Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-05 / 103. szám, csütörtök

1994. MÁJUS 10. ÚJ SZÓ HÍREK - VÉLEMÉNYEK 1007 Amerika nem lehet a világ csendőre (TA SR-hír) Bili Clinton amerikai elnök a CNN amerikai televízióban külföldi újságírókkal találkozott. Az egyenes adásban 200 országba su­gárzott vitában kiemelte annak fon­tosságát, hogy az USA megőrizze vezető szerepét a világban. Megje­gyezte azonban, hogy nem oldhat meg egyedül minden problémát, és nem lehet a uilág csendőre. Az elnök bejelentette, még a héten ismertetik azokat a konkrét téltétele­ket, melyek mellett az USA hajlandó részt venni az ENSZ békeakcióiban. Boszniával kapcsolatban elutasította azokat a szemrehányásokat, hogy az amerikai politika lavírozna. Hangsú­lyozta, a NATO-nak éppen amerikai vezetéssel sikerült megakadályoznia a konfliktus kiterjedését. Felszólította a haiti és az észak­koreai diktátort, tegyenek eleget nemzetközi kötelezettségeiknek. Haiti esetében - a demokrácia hely­reállítása érdekében - a katonai in­tervenciót sem zárta ki. Gáza és Jerikó a palesztinoké (Folytatás az I. oldalról) Arafat - aki elsőként írt alá - nem volt hajlandó kézjegyével hitelesíte­ni az egyik dokumentumot, amely­nek részét képezték a térképek is a palesztin fennhatóság alá kerülő, il­letve az izraeli megszállás alatt ma­radó területekről. Ezek után, termé­szetesen, Rabin is elutasította az alá­írást. A vendéglátó egyiptomiak nyomban lázas konzultációkba kezdtek, amelyek egy negyedórán belül sikerrel zárultak. Bár Arafat egy mondatban a dokumentumra írta kifogásait, végül parafálta azt, s ugyanezt tette Rabin is. Az aláírt szerződés értelmében Izraelnek 21 napon belül kell ki­vonnia katonáit Gázából és Jerikó­ból. 1948 óta először palesztin rendőrök veszik át a biztonsági fel­adatokat ezeken a területeken. A jövőben a palesztinok önúllóan fog­ják irányítani a mindennapi élet leg­több területét, kivételt a védelem és a külkapcsolatok képeznek. Két éven belül pedig végleges döntés­nek kell születnie az érintett terüle­tek státusáról. A megegyezéssel összhangban a ka­irói szerződés aláírása után Izrael nyomban megkezdte a palesztinok szá­zainak szabadon engedését börtöne­iből. A kiszabadult személyeket autó­buszokkal szállították gázai otthonaik­ba. Három héten belül összesen 5 ezer palesztin nyeri vissza szabadságát. Sem a palesztinok, sem a zsidók körében nem okozott maradéktalan boldogságot a kairói megállapodás. A Hamasz, az egyik radikális palesz­tin szervezet kétnapos gyászt hirde­tett, s csatlakozott hozzájuk a II ab­bas vezette Népi Front és a Havat ­meh vezetése alatt álló Demokrati­kus Front is. Slomo Goren, Izrael volt főrabbija tegnapra szintén gyásznapot hirdetett. Izraeli telepesek egy csoportja tegnap hajnalban behatolt Jerikóba, hogy ott tüntessen az autonómia­szerződés ellen. A katonák több sze­mélyt letartóztattak, s valamennyit kizavarták a városból. Jerikót zárt katonai körzetté nyilvánították, és csak a helyi palesztin lakosoknak en­gedélyezték a belépést a városba. Kedden este Gázában történt még egy merénylet: fegyveres paleszti­nok meglőttek egy izraeli katonát, majd gépkocsijukon elmenekültek. Bár várható volt, hogy Szíria inge­rülten fog reagálni a palesztin-izrae­li szerződésre, mégis meglepő volt a túl kemény hang. A kormány szó­csövének számító Asz-Szaura napi­lap azt írta, a megállapodás megaka­dályozza a béketárgyalások folytatá­sát, s elítélt mindennemű külön­szerződést Izraellel. Kényes fotók Dianáról (TA SR-hír) A Sun című brit bulvárlap tegnapi legfőbb szenzációja az a hír volt. mely szerint a spanyol Európa Press hírügynökségnek egyedülálló felvételei vannak Diana hercegnőről, amint melltartó nélkül napozik. A topless felvételek exkluzív terjesztési jogáért I millió fontot (kb. 50 millió korona), illetve angliai terjesztésükért félmilliót akar kapni az ügynökség. A szemfüles riporterek akkor kapták lencsevégre a hercegnőt, amikor kél barátnőjével rövid ideig a spanyolországi Malagában üdült. A spanyol fotósok beköltöztek ugyanabba a szállodába, és sikerüli több mini 30 felvételt készíteniük. Mint az várható volt, Dianát rendkívüli módon felháborította ez az újabb beavatkozás magánéletébe. Csalt azInkatha? (TA SR-hír) A Dél-afrikai Köz­társaság független választási bi­zottsága tegnap bejelentette, hogy az Afrikai Nemzeti Kongresszus kezdeményezésére vizsgálatot indí­tott egy nagyszabású választási csalás miatt, amelyet állítólag az Inkatha követett el KwaZulu-Natal tartományban. A bizottság elnöke szerint ezek a vádak sokkal ko­molyabbak, mint a több tucat ko­rábbi ügyben, mivel befolyásolhat­ják a választások végeredményét. Állítólag csalásokat követtek el a választási cédulákkal és az urnák tartalmával. Az említett bizottság tegnap késő délután új nyilatkoza­Békegalamb a dél-afrikai terítéken A Die Welt rajza tot adott ki, eszerint egyelőre nem talált bizonyítékot az állítólagos csalásról. Az Inkatha, természetesen, min­dent tagad. Egyébként ez az egyet- j len tartomány, ahol - az eddig összeszámlált szavazatok szerint ­az Inkatha 53,3 százalékot szerzett. Lengyelország Szünet után újabb sztrájk (TA SR-hír) Négynaplbs szünet után tegnap folytatódott a sztrájk a lengyel kőszénbányákban. A Szolidaritás szak­szervezet bányaipari és energetikai tit­kárságának tájékoztatása szerint a munkabeszüntetésbe 21 szénbánya és 3 cink-, illetve ólombánya kapcsoló­dott be. A sztrájkról a Szolidaritás ve­zetése április 29-én döntött, bár ugyan­azon a napon beleegyezett abba, hogy a háromoldalú bizottság keretében tár­gyalásokat kezd követeléseiről. A bizottság tegnap délben ült össze ezek megvitatására. A szakszervezet elsősorban az állami vállalatokra vo­natkozó törvénycsomag elfogadását, a fizikai személyek adójának csökkenté­sét és a bérszabályozásra vonatkozó törvény módosítását követeli. Hollandia Módosult erőviszonyok Lchet-e csodálkozni azon, hogy Ruud Lubbers holland miniszterelnök 12 évi kormányzás után megunta a hazai politikai porondot, különösen most, amikor valahogy szorulni kezdett a hurok a kereszténydemokraták nyaka körül? Lub­bers tovább kíván lépni, mégpedig Brüsszel irányába, hogy az „európai fővá­rosban" az Európai Bizottság elnöki tisztségéért versengjen, ha majd jövőre lejár Jacques Delors megbízatási ideje. Távozásával azonban légüres teret hagy a holland kereszténydemokraták vezető köreiben, Elco Brinkmati ugyanis egyelőre nem az az utód, akiből Lubbershez hasonlóan politikai hasznot húzhat az eddigi kormánykoalíció vezető pártja. Nem nehéz az effé­le következtetés a keddi parlamenti választások után. A kereszténydemokraták a várakozásoknak megfelelően - 20 parlamenti mandátum elvesztésével - leszorultak a második helyre, maguk elé engedve a Wim Kok eddigi miniszterelnök-helyettes, pénzügyminiszter vezette szociálde­mokrata koalícióspartnert. A győzelem az győzelem. De ez a mostani távolról sem olyan fényes, hogy a kormányfői poszt valószínű várományosának, már­mint Koknak oka legyen az örömujjongásra. Noha Munkapártja megelőzte az örökös éllovas kereszténydemokratákat, ereje mégis meggyengült, hiszen az eredmények szerint 12 mandátumot vesztett, ily módon pedig szó sem lehel arról, hogy Kok majd kizárólag saját embereiből állítsa össze az új kabinetet. A kormányalakításra legalább két párt támogatására lesz szükség - a Munka­párt ezt a támogatást a jobboldali és a baloldali liberálisoktól reméli. Nyilván­valóan azzal a céllal, hogy ellenzékbe kényszerítse a kereszténydemokratákat. Megfigyelők szerint az erőviszonyok módosulása után sent várható külö­nösebb irányváltás a hágai belpolitikában. Végül is a jövendőbeli kormány­nak is majd ugyanazokkal a - Kok számára jól ismert - problémákkal kell szembenéznie és megküzdenie, mint a korábbi kabinetnek. Vagyis a gazdasá­gi bajokból fakadó munkanélküliséggel, az idegengyűlölettel, a menekültkér­déssel. URBAN GABRIELLA NÉHÁNY SORBAN | A lain Juppé francia külügymi­niszter a L'Echo című bel­ga lap szerint felszólította az Európai Uniót, szabja meg a pontos dátumot, mikor kezdődhetnének meg az érde­mi tárgyalások a közép-kelet-euró­pai országokkal az unió bővítéséről. Juppé szerint ezek az államok már a tagság elnyerése előtt részt vehetné­nek a közös kül- és védelmi politiká­ban, amelyek alappillérét alkotják az Európai Uniónak. B onn tegnap érvénytelenítette a Törökországgal szemben elrendelt fegyverszállítási tilalmat, amelyei április elején rendelt el, az­után, hogy Németországot vádak érték: a török biztonsági erők német gyártmányú fegyvereket vetettek be a lázadó kurdok ellen. Hans Stec­ken, a német parlament külügyi bi­zottságának elnöke, aki hétfő óta Ankarában folytat tárgyalásokat, kijelentette: az emberi jogok tiszte­letben tartásáért harcoló német akti­visták vádjai alaptalanok voltak. R uandában annyira sokkoló a helyzet, hogy az ENSZ-nek át kell értékelnie békefenntartó te­vékenységét ebben a térségben. A Biztonsági Tanácsnak fontolóra kell vennie vannak-e egyáltalán olyan eszközei, amelyekkel meggá­tolhatná a további öldöklést - mon­dotta Kofi Annan, az ENSZ-főtitkár békefenntartó ügyekben illetékes helyettese. Közben a ruandai fel­kelők képviselői visszautasították a külföldi egységek intervencióját Ruandában, mondván: a népirtást már úgysem tudják megakadályoz­ni. A Ruandai Hazafias Front véle­ménye szerint „a nemzetközi kö­zösségnek kizárólag a humanitárius akciókra kellene korlátozniuk bea­vatkozásukat." Gyulöletirtás Valami lezárult, s valami elkezdődött a kai­rói megállapodás aláírásával. Lezárult a tár­gyalások egy nehéz, közel egyéves szakasza. Nagy titokban kezdődött Norvégiában, közhír­ré tétetett a fényes aláírási ceremóniával Wa­shingtonban, s idegőrlő aprómunkával folyta­tódott hét hónapon keresztül jobbára Kairóban, de Genfben, Párizsban, Moszkvában Bukarest­ben is. Az autonómia-szerződés nem végered­ménye a megbeszéléseknek, hanem kezdete a palesztinok és zsidók között évtizedek óta fe­szülő gyűlölet és bizalmatlanság kiirtásának. Az első lépés azon az úton, melyen végig kell menni, hogy a két nép eljusson a békés együtt­élést eredményező célig. Mert a cél ez, még ha ma eléggé elérhetetlennek is tűnik. Egy pillanatra sem szabad megfeledkezni arról, hogy bár Arafat és Rabin ugyanazt a do­kumentumot írta alá, a palesztin és az izraeli vezetés, a zsidó és az arab nép mást és mást lát benne. Izrael egy olyan dokumentumot, amely reményei szerint megbékélést hozhat a sok-sok évvel ezelőtt - úgy vélte: jogosan - megszállt területeken. Békességét remél tőle, az értel­metlen áldozatok csökkenését még azon az áron is, hogy ezzel beismeri egykori tettei helytelenségét, megkérdőjelezi a bibliai „ígé­ret földje" megszerzésének jogosságát - és összetöri több nemzedék dédelgetett álmait. A korlátozott autonómia megadásával Izrael ki akarja tapasztalni, bízhat-e a palesztinokban, képesek lesznek-e eleget tenni annak, amit vál­lallak: egy normálisan működő, az ügyeit önál­lóan, mások érdekeit is figyelembe véve intéző közösség megteremtését. Ezzel szemben a palesztinok - érthető módon - máris elégedetlenek, többet akarnak, végered­ményben ugyanazt, amit a második világhábo­rú után az ENSZ is megígért nekik: önálló álla­mot. Tisztában vannak azonban azzal, hogy ez még odébb van. A palesztin vezetők - s ez alatt elsősorban a sokszínű PFSZ legerősebb szer­vezetének, az El-Fattahnak a vezetőit kell érte­ni - mindenáron optimista nyilatkozataiból is ki lehet szűrni: van egy-két dolog, ami miatt aggódnak. S nem is alaptalanul. Már maga az Izraellel folytatott tárgyalások ténye is elutasí­tást váltott ki több arab országban, a tegnap aláírt szerződésről nem is beszélve. Líbia, Irak és Szíria a hangadók, saját soraikban viszont azok a palesztin szervezetek, amelyek emigrá­cióban tevékenykednek éppen ezekben aZ or­szágokban, illetve támogatásukat élvezik. A megszállt területeken pedig ott van a Hamasz, a közvetlen szomszédságban, Libanonban azok a menekülttáborokban aktív csoportok, melyeket a másfél évtizedes polgárháborús kö­rülmények radikalizáltak. Ez utóbbiaknak pe­dig Irán, a térség iszlám nagyhatalma a védnö­ke. Ennyi ellendrukker mellett nem lesz könnyű elhitetni a Gáza-övezetben és Jerikó térségében élő, „csak" békességre vágyó em­berekkel sem, hogy valamennyiük együttműködésére, józanságára, visszafogott­ságára szükség van ennek az első eredménynek a megőrzéséhez, mert enélkül nem lehet to­vábblépni Nehéz lesz elfogadtatni velük, hogy egyelőre csak ennyit lehetett elérni, egy időre még bele kell törődni abba, hogy a szomszédos palesztin falvak és városok továbbra is izraeli megszállás alatt maradnak. Izrael számára pedig az lesz a nagy és ké­nyes feladat, hogy megfékezze saját belső el­lenlábasait, elsősorban a zsidó telepeseket, akik az autonómmá vált palesztin területeken rekedtek, meg a többit, akik attól tartanak, hogy az ő sorsukra jutnak. Hiszen ezeket az embereket eddig az egész zsidó közösség cso­dálta, a kormány bőkezűen támogatta, mert ők voltak azok az elszántak és bátrak, akik az el­lenség küszöbére merészkedtek, hogy vissza­szerezzék a zsidók bibliai jussát. Most pedig kényelmetlenek lettek a kormányzat számára, mivel nem hajlandóak elhagyni a palesztin te­rületeket. Életbevágóan fontos az autonómia­szerződés sikeres megvalósítása mind Izrael, mind a palesztinok számára, mivel kudarca ­mégpedig mindkét oldalon - nemcsak belső válsághoz vezetne, hanem esetleg fegyveres konfliktushoz is. Nem is szólva.arról, hogy a kudarc megfojtaná az egész regionális béke­folyamatot, szóba sem jöhetntya megegyezés Jordániával vagy Libanonnal, de főleg Szíriá­val nem. Ha azonban bebizonyosodik, hogy Izrael a békéén cserébe valóban kész lemon­dani a megszállt területekről, s ezek lépcsőze­tes visszaadását tisztán gyakorlati szempont­ból szorgalmazza, nem pedig stratégiai okok­ból - netán arra számítva, hogy esetleg könnyebben visszaszerezze őket -, akkor ta­lán Damaszkusz is hajlandó lesz elfogadni a Golan visszaadására lett izraeli javaslatot. Ezek után Libanon is kész lenne a megállapo­dásra, nem is szólva Jordániáról, amelynek valójában nincsenek is komoly ellentétei Izra­ellel, csak éppen tekintettel kell lennie a la­kossága nagyobb részéi alkotó palesztinok ér­zelmeire. Remélhetőleg rövidesen kiderül: feleslege­sek ezek az aggodalmak. Véleményem szerint van egy biztos jele annak, hogy a felek komo­lyan gondolják, amit vállaltak: Párizsban már három nappal ezelőtt megegyeztek a jövőbeni gazdasági együttműködés alapelveiben. Per­sze, az izraelieknek több engedményt kelle't tenniük, mint eredetileg tervezték, a paleszti­nok mégis úgy látják, kevesebbet kaptak, mint amennyi járt volna nekik. Ugyanúgy, mint a kairói tárgyalásokon, ahol az aláírási ünnepség kellős közepén is volt még egy kis egyezkedés. De ez így van rendjén, ez csak egyet bizon -'i. Rabin is, Arafat is jó politikus, aki minél ti ')­bet akar megszerezni népe számára, de azé * nem feszíti túl a húrt. Ennek köszönhetően let­tük gazdagabbak egy történelmi eseménnyel. Igen, mi is. GÖRFÖL ZSUZSA

Next

/
Thumbnails
Contents