Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-17 / 113. szám, kedd

SZÜLŐFÖLD 1994. MÁJUS 17. Szoroskő Lesz-e alagút? A Rozsnyói-völgykatlanból a Tor­nai-katlanba vezető' országút Hárskút és Szádalmás között egy szerpenti­nes, meredek útszakaszon fut. A ka­nyargós hegyi úton az autósokra szá­mos veszély leselkedik. Szinte nincs olyan hét, hogy ne történne itt autó­baleset, sajnos, gyakran halálos ki­menetelű. A szoroskői műutat Raisz Keresz­tély szepességi születésű mérnök, barlangkutató^ irányításával a múlt század elején építették. Századunk ötvenes éveiben ezt a régi utat széle­sítve adták meg mai formáját. Az utóbbi években azonban már több­ször fölvetődött, hogy jő lenne a gép­kocsiforgalmat is alagúton át vezetni, mert ezáltal nemcsak biztonságosab­bá válna a közlekedés, hanem lénye­gesen gyorsabbá ráadásul csökkenne az egyébként természetvédelmi terü­let szennyezésének mértéke. . Az alagút építésének terve akkor nyert konkrétabb és határozottabb megfogalmazást, amikor szóba került a Dél-Szlovákiát hosszanti irányban átszelő autópálya építésének gondo­lata. Az elképzelések szerint a Kas­sát, Rozsnyót, Rimaszombatot, Lo­soncot, Lévát, Érsekújvárt és Duna­szerdahelyt érintő sztráda a Szoroskő alatt alagútban futna. ;A szlovák kormányban már több­ször is szóba került a külföldi tőkebe­vonással építendő déli autópálya kér­dése, mely jelentősen gyorsíthatná és növelhetné a kelet-nyugati áruforgal­mat - nagy gazdasági hasznot hozva Szlovákiának. Egyelőre azonban még nem született döntés róla. A minap Köteles Lászlóval, az Együttélés par­lamenti képviselőjével beszélgettem a dologról, aki nem tartja lehetetlen­nek, hogy a terv egyszer megvalósul­jon. - Tudom., a kormány bizonyos okokból,ódzkodik ettől a dél-szlováki­ai beruházástól, de bízok abban, hogy az autópályával járó előnyök előbb-utóbb meggyőzik és. pozitív döntésre késztetik azokat, akiknek e kérdésben meghatározó szavuk van ­állítja a képviselő. - Az. a régió, me­lyet a tervezett autópálya átszelne, ma Szlovákiának gazdaságilag a leg­elmaradottabb vidéke, a legmaga­sabb munkanélküliséggel. Különösen ' érvényes ez a Rimaszombati és a Rozsnyói járásra. E térségen már az is sokat segítene, ha a kormány ré­széről pusztán egy politikai döntés születne az autópálya építésének megkezdéséről. Véleményem szerint ezután a hazai és külföldi befektetők megkeresnék ezt a vidéket. Nem be­szélve arról, hogy az építkezésen na­gyon sok munkanélküli találna mun­kát magának. A Szoroskő alatti alag­út fúrásánál pedig a munka nélkül maradt rozsnyói bányászok dolgoz­hatnának. -klinko­ET-segítség a Duna mente idegenforgalmának fellendítéséhez Csónakkal Csöllére Április végén az Európa Tanács­ból egy bizottság járt a Duna Menti Régióban, hogy annak idegenfor­galmi kihasználásáról tárgyaljon a térség képviselőivel. Megkérdeztük Jozef Mrvát, Csölle polgármesterét, a régió elnökét, milyen előzmények után s milyen céllal került sor a ta­lálkozóra. A polgármester elmondta, körül­belül két éve az Európa Tanácshoz, fordultak: segítsen a terület idegen­forgalmának fejlesztésében. Meg is ígérte az ET, létrehoz egy tanácsadói bizottságot, de feltételként megszab­ta, hogy a síksági régión kívül egy hegyvidékibe is vigyék el a szakem­bereket, hogy így kétféle alapterve­zet elkészítésében adhassanak taná­csot. Ezek a tervek azután csekély módosítással bármelyik régióban al­kalmazhatóak lennének. Az idegen­forgalmi, környezetvédelmi, tájöko­lógiai és más szakértőkből álló bi­zottság először tavaly novemberben járt Szlovákiában, s a Duna Menti és a Tátrai Régió képviselőin kívül a Szlovákiai Városok és Falvak Társu­lásának közvetítésével a témában érintett minisztériumok szakembere­ivel is találkozott. Azóta a községek tervjavaslatokat dolgoztak ki. Ápri­lisi látogatásuk során az ET-képvi­selők megismerkedtek ezekkel a ja­vaslatokkal, s szemügyre vették a tervekben szereplő helyszíneket. Nem a pénzes turistáknak A Duna Menti Régióban egye­bek mellett a-horvátgurabi termál­vízforrás, a cseklészi kastély, a csöllei tó és más természeti adott­ságok, kulturális értékek kihaszná­lását tűzték ki célul. Egy nagyobb terv, az „Ivamoza", Pozsonyiván­ka, Hidas és Gibely (Iván­ka-Most-Zálesie) idegenforgalmi lehetőségeivel foglalkozik, amely­ben nagy szerepe van az ivánkai re­pülőtérnek. A tervek csekély beru­házást feltételeznek. Nem vastag pénztárcájú nyugati turisták számá­ra akarnak hatalmas szállodákat építeni, inkább a pozsonyi lakótele­peken élőknek szeretnének kerék­párutakat, strandokat és egyéb ol­csó kikapcsolódási lehetőségeket létrehozni. Az egyik érdekes tervben a Csölle, Misérd, Szemet és Gútor határában levő, régóta szárazon ál­ló Duna-ágak újjáélesztését tűzték ki célul. Úgy tervezik, ezeknek az ágaknak a feltöltése után a turisták Pozsonypüspökin vagy a közeli falvakban csónakot bérelhetnének, s a csaknem tizennégy kilométer­nyi újraélesztett mellékágban vízi­túrákat tehetnének. Horgásztanyá­kat, pihenőhelyeket, szalonna­sütőket létesítenének, ahol a helyi árusoktól olcsón vásárolhatnának sütni való szalonnát vagy szafalá­dét, s a tűzifáért sem kellene messzire menniük. Persze ez a terv is elég sokba kerül, a száraz meder kitisztítása legalább ötvenmillió koronát igényelne. Nem is egy­szerre akarják ezt megvalósítani, az ilyen tervet egy község sem tud­já saját, erejéből finanszírozni, ezért szponzorok, elsősorban a he­lyi vállalkozók segítségére számí­tanak. Az elképzelés megvalósítá­sa a mezőgazdászoknak is nagy se­gítséget jelentene, hiszen a talaj nedvességtartalmának javulása ál­tal szükségtelenné válna a mester­séges öntözés. Az sem elhanyagol­ható szempont, hogy jó néhány munkalehetőséget teremtenének a helyi lakosok számára. Vissza a természethez Negyven kilométeres szakaszon folyik a régión keresztül a Kis-Du­na, s az ottaniak azt remélik, ha si­kerül megvalósítani az említett tervet, fokozatosan az egész sza­kaszon fellendül majd az idegen­forgalom. A tervezők a vissza a természethez elvet szeretnék, meg­honosítani. A halásztanyákra, a szalonnasütő vagy pihenőhelyekre nem terveznek nagy építményeket, sőt még a villanyáramot sem akar­ják bevezetni. Csak kis faépítmé­nyeket állítanának fel, s a világí­tást petróleumlámpákkal oldanák meg. Ez nagyon olcsó megoldás volna, de nem ez ez a fontos, hi­szen az ET-szakemberek szerint ma már a fejlett országokban is nő az ilyen üdülési lehetőségek iránti kereslet. A csölleiek a falu határában levő egyik tavat szeretnék kihasználni. Közepén mesterséges szigetet ala­kítanának ki, és gondolnak a gyer­mekes családokra és a mozgássérül­tekre is. Pénzbeni segítséget természete­sen az Európa Tanács sem tud nyújtani, de szakmai tanácsokkal szívesen szolgál. Nemcsak abban adhat tanácsot, hogyan óvják a ter­mészetet, hanem abban is, hogyan lehet ehhez megnyerni á szponzo­rok jóindulatát. Az ET-bizottság az itt szerzett tapasztalatok alapján és a tervek áttanulmányozása után, június 30 áig jelentést ter­jeszt az Európa Tanács elé, Szep­temberig a régió, valamint a szlo­vák kormány és más érintett intéz­mények illetékeseinek is meg kel­lene kapniuk a jelentést, amelyben a tanácsadók kifejtik véleményü­ket: milyen további lépéseket ajánlanak a régiók idegenforgal­mának a fellendítésében. GAÁL LÁSZLÓ Vízitúrákat teszünk majd a Duna-ágakban? (Archívumi felvétel) Sovány testen a cifra szoknya A Medves bazaltfennsíkja és annák vidéke nem szűkölködik látnivalóban, de mit ér a gyönyörű panoráma, ha a szegénység úgy hozzátartozik a tájhoz, mint a szépség. A szegénység alatt most kivételesen a sovány, agyagos földet, árkos rétet, tápanyagszegény talajt ér­tem és azt, hogy az itteni ember kétszer annyi munkával ér el feleannyi termést, mint másutt. Nagyon találó Szabó Zol­tán falukutató jellemzése a vidékről. A harmincas években írta, hogy „itt a sze­gény földet úgy rejti a táj, mint sovány testet a cifra szoknya ". A földrajzi felté­telek általában mindenhol beleszólhat­nak a vidék fejlődésébe, hogy mindez miért nem jellemző a Medvesaljára, azt nem tudom. Ezekben a falvakban új ut­casorok, az utcasorokon emeletes há­zak, az emeletes házakban a legmoder- ­nebb bútorok találhatók. Ha nem adott elegendő termést, vagy nem termett bőséges füvet a föld, az itt élő ember a talajt elhordta, bányát nyi­tott, és követ kezdett termelni. Valami­kor félszáznál több kisebb-nagyobb kőbánya működött a környéken. Egyhá­zasbást határában még tufabánya is volt. Az egyházasbásti nemzeti bizottság 1967-ben nyitotta meg a tufabányát, s a maga idejében korszerűnek mondott blokkgyárat. A gyár fokozatosan vett fel szakembereket, és hamarosan szolgálta­tó „vállalattá" vált, A blokkgyártás és a tufakitermelés időközben megszűnt, de a szolgáltatásokból fenntartotta magái. A nyolcvanas évek végén alkalmazotta­inak száma a negyvenet is meghaladta, ezen felül gyakran még idénymunkáso­kat is foglalkoztatott. Az elmúlt években gazdaságilag nehéz helyzetbe került a kisüzem, ma már csak tizenöt dolgozó­nak nyújt munkalehetőséget. - Nagyon nehéz fenntartani a kisüze­met - tájékoztatott a minap Mede Lász­ló, az egykori blokkgyár (a környéken még ma is így nevezik a kisüzemet) ve­zetője. - Az építkezési csoportunknak alig találunk folyamatosan munkát. Ed­dig csak télen voll nehéz alkalmazni őket, most ntár tavasztól őszig is. Állan­dó bevételi fonást a hulladékelhordás és a temetkezési szolgáltatás jelent, és időnként pénzt hoz a konyhára az autó­javítóműhelyünk is. Erre itt nagy szük­ség van: részben a helyi igények miatt, másrészt pedig a kisüzem gépparkjának a fenntartása szempontjából. A medvesaljai településeket a hetve­nes évek elejétől a kilencvenes helyha­tósági választásokig Egyházbástból irá­nyították. Négy évvel ezelőtt önállósult az öt falu, és szétosztották a kisüzemet is, A polgármesterek azonban úgy dön­töttek, nem veszik ki a vagyonrészt, megtartják egyben az üzemet, hiszen a szolgáltatásaira szüksége van a környék lakosságának. Általában negyedéven­ként találkoznak, megvitatják a kisüzem helyzetét, de segíteni keveset tudnak. Az önkormányzatok maguk is nehézségek­kel küszködnek. F. 0. Olcsóbb megoldás nincs Átvezethető-e az ivóvíz Magyarországról? Tajtin eddig öt furatot készítettek; a falunak még sincs ivóvize. Négy furat nem felelt meg, mert kevés volt a hozama, illetve magas volt a víz nitráttartalma, egy furatnál pedig ­mellesleg már Medveshidegkút ka­taszterébe esik - a vízbőség megfe­lelő lenne, de még nem történt meg a vízminőség kivizsgálása. Ha ilyen tekintetben is megfelel majd a köve­telményeknek, akkor megoldódnak az évtizedes gondok Tajtiban (és Ve­cseklőn is), ha azonban az eredmé­nyek mást mutatnak, a tajtiaknak és a, vecseklőieknek csak akkor lesz ivóvizük, ha realizálódik a tíz évvel ezelőtt megfogalmazott elképzelés. Nevezetesen: a Medvesaljára beve­zetik a klenóci vizet. Persze ez rend­jén is lenne, csak a megvalósítás ma már nem egyszerű. A vízvezeték Fe­ledig elkészült, de innét legalább húsz kilómétér' még Egyházasbást, ahová eredetilég a vízelosztó lett ter­. vezve. A vízelosztótól pedig minden falu úgy vezetné el a vizet, ahogy akarná. Ez volt áz eredeti elképzelés, de az elmúlt hónapokban sok minden megváltozott. Ezzel kapcsolatosan hívta össze a Rimaszombati Körzeti Hivatal az érintett polgármestereket. A szakmai megbeszélésen többek között azt is a polgármesterek tudtára adták, hogy a Feled és Egyházasbást közötti fővezetéket is a medvesaljai falvak költségvetéséből kell megépí­teni. A nyolcvanhétben kidolgozott költségvetés szerint ez az összeg 14 millió korona, de a legszerényebb becslések szerint is ma már a három­szorosa ennek. Időközben Medveshi­degkúton saját kúttal megoldották a vízhiányt, Óbáston is találtak ivóvi­zet: annyitv hogy ellátják állítólag Egyházasbástot is. Ezek a községek a fővezetékbe'nem ruháznak be. Tajti­nak és Vecseklőnek pedig húsz év alatt sem gyűlne össze a szükséges összeg. : - Ha az új furat vize nem felelne meg az egészségügyi követehnéjiiyek­nek — mondta Pál Ferdinánd, Tajti polgármestere -, volna még egy le-. hetőség. amiről most, a kormányvál­tás után — ázf hiszem - érdemes gon­dolkodni elbeszélni. Arra gondolok, hogy Magyarországról, a szomszé­dos Cered községből vezetnénk át az ivóvizet. Tajti Tibor, Cered polgár­mestere korábban felajánlotta ne­künk, hogy úgyis egy tartalék kutat szándékozik fúratni, annak a vizét átvezethetnénk. A távolságot és az anyagiakat illetően óriási különb­ség, hogy Feledről vezetjük ide a vi­zet, vagy az alig egy kilométerre levő ceredi furattól. Tulajdonképpen ez a lehetőség már korábban is szóba ke­rült. Mindenki jó ötletnek tartotta, de a megvalósítástól eddig elzárkóztak a felsőbb szervek. Az ivóvízhiány több szempont­ból is hátrányosan érinti a 618 lé­lekszámú Tajtit. A kisgyermekes családok kilométerekről hordjak haza a vizet, s a vállalkozások is egy helyben topognák. Egy eszp­resszó, konyha vagy akármilyen feldolgozó megnyitásának alapkö­vetelméhyé a kifogástalan minőségű víz. És ez a mai napig hi­ányzik Tajtiban. FARKASOTTÓ Ipolyfödémesen a falusi turizmusról Az elmúlt hónap végén francia vendégek jártak a Lévai járásban ta­lálható Ipolyfödémes községben. Molnár Lászlót, a négyszáz lelket számláló dél-szlovákiai falu polgár­mesterét a külföldi vendégek látoga­tásának céljáról kérdeztük. - Franciaországi vendégeink a he­gyes Elzász környékéről, pontosab­ban Belmont és Bellefos falucskákból érkeztek azza a céllal, hogy segítse­nek Ipolyfödémes és környéke falusi turizmusának a fellendítésében. Az Elzász vidéki falvakról ugyanis tudni kell, hogy noha állandó lakosáik szá­ma alig éri el a néhány százat, a turis­taidény alatt (télen és nyáron is) akár ötezer embernek is képesek szállást, illetve teljes ellátást adni,! - Egy dél-szlovákiai falucska miért éppen; Franciaországban, keresi a fa-, lusi turizmus jó példáit ? • - Francia barátainkkal; pontosabban liclmont polgármesternőjével, Alice More 11 asszonnyal tavaly ismerked­tünk meg a Kelet-európai Falusi Turiz­mus Szövetségének Gyűgyön megren­dezett kongresszusán. Mi persze nem­csak a francia tapasztalatokat szeret­nénk hasznosítani, hanem másokat is. Hasznos volt a legutóbbi: találkozó is, amelyen amerikai barátaink mondták el a falusi turizmussal kapcsolatos ta­pasztalataikat. - Milyen tanácsokkal szolgáltak a francia vendégek? - Először is a lakófiázak fokozatos átalakítását javasolták oly módon, hogy azok a kikapcsolódni és a környékkel ismerkedni vágyó turisták igényeit ké­nyelmi és higiéniai szempontokból is kielégítsék. Községünkben a munkaké­pes egyének harminc százaléka mun­kanélküli, közülük néhánynak legalább alkalmi munkát adhatna a falusi turiz­mus. Tudatában vagyunk persze, hogy a turizmus fellendítéséhez, elengedhe­tetlen az is, hogy franciaországi és a többi barátaink jóhírünket keltsék a nagyvilágban, hirdessék, hogy Ipolyfö­démesen vendégszerető emberek él­nek. KOSÁR DEZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents