Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-17 / 113. szám, kedd

1994. MÁJUS 17. Mikor lesz Szlovákia turistaparadicsom? .fJJSZÓ' MOZAIK Vendégözönre várva A vasfüggöny leomlása után sokan dédelget­tek álmokat arról, hogy Szlovákia a nyugati tu­risták paradicsomává válik. A rendszerváltás alig öt éve azonban csak arra volt elegendő, hogy igazolja: az idegenforgalom gyors fellen­düléséhez fűződő remények nem valósultak meg. A nyugati vendégözön elmaradt, sőt a ko­rábban jól jövedelmező, a környező államokból megszokott turistainvázió is jelentősen meg­csappant. Tavaly, 1992-höz viszonyítva, az or­siágba látogató turisták száma 2,8 millióval csökkent. A legnagyobb visszaesés a lengyel vendégek esetében mutatkozott, de számot­tevően csökkent a Németországból, Magyaror­szágról és Ausztriából érkezők száma is. A Cseh­ország és Szlovákia közt újra megvont állam­határ pedig még az egykor hazaiaknak számító cseh üdülővendégek megszokott nyári népván­dorlását is szinte teljesen megbénította. Az ide­genforgalom vészesen visszaesett az ország­ban, vendégre várnak a korábbi menő interho­telek, patinás szállodák, nem egy közülük a csőd szélére sodródott. Mire számíthat a szlo­vák idegenforgalom, mi lenne a mentőöv szá­mára? Az alábbiakban ezekre a kérdésekre ke­restük a választ. Bebizonyosodott, a Szlovák Köz­társaság azon túlmenően, hogy a fejlett országokkal vízummentes kapcsolato­katépített ki, hogy megszüntette a kö­telező valutabeváltást, nem teremtett ténylegesen ösztönző feltételeket az idegenforgalom valódi fellendülésé­hez. Pavol Weiss, az Idegenforgalmi Intézet igazgatója a kormány részéről több konkrét, átgondolt fejlesztési in­tézkedést sürget az idegenforgalom fellendítésére. Az intézet nem egyszer figyelmeztetett: a világ minden orszá­gában az idegenforgalom fontos gaz­dasági tényező, dinamikusan fejlődő, jól jövedelmező ágazat. Világviszony­latban minden 15. ember ebben az ága­zatban dolgozik. Szlovákiában pedig a gazdasági minisztérium osztálya irá­nyítja csak ezt a szférát. Megszűnt az Idegenforgalmi Alap, helyette létre­hozták az Idegenforgalom Támogatási Programját, amely viszont csepp csu­pán a tengerben. Romlottak a lég köz­lekedés feltételei, s az idegenforga­lommal kapcsolatos vállalkozásra kedvezőtlenül hat a magas hozzáadott­érték-adó. A komáromi Európa Szálló Rész­vénytársaság (a vagyonjegyes privati­zációba történt besorolása után 1560 részvényes tulajdona) sem mentes a szlovákiai idegenforgalom gondjaitól. Tőlük is elmaradtak a cseh csoportok, kevesebb a magyar vendég. Pavol Bo­ros igazgató ottjártunkkor ä szálloda korszerűsítésének égetően fontos szükségességét hangsúlyozta. Ha a szállodát hamarosan nem tudják felújí­tani, nincs esélyük az EXPO '96 von­záskörébe bekerülni. A fejlesztéshez azonban pénz kell, hitelt viszont na­gyon nehéz Szlovákiában felhajtani: ­Sújt bennünket ez az áldatlan helyzet. Attól tartunk, ha sikerül is hitelt sze­reznünk, csak olyan magas kamatláb mellett, amely kétségessé teszi a beru­házás gazdaságosságát. Az a baj, hogy a döntéskor már előre világos, ki kapja az állami hiteleket, amelyeket egyálta­lán nem a célszerűség és az indokolt­ság alapján osztanak szét, és persze, az idegenforgalom fejlesztését sem szol­gálják. Az igazgató azt is nehezmé­nyezte, hogy az idegenforgalomban a betegbiztosítási alapdíjat a tavalyi 20 százalékról idén 38-ra emelte az állam. A hozzáadottérték-adó is komoly ter­heket ró rájuk, miatta kénytelenek vol­tak emelni áraikat. Ráadásul a Komá­romi járásban a vendéglátó-ipari cégek közül egyedül ők fizetik a hozzáadott­érték-adót, emiatt hátrányos helyzetbe kerültek. A gazdasági minisztérium idegen­forgalmi osztályán Zuzana Dužeková osztályvezető-helyettes az idegenfor­galom támogatási programjának ked­vező hatásait bizonygatta. Elmondta: ez a program 1991-ben indult, s azóta több változáson ment keresztül. Célja az idegenforgalomban vállalkozó ki­sebb és közepes cégek felkarolása: ­Nem pénzzel, hanem közvetetten, a vállalkozói hitel kamatainak megtérí­tésével, legfeljebb 3 millió korona ér­tékig támogatják mindazon cégeket, amelyekben az állami tőkerészesedés nem haladja meg az 50 százalékot. Olyan cégek igényelhetik ezt a segít­séget, amelyek saját idegenforgalmi fejlesztési tervezetükre kaptak célhitelt. A program legújabb változata szerint a városi és községi önkormányzatok is kérvényezhetik a program támogatását, ha műemlék vagy jelentősebb idegen­forgalmi létesítmény felújításába fog­nak. A hitelnyújtás és a támogatás a Szlovák Garanciális Bankon keresztül valósul meg. Zuzana Dužeková elmondta, a program 178 céget segítve 51 millió koronával járult hozzá a szlovákiai idegenforgalom fejlesztéséhez, s a gyakorlatban 1216 új munkahely meg­teremtése mellett 1325 új szállodai férőhelyet eredményezett. Elismerte viszont, hogy a program magában nem gyógyír, az államnak vállalkozó­barát adópolitikájával is támogatnia kellene az idegenforgalmat. Osztályuk módszertani tanácsokkal a vállalkozók rendelkezésére áll, azt azonban nem tudja befolyásolni, hogy minden kivá­ló fejlesztési tervezetre hitelt is kapja­nak a cégek. Több komoly tanulmány, tudomá­nyos felmérés és közvélemény-kutatás bizonyította: kiváló természeti adottsá­gai, történelmi és kulturális értékei az idegenforgalom keresett országává te­hetik Szlovákiát. Ehhez viszont a meg­felelő infrastruktúrát, a korszerű szállo­dai és vendéglátó-ipari szolgáltatásokat kell megteremteni. És persze megis­mertetni a világgal, mit kínálhat vendé­gei számára az eddig jobbára ismeret­len Szlovákia. MÁZSÁR LÁSZLÓ Nem lesz könnyebb a szlovák idegenforgalom útja sem (Lőrincz. János felvétele) Köberl egyik barátja a gyilkosság után felidézte azt a telefonbeszélge­tést, amelyre a feljelentést követően kerül sor Frodl és Köberl között, s amelyről barátja, Fritz számol be neki. - Éppen most járt nálam a gazda­sági rendőrség - üvöltötte a telefon­ba Frodl -, majd meglátod, mit kapsz te ezért. Köberl egykori szerelme úgy em­lékezett, hogy Fritz 1992 első hó­napjaiban azt a megjegyzést tette ne­ki, hogy ha vele netán valami baj tör­ténne, az biztosan a Frodl-klánnal lenne összefüggésben. A Köberllel szembeni gyűlöle­téről Frodl a barátnőjének, a monte­negrói származású, ma 32 esztendős Biza Novakovnak számol be. Frodl alig húszévesen nősül, s bár nem vá­lik el a feleségétől, szabad szerelmi életet él, saját vallomása szerint he­tente háromszor-négyszer. A filmvi­lágnál nincs nagyobb vonzerő a nők számára, s a szoftpornó műfaj még inkább alkalmat teremt Frodlnak, hogy könnyű lányokkal könnyen ke­rüljön kapcsolatba. A lélegzetelállí­tóan csinos,. villogó szemű, fekete hajú, macskaszerű lányhoz, Bizához tartós viszony fűzi, két és fél eszten­deje rendszeresen, hetente kétszer jár hozzá. Kapcsolatuk rendszerte­lenné válik azt követően, hogy a lány terhes lesz, s közös megegyezésük szerint elveteti a gyereket. De azért nem szűnik meg a viszony, Frodl munkát is, készpénzt is juttat Bizá­nak. Elmondja neki, hogy bajai van­nak a kollégájával, Köberllel. Rész­leteket nem árul el, indulataira is hangfogót tesz, csak arra kéri az el­lenállhatatlan külsejű nőt - akiről rá­adásul pontosan tudja, hogy Köberl esete -, hogy ismerkedjék meg a ren­dezővel. Anélkül, hogy felfedné iga­zi kilétét, szerettesse magába, s ha már sikerült a rendező bizalmába férkőznie, ami felől Frodlnak nincs kétsége, tájékoztassa őt a Köberl kp­rüli fontosabb eseményekről. Vajon Frodl már ekkor, jó három hónappal a gyilkosságót megelőzően ölni készül, vagy még csak körvona­lazatlanul fortyog benne a bosszú, amihez a lány által kiépülő viszony mindenképpen segítségül szolgálhat, nem tudni. Frodl maga utóbb azt ál­lítja, hogy csak a rendező megleckéz­tetését tervezte. Mindenesetre ponto­san a szájába adja Bizának, hogy mi­ket kérdezzen Köberltől. A kérdések között nem egy azt firtatja - leg­alábbis a lány vallomása szerint hogy mennyit érhet a stúdió, nincs-e szándékában az egészet eladni. A másik személy, aki előtt Frodl feltárja féktelen haragját, a barátja, dr. Pesti Gábor. Egyértelműen nem derül ki, hogy Pesti Bizával egy időben szerez-e tudomást a dologról, mindenesetre megvan a valószínűsé­ge annak is, hogy csak később, a szörnyű májusi tett előtti áprilisban. 'A két férfi furcsa párt alkot: az an­gyalarcú, bársonyos tekintetű, behí­zelgő modorú, körülrajongott, gáláns ficsúr és az alacsony, cingár, kopasz, érdes Pesti, akinek az arcán örökre nyomot hagyott egy 1987-es ma­gyarországi autóbaleset. A csodával határos, hogy túlélte a frontális ütkö­zést; egy ideig kómában feküdt, az­tán hosszú hónapokon át a meidlingi kórházban igyekeztek rehabilitálni agysérülését. A szakértők szerint a rehabilitáció szenzációsan sikerült, csupán koncentrációs képessége szenvedett károsodást: szellemileg az átlagosnál gyorsabban kimerül. Barátai megtanulják, hogy délelőtt érdemes vele komoly dolgokról be­szélni, mert délután 5 óra után már nehezére esik az összpontosítás. A baleset következtében bal karját alig tudja forgatni, kisujját amputálni kell. Evőeszközt képtelen használni; összevágják neki az ételt, amit a jobb kezében tartott villával szúr fel. Pesti Gábor Budapesten született 1947-ben, jól szituált polgári család­ban. Édesapja 1956-ban elhagyta az országot, Bécsben teremtett új eg­zisztenciát, s a felesége három hó­nappal később követte. A gyereke­ket, Gábort és a nővérét a nagy­szülők nevelték, 1959-ben kerültek ki a szüleikhez, hála a Vöröskereszt közvetítésének. Ahhoz már elég nagy fiúként települt le Ausztriában Pesti, hogy tökéletesen beszélje a magyar nyelvet, ahhoz viszont még elég hamar, hogy zavartalanul beil­leszkedjék az ausztriai életbe. Oszt­rák állampolgár lett, Bécsben végez­te középiskoláit, a közgazdasági egyetemet, doktorátust szerzett. (Folytatjuk) Az UJ SZO írta \ 45 éve Az élet, a világ nagy szíve szünte­lenül lüktet ps lüktet, állandóan hajt­ja előre az embereket újabb alkotá­sok, kezdeményezések felé. Pihe­nésre nincs időnk, a néhány heti sza­badságra nem is gondolunk, mert az csak pillanatnyi megállás ebben a nagy munkaütemben, amelyben élünk. Dolgozik az egész társada­lom, országot, szocializmust épít, amely részére a szebb jövőt biztosít­ja. Olyan időben élünk, amelyben szakadatlan újabb és újabb alkotá­soknak vagyunk tanúi. Országunk szociális, gazdasági rendje már annyira előrehaladott és olyan gaz­dag alkotásokkal rendelkezik, hogy a szlovenszkói állami tényezők elér­kezettnek látják azt az időt, hogy ké­pekben, grafikonokban bemutassák dolgozóink nagy tömegének az ed­dig elért eredményeket és egyben megismertessék az első Köztársaság és az úgynevezett Szlovák Állam rendszerét, hogy láthassuk, mily nagy különbség van az akkori és a mostani rend között. 30 éve Kulturális folyóirataink hivatása és helyzete címmel az elmúlt napok­banjelent meg a CSKP Központi Bi­zottságának a kulturális újságok munkájára vonatkozó állásfoglalása. AZ anyagot azóta többször elolvas­tuk. Először azt hittük: globális bírá­lat. Ahogy azonban alaposan ele­meztük, egyre inkább meggyőződé­sünkké vált: nem globális bírálatról, hanem megfontolt, higgadt, érdekes és okos érvelésről van szó. Az egy­kor divatos sematikus kategorizálás helyett őszinte véleménymondás,, a jó és rossz különválasztása, konkrét helyzetelemzés történt. Furcsa, hogy erről most hallgatunk, áz anyagnak alig van sajtóvisszhangja. Elhangza­nak vélemények, de mintha ismét lé­pést tévesztenénk. Hallottunk olyan megjegyzést: „Igen, hoztunk rossz cikkeket, helyet adtunk hamis han­goknak, mindez azonban külső nyo­másra történt..." A reális hang felis­merése és a személyi felelősség megvizsgálása helyett magyarázko­dás, „külső nyomásra" történő hivat­kozás: mások okolása. 20 éve Kényelmesen forgolódnak a to­ronydaruk a Nitra-Chrenová IIKas számú lakótelep építésénél. Mégis bámulatos ügyességgel halad itt a munka. Tavaly még csak a földgya­lut és az alapokat mélyítő bággerek motorzaja uralta a terepet. Azóta azonban az épülettömbök égész sora szinte gombamódra emelkedett ki a földből. Ábel Anton építésvezető mérnök joggal büszke az eredmé­nyekre: „Valóban nagy öröm, hogy a munka az időtervnek megfelelő ütemben halad. Sok a lakásigénylő, s nekünk építőknek az a kötelessé­günk, hogy jó és gyors munkával enyhítsünk az új otthonra vágyók gondjain." 5 éve „Aki egy kicsit is ismeri a Kelet­szlovákiai Vasmű termelésének szerkezeti felépítését, az tudja, mi­lyen fontos szerep hárul a meleghen­gerde dolgozóira, tehát ebben az év­ben is a vállalati feladatok határoz­zák meg tennivalónkat: Ez azt jelen­ti, hogy minden rendelkezésre álló acélt feldolgozunk. Teljesítményünk megközelítőleg a tavalyi szinten ma­rad annak ellenére, hogy az idén ter­melő berendezéseink még nagyobb arányú korszerűsítésével kell szá­molnunk, mégpedig a termelés fo­lyamatossága mellett, ami nem könnyű feladat. Mégis derűlátó va­gyok, s velem együtt üzemünk min­den kommunistája az. Mindannyian túdjuk, személy szerint mi a felada­tunk, és hogyan, milyen formában kell ezeket teljesítenünk. Az idén to­vább bontjuk üzemegységeinkre a jogokat és kötelességeket, az ezzel járó felelősséget. A kommunisták példamutatására ebben feltétlenül számítunk. Erre a vállalati pártbi­zottság előtt - e pártbizottság elnök : ségének tagjaként én vállaltam a ga­ranciát..."

Next

/
Thumbnails
Contents