afrikai Köztársaság független választási bizottsága tegnap bejelentette, hogy az Afrikai Nemzeti Kongresszus kezdeményezésére vizsgálatot indított egy nagyszabású választási csalás miatt, amelyet állítólag az Inkatha követett el KwaZulu-Natal tartományban. A bizottság elnöke szerint ezek a vádak sokkal komolyabbak, mint a több tucat korábbi ügyben, mivel befolyásolhatják a választások végeredményét. Állítólag csalásokat követtek el a választási cédulákkal és az urnák tartalmával. Az említett bizottság tegnap késő délután új nyilatkozaBékegalamb a dél-afrikai terítéken A Die Welt rajza tot adott ki, eszerint egyelőre nem talált bizonyítékot az állítólagos csalásról. Az Inkatha, természetesen, mindent tagad. Egyébként ez az egyet- j len tartomány, ahol - az eddig összeszámlált szavazatok szerint az Inkatha 53,3 százalékot szerzett. Lengyelország Szünet után újabb sztrájk (TA SR-hír) Négynaplbs szünet után tegnap folytatódott a sztrájk a lengyel kőszénbányákban. A Szolidaritás szakszervezet bányaipari és energetikai titkárságának tájékoztatása szerint a munkabeszüntetésbe 21 szénbánya és 3 cink-, illetve ólombánya kapcsolódott be. A sztrájkról a Szolidaritás vezetése április 29-én döntött, bár ugyanazon a napon beleegyezett abba, hogy a háromoldalú bizottság keretében tárgyalásokat kezd követeléseiről. A bizottság tegnap délben ült össze ezek megvitatására. A szakszervezet elsősorban az állami vállalatokra vonatkozó törvénycsomag elfogadását, a fizikai személyek adójának csökkentését és a bérszabályozásra vonatkozó törvény módosítását követeli. Hollandia Módosult erőviszonyok Lchet-e csodálkozni azon, hogy Ruud Lubbers holland miniszterelnök 12 évi kormányzás után megunta a hazai politikai porondot, különösen most, amikor valahogy szorulni kezdett a hurok a kereszténydemokraták nyaka körül? Lubbers tovább kíván lépni, mégpedig Brüsszel irányába, hogy az „európai fővárosban" az Európai Bizottság elnöki tisztségéért versengjen, ha majd jövőre lejár Jacques Delors megbízatási ideje. Távozásával azonban légüres teret hagy a holland kereszténydemokraták vezető köreiben, Elco Brinkmati ugyanis egyelőre nem az az utód, akiből Lubbershez hasonlóan politikai hasznot húzhat az eddigi kormánykoalíció vezető pártja. Nem nehéz az efféle következtetés a keddi parlamenti választások után. A kereszténydemokraták a várakozásoknak megfelelően - 20 parlamenti mandátum elvesztésével - leszorultak a második helyre, maguk elé engedve a Wim Kok eddigi miniszterelnök-helyettes, pénzügyminiszter vezette szociáldemokrata koalícióspartnert. A győzelem az győzelem. De ez a mostani távolról sem olyan fényes, hogy a kormányfői poszt valószínű várományosának, mármint Koknak oka legyen az örömujjongásra. Noha Munkapártja megelőzte az örökös éllovas kereszténydemokratákat, ereje mégis meggyengült, hiszen az eredmények szerint 12 mandátumot vesztett, ily módon pedig szó sem lehel arról, hogy Kok majd kizárólag saját embereiből állítsa össze az új kabinetet. A kormányalakításra legalább két párt támogatására lesz szükség - a Munkapárt ezt a támogatást a jobboldali és a baloldali liberálisoktól reméli. Nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy ellenzékbe kényszerítse a kereszténydemokratákat. Megfigyelők szerint az erőviszonyok módosulása után sent várható különösebb irányváltás a hágai belpolitikában. Végül is a jövendőbeli kormánynak is majd ugyanazokkal a - Kok számára jól ismert - problémákkal kell szembenéznie és megküzdenie, mint a korábbi kabinetnek. Vagyis a gazdasági bajokból fakadó munkanélküliséggel, az idegengyűlölettel, a menekültkérdéssel. URBAN GABRIELLA NÉHÁNY SORBAN | A

lain Juppé francia külügyminiszter a L'Echo című belga lap szerint felszólította az Európai Uniót, szabja meg a pontos dátumot, mikor kezdődhetnének meg az érdemi tárgyalások a közép-kelet-európai országokkal az unió bővítéséről. Juppé szerint ezek az államok már a tagság elnyerése előtt részt vehetnének a közös kül- és védelmi politikában, amelyek alappillérét alkotják az Európai Uniónak. B

onn tegnap érvénytelenítette a Törökországgal szemben elrendelt fegyverszállítási tilalmat, amelyei április elején rendelt el, azután, hogy Németországot vádak érték: a török biztonsági erők német gyártmányú fegyvereket vetettek be a lázadó kurdok ellen. Hans Stecken, a német parlament külügyi bizottságának elnöke, aki hétfő óta Ankarában folytat tárgyalásokat, kijelentette: az emberi jogok tiszteletben tartásáért harcoló német aktivisták vádjai alaptalanok voltak. R

uandában annyira sokkoló a helyzet, hogy az ENSZ-nek át kell értékelnie békefenntartó tevékenységét ebben a térségben. A Biztonsági Tanácsnak fontolóra kell vennie vannak-e egyáltalán olyan eszközei, amelyekkel meggátolhatná a további öldöklést - mondotta Kofi Annan, az ENSZ-főtitkár békefenntartó ügyekben illetékes helyettese. Közben a ruandai felkelők képviselői visszautasították a külföldi egységek intervencióját Ruandában, mondván: a népirtást már úgysem tudják megakadályozni. A Ruandai Hazafias Front véleménye szerint „a nemzetközi közösségnek kizárólag a humanitárius akciókra kellene korlátozniuk beavatkozásukat." Gyulöletirtás Valami lezárult, s valami elkezdődött a kairói megállapodás aláírásával. Lezárult a tárgyalások egy nehéz, közel egyéves szakasza. Nagy titokban kezdődött Norvégiában, közhírré tétetett a fényes aláírási ceremóniával Washingtonban, s idegőrlő aprómunkával folytatódott hét hónapon keresztül jobbára Kairóban, de Genfben, Párizsban, Moszkvában Bukarestben is. Az autonómia-szerződés nem végeredménye a megbeszéléseknek, hanem kezdete a palesztinok és zsidók között évtizedek óta feszülő gyűlölet és bizalmatlanság kiirtásának. Az első lépés azon az úton, melyen végig kell menni, hogy a két nép eljusson a békés együttélést eredményező célig. Mert a cél ez, még ha ma eléggé elérhetetlennek is tűnik. Egy pillanatra sem szabad megfeledkezni arról, hogy bár Arafat és Rabin ugyanazt a dokumentumot írta alá, a palesztin és az izraeli vezetés, a zsidó és az arab nép mást és mást lát benne. Izrael egy olyan dokumentumot, amely reményei szerint megbékélést hozhat a sok-sok évvel ezelőtt - úgy vélte: jogosan - megszállt területeken. Békességét remél tőle, az értelmetlen áldozatok csökkenését még azon az áron is, hogy ezzel beismeri egykori tettei helytelenségét, megkérdőjelezi a bibliai „ígéret földje" megszerzésének jogosságát - és összetöri több nemzedék dédelgetett álmait. A korlátozott autonómia megadásával Izrael ki akarja tapasztalni, bízhat-e a palesztinokban, képesek lesznek-e eleget tenni annak, amit vállallak: egy normálisan működő, az ügyeit önállóan, mások érdekeit is figyelembe véve intéző közösség megteremtését. Ezzel szemben a palesztinok - érthető módon - máris elégedetlenek, többet akarnak, végeredményben ugyanazt, amit a második világháború után az ENSZ is megígért nekik: önálló államot. Tisztában vannak azonban azzal, hogy ez még odébb van. A palesztin vezetők - s ez alatt elsősorban a sokszínű PFSZ legerősebb szervezetének, az El-Fattahnak a vezetőit kell érteni - mindenáron optimista nyilatkozataiból is ki lehet szűrni: van egy-két dolog, ami miatt aggódnak. S nem is alaptalanul. Már maga az Izraellel folytatott tárgyalások ténye is elutasítást váltott ki több arab országban, a tegnap aláírt szerződésről nem is beszélve. Líbia, Irak és Szíria a hangadók, saját soraikban viszont azok a palesztin szervezetek, amelyek emigrációban tevékenykednek éppen ezekben aZ országokban, illetve támogatásukat élvezik. A megszállt területeken pedig ott van a Hamasz, a közvetlen szomszédságban, Libanonban azok a menekülttáborokban aktív csoportok, melyeket a másfél évtizedes polgárháborús körülmények radikalizáltak. Ez utóbbiaknak pedig Irán, a térség iszlám nagyhatalma a védnöke. Ennyi ellendrukker mellett nem lesz könnyű elhitetni a Gáza-övezetben és Jerikó térségében élő, „csak" békességre vágyó emberekkel sem, hogy valamennyiük együttműködésére, józanságára, visszafogottságára szükség van ennek az első eredménynek a megőrzéséhez, mert enélkül nem lehet továbblépni Nehéz lesz elfogadtatni velük, hogy egyelőre csak ennyit lehetett elérni, egy időre még bele kell törődni abba, hogy a szomszédos palesztin falvak és városok továbbra is izraeli megszállás alatt maradnak. Izrael számára pedig az lesz a nagy és kényes feladat, hogy megfékezze saját belső ellenlábasait, elsősorban a zsidó telepeseket, akik az autonómmá vált palesztin területeken rekedtek, meg a többit, akik attól tartanak, hogy az ő sorsukra jutnak. Hiszen ezeket az embereket eddig az egész zsidó közösség csodálta, a kormány bőkezűen támogatta, mert ők voltak azok az elszántak és bátrak, akik az ellenség küszöbére merészkedtek, hogy visszaszerezzék a zsidók bibliai jussát. Most pedig kényelmetlenek lettek a kormányzat számára, mivel nem hajlandóak elhagyni a palesztin területeket. Életbevágóan fontos az autonómiaszerződés sikeres megvalósítása mind Izrael, mind a palesztinok számára, mivel kudarca mégpedig mindkét oldalon - nemcsak belső válsághoz vezetne, hanem esetleg fegyveres konfliktushoz is. Nem is szólva.arról, hogy a kudarc megfojtaná az egész regionális békefolyamatot, szóba sem jöhetntya megegyezés Jordániával vagy Libanonnal, de főleg Szíriával nem. Ha azonban bebizonyosodik, hogy Izrael a békéén cserébe valóban kész lemondani a megszállt területekről, s ezek lépcsőzetes visszaadását tisztán gyakorlati szempontból szorgalmazza, nem pedig stratégiai okokból - netán arra számítva, hogy esetleg könnyebben visszaszerezze őket -, akkor talán Damaszkusz is hajlandó lesz elfogadni a Golan visszaadására lett izraeli javaslatot. Ezek után Libanon is kész lenne a megállapodásra, nem is szólva Jordániáról, amelynek valójában nincsenek is komoly ellentétei Izraellel, csak éppen tekintettel kell lennie a lakossága nagyobb részéi alkotó palesztinok érzelmeire. Remélhetőleg rövidesen kiderül: feleslegesek ezek az aggodalmak. Véleményem szerint van egy biztos jele annak, hogy a felek komolyan gondolják, amit vállaltak: Párizsban már három nappal ezelőtt megegyeztek a jövőbeni gazdasági együttműködés alapelveiben. Persze, az izraelieknek több engedményt kelle't tenniük, mint eredetileg tervezték, a palesztinok mégis úgy látják, kevesebbet kaptak, mint amennyi járt volna nekik. Ugyanúgy, mint a kairói tárgyalásokon, ahol az aláírási ünnepség kellős közepén is volt még egy kis egyezkedés. De ez így van rendjén, ez csak egyet bizon -'i. Rabin is, Arafat is jó politikus, aki minél ti ')bet akar megszerezni népe számára, de azé * nem feszíti túl a húrt. Ennek köszönhetően lettük gazdagabbak egy történelmi eseménnyel. Igen, mi is. GÖRFÖL ZSUZSA