Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-20 / 116. szám, péntek

OLVASÓINK OLDALA •AJSZÓ1994. MÁJUS 20. Ajánlani könnyű... a Örömmel olvastam, hogy a Világbank egészségügyi szakértői élénken érdeklődnek egészségügyünk helyzete iránt, és különféle ajánlásokkal látták el szakembereinket. Mélységesen egyetértek azzal, hogy melegen ajánlják a dohányzás és az alkoholizmus elleni kampány beindítását a tömegtájékoztató eszközökben. Nagyon eltűnődtem azonban azon az ajánlaton, hogy a lakossággal ismertetni kell az egészséges életmód és táplálkozás előnyeit. Gondolom, hogy a lakosok többsége tisztában van az egészséges életmód és ésszerű táplálkozás mikéntjével, csak az a problémájuk, hogy miből? Már azelőtt is öles plakátok hirdették a tejtermékek és halételek fogyasztásának fontosságát. Talán még a nyugdíjasnak sem okozott ez gondot, amíg a tejet két korönáért árusították literenként, a,

saj t is csupán húsz koronába került, és ugyanennyiért kínálták a halfiiét. Csakhogy napjainkban a legolcsóbban kilenc koronáért adják a tejet, a sajt csak hetven korona feletti áron kapható, a fagyasztott halfilé pedig potom 98 koronába kerül. Ilyen árak mellett a napi egészséges táplálkozást ä legszerényebb körülmények között sem lehet napi harminc korona alatt előteremteni, a többi napi kiadásról már nem is beszélve. Ha a Világbank valóban annyira nagyvonalúan viseltetik irántunk, akkor szerintem ott kellene kezdeni, hogy lehetővé teszik, a rászorulók olcsóbban jussanak hozzá az egészséges életmódhoz szükséges alapvető élelmiszerekhez. így bizonyára javulna a lakosság egészségi állapota és kevesebbet kellene költeni az egészségügyre. • , NAGY ANDRÁS Kamocsa Otthonülők figyelmébe! A királyhelmeci Petőfi Sándor Művelődési Ház munkáját, annak ellenére, hogy a múlt évi látogatottság közel 45 000 főre tehető, még nagyon sokan nem ismerik, és még többen bírálják, anélkül, hogy egy-egy rendezvényünkre ellátogatnának. Pedig folyamatos kulturális élet zajlik berkeinkben. Rendszeres tánc- és színdarab-próbák, klubtevékenységek, kiállítások, előadások... A sok próba ma már annyira beért, hogy az Apró Bodrogközi táncegyüttes a járási, gyermekfolklórfesztiválon nagyon szép eredményt ért el. A nyolc csoport közül nekik volt a legkiforrottabb műsoruk. Rendezvényeink közül hadd említsek néhányat. Március 25-én a tanulók megismerkedhettek, Ferencz Blanka jóvoltából, a tojásfestés kisgéresi módjával, s a megfestett hímesekből húsvétitojás-kiállítást szerveztünk. A Csemadokkal közösen rendeztük meg a II. Latorca Menti Fesztivált, amelyen tíz csoport mutatkozott be. Ezen nagy sikerrel szerepelt a Királyhelmeci Aprószínpad, amelyet Nádasdi Hilda, Nádasdi János és Zvolenský Gabriella vezet. Meg kell még említeni az április 15-ei műsort, amelyben a felsozsolcai vendégeink is bemutatkoztak. Kevés művelődési központ dicsekedhet olyan klubtevékenységgel, mint a miénk. Minden pénteken összejövetelt tart a helyi UFO-klub, amelyet havonta hazai ős külföldi előadók is meglátogatnak. TÓTH MÁRIA a központ igazgatója Koalíció vagy unió? A koalíció csak részmegoldás, mivel csupán a koalícióba bekerült pártok és mozgalmak problémáit rendezi. Mivel a részvevő csoportosulások számát a külső körülmények határozzák meg, a koalíció csak kirekesztéses alapon hozható létre és működtethető. A bekapcsolódás lehetőségét tehát elsősorban nem az határozza meg, hogy a kapcsolódni szándékozó közösség egyetért-e a társulás célkitűzéseivel, magáénak vallja-e a megfogalmazott elveket s a koalíció stratégiáját, hanem az, hogy belefér-e a körülmények által meghatározott létszámkeretbe vagy sem. Az unió ilyen kényszerhelyzetet, felépítési struktúrájánál fogva, nem teremt. Ha a koalíció lehetőségeit nézzük, meg kell állapítanunk, hogy a szlovákiai magyarságnak jelenleg két politikai mozgalma van, az Együttélés és az MKDM, a mai parlamenti képviselettel, valamint két pártja, a Magyar Polgári Párt és a Magyar Néppárt. Mind a négy szubjektum nemzeti közösségünk egy-egy részét, aktívan politizáló, reprezentánsait tömöríti. A létrehozandó koalíció kapcsán mégis csak három szubjektumról esik szó. Mi lesz a negyedikkel? Ha nem akarnak a félreállítottak sorsára jutni, akkor tagadják meg nevüket, pártjukat, eszméiket, és olvadjanak bele a koalíciót képező másik három csoportosulásba? És a kirekesztést, akár csak az 1992es választásoknál, nekünk, magyaroknak, a magyar nemzeti közösség politikusainak kellene megvalósítaniuk. Ennek kiküszöbölését tenné lehetővő az Együttélés május 6-i felhívásának megvalósítása. Óriási gondolat! Ahhoz, hogy magyarságunk megfelelő politikai képviseletet nyerjen a következő parlamentben is, nem kellene öncsonkítást végeznünk. Ezért létre kell hozni a politikai pártok és mozgalmak unióját. Mindent alá kell rendelni megvalósításának. TAKÁCS ANDRÁS Pozsony Lesz négypárti szerződés? Örömmel tölt el, hogy a hazai magyarság milyen érdeklődést tanúsít kisebbségi sorsunk további alakulása iránt. A közeledő választások még fokozzák ezt. Az egyes hozzászólások eltérő nézeteket tolmácsolnak, de egy valamiben azonosak: segítő szándék vezérli őket. A választások alkalom lesz, hogy kinyilvánítsuk együvé tartozásunkat, és biztosítsuk további létünket. Azt, hogy erre lehetőség nyílik, törvényesen megválasztott képviselőinknek köszönhetjük. Elismerés illeti őket, hogy a rengeteg támadás ellenére olyan légkört sikerült kialakítaniuk, hogy módunk lesz beleszólni sorsunk alakulásába és demokratikus formában kinyilvánítani véleményünket. Az Együttélés Intéző Bizottsága a közelmúltban felhívást adott ki egy unió megalakítására. A megjelölés nem új, az egyesülés ilyen formája világszerte ismert és működőképes. Feltételezhető, hogy nálunk is előnyösen érvényesíthető lenne. Ha mégsem, akkor más megnevezéssel kell szerződést kötni, három vagy négy párt részvételével. Szerintem a választási küszöböt mindenképpen el tudjuk érni. Hogyan képzelem el a választási szerződést? Alapját a jelenlegi MKDM-Együttélés koalíció képezné. Ez a koalíció bebizonyította, miként lehet két, meglehetősen széles bázison alapuló párt esetleg eltérő nézeteit is, az ügy érdekében, összehangolni, egységes állásponttá alakítani. Valószínű, hogy eddigi szerződésükben is változtatásokat kell eszközölni, a tapasztalatok alapján ki kell azt egészíteni. A megállapodás gerincét pontosán meghatározott követelményéknek kell képezniük, amelyek betartására mind a két félnek köteleznie kell magát. Ezek természetesen kötelezőek lennének minden további társuló párt vagy mozgalom számára is. Csakis így biztosítható a közös ügyünk egységes képviselete minden fórumon. Elképzelhetetlen ugyanis; hogy a koalícióval a parlamentbe bejutott új társult párt képviselője a kisebbség alapkövetelményeinek opponense legyen. A később, felmerülő kérdésekben is minden tagra nézve kötelezőnek kell lennie az egységes állásfoglalás kialakításának. Más politikai szubjektummal is csak a partnerek beleegyezésével lehetne egyesülni. A gyakorlatbán bizonyára sok és nehéz probléma fog felmerülni, de ezeket mind meg kell és lehet majd oldani. Mivel a ránk gyakorolt nyomás előreláthatóan fokozódni fog, újabb és újabb kísérleteket tesznek majd a magyarság megosztására, minden pártnak mindent el kell kö. vernie azért, hogy egységes tömbbe tömörülve ellent tudjunk állni az ármányoknak. GY. NAGY LAJOS Dunaszerdahely Szóvá teszem (Hosszú menetelés, Új Szó, 1994. 3. 29.) Kissé megkésve reagálok Dusza István írására, mivel azóta több esetben voltam kórházi kezelésen. Csak most jutott időm arra, hogy kiigazítsak néhány dolgot. Az, hogy a szerző több esetben is tévesen nevez meg dolgokat - Ipolybalog helyett Nagybalogot, Tolnai Gyulárté helyett Tolnai Lajosnét, lelkiatya helyett lelki atyát ír - lelke rajta. Azt azonban szóvá kell tennem, amikor kétértelmű kijelentéseket ad a számba, illetve úgy állítja be a dolgokat, ahogy én azt nem mondtam. Főleg az alábbi mondatot kifogásolom: „ígéretben a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom részéről sincs hiány, de a megvalósítás várat magára..." Ez így, ilyen értelemben az én számból nem hangzott el. Hangsúlyoztam, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom által ígért támogatás úton van, de még nem érkezett meg. Tudvalevő, hogy az MKDM Országos Elnöksége 200 ezer koronával támogatta az egyházi iskolánkat, és a reánk eső rész megérkezése a riport készítése idején volt esedékes. ' Hangsúlyozni kell, hogy az MKDM nemcsak ígért, hanem segített is. Az anyagiak mellett erkölcsileg is. Nem titok, hogy az iskola létrejötte sokáig bizonytalan volt. Áz MKDM, de főleg annak parlamenti képviselője, Fóthy János volt az, aki időt és fáradságot nem kímélve, minden gáncsoskodás ellenére, Nagyszombatban és az Oktatási Minisztériumban elérte, hogy az egyházi iskolát végül is bejegyezték, és 1993. szeptember l-jével kiadták a működési engedélyt. Ennyit kellett elmondanom a teljesség kedvéért, hogy félreértés ne essék. HORVÁTH RÓBERT plébános Nagyesalomja Léphaft Pál rajza Kihez fordulhatnánk? Egyre többet hallunk a munkanélküliségről. Sajnos, huszonhat évi munka után, én is elvesztettem állásomat. Az elmúlt rendszerben ha valaki nem dolgozott, megbüntették, ma nemcsak hogy nem kell dolgoznia annak, aki nem akar, de még az sem talál munkahelyet, aki dolgozni kíván. A férjem a nagymegyeri ZMV-ben dolgozik, decembertől azonban csak hatvan százalékos béren. Én is ott dolgoztam, elbocsátásomkor öt hónapra kifizettek, így csak e hónap végén kaphatok segélyt. A pénzt a lehető legjobban beosztottam, de így is nehezen élünk. A férjem a márciusi fizeté. sét sem kapta meg április közepén. Igaz, adtak ötszáz korona előleget, de a családi pótlékot nem kaptuk meg. Úgy látszik, itt már minden előfordulhat. Hivatalosan azt mondják, legyünk megértéssel. Csakhogy az, aki eddig is alacsony fizetésből élt, annak nem volt miből félretennie aira az esetre, ha netán nem kap fizetést. Könnyű azoknak megértést kérniük, akik több mint tízezer koronát keresnek. Mert a fizetési felszólítások egyre jönnek, fizetni kell a villanyt, a gázt, ami nem'kis összeg. Hiszen mindent felemelnek, csak a fizetéseket nem. Hiába írják, hogy az emberek nem akarnak munkába állni. Egyszerűen nincs hová. Félünk, hogy amit az elmúlt huszonöt évben előteremtettünk, azt nem tudjuk majd fenntartani, mert nem lesz miből. A munkanélküliség sem azért csökken, mert új munkahelyeket létesítenek, hanem azért, mert ha valaki nem megy el alacsony bérért dolgozni, kiveszik a nyilvántartásból, és így már nem kaphat semmilyen segélyt. Gondolom, hogy a leváltott munkaügyi miniszter asszony nem annyi pénzt kapott, mint amennyit a munkásoknak jóváhagyott, sőt valószínűnek tartom, hogy munkahelye most is van. CS. T. Nagymegyer Sokat kaptak az iskolától Volt egyszer egy iskola, híres volt kertjéről, muskátlis ablakairól, körtefáiról, s nem utolsósorban szorgalmas tanulóiról. Tizenhat éve vége a kacagásnak, az iskola virágoskertjét pedig benőtte a gaz. Áz elmúlt rendszer intézkedett! Terbegecnek a századfordulón hétszáz lakosa volt, 1912-ig niég két iskolája volt, evangélikus' és katolikus. Ebben az évben a lakosság saját költségén felépítette az osztrák típusú iskolát, ami akkoriban újdonságnak számított. Aztán gyakran váltakoztak a tanítók. 1953-ban egy fiatal tanerő jött a faluba, aki már magyarul és szlovákul is tanított. A háborútól 53-ig alig került ki a községből értelmiségi. A tanítók nem értettek magyarul, a gyerekek szlovákul. Az eredmény nem is maradt el, a lakosok száma 315-re csökkent. Ezután tizenegy évig Jakus, majd tizenkét évig Cseri tanító úr tanított, ők lerakták az iskola szilárd alapjait. A napokban kezembe került egy 35 év előtti fénykép. A mosolygó gyerekek közül hárman mérnökök, egy pedig matematikus lett. Kilencen pedagógusok, a többiek építészek, geológusok, gépkocsivezetők, iparosok, és más szakmákban dolgoznak. Tanítóik büszkék lehetnek rájuk, ők pedig hálával gondolnak egykori oktatóikra. CSERI ÁRPÁD Gyürki Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, várjuk további leveleiket.