Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-20 / 116. szám, péntek

1994. MÁJUS 20. •űurszö> RIPORT Dunaszerdahelyen a helyzet változatlan? (Folytatás az 1• oldalról) alapján kerülhet sor a szükséges intézkedésekre a járási kapitányág egyes részlegeiben, és riem zárhatók ki személycserék sem. Az indokolt intézkedéseket a járási rendőrkapitány köteles meghozni. Amennyiben munkájával szemben az országos rendőrfőkapitány komoly kifogásokat talál, akkor vele szemben hozza meg az indokolt intézkedéseket. A történet ezzel akár be is fejeződhetne, hiszen semmi sem bizonyítja a dunaszerdahelyiek állítását a helybéli „maffia" uralmáról, rendőrséggel való összefonódásáról. A probléma csak az, hogy a történet a kisvárosban élők számára nem végződik happy enddel. Azon jugyanis, hogy félnek, és nem érzik magukat biztonságban, a vizsgálat eredménye nem változtat. S bár a rázós ügyekről az emberek nem nagyon akarnak nyilatkozni, érzéseiket még merik vállalni. Dunaszerdahely utcáit járva több embert állítottam meg, hogy megkérdezzem: mennyire érzik biztonságosnak lakhelyüket. Aki a rendbontókhoz tartozik, annak nincs mitől tartania Vágó Erzsébet: „Legyek őszinte? Egyáltalán nem vagyok megelégedve a biztonsági helyzettel." Szklut József: „Hát, lenne min javítani. Főleg a bűnözőkkel kellene valamit csinálni. A maffia működik." - Ezért nem érzik magukat biztonságban? - „Igen." Horváth Béla: „Szerintem elég jó a közbiztonság. Nincs vele semmi baj. Vagyis volna, csak tudja, hogy van az... Inkább azt mondom, hogy nincs." Janák Péter, aki maga is a törvényt védi a Patrol nevű biztonsági szolgálatnál, így látja a helyzetet: „Hogy van-e mitől félniük az embereknek? Az attól függ, melyik oldalon állnak. Ha a rendbontók partijába tartoznak, akkor nincs mitől tartaniuk. Ha a másik oldalon állnak, akkor van." Azt azonban, hogy miért nem kell félniük a rendbontóknak, személye felfedése mellett senki sem volt hajlandó közölni velem. Azoktól viszont, akik megbíztak ígéretemben, hogy nem teszem közzé nevüket, számtalan érdekes ismeretre tettem szert. r.-vei négyszemközt beszélgettem, a közelben egy lélek sem. Még így is halkra fogta a hangját, mikor rátért a lényegre. - Az, amit leírtál az újságban, mind rendben van. Az összefüggésekkel azonban nem lehettél tisztában. A sápszedés, a „faktúrázás" nem olyan rég még jól jövedelmező' pénzforrása volt egyeseknek, de ezek a lehetőségek mára kimerültek. Az eladók, tanulva a saját kárukon, óvatosak, nem adnak egykönnyen számlára árut. Többségük készpénzbeli, azonnali törlesztést akar. A nagy pénzek csempészésből származnak. Pestről hozzák az árut, amit Dunaszerdahelyen s a környéken „pihentetnek". Főleg vörös higanyról, uránról és gyémántról van szó. A pihentetés azt jelenti, hogy egy-két hétig áll-' ni hagyják valakinél az árut, majd érte jön-' ne k és továbbviszik. Számos' ilyen apró lerakat létezik, ami csökkenti a lebukás lehetőségét. A szerdahelyi nehézfiúk, akikről írtál, természetesen benne vannak a buliban, de ők csak kis halak. Elvégzik, amivel megbízzák őket, szép pénzeket szakítanak le, de a szervezést mások végzik. Ne kérdezd, hogy kik. Nem tudok neveket mondani. Csak azt tudom, hogy a helyi rendőrnyomozók közül többen sárosak, ráadásul vannak köztük olyanok, akik nem is csinálnak titkot abból, hogy szoros kapcsolatban állnak a Flamingó törzsvendégeivel. Valamikor kint találkozgattak a termálfürdő melletti Fisch motelben, ami masszázsszalonként üzemelt, de négy hónapja csődbe ment. Azóta találkozgatnak a Flamingóban, de megfordulnak a Svejkben, a Bihariban meg az Admirálban is. Azt mondod, hogy amikor a Flamingóban jártál, M. L-lel is találkoztál. Nos, ennek az M. L.-nek a kocsija gyakran parkol a dunaszerdahelyi nyomozóhivatal főnökének sikabonyi háza előtt. Rád hagyom, miként rakod össze a dolgot. Nem szeretném azért, ha olyasmit írnál, hogy Dunaszerdahelyen minden rendőrt megvesztegettek. A fiatalok közül többet ismerek, akik torkig vannak az egésszel. De ki merne róla beszélni? Talán most, hogy elkezdtetek foglalkozni a dologgal, és látják, hogy azoknak ott fönt nem mindegy, hogy mi történik itt lent, kinyitják a szájukat. Persze csak név nélkül. Te is könnyebben továbbléphetnél, ha kapnál egykét levelet konkrét esetekről, nevekkel, időponttal. Enélkül tudod, hova küldenek a rendőrségi főgórék, ha megkeresed őket. Pedig mennyi vaj van egyesek fején... Utána kell szaglászni a dolgoknak, például a kórházban is. Vagy ott van a patikus balesete, amiről nemrég írtatok. Itt, Dunaszerdahelyen mindenki tudja, hogy H. vezette a kocsit, nem az a roma, aki magára vállalta. Ez a szerencsétlen most már szívesen kiszállna a buliból, a kérdés csak az, hogy lesz-e hozzá mersze. Itt nem az az érdekes, hogy szándékos emberölés vagy baleset történt-e tényleg baleset volt -, hanem az, hogy a járásifőügyész miért termett a helyszínen röpke fél óra alatt annak ellenére, hogy a galántai járásban lakik, és hét végén történt a dolog. Mondom, vannak itt gyanús ügyek, de a rendőrök segítsége nélkül nem jutsz semmire. Csak konkrétumokkal mehetsz rájuk... Kétélű fegyver Konkrétumokat kért tőlem Papp Sándor alezredes, a dunaszerdahelyi járási nyomozóhivatal parancsnoka is, mikor a helybéliek panaszaira mutattam rá. Beszélgetésünket, sajnos, nem idézhetem szó szerint, mivel nem engedte, hogy nyilatkozatát magnószalagon rögzítsem. Elsőként a fokozódó bűnözés okára kérdeztem rá. Elismerte, hogy nyolcvankilenc óta háromszorosára emelkedett a bűncselekmények száma, ami, mint mondta, egyrészt a demokrácia kísérőjelensége, ám szerepet játszik az is, hogy a Büntető Törvénykönyv módosítása nyomán olyan esetek is a bűncselekmény kategóriájába soroltatnak, melyeket korábban kihágásként tartottak számon. A bűncselekmények 80 százalékát a lopások teszik ki. Tavaly emlékezete szerint csak egy komolyabb zsarolási üggyel foglalkoztak, melynek tetteseit vizsgálati fogságba helyezték. Azt azonban nem tudta megmondani, hogy a bűnelkövetők végül börtönbe kerültek-e. A folyó év hasonlóan nyugodtnak bizonyul, csak egy zsarolási esettel köti le a kerületi nyomozókat. Papp Sándor úgy vélekedik, hogy elég lenne 5-6 embert vizsgálati fogságba helyezni, és megoldódnának a járás gondjai. Én persze kíváncsi voltam arra is, hogy kik lennének ezek a személyek. Ezt azonban az ártatlanság vélelmének elvére hivatkozva nem pontosította. Papp Sándor egyébként nem ért egyet a Büntető Törvénykönyv módosítására irányuló azon törekvéssel, mely megakadályozná, hogy a vádlott betekintést kapjon a jegyzőkönyvbe, s így nemcsak a tanúk vallomását, hanem pontos címüket is megtudja. Szerinte ez kétélű fegyver lenne, ami lehetővé tenné, hogy tanúkat vesztegessenek meg, ami még inkább növelné a vádlottak váddal szembeni hátrányát. Ezzel a véleménnyel aligha értének egyet azok, akik saját bőrükön tapasztalhatták meg egy-egy tanúskodás negatív következményeit. Az ilyen eset azonban Dunaszerdahelyen nem gyakori, mivel itt az emberek merő óvatosságból vagy megfélemlítés hatására inkább el sem mennek tanúskodni. A kis halakat lefülelik, a nagyok elúsznak A tudomásomra jutott új információk, ha lehet, még jobban megerősítették azt a meggyőződésemet, hogy Dunaszerdahelyen furcsa értelmezése van a rendnek. Felmerült bennem a kérdés, vajon a város elöljáróinak véleménye mennyire egyezik meg az enyémmel. Eva Bubniakovához, a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal vezetőjéhez késő délelőtt toppantam be. Őszintén szólva köntörfalazást, a helyzet szépítését vártam. Ehelyett nagyfokú őszinteséggel találkoztam. - Olvastam az ön szombati riportját, és úgy vélem, nincs benne olyan rész, amivel vitatkozhatnék. Pontosan tükrözi az itt élők tapasztalatait. Természetesen hozzám is érkeznek panaszok, az emberek segítséget kérnek, de az én lehetőségeim rendkívül behatároltak. A legtöbb, amit módomban áll megtenni, hogy a negyedévente tartott koordinációs üléseken, melyeken a járási rendőrparancsnok, Števík úr és helyettese, Benedikt úr is részt vesz, felhívom a figyelmüket ezekre a panaszokra. Szerintem a gondok fő okozóját a rossz törvények jelentik. Nagy hibának tartom, hogy nyolcvankilenc után a korábban az államigazgatás rendelkezésére álló lakások mind átkerültek a községek tulajdonába. A főügyész már második éve Nagyszombatból jár be hivatalába. Felesége, gyermekei ott élnek, ő pedig napjának nagy részét itt tölti. És tudja, hogy van az, ha a feleség messze van... Több időt tölt szabadon, és nem kizárt, hogy itt-ott találkozik olyan barátokkal, akik nincsenek rá jó hatással. - A géppisztollyal kilyukasztgatott jelzőtáblák alapján ítélve nem lehet egyhangú az élet Dunaszerdahelyen. - Ezek a táblák már legalább két éve ilyen állapotban vannak, és Senki sem foglalkozik az üggyel. Mi nem vagyunk illetékesek e téren, és biztosan megérti, miért nem tanúsítunk hatáskörünket meghaladó ügybuzgóságot. Nekem is megvan a családom, és nem örülnék, ha zaklatnák őket. Én nagyon örülnék, ha itt valakiknek sikerülne legalább részben rendet teremteni, mivel a légkör rendkívül nyomasztó. Tavaly júliusban engem is kiraboltak, és az a gyanúm, hogy nem véletlenül esett rám a választás. Szívesen elbeszélgetnék ezeknek a csoportosulásoknak a főnökeivel. Megkérdezném tőlük, elégedettek-e az életükkel, boldogságot oköz-e nekik az, hogy rettegnek tőlük az emberek, hogy félnek leülni a szórakozóhelyeken, mivel attól tartanak, valaki odatelepszik melléjük, konyakot rendel a számlájukra vagy jól megruházza őket. Én sajnálom ezt a járást, mely régen a legirigyeltebb régiók közé tartozott, ahol rendkívül szorgalmas emberek élnek, akik megérdemelnék, hogy mindennapi kemény munkájuk után élvezhessék a pihenést. Megérdemelnék, hogy leülhessenek egy kiskocsmába, és nyugodtan elbeszélgethessenek egymással. Valamikor ez így volt. Az emberek estefelé kivonultak a városba, korzóztak, moziba jártak, nem féltek elengedni a diszkóba gyermekeiket. Most pedig? Ha engem este társaságba hívnak, inkább udvariasan kimentem magam. Nincs bátorságom kint közlekedni. Ahhoz azonban, hogy ezt meg lehessen oldani, elsősorban a törvények tekintetében kellene rendet tenni, s első lépésként azt kellene elérni, hogy a rendőrség funkcionáriusai ne legyenek helybéliek, két évnél tovább ne szolgállhassanak egy helyen, hogy ne legyen idejük korrumpálódni. Sajnálom azokat a fiatal rendőröket, akik nagy lelkesedéssel vetik bele magukat a munkába, de hamar kiábrándulnak, mivel látják, csak a kis halakat kaphatják el, a nagyok elúsznak, akárcsak a szocializmus éveiben. - A nagy halak pedig nyilván nem tudják, hogy hol a határ... - Kollégáim szemtanúi voltak egy esetnek. Hivatalunk épülete előtt megállt egy autó. . Fiatal emberek ültek benne, egyikük nyugodtan telefonált. Fennakadt miattuk a forgalom, hosszú kocsisor alakult ki. A fiatalok gépkocsija után álló autó vezetője, egy idősebb úriember rájuk dudált, és intett, hogy menjenek tovább. Erre mi történt? A fennakadást okozó kocsi sofőrje' kiszállt, odament a mögötte álló autóhoz, kirángatta a volán mögött ülő férfit, és olyat behúzott neki, hogy a hivatal ajtajában kötött ki. Amikor munkatársaim kirohantak és felajánlották, hogy hívják a rendőrséget, kétségbeesetten tiltakozott, csak azt ne, miközben orrából, szájából dőlt a vér. Nemrég az egyik osztályvezetőm fejéhez nyomtak pisztolyt, és megkérdezték tőle: Na mi van, akarsz egy golyót? Inkább zöld volt, mint fehér, amikor elmesélte. - Nehéz elhinni, hogy mindez büntetlenül maradhat. - Én szintén kérdezősködöm más városokban dolgozó kollégáimtól, hogyan állnak ők a bűnözéssel. Elmondásuk alapján ilyesmi sehol másutt nincs. A bűnözés természetesen másutt is gondokat okoz, de sehol sem annyira elterjedt, mint nálunk. Márpedig ezzel le kell végre számolnunk. Tudatosítani kell, hogy ha mindannyian félni fogunk, ha tehetetlenül szemléljük a dolgokat, és semmit sem jelentünk be, akkor olyan méreteket ölt a bűnözés, hogy a rendes embereknek nem marad más választásuk, mint elköltözniMost reményre ad okot, hogy Pittner belügyminiszter úr foglalkozni kezdett a problémánkkal. Bár a félelem nagy, a tisztességes emberek azonban nem hallgathatnak, hiszen ez olyan helyzetet eredményezne, amiből nem lenne kiút. Olyan ez, mint egy rákos daganat, melyet ha nem vágnak ki idejében, elburjánzik az egész szervezetben. Látni kell ugyanakkor azt is, hogy az itteni állapotok felszámolása meghaladja a járás lehetőségeit, itt már felsőbb hatalomnak kell beavatkozni. Szilárdan hiszem tehát, hogy a belügyminiszter úr megteszi a kellő lépéseket. Ellenkező esetben ez a járás pszichikailag, s ennek következtében gazdaságilag is lehanyatlik. Maximális biztonságot a tanúknak Bugár Béla, az MKDM elnöke a szlovák parlament belbiztonsági bizottságának tagjaként behatóan foglalkozott a dunaszerdahelyi közbiztonság kérdésével. - A belbiztonsági bizottság tagjaként nekem is, kollégáimnak is rá kellett döbbennünk arra, hogy a törvényben olyan joghézagok vannak, melyeket a bűnözők, mivel a legjobb jogászokat is meg tudják fizetni, ki tudnak használni. Ezeket a hiányosságokat ki kell küszöbölnünk. Az egyik fő probléma abból ered, hogy nincsenek védve kellőképpen azok, akik a bűnelkövetők ellen hajlandók lennének tanúskodni. Azoknak ugyanis, akiket valamilyen bűncselekmény gyanúja miatt vizsgálati fogságba helyeznek, a vizsgálati jegyzőkönyv másolatát kötelesek odadni. Ez, mint ismeretes, tartalmazza a tanúk vallomását, pontos nevét, címét. Ebből erednek azok a problémák, amelyeket a Dunaszerdahelyi járásban is észleltünk, hogy az emberek inkább nem tanúskodnak, mivel megfenyegetik a családjukat, ellopják kocsijukat, esetleg jól megruházzák Őket. Ha viszont nem tanúskodnak, vérszemet kapnak a bűnözőcsoportok, hiszen ha nincs tanú, nincs mitől tartaniuk. De ez az éremnek csupán egyik oldala. Sajnos, tapasztalataink vannak arról is, hogy a rendőrségről információk szivárognak ki. Ez pedig oda Vezet, hogy ha valaki tanúvallomást tesz, még azt megelőzően tudomásukra jut az érintetteknek, mielőtt az jegyzőkönyvbe kerülne. Ezek az esetek is indokolják annak a törvénynek az elfogadását, mely a szakzsargonban a szervezett bűnözés elleni törvénytervezetként ismert. Ez a törvénytervezet már elkészült, az utolsó simításokat végzik rajta, s értesüléseim szerint júniusban kerül a parlament ülésének napirendjére. A jogszabály garantálná a tanúk biztonságát, s azt, ha kéri, maximális védelmet kapjon. - Ez önmagában azonban kevés a szervezett bűnözés elleni sikeres fellépéshez. - Tény, hogy a tanúk hiánya csak egy dolog, ami fékezheti azt a folyamatot, hogy a rendőrségen, ügyészségen, vizsgálóbírók körében ne kerülhessen sor korrupcióra. Ennek mi is tudatában vagyunk, ezért a Büntető Törvénykönyv módosításába kemény garanciákat kívánunk bevinni. így például azt, hogy ha rendőr súlyos törvénysértést követ el, örökre eltiltassék a rendőri szolgálattól, és börtönbe kerüljön. Márpedig kétszer is meggondolná egy rendőr, mit tesz, ha azt azzal a tudattal tenné, hogy becsukhatják azok közé, akiket ő csukott le. Másrészt viszont szükség vaň á rendőrség megtisztítását nagy mértékben Hátráltató rendelkezések eltörlésére is, így például arra, hogy az elbocsátott rendőrök helyébe újakat vehessenek fel, és ne szűnjön meg automatikusan az elbocsátottak béralapja, mint ma. - A dunaszerdahelyi járási rendőrkapitányságon végrehajtott ellenőrzés során nem állapítottak meg komolyabb kihágásokat. Ezek után felmerül a kérdés, várhatók-e további lépések a dunaszerdahelyi problémák megoldására, vagy lezártnak tekinthető az ügy? ^ Mi erről a kérdésről nemcsak a belügyminisztériumban, hanem a főügyésszel is konzultáltunk. Vannak olyan lépések, melyeket már megtettek, és vannak olyanok, melyeket meg fognak tenni. Az olvasónak, fenti riportunk olvastán olyan érzése támadhat, hogy a kérdés továbbra is nyitva maradt. Valóban nyitva maradt .. HORVÁTH GABRIELLA 1

.(ť Ort/vf;.* rtíM'i gyilkos cím G regényt lapunk holnapi ^.<im:il<,iii foh tatjuk.