Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-26 / 121. szám, csütörtök

OKTATÁS Magyarországi részképzés A Nyitrai Pedagógiai Főiskola keretében működő magyar tanító- és tanárképzés általános kérdőjelein túl egyéb, szakmai kérdések is foglalkoztatják a tanárokat és a diákokat, amelyekről a közvélemény vajmi keveset tud. Ilyen gond a diákok magyarországi részképzése, amelyet a legújabb értesülések szerint a főiskola rektora meg akar szüntetni. A téma kapcsán - amely önmagán túllépve más, jórészt személyi ellentéteket is felszínre vet - ezúttal két véleményt közlünk, amelyek meglehet, másokat is vitára ösztönöznek. A tisztánlátás reményében lapunk vállalja az egymással konfrontáló vélemények nyilvánosságát, természetesen á személyeskedések mellőzésével. (k-y) Kinek nem jó? <á/szó< 1994. MÁJUS 26. A '89-es fordulat után lényegesen bővültek az anyaországon kívüli magyar diákok továbbtanulási lehetőségei a magyarországi főiskolákon és egyetemeken. A Nyitrai Pedagógiai Főiskola keretében működő magyar tanító- és tanárképzésnek sikerült létrehoznia a .magyarországi tanulás egy sajátos, nagyon hasznos és bevált formáját, éspedig az egyéves (kétszemeszteres), alapítványi ösztöndíjjal támogatott részképzési formát. Ennek lényege, hogy a négyéves tanító és az ötéves tanár szakos diákok - rendszerint a harmadik évfolyamban - rendesen beiratkoznak a nyitrai főiskolára, majd az egész tanévet magyarországi főiskolákon, egyetemeken töltik, ahol a nyitrai főiskola tanterve szerint tanulnak és vizsgáznak. Egy év után Nyitrára visszatérve folytatják tanulmányaikat a felsőbb évfolyamban. A kétszemeszteres részképzés eme formája már négyéves sikeres múltra tekint vissza, aminek ékes bizonyítéka, hogy a múlt évhez képest idén megkétszereződött az iránta érdeklődő magyar hallgatók száma. Eddig a részképzésen részt vett, jóval több mint kétszáz nyitrai magyar diák közül öt olyan akadt, aki tovább folytatta tanulmányait Magyarországon. Előfordulhatnak ugyan bizonyos tantervi eltérések néhány tantárgy esetében (földrajz, történelem), de ez a probléma egy kis jóindulattal könnyen megoldható. A nyitrai főiskolán a magyar anyanyelvű pedagógusképzés nagyon sivár körülmények között folyik. Ebből kiindulva oldalakat lehetne írni a magyarországi részképzés előnyeiről és hasznáról. A főiskola sem panaszkodhat, hiszen - kivéve azt a 16 diákot, akinek egy szemeszterre a Szlovák Köztársaság biztosít ösztöndíjat - ezt a részképzést nem a nyitrai főiskola és nem a Szlovák Köztársaság finanszírozza. . Épp ezért érthetetlennek tűnik Peter Libának, a nyitrai főiskola rektorának azon igyekezete, hogy ezt a nagyon bevált magyarországi részképzést felszámolja. Természetesen nem a részképzés adminisztratív megszüntetéséről van szó, hanem olyan korlátozások, előírások meghozataláról, amelyek alaposan megnehezítenék a részképzésben való részvételt. A külföldi tanulásról szóló szabályzat, amely most készül, előírja, hogy a ny/trai főiskola diákjai csak egy szemesztert tölthetnek külföldi egyetemeken, főiskolákon. Amennyiben ennél tovább szeretnének külföldön tanulni, meg kell szakítaniuk tanulmányaikat a nyitrai főiskolán, és ennek nagyon is érezhető jogi követ-' kezményei vannak. Az említett szabályzat egyértelműen diszkriminálja az alapítványi ösztöndíjasokat (ez egyelőre csak a magyarországi részképzést érinti), mivel velük ellentétben az állami ösztöndíjasoknak nem kell megszakítaniuk tanulmányaikat az ösztöndíj által kijelölt időre a nyitrai főiskolán. A külföldi egyetemeken letett vizsgák és egyéb tanulmányi aktivitások elismertetésének bonyolult adminisztrációja miatt, amelyet a szabályzat előrevetít, a hallgatók egyáltalán nem lehetnek biztosak abban, hogy a magyarországi egyetemeken, főiskolákon letett vizsgáik utólag el lesznek isinerve. Megszokott volt a múltban, de most is, hogy az idegennyelv-szakos tanárjelöltek két-háromhónapos (látszólag egyszemeszteres, de nem mindig a szemeszter idejével egybeeső időtartamú) külföldi nyelvi-kommunikációs tanfolyamon vesznek részt, ahol nem folyik az oktatás a nyitrai főiskola tanterve szerint. így ennél hosszabb kintlét után évet veszítenének a diákok. A magyarországi kétszemeszteres részképzést egy szemeszterre korlátozó szabályzat kidolgozóinak erre való hivatkozása enyhén szólva - sántít, hiszen nyilvánvalóan két teljesen különböző, összehasonlíthatatlan külföldi tanulási formáról van szó. A nyitrai magyar tanárok és diákok írásban adták be az említett szabályozással kapcsolatos módosító javaslataikat, ezeket azonban egytől egyig elutasították. Olyan előírás nem létezik, amely egy szemeszteren túl tartó külföldi tanulmányok esetén a diákokat hazai főiskolai tanulmányaik megszakítására kötelezné. LÁSZLÓ BÉLA Nyitrai Pedagógiai Főiskola, matematika tanszék Furcsaságok II. Vojtek Katalinnak az Új Szó 1994. május 11i számában megjelent Furcsaságok című írásában áz alábbi gondolatok találhatók: ...a Nyitrai Pedagógiai Főiskola rektora nem helyesli, hogy a magyar hallgatók Szegeden töltsenek két szemesztert. ...álláspontja nem is furcsállható, furcsább azonban, hogy a nyitrai főiskola magyar pedagógusai sem örülnek Szegednek. (...) Talán a szegedi egyetem felszabadultabb, kreatívabb légköre nem tetszik nekik, netán az, hogy ott partnerként kezelik a pedagógusok a hallgatót. S a diák, hazatérve Szegedről, esetleg összehasonlításra vetemedik, és nem biztos, hogy a nyitrai pedagógusok kerülnek ki győztesen a megmérettetésből. A fenti sorok minden Nyitrán oktató magyar pedagógust hátrányosan érintenek. Nem tudom V. K. milyen információk alapján állít valótlanságot körülbelül 50 magyar oktatóról, és miért nem óhajtja megnevezni azokat, a Nyitrai Pedagógiai Főiskola hungarisztikai tanszékének élén váltakozó tanárokat, akikre az általa írt mondatok érvényesek lehetnek. Egyetlen más kollégától sem hallottam olyan véleményt, mely szerint jobb, ha a diákjaink csak egyszemeszteres részképzésen vesznek részt, mert a teljes tanév alatt túlságosan „elszabadulnának". * Tisztában vagyunk saját korlátainkkal és az iskolánk korlátaival, s ezért a matematika tanszéken, melynek tagja vagyok (említhetném akár a kémia vagy bármelyik más tanszéket, de a hungarisztikai tanszék egy részét is), csak örülünk annak, ha a diákjaink előtt lehetőség nyílik egy évet Magyarországon tölteni. Ez az eset nem csupán a hungarisztikai tanszék belső Ugye. Ha ők az iskola vezetésével közlik azon álláspontjukat, hogy szerintük elég az egyszemeszteres részképzés, ezáltal megnehezítik (vagy lehetetlenné teszik) a matematika, fizika, zene, képzőművészet szakos diákok kijutását Magyarországra két teljes szemeszterre. Nem is szólva arról,, hogy a hungarisztikai tanSzék jelenlegi vezetője a részképzésen való részvételt egyfajta jutalomnak tartja, vagyis előfordulhat, hogy gyengébb előmenetelő diáknak a tanszék még egyszemeszteres kinnlétet sem engedélyez, s ezen felbuzdulva más tanszékeken is hasonló módon járhatnak el. Számomra (s a kollégáim számára is) ez ért' hetetlen, mivel az anyaországban való tanulást kitűnő lehetőségnek tekintjük, s bűnnek, ha a lehetőség adott, s ezt nem használják ki teljes mértékben. A közepes előmenetelű diákunk, is tanítani fog, és neki is meg kell kapnia ugyanazt a lehetőséget, mint a színjeleseknek. Ügy látom, hogy a hungarisztikai tanszék vezetése - sajnos - visszaél kiváltságos helyzetével. Tudatában vannak annak, hogy az ő támogatásuk nélkül Nyitrán minden kezdeményezés kudarcra van ítélve. Példaként említhetem a nemzetiségi kar körüli bonyodalmakat. Szerintem ha a tanszék vezetése más politikát folytat, a jelenlegi három karra szétszórt diákjaink egy karon folytathatnák tanulmányaikat a jelenlegieknél lényegesen kedvezőbb feltételek mellett. Tudom, nem mindenkinek tetszett a nemzetiségi kar ötlete. „Nem elégedünk meg az asztalról lesöpört morzsákkal" szellemben nyilatkoztak a hungárisztikai tanszék egyes tagjai az egy éve Nyitrán megtartott értelmiségi találkozón a nemzetiségi karral szemben. Akkor fennhangon ígérték, hogy egy hónapon belül kidolgozzák és benyújtják egy önálló tanító- és tanárképző kar tervezetét. Azóta eltelt további 11 hónap, és semmi sem történt. (Furcsa, hogy senki sem kérdezte meg, miért?) Valóban sok furcsaság történik az iskolánkon (de nemcsak itt), és lassan ideje lenne rákérdezni a dolgokra. A napokban hagyta jóvá a főiskola akadémiai tanácsa a rektor javaslatát, melyben kinevezik a nem létező nemzetiségi kar eddigi megbízott vezetőjét a főiskola nemzetiségi ügyekkel foglalkozó rektorhelyettesévé. Az új rektorhelyettest semmilyen jogkörrel sem ruházták fel. így akár a legutolsó tanszékvezető-helyettes is nyugodtan elküldheti őt melegebb égtájakra, ha véletlenül valamilyen ügyben zaklatná. Ezt azonban nem tartom valószínűnek, ha figyelembe veszem a hölgy eddigi tevékenységét a nemzetiségi kar élén (melynek eredménye csupán egy pazarul berendezett iroda). Az itteni viszonyokra jellemző, hogy kinevezésekor sem a magyar pedagógusok választott testülete, sem . a magyar diákok véleményére nem tartottak igényt, sőt az akadémiai tanács a jóváhagyás folyamán saját elfogadott szabályzatát és elveit sértette meg. BÚKOR JÓZSEF Örülök, hogy tökéletesen azonos véleményen vagyunk a fenti írás szerzőjével. Noha bevezetőjében Búkor József felteszi a kérdést, vajon kire lehet érvényes az az állításom, miszerint a nyitrai főiskola magyar pedagógusai nem örülnek túlságosan a diákok magyarországi részképzésének, néhány sorral lejjebb maga ad rá választ, amikor elmondja, hogy a hungarisztikai tanszék jelenlegi vezetője a magyarországi részképzésen való részvételt egyfajta jutalomnak tartja, lehet, hogy a gyengébb előmenetelű diákoknak nem is engedélyezi, és ezen felbuzdulva más tanszékeken is hasonló módon járhatnak el. Ez az általam kiemelt utolsó félmondat arra utal, hogy mégis több potenciális ellenzője van a dolognak, más tanszékeken is. Telekiné Nagy Ilona tanszékvezető május 10-én nekem és rádiós kolléganőmnek, Tóth Erikának megerősítette, hogy a hallgatók Magyarországon „elkutyulnak", miközben elveszik a helyet az arra jobban rászoruló csángók elől. Ez a kijelentése az aznap rendezett pedagógus-diák találkozón is elhangzott, a hungarisztikai tanszék ott ülő pedagógusai is hallották, ám nem szólaltak fel ellene. A javukra szól, hogy mellette sem. V. K. Ne zárjanak be egyet se Beszélgetés Hecht Annával, a Dunaszerdahelyi Járási Tanügyi Hivatal vezetőjével O Az oktatásügy reménytelen anyagi helyzetében arra kényszerül,, hogy tucatjával szüntesse, meg az óvodákat. Ügy: tudom, jpynpsqerda-. helyen és környékén is fennáll ez a veszély. - Tanügyi hivatalunk eddig egyetlen óvodát sem zárt be, sőt,Vörösmajorban januárban egy újat létesített. Q Ezek szerint nincs probléma ? - Probléma természetesen van, és abból a pénzhiányból fakad, amely az egész iskolaügyet sújtja. Az idei költségvetés nagyjából megfelel a . tavalyinak, de míg tavaly ugyanabból a pénzcsomagból csak ötször kellett kifizetni a pedagógusok bérét, idén tizenkétszer kell. Következésképpen az iskolák, óvodák üzemeltetésére vajmi kevés pénz marad. Dunaszerdahelyerr az utóbbiak zökkenőmentes működtetéséhez körülbelül hárommillió korona, az egész járásban pedig vagy huszonhét millió korona hiányzik. A községekben, ahol csupán egyetlen óvoda van, mindent mégteszünk azért, hogy ne kelljen bezárni. Ahol csak nyolc-tíz gyerek látogatja az óvodát, ott még a bérekkel is gond,van, mivel azokat bizonyos mutatók szerint kapják a pedagógusok, s köztük az osztálylétszám is szerepet játszik. De hangsúlyozom, mindent megteszünk a megtartásúkért, és ennek ér- { dekébcn szorosan együttműködünk a helyhatóságokkal. A polgármestereket tájékoztattuk a helyzetről, és úgy döntöttünk, kölcsönös megegyezés alapján szerződést kötünk velük. Mivel a községi hivatalok is szegények, nem pénzt ajánlanak fel, hanem konkrét szolgáltatásokat, mint például tető- vagy kerítésjavítást, festést, fűkaszálást stb. A minisztérium számára összegeznünk kellett ezeket az ajánlásokat, amelyek megközelítőleg egymillió koronátjelentenek. OA hiányzó huszonhét millióhoz képest ez bizony hern sok. •'- Nem, de ennek is nagyon örülünk. A falusi települések egyetlen óvodáján tehát nem nagyon takarékoskodhatunk, olyan helyeken kell keresni a takarékoskodási lehetőségeket, ahol több óvoda működik. Ez csakis a városokban lehetséges, ahol a távfűtéses óvodaépületek üzemeltetése nagyon költséges, ráadásul sok esetben nem is működnek teljes kapacitással. Ilyen a helyzet Somorján, ahoj 675 férőhely van az óvodákban, ám a beíratott gyérmekek száma csupán 463. Ugyanakkor a magyar alapiskola alsó tagozata egy százhúsz éves épületben működik, amely nagyon rossz állapotban van. Arra gondoltunk, hogy valamelyik óvodát átköltöztetnénk egy másik óvoda épületébe, és a felszabadult helyet az alapiskola kapná meg. Tavaly, amikor felmerült ez a megoldási lehetőség, nemzetiségi kérdést kreáltak az ügyből, mivel a kiszemelt Gazda sori óvoda szlovák nyelvű volt, az átköltöztetendő iskola pedig magyar. • Az óvodások szülei aláírásokat gyűjtöttek, és petícióval fordultak az oktatási minisztériumhoz, amely a javukra döntött, az óvoda megmaradt. Ez az eset tanulságos volt számunkra, most körültekintőbben jártunk el. Előzetes beíratást szerveztünk, közvélemény-kutatást tartottunk, a szülők különböző lehetőségek közül választhattak. Kiderült, hogy a három javasolt épület közül bármelyik kivonható, mert a maradék kettő bőven elég az összes gyermek elhelyezésére. A legtöbb érv mégis a Gazda sori óvoda kiiktatása mellett szólt. Akadt ugyan nyolc szülő, aki kizárólag ehhez az óvodához ragaszkodott, ám az adatok önmagukért beszélnek; a száz férőhelyes, 709 ezer koronával üzemeltett óvodában mindössze 44 gyereket írattak be. Az évi üzemeltetési költségek egy gyermekre számítva meghaladják a 16 ezér koronát., Fogalmat alkothatunk, mekkora összeg ez, ha figyelembe vesszük, hogy a másik legnagyobb szlovák óvodában az évi üzemeltetés egy gyermekre számított díja csak 1300 korona. Mivel a Gazda sori óvoda gyermekeit teljes létszámban át lehet helyezni a Vadász vagy a Duna utcai óvoda épületébe, és még a pedagógusokat sem kell elbocsátani, ismét úgy döntöttünk, mint tavaly a Gazda sori óvodát terjesztettük a minisztérium elé, mint kiiktatandót. Választ még eddig nem kaptunk. . Q Dunaszerdahelyen is vannak kihasználatlan kapacitások? - Vannak. Amennyiben a tanügyi hivatal nem kap pénzt az üzemeltetési költségek hiányzó összegének pótlására, kénytelen lesz kiiktatni a hálózatból a Smetana ligeti óvodát, ahol a kapacitásnak csupán a 60 százalékát tudják hasznosítani. Ráadásul távfűtéses épületről van szó, amely drágább. Közvetlen közelében két óvoda is van, így a gyermekek elhelyezése nem okoz gondot. Q A szülők mégis tiltakoznak, azt állítják, hogy a Smetana ligeti óvoda nyugodtabb, szebb és főleg kevésbé poros helyen van, mint a számításba jöhető másik kettő. - Ez a most megkérdezett szülők Véleménye. Ha a másik két óvoda áthelyezéséről lenne szó, a gyermekeiket oda járató szülők azokat tekintenék előnyösebbnek, jobbnak, és ugyanúgy ódzkodnának a költözködéstől. Azonban a természetes érdeklődés évek óta kisfebtj a Smetana ligeti óvoda iránt, egyre kevesebb szülő íratja oda a gyermekét. A pavilonokban nyolc osztály férne el, de tavaly is csak három osztály működött. Tény, hogy sokféle szülői óhaj, igény létezik, és mi igyekszünk valamennyit figyelembe venni. Az országnak kitűnően kiépített óvodahálózata van, s ha nem volnának ezek a súlyos anyagi gondok. vétek lenne megszüntetni bármelyik óvodát.- Másrészt viszont tény, hogy pazarló módon üzemeltetjük őket. De a szorító kényszer ellenére is arra törekszünk, hogy minden esetben indokoltan, megalapozottan járjunk el. Szeretném, ha a szülők tudnák, mindent elkövetünk azért, hogy minél kevesebb hátrányuk származzon az esetleges összevonásokból, költöztetésekből. Személy szerint én is annak örülnék a legjobban, ha egyetlen óvodát sem kellene kiiktatnunk. Bízzunk abban, hogy most, miután a kormány 1,2 milliárd koronát hagyott jóvá a költségvetési hiány részleges pótlására, nem lesz szükség további szigorú lépésekre. VOJTEK KATALIN