Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-31 / 125. szám, kedd

1994. MÁJUS 31. Látszat és valóság Vitairat a Duna Menti Tavasz bábjátszóiért UJSZO' KULTÚRA Mikor figyelmesen végighallgattam, majd alaposan végig is gondoltam, amit a Duna Menti Tavasz bábcsoport­jáinak értékelésén Himter Zsófia mon­dott a szerinte hátrányos helyzetbe ke­rült bábosokról, be kellett látnom, hogy a saját nézőpontjából szemlélve az állí­tást, igazat kell neki adnom. A párkányi alapiskola Kuckó bábcsoportjának a rendezője, aki idén a kiváló és felfe­dező dramaturgiai munkájáért különdí­jat kapott, évről évre olyan pedagógusi munkát végez, ami valójában nem kap­ja meg a nélkülözhetetlen szakmai tá­mogatást. Nincs egyedül, hiszen ami a gyermekek bábuzásával kapcsolatos, az valamennyi csoportot érinti. Kezdőket, haladókat és a pedagógus­rendező elszántsága nyomán újra­kezdőket. Tagadhatatlan, hogy a gyermekbá­busok mozgalma (ha azt az alig egy tu­catnyi csoportot szabad így nevezni) abból él, táplálkozik, amit a dr. Szőke István vezette bábrendezői tanfolya­mokon magába tudott szívni. Az ter­mészetes volt, hogy ez a negyedszáza­dos munka sok hivatásos magyarorszá­gi és szlovákiai bábművész támogatá­sát is jelentette. Sajnos, az igen aktív és termékeny munkával eltelt esztendők a . csoportok nagyon értékes produkcióin túl, nem formáltak sokoldalúan felké­szült szakemberré senkit sem az igen tehetséges és szorgalmas rendezők kö­zül. Pedig néhányuknak a saját csoport­juk irányításán túl, bizony a mozgalom egészének a karbantartásával is foglal­koznia kellene. Aligha a lehetőségek hiányában találjuk meg az okokat. In­kább a szakmai következetesség, a ki­tartás és az önbizalom mértékét kellett volna erősíteni. Bármennyire is fáradt­nak mondja magát mindannyiunk Pista bácsija, nélküle az idei Duna Menti Ta­vasz bábosainak versenye sem lett vol­na az igazi. Megváltozott körülmények között, a Csemadoknak és a Szlovákiai Magyar Színjátszók Társaságának anyagi, illet­ve szakmai támogatására van utalva valamennyi bábcsoport. Az ott végzett menedzselés és az állami támogatás mértékében képes a szakmai irányítást ellátó társaság és a Csemadok előte­remteni a nélkülözhetetlen pénzeket. Márpedig ezekből éppen csak az orszá­gos fesztivál előkészítésére (válogatás, szervezés, propagáció stb.) és megren­dezésére jut. Ráadásul ez. sem valósul­hatna meg, ha Dunaszerdahely önkor­mányzata, a város vállalkozói és a kul­turális intézmények nem közreműköd­nének. Tetszik, nem tetszik, ki kell mondani, hogy észrevehetően csökkent a bábegyüttesek felé irányuló figyelem abban a járásban is, amely nemcsak ott­hont ad az országos seregszemlének, hanem évek óta a legnagyobb szakmai bázisa (volt?) a bábjátszásnak. Ráadá­sul, egyetlen felnőttekből álló bábustár­sulatunk is ott tevékenykedik. Bizony, alaposan megváltoztak az idők, s ami Dunaszerdehelyen a legna­gyobb ideológiai és nacionalista dikta­túra alatt elképzelhetetlen voll, mostan­ság naponként megtörténik. Szlovák igazgatója került a regionális kulturális központnak, aki bármelyik pillanatban elutasít kérést, mert szerinte az a Cse­madok érdekeit szolgálja. Erős a gya­nújn, hogy a pedagógiai bábjátszás idei elmaradása előbb-utóbb kihat a bábját­szómozgalom egészére. Sajnálatos tény, hogy ennek a bázisnak a veszély­be kerülésével elmaradnak a Dunászer­dahelyi járásban rendszeresen megtar­tott tanfolyamok is. Márpedig bábuzni kell, s a mozga­lomban felhalmozott szellemi energi­ákkal folytatni muszáj a megkezdett utat. Bármennyire is megvalósíthatat­lannak látszik, a Csemadok és az SZMSZT felelős tisztségviselőinek még kell találni a módot egy bábren­dezői tanfolyam elindításához. Magá­tól ugyanis ez sem valósul meg, mint ahogyan a gyermekszínjátszók idei nagyszámú és színvonalát tekintve is kiváló csapata sem a semmiből szüle­tett meg. Mint az SZMSZT választmá­nyának a tagja, belátom: idén a színját­szók valamennyi korosztályában meg­látszik a még folyó tanfolyam hatása. Kétségtelen, hogy nagyobb is lehetne, ha nem találja magát szembe értetlen­séggel, lekicsinyléssel és a szorgalom hiányával. Márpedig az elmúlt két évti­zed alatt a bábcsoportok rendezői bebi­zonyították: bennük meg lehetett és meg lehet bízni. Ezért sem szabad, hogy figyelmen kívül, hagyjuk, amit Himler Zsófia mondott a hátrányba ke­rülésükről. Sajnos, éppen az igen erőteljesen felfutott gyermekszínjátszás népes mezőnye miatt kellett a bábcsoportokat már az első napi szereplésük után haza­utaztatni. Egyszerűen több gyereket le­hetetlen volt Dunaszerdahelyen elszál­lásolni. Az persze kérdéses, mi sajnála­tos és mi objektív tény. Az idei Duna Menti Tavaszon szereplő öt iskolai bábcsoport és a bemutató jelleggel fel­lépett egyetlen óvodai - a somorjai Tesz-vesz - bábegyüttesen kívül - tu­domásom szerint - idén még öt peda­gógus és gyermekcsapata készült el va­lamilyen szinten saját produkciójával. Majdnem tucatnyi azoknak a száma, akik szüneteltetik a munkát, vagy a lel­kiekben is szabaddá lett pedagógusi pá­lya más helyén keresik az önérvényesí­tés lehetőségeit. Mégis: az ötből a ko­máromi Napsugár teljesen új felállás­ban mutatkozott be Szép Erzsébet veze­tésével, a vágai Mesélők kezdő csapatát juttatta Dunaszerdahelyre Mészáros Andrea, s a vámosfalui Tikiriki is csu­pán második esztendeje működik Reb­ro Ágota irányítása alatt. Az ő céltuda­tos rendezői és pedagógusi munkájá­nak köszönhető a Tikiriki tagjainak sokoldalú felkészültsége és az a tiszta, átgondolt bábmozgatás, amely nélkül aligha születik siker. Ezt fokozta a képzőművészeti kivitelezés, a drama­turgiai munka és a bábszínpad törvé­nyeit maximálisan figyelembe vevő rendezés. A pozsonyeperjesi Ugri-bug­ri (vezetője: Ágh Erzsébet) és a párká­nyi Kuckó tekinthető régi bábcsoport­nak, bár az igazat megvallva, ezek az együttesek a gyerekek távozásával mindig megújulnak, s a pedagógus­rendező az egyik meghatározó elemet ­a bábjátékost - kénytelen megtanítani a mesterség titkaira. A dramaturgiai munka okozta nehézségeken túl éppen ez adja számukra a legnagyobb felada­tot. Innen szemlélve érthető meg iga­zán az a hullámzás, vagy időleges visszavonulás, ami az élegyüttesek esetében tapasztalható. Bízom benne, hogy jövőre a jubileu­mi Duna Menti Tavaszon a bábjátszók sem fogják hátrányos helyzetűnek érezni magukat, s addigra a szép emlé­keket jelentő jászói, pozsonyeperjesi, nagymegyeri tanfolyamok mellé felso­rakozik egy új bábrendezői tanfolyam is. DUSZA ISTVÁN LILIUM AURUM BIBLIOTÉKA Irodalmi nyomkeresóí Nem Cooper Nyomkeresőjéről lesz szó az alábbiakban, hanem egy hazai irodalmi olvasó­könyvről, amely Bodnár Gyula és Tóth László szerkesztésében kész­ült, s a közelmúltban látott napvi­lágot a Lilium Aurum könyvkiadó gondozásában. Tegyük hozzá gyorsan: éppen idejében, mert a rendszerváltás ötödik évében vég­re olyan kézikönyvet kapnak kéz­be általa az alap- és középiskolás szlovákiai magyar diákok, amely­re nagyon régen szükség lett vol­na. Szükség lett volna, mert külö­nösen a pedagógusok a megmond­hatói, mennyire esetlegesen és olykor pusztán érintőlegesen ta­nulták-ismerték diákjaink a hazai magyar irodalmat. Áz ideológiai nyűgöktől terhelt oktatásügy háló­jában vergődő igényes tanítók kö­zül is kevesen vállalkoztak arra, hogy a szlovákiai magyar iroda­lom egészét adják át a gyerekek­nek - egyrészt az ismert korlátok miatt, másrészt mert egyszerűen nem volt miből. A hazai irodalom iskoláinkban így egy-két óraszám­ra redukálva, egy-két ismertebb és „vonalasabb" név által behatárolt soványka ismeretté vált a hazai magyar írásbeliség. A második világháború utáni (cseh)szlovákiai magyar irodalom kistükre alcímet viselő, portrékkal és szemelvényekkel s ezen túl eléggé átfogó ismeretanyaggal el­látott kötet tulajdonképpen egy öt­let szüleménye. A Vasárnap gyer­mekrovatában pár évvel ezelőtt közölt sorozat, az Első olvasmá­nyélményem (melyben hazái írók vallottak gyermekkori olvasmá­nyaikról) adta a szerkesztőnek az ötletet, hogy kibővítve és kiegé­szítve az írói vallomásokat, egy olyan oktatási segédkönyvet le­hetne szerkeszteni a közölt írások­ból, amely hiányt pótolna. S mivel mind a mai napig nem született meg a (cseh)szlovákiai magyar irodalmi lexikon, sem a (cseh)szlovákiai magyar irodalom története, sőt átfogó szemel­vénygyűjteményt sem találunk, a Nyomkereső című kiadványt min­den bizonnyal örömmel fogadják mind a pedagógusok, mind a diá­kok. „A szemelvények között gyer­mekverseket és meséket is talál majd az olvasó, melyeket (...) azért is soroltunk be kötetünkbe, mert a gyermek- és ifjúsági iroda­lmat ugyanolyan egyenrangú iro­dalomnak tekintjük, mint bármi­lyen más szépírói alkotást...", ír­ják a kötet előszavában a szer­kesztők, akik igyekeztek az érték­ekre és értékelési szempontokra, különböző irodalmi irányzatokra felhívni a figyelmet. Mindezen túl - természetesen - átfogó lexikális ismeretanyagot is igyekeznek át­adni az olvasónak, kezdve az „alapozás" éveitől napjainkig, amikor végre egy olyan nemzedék zárhatja a második világháborútól ívelő pályát, amely ideológiai megkötésektől mentes, szabad al­kotói légkörben indulhat. Mindehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy reméljük, az új tanév­ben, tehát az idei szeptemberi tan­évnyitón a magyar iskolákban nem fog hiányozni a tankönyvek mellett a Nyomkereső sem. -kövesdi­I Bm totir áj u ft t NYl FSÓ Újabb Csengettyu-siker Hévíz fürdőváros bicentenáriumi ünnepségeinek keretében május 21-én a városi önkormányzat és a helyi Illyés Gyula Általános Iskola nemzetközi gyermekkórus-fesztivált rendezett, amelyen négy hazai kóruson kí vül részt vett: Erdélyből a Ditrió, Vajdaságból a Kulai és tőlünk a kassai Csengettyű gyermekkórus. A fesztivál az ünnepi alkalomhoz méltóan összkarral kezdődött. Beve­zetőül Gerhard Deutschmann Viva la Musicája, Praetorius azonos szövegű, közismert és közkedvelt kánonával jól összecsengő quodlibetje hangzott fel, hirdetve, hogy a jó muzsika gazdagítja életünket. A magyarországi gyermekkarok mind zenei tagozatú iskolák kórusai voltak, ahol a tanulók heti öt énekóra mellett heti két próbával dolgoznak. Nálunk, és azt hiszem Romániában és Jugoszláviában is, ahol csak heti egy órában tanítjuk a zenét és ahol jó, ha heti egy énekkari próbára sikerül összehozni a gyerekeket, szinte hihete­len az az eredmény, amit a kassai gye­rekek produkáltak. A Csengettyű a hu­szonöt éves hagyományához híven kitűnően képviselte a hazai kóruskultú­ránkat. Széles repertoárjuk, az európai kórusmuzsikától kezdve a nagy ma­gyar zeneszerzőink művein keresztül a mai szlovák szerzők kórusművei is megszólaltak, mégpedig kitűnő előadásban. A kiegyensúlyozott, kultu­rált hangzású, gondosan kidolgozott kórusművek mind az értékelő bizott­ság, mind a közönség körében nagy si­kert arattak. - Ritka az olyan iskolai gyermekka­runk, amelyet huszonöt éven keresztül egy karnagy-pedagógus vezet. Márpe­dig Homolyáné Szabó Éva a megalaku­lástól kezdve, fáradhatatlanul, nagy gonddal és szeretettel építette ezt a kó­rust olyanná, hogy bármely európai fesztiválon megállja a helyét. Bizonyít­ja ezt az 1990-ben megrendezett gyer­mekkórusok szlovákiai versenyén elért első helyezés, valamint ugyanebben az évben Debrecenben megrendezett, Bartók Béla nevét visdő XIV. Nemzet­közi Kórusversenyen való részvételük és elért eredményük. A hévízi Illyés Gyula Általános Is­kola Kicsinyek kórusa Kodály Zoltán Angyalkert című kétszólamú gyermek­játék-feldolgozását énekelte, úgy, hogy a két szólam két kört alkotva önfeled­ten játszotta el e kedves gyermekjáté­kot. A zalaegerszegi és a keszthelyi is­kolák kórusai is az alsó tagozatos osz­tályok kiskórusai voltak. Egyedül a he­lyi iskola szerepelt felső tagozatos kó­rusával. Mindjárt az első számuk meg­lepetés volt, mert Thomas Morley mad­rigálját a neves hévízi, Adorján József vezette Musica Antiqua hangszeres együttes fúvós ötöse kísérte. Ez a régi muzsikát játszó, ma már európai hírű hangszeres együttes, Hévíz város egyik nevezetessége, 1977-ben alakult a he­lyi általános iskola diákjaiból. A szép számban megjelent közönség előtt zajlott gyermekkórus-fesztivál méltó befejezéseként, az összes részt vevő kórus előadásában, Kodály Zoltán Nagyszalontai köszöntője zárta a kül­földről érkező kórusok számára is felejt­hetetlen ünnepet. ÁG TIBOR Ünnepi Könyvhét A magyarországi Ünnepi Könyv­hét rendezvényein a Jelenkor és a Kalligram Vörösmarty téri könyv­sátrában dedikálnak: • június 2-án: 14 órakor Wernit­zer Julianna, és Márton László, 15 órakor Takács Zsuzsa és Marno Já­nos, 17 órakor Elek Tibor és Tőzsér Árpád. • június 3-án: 10 órakor Forgács Éva és Csalog Zsolt, 11 órakor Ágim Iszaku, Teodor Keko, Krasztev Pé­ter, 14 órakor Gyurgyík László és Fábián Nóra, 15 órakor Sz.egedy­Maszák Mihály, 16 órakor Dippold Pál és Tóth László. Az írók Boltjában (Andrássy út), június 5-én 13 órakor G rendel Lajos, Szegedy-Maszák Mihály, Széky Já­nos, Tóth László és Dippold Pál de­dikál: A Balassa Könyvkiadó Liszt Fe­renc téri „nemzetiségi könyvbuszá­ban" június 2-án 15 órakor Elek Ti­bor és Tőzsér Árpád, 17 órakor Mé­száros András és Trugly Sándor, jú­nius 3-án 11 órakor Gyurgyík Lász­ló és Fábián Nóra, 14 órakor Dip­pold Pál és Tóth László dedikál. Színe és visszája Tartóvásznon a Feszty-körkép. Hamarosan eredeti tónusaiban pompázhat Feszty Árpád műve, A magyarok bejövetele. A nem­zetközi szakértőbizottság úgy döntött, hogy a lengyel Ars Anti­gua mesterei hozzáláthatnak a restaurálás utolsó szakaszához, elkezdhetik a panorámakép újra­festését. Hároméves munka eredményeként került tartóvá­szonra a Feszty-kép, mely így négy tonna súlyú lett. A legké­nyesebb műveletek közé tarto­zott annak megállapítása, hogy a vászon mennyire bírja a terhe­lést. Egyébként számítógép se­gítségével végezték el a színbon­tást, a képdarabok egymáshoz il­lesztése során pedig 1,5 kg, a műtéteknél használatos sebvar­rótűt és fonalat használtak fel. A lengyel szakemberek ellátogat­tak Kárpátaljára, a Vereckei-szo­rosba, és talajmintákat gyűjtöttek a minél élethűbb terepasztal fel­építéséhez. Vihar egy kiállítás körül. Ang­liában egy nem mindennapi kiál­lítási ügy került bíróság elé. Vá­dat emeltek ugyanis egy 35 éves angol festő ellen azon a címen, hogy egy londoni galériában szándékosan megrongált egy műalkotást - kitömött bárányte­temet, amely formaiinnal töltött akváriumban lebeg. A „vandál" - maga is művész - fekete festé­ket töltött az akváriumba. Na­gyobb baj azért nem történt, a báránytetemet tisztességesen megmosták, a festéket gondosan eltüntették. Egyébként a kiállítás mottója: „Egyesek megbolon­dullak, mások pedig elmenekül­tek". * * * Elárverezték Churchill szerel­mes leveleit. A brit miniszterel­nöknek egy hajógyáros lányához írt hét szerelmes levele kelt el 76 737 fontért (több mint 3,5 millió korona) egy londoni árverésen. Churchill fia, Rudolf emlékirata­iban megírta, hogy apja megkér­te ennek a lánynak a kezét, de kosarat kapott. * * * Lapozó fénymásoló. A Rioh japán elektronikai cég bejelentet­te, hogy oLyan fénymásológépet fejlesztett ki, amely önmagától lapozni képes, összefűzött doku­mentumokat is. A digitális ké­szülék automatikusan fordítja az oldalakat, akár kézikönyvekét is, anélkül, hogy kárt tenne bennük. Az IMAGIO MF 530 típusnév­vel forgalomba kerülő készülék már idén kapható lesz, bár árát még nem határozták meg. 7JŠ -1\ 7P Az amerikai csodababa lapp népviseletben. Egy svéd divatter­vező azt reméli, hogy a Barbie-t lapp népvisejetbe öltöztetheti. Ötlete onnan származik, hogy a lappföldi Jokkmokkban rende­zett téli vásáron a helyi népvise­letben felvonultatott babái, a szí­nes bohókás öltözékben, hatal­mas piros pomponos fejfedővel nagy sikert arattak a turisták kö­rében. A személyes üzleti hasz­non túl az USA-ba irányuló ba­baexport Jokkmokk 100 fős la­kosságának sem jönne rosszul. Vizsgálat Cattani felügyelő halála ügyében. A fenti címmel forgatják a Polip sorozat újabb történeteit Bulgáriában. A maffia és az olasz igazságszolgáltatás, fordulatos és izgalmas küzdel­mében a Balkán után Szentpéter­vár lesz a helyszín, ami egyben az alvilág csápjainak szerteágazó voltát, a maffia korszakváltását is jelzi. (k-s)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents