Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-18 / 114. szám, szerda

KALEIDOSZKÓP 5 ••hu llll m w.iü»iwiy,|im lll—iiimiihw

wii 1994. MÁJUS 24. ÓF SZÓ KULTÜRA 1125 WJSZD* Önbecsülésünk erősödött Gyermekszínjátszók a lakiteleki fesztiválon Másodszor rendezték meg Lakiteleken a Tiszamenti Gyermekszínjátszók Találkozóját. Igazából nem is egy helyszín, hanem két falu látta vendégül az Erdélyből, a Vajdaságból, Kárpátaljról, a Felvidékről és az anyaországból érkezett csoportokat. A Lakitelekhez közeli Tiszasason működik az a Pitypang Humán Szolgáltató Egyesület és Alapítvány, amely a Lakitelek Alapítvánnyal és a két falu önkormányzatával, valamint az általános iskolákkal együtt a művelődési házakban létrehozták a kétévenként sorra kerülő fesztivált. Április 29-étől május 1-jéig volt nyitva a mesék aranykapuja, hogy a harminc vendégegyüttes - közöttük a királyhelmeci Bodrogközi Aprószínpad, az alistáli Csipcsirip, a párkányi Csángálók és az ipolysági Csillagszóró - szülőföldjén kívül saját érzéseit, gondolatait eljátssza egymásnak. Egy ilyen fesztiválon, mint a lakiteleki és tiszasasi, nem mellékes körülmény, ki hogyan, mikor érkezik, milyen helyen kap szállást, hol étkezhelnek a gyerekek, s mindezt tetézi a bemftatkozó színpadi játékokon túl megszervezendő szórakoztató programok sora. Ebben a munkában vállalt nagy-nagy feladatot a kél falu iskolájának tanári kara, népművelői és természetesen a Lakitelek, illetve a Pitypang Alapítvány. A közel ezer gyermek és kísérő egy részét Tiszasason családoknál, más részét a lakiteleki üdülőközpontban és a népfőiskola impozáns szállodájában kvártélyozták el. De sokan vollak olyanok, akik étkezni az utóbbi helyre jártak, s alkalmuk volt kipróbálni az éppen akkor átadott tanuszodát meg a népfőiskola nagyszerű konditermét. Az, hogy igazából Tiszasason alakult ki az az alkalmi közösség, amely az ilyen találkozókat emlékezetessé teszi, aligha véletlen. Monzák Péter és Bodoglári Ilona nemcsak házaspárok, de a Pitypang Alapítványon keresztül egy csodálatos parasztház és porta gondozói is, ahol minden nyáron népi mesterségekre, a népélet gyermekek lelkét gyarapító hagyományaira, a népmesék, a népdalok és a drámajáték adta örömökre tanítják a gyerekeket. Ez a gondos kezek munkájával kialakított környezet nyugalmas, még a természettel, a közéli Tisza-parttal is harmonizáló tárgyi világot kínált a gyermekeknek. Lakiteleken az ügyességet, az erőt fejlesztő, a bátorságot edző játszótér bűvölte el őket. Másfelől pedig az ismerkedés lehetősége, a művelődési ház előcsarnokában rögtönzött kiállítás. Ezen egy-egy saját készítésű tabló segítségével mutatkoztak be a csoportok és a szülőföld, a szülőfalu vagy a szülőváros. Ritkán tapasztalható érzések születtek meg a képeket nézegetőkben. Kalotaszeg népviseletének lelkiségeket kifejező világa találkozott itt Királyhelmec és vidéke emberségével, a Csallóköz rónasága a beregszászi dombokkal. Valaki a résztvevők közül a tablókat nézegetve önkéntelenül így csodálkozott a láttottakon és a térképeken bejelöli helységeken: „Nagy öröm tudni, hogy tőlünk távol élő emberek is értik, amit mondunk. Jó, ha sok magyar gyerek találkozik egymással." • • • Más megközelítésben és értelmezésben volt elgondolkodtató a Tiszasason és Lakiteleken dolgozó szakmai zsűri munkája. Valójában nem voltam fültanúja annak, amit a párkányi Csángálók Dongó és Mohácsi, avagy az ördög táncháza című játékáról mondtak. A tábortűznél hallgattam Fodor Neti Sándor kalotaszegi bandáját, akitől adatközlő szinten a mai láncházzenekarok többsége tanult, amikor három párkányi lány kezdett faggatni, mi a véleményem róluk, játékukról, a darabról. Abban a pillanatban nem tudtam mire vélni a dolgot, hiszen nem új a produkció, amit bemutattak, s kiváló tehetségű gyerekek valamennyien. Nem kevésbé kiváló a rendezőjük. Balta Jolán... Másnap aztán dr. H. Tóth Istvántól, a kecskeméti Tanárképző Főiskola főigazgató-helyettesétől sikerült megtudni a zsűri véleményét: - Egyrészt értékvesztő időszakban élünk, miközben értékeket keresünk és találunk. A Felvidékről, Erdélyből érkezett több csoport is bizonyította, hogy ott megtalálták már az értékeket. Kárpátalján az értékekhez vezető útra találtak rá, s a délvidékiek valami nagyvárosi, beates, populáris értékek nyomában járnak. Ennek biztosan megvan az oka. Ebből adódott az, hogy a bemutatkozásokban volt, ahol a rendező határozott és céltudatos szemlélete érvényesült. Volt, ahol megkapták a lehetőségei a játékra, máshol a vizuális kulturáltság volt kiemelkedő. Egy valamiért aggódtam mindvégig: a míves beszédért. Meg kellett tapasztalnom ugyanis, hogy minden kidolgozottság ellenére is a verbális üzenet csorbát szenvedett, mert rosszul artikulált volt a beszéd. Nem a nyelvjárásijelleg ellen vagyok, hanem a beszédtechnika minimális ismeretének hiánya ellen. Feltehetőleg otthon nem színpadon szerepelnek, nem Hyen nagy termekben játszanak. Nem érvényes ez a felvidéki csoportokra. Jól előkészített, pedagógiailag kimunkált együtteseket láthattunk. A párkányi Csángálókkal kapcsolatban el szeretném mondani, hogy részleteiben tetszett a zsűrinek. Kimunkált, logikusan végiggondolt volt, és a kezdettől a dramaturgiai íven ál a katarzisig, mindent megmutatott, ami egy színpadi produkciótól Arisztotelész óta elvárt. Még egyszer hangsúlyozom: részleteiben kitűnő volt. A gondja az. volt a zsűrinek hozzáteszem: öt tagja közül négy tulajdonképpen folklorista -, hogy más szempontok szerint nem felelt meg a játék. Batta Jolán az értékelésen el is mondta, hogy szerinte a zsűri saját szakmaiságának csapdájába esett, mert a néprajztudomány szempontjából elemezte a színpadon látottakat. Az az igazság, hogy mi messzemenőkig tiszteletben tartjuk az ő érzését, gondolatát, s reméltük, hogy mi is elmondhatjuk észrevételeinket. Egy olyan jó szemű, jó kezű rendezőnek, mint Batta Jolán, következetesebbnek kell lennie az anyag kiválasztásában és dramatizálásában is. Nem biztos, hogy jó, ha sokat akar markolni. Három közismert mesébe applikált egy hiedelemtörténetet. Miközben egyetlenegy mese dramatizálása is elegendő lett volna, mert ezek a gyerekek minden tekintetben felkészültek, tehetségesek, még a beszédtechnikájuk is kiváló. Úgy szinte berobbantak volna a fesztivál történésébe, s nem született volna meg a sértettség. Az átváltozások, a nyíltszíni szerepváltások és a gyerekek kiváló felkészítettsége erre predesztinálta volna a csoportot... m m m Bármennyire is igyekezett a Szlovákiai Magyar Színjátszók Társasága, a Lakitelekre jelentkezettek közül a szervezők határozott kívánságára csak négy csoportot tudott benevezni a II. Tiszamenti Gyermekszínjátszók Találkozójára. Hogy az előzetes válogatás nem fölösleges hívsága ennek a szervezetnek, azt a résztvevőkről alkotott vélemények is bizonyítják. Birinyi József néprajzkutató: Nincs tudomásom róla, hogy területenként, tájegységenként milyen válogatás előzte meg az idekerülést, az. azonban bizonyos, hogy kiemelkedett a Felvidékről érkezett csoportok színvonala. Dramaturgiájuk, a darabválasztás. az előadásmód alapján merem mondani, nagyon oda kell figyelni arra, ami ezen a területen történik. Kiderült az is, az itt hallottak alapján, hogy ez az egymásra épülő dolgok sorát jelenti, s ezért erőteljes a diákszínjátszás és a felnőtt amatőr mozgalom is. Le a kalappal a hírek szerint immár húsz. éve folyó tudatos munkájuk előtt. Az ipolysági Csillagszóró Bohóckonferenciáját látva levették a lábamról. Az ilyen csoportokat irányító pedagógusok nemcsak hivatásuk mesterei, hanem kiváló zeneszerzők, dramaturgok, rendezők, díszlettervezők is, tehát profik ebben a dologban. Maga az., hogy merészen megbontják a teret, s a játék kezdetén a nézőkkel is pimaszul kommunikálnak, majd egy elementáris erejű üzenetet versben, énekben, táncban, zenében adnak elő, sok mindent elmond a Felvidék gyermekszínjátszó mozgalmáról. Mindezt látva állítom, hogy ott is a fecskék csinálják a nyarat. Egy-egy pedagógus, egy-egy szakember elszántsága teremti meg ezeket a sorozatban látható kincseket. Legyen szó éppen az Ipolyságiakról, a párkányiakról, a királyhelmeciekről vagy az. alistáliakról. • • • Dicséret dicséret után. Tiszasason a zsűriben olyan szakember is helyet foglalt, aki többé-kevésbé ismerősként köszöntötte az alistáliakat és a királyhelmecieket. Debreceniné Kósa Vilma egyike azoknak a magyarországi szakembereknek, akik nagy áldozatokat vállalva sokáig csupán a költségeik megtérítésének fejében jöttek hozzánk, adtak tanácsot, bíráltak és dicsértek. Az ő véleménye sokaknak mérvadó ma is, de mindenekelőtt segítő szándékkal, szeretettel teli: - Tiszasas mindenképpen bensőségesebb hangulatot tud létrehozni, mint amit egy nagyobb településen lehet. A polgármester, a falu lakói szívvel-lélekkel együttéltek ezzel a találkozóval. Maga a Pitypangház a falu szellemi életének lett a központja, s ilyenkor mindaz kisugárzik, ami évközben felhalmozódik. Amit elsősorban nyújtani tudnak, az a családias légkör. Az Összekapcsolódás úgy jött létre, hogy magának a Pitypangháznak az egyik támogatója a Lakitelek Alapítvány és a Népfőiskola. Az így elhintődött szellem Lezsák Sándortól származik. Ő az, aki évek során tette a magáét ezért a légkörért. Ez a találkozó párhuzamos a Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Fesztivállal, de létezik egy másik találkozó is, ráadásul a határon túli magyar nyelvterületen a Duna Menti Tavasz a legkiemelkedőbb ilyen találkozó. Talán a nevet is az a fesztivál inspirálta. De amitől a Tiszamenti Gyermekszínjátszók Találkozója sajátossá vált, az az Anyanyelvi Konferencia besegítése. így megtermékenyülhetett a gyermekszínjátszás Kárpátalján, és a nagyon nehéz helyzetben lévő vajdasági magyarság körében is. Eljöhettek az erdélyiek, akik a megőrzött folklórkincsüket is színpadra viszik. Ebben a színes, szeretettel átitatott forgatagban a szlovákiai magyar csoportok nagyon szép, jó hangulatú műsort mutattak be. A gyerekek jellemábrázolási készsége tűnt ki a királyhelmeciek produkciójából, s az alistáliak folytatják azt a hagyományt, amit Szikhart Zsuzsa immár több éve megalapozott. Számomra ez a folytonosság a legmeghatóbb. u m • Fontosak az ilyen találkozások, fontos a megméretés, de legfontossabb önmagunk helyének meghatározása. Ez utóbbi nem megy a mások tartotta tükör nélkül, a másokhoz való viszonyítás és viszonyulás nélkül. Jó volt látni, hogy pedagógusaink mernek vitatkozni, mernek véleményt mondani. Remélhetőleg, a Lakiteleken szóba került rendezői találkozóra is sor kerülhet jövőre, hiszen mindaz, amit idén a gyerekekkel létrehoztak, gyarapításra, fejlesztésre érdemes, amihez szakmai felkészülés, elmélyülés és gyarapodás szükséges. Ahogy a lakitelekieket és a tiszasasiakat megismerhettük, ez sem fog sokáig váratni magára. DUSZA ISTVÁN Már az egyetem alatt egy adótanácsadó irodánál dolgozik félnapokat, s példátlanul hamar teszi le a bonyolult vizsgák sorozatát az egyetemet követően. Meghökkentően fiatalon önállósítja magát. Saját tanácsadói irodát nyit, ahol gazdasági, adóügyi kérdésekre összpontosít. Komoly szakmai tekintélyt vív ki magának, nagynevű vállalatok veszik igénybe szolgáltatásait. Felkapott emberré válik, remekül keres. Azonban 1990-ben, a baleset maradandó következményeire hivatkozva visszaadja az „iparengedélyt", s 43 esztendősen rokkantnyugdíjas lesz. Ennek nyilvánvalóan anyagi megfontolásai is vannak, ugyanis üzleti, tanácsadói tevékenységével „nyugalomba vonulását" követően sem hagy fel. Pestit szoros üzleti kapcsolatok fűzik a volt osztrák alkancellárhoz, pénzügyminiszterhez és bankelnökhöz, Hannes Androschhoz - bár ő ezt a kapcsolatot a véres események után igyekszik megtagadni -, akinek segít abban, hogy pénzügyi tanácsadó cége Magyarországon is megvesse a lábát. Pesti konzultánsként a magyar adótörvény kidolgozásában is részt vesz, közeli kapcsolatba kerül a budapesti igazságügyi minisztériummal, s tanácsai kérői között ott tudhat egy - programja miatt fogalommá vált - magyar ex-pénzügyminisztert is. Szóval nagyszerűen hasznosítja osztrák magyarságát, adóügyi zsenialitását. Közvetlenül a letartóztatását megelőzően kéretlen főszereplője lesz annak a vitaestnek, amelyet a magyarok bécsi kultúrközpontjában, a Collegium Hungaricumban tartanak, 1992 májusában. Első ízben találkozik egymással Ausztria és Magyarország parlamentjének külügyi bizottsága, s a tanácskozást követően a teljes magyar bizottság, az osztrák bizottsági elnök társaságában, a Collegium Hungaricumban válaszol az érdeklődők kérdéseire. Pesti az első sorban ül, s mihelyt lehetőség nyílik a kérdezésre, elsőként jelentkezik. Három éles kérdést tesz fel, amelyikből az egyik arra vonatkozik, hogy a magyar kormány mikor fizeti már ki neki a tanácsadásért járó honoráriumát. Állítólag tízezer dollárt ígértek neki a közreműködésért, ebből azonban egy centet sem látott. Pesti elégedetlen a hivatalból kirendelt tolmáccsal, szüntelen javítgatásaival kvázi leváltja, átveszi szerepét, s a továbbiakban ő látja el a tolmács feladatát, méghozzá híven, gyorsan fordít. Történik mindez késő délután, a kritikus 17 óra után. A bíróság nem engedett a dr. Pestit védő ügyvéd kérésének, hogy hallgassák meg védence urológusát, aki régóta ismeri Pestit, s el tudná mondani, hogy a balesetet követően mennyire átalakult a személyisége, hogy az összefogott, szellemes, jó kedélyű fiatalemberből miként változott át agresszív, izgága, ingatag lelkiállapotú infantilis férfivá. - Pesti úr urológiai problémáira nem kíváncsi a bíróság - opponált az ügyész személyiségét pedig három pszichológiai szakértő is vizsgálta. A bíró helyt adott az ügyész tiltakozásának. De ne vágjunk az események elébe, inkább nézzük meg a Frodl-Pesti barátság eredetét. A két férfi 8-10 esztendeje ismerkedik meg egymással valamilyen közéleti rendezvényen. Kölcsönösen rokonszenveznek, s egymás hasznára vannak. Pestit izgatja a film világa, Frodl pedig igyekszik magasabb körökbe kerülni. Pesti a számok embere, realista, fantáziája nem ragadja messze, jól él, de nem eszi nagykanállal az életet. Vonzzák őt a rendezőben lévő ellentétes tulajdonságok: a színesség, a nőcsábász mivolt, a könnyed, költekező életmód. Amire Pesti képtelen lenne: Frodl akkor is elutazott Amerikába, ha egy fillérje sem volt, s ráadásul semmi keresnivalója nem akadt a tengerentúlon. (Folytatjuk) Cserkészérdek A napokban ülésezett a Szlovák Cserkészszövetség közgyűlése. Az alapszabály módosításán kívül napirendi pontként szerepelt az új vezetőség megválasztása is. A Cserkészek Világszövetségét Jean-Pierre Isbendjian, az Európa Régió főtitkára képviselte, akit Michal Kováé köztársasági elnök is fogadott. Jean-Pierre Isbendjian nem először járt Szlovákiában. Éz év februárjában már találkozott Pozsonyban a Szlovák Cserkészszövetség vezetőivel, Dunaszerdahelyen pedig a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség központjában járt. A genfi központ számára éppúgy, mint Szlovákiának, kellemetlen a két cserkészszövetség társulási szerződésének az aláírása körüli huzavona. A közgyűlésen bejelentett szerződésjavaslat végre egyértelműen leszögezi, hogy a már működő két szövetség egy csúcsszervezetet hoz létre. Ez az új szövetség képviselné a szlovákiai cserkészek érdekeit a világszervezetben. A szerződés alapkitétele, hogy mindkét, illetve a jövőben csatlakozó további szövetségek egyenrangú partnerként szerepelnek, és egyenlő szavazati joguk van a döntéshozatalban. A kidolgozott javaslat azonban ennél sokkal több is lehet. Elfogadása esetében a két szövetség számára szinte kötelezővé válna a rendszeres találkozás, érdekegyeztetés. H. KUBIK KATALIN