Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-17 / 113. szám, kedd

4 HAZAI KÖRKÉP ÚJ SZÓ 1994. MÁJUS 17. TEGNAP OLVASTŰÍTI Szponzor mint kritérium? A felvételi vizsgák idei első fordulóján, akárcsak minden évben, a tanfelügyelők hökkentek meg a leginkább. Feladatuk ugyanis, hogy ellenőrizzék a felvételi vizsgák szabályosságát, az írásbelik megírásától kezdve azok javításán keresztül a felvételiztető bizottság döntéshozataláig. Jelenlétük ellenére némely középiskolában vagy szándékosan, vagy véletlenül, de bekövetkezett a „baki". Szerencsére nem ismétlődött meg a tavalyi helyzet, amikor az iskolaügyi felügyelő szervek a modra-harmóniai felvételizők dolgozatában idegen beavatkozásokra leltek. Az iskolaigazgatót leváltották, és új felvételi vizsgát hirdettek meg, de ez utóbbira mégsem került sor. A tanfelügyelők az idén a legégetőbb problémaként a felvételik kritériumait jelölték meg. Az iskolák ugyan kidolgozták ezeket az ismérveket, de megfeledkeztek számos fontos szabályról. Pédául nem tüntették fel, hogy milyen pontszám alatti eredménnyel nem vehetnek fel tanulót. Olyan előnyöket iktattak be a felvételik kritériumaiba, amelyek nem voltak összhangban a felvételi vizsgákról szóló hatályos rendelettel. Hiányzott a kritérium, hogy kit is vegyenek fel olyan esetben, ha a felvételi vizsga során több tanuló azonos pontszámot ér el. A középfokú szaktanintézetek plusz pontokat adtak azoknak a tanulóknak is, akik szponzort találtak. Az idei középiskolai felvételik csúcspontja volt az írásbelik kiértékelése. Nemcsak a javítások minőségében követtek el hibákat. Az iskolaügyi felügyelőség megállapította ugyanis, hogy az iskolaigazgatók vállalkozókat, illetve pedagógiai karon tanuló diákokat bíztak meg az írásbelik elbírálásával. Ez pedig törvényellenes. Felmerül azonban a kérdés: az iskolaigazgatók vajon miből fizették meg ezeket a „munkaerőket"? Vajon hogyan hálálták meg munkájukat? (Rita Bočákovci, Práca) Távlati tervek kellenek A DEMOKRATIKUS BALOLDAL PÁRTJA tegnapi sajtóértekezletén a kormány gazdasági tevékenységét ismertető beszámolójában Brigita Schmögnerová miniszterelnök-helyettes egyebek közt elmondta, hogy a hónap végéig összeállítanak egy listát, hogy mely vállalatokat milyen formában privatizálják. A miniszterelnökhelyettes szerint az adótörvény módosításának következményeként legfeljebb 3-4 százalékos áremelésre számíthatunk. Juraj Hraško környezetvédelmi miniszter bírálta azt a szemléletet, amely Szlovákiát a „világ legszennyezettebb helyeként" tünteti fel, ezzel is elriasztva a külföldi befektetőket. Hraško arra szeretné rávenni tárcabeli kollégáit, hogy ne rendőrként lépjenek fel, vagyis ne csak büntessenek a környezetvédelmi kihágásokért, hanem próbálják megteremteni megelőzésükhöz a feltételeket. A miniszter visszautasította a vádat, hogy megszegte ígéretét, miszerint május tizenötödikétől az addigi vízmennyiség kétszeresét engedik majd a Mosoni - Dunába. Mint mondta, a késedelem oka a bősi zsilipkamra meghibásodása. Brigita Schmögnerová elmondta, hogy a szociálisjalapról.szóló törvénytervezete^ a kormány mindenképpen ti parlament elé terjeszti. iStézete szerjnj inkább a szakszervezeteknek kellene változtatniuk az ezzel kapcsolatos elutasító véleményükön. - Minden ideiglenes, csak az Úristen, örökkévaló volt a környezetvédelmi miniszter válasza arra a megjegyzésre, hogy a kormány nem tartja eléggé szem előtt, hogy csak fél évre kapott megbízatást. Szerinte minden kormánynak távlati terveket is kell készítenie. (gaál) Válaszút előtt E

gyre nagyobb aggodalommal kísérem hazai magyar politikai életünket. Kérdezgetem önmagamtól, kérdezgetjük egymástól, meddig lehet még feszíteni a húrt, célzatos nyilat* kozatokkal manőverezni, álcázni az érdemi lépéseket. A Magyar Polgári Párt vezetősége az elmúlt héten hozta nyilvánosságra lapunk hasábjain azt a tervezetet, amely a hármas koalíció létrehozását sürgető felhívásra épül, s megfelelő tárgyalási alapul szolgálhat. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom több mint két hete kezdeményezte, hogy az Együttélés Politikai Mozgalom vezetőségével üljenek végre tárgyalóasztalhoz, a kettős választási koalíciós szerződés felújításának és a harmadik lehetséges politikai partner megválasztásának az ügyében. Napokon át kevés új elem bukkant föl pártjaink háza táján. Megkezdődtek a tárgyalások a két parlamenti tömörülés képviselői között, a sajtó és ezáltal a közvélemény viszont kevés konkrétumot tudott meg az eddigi eszmecserékről. Annyi azonban tény, hogy ezt a kettős választási szövetséget a mai napig nem írták alá, holott eddig minduntalan azt halottuk és olvastuk, hogy az elmúlt két esztendő során az a koalíció kisebb gondoktól eltekintve eredményesen működött. Akkor miért nem lehet mielőbb felújítani a szerződést? Sokszor bizony fecseg a felszín, de nem hallgat a mély. Magyarlakta régióinkban három politikai szubjektum több helyi szervezete saját elhatározásából már megkötötte azt a megállapodást, amelynek mielőbbi kimunkálását elvárják azoktól, akikre két évvel ezelőtt voksoltak. Legutóbb Komáromban született modellértékű egyezség az Együttélés és a Magyar Polgári Párt városi szervezete között. Terebélyesedik az a lista is, amelyen neves hazai magyar közéleti személyiségek aláírásukkal támogatják a hármas magyar koalíció létrejöttét. Zavar, olykor kimondottan lekicsinylés fogadta ezeket a spontán kezdeményezéseket. Akadt olyan képviselő, aki elítélte a helyi szervezetek együttműködési szerződését, politikai nyomásgyakorlásnak bélyegezte, sőt kioktatta az aláírókat, hogy szerinte mikor folyamodjanak ilyen megoldáshoz. Mintha az egyszerű tisztségviselőket, választópolgárokat nem az őszinte szándék, sorskérdéseink iránti felelősség vezérelné tetteikben. Mintha nem a képviselőknek, a vezetőknek kellene odafigyelni a választópolgár véleményére. Aztán ki gondolhatja komolyan azt, hogy neves közéleti személyiségeink valamiféle nyomás vagy manipuláció súlya alatt írták alá az említett felhívást? Elképzelhető-e józan ésszel, hogy Janics Kálmán, Turczel Lajos, Tőzsér Árpád vagy más neves személy, akiknek eddigi életműve, pályafutása erkölcsi garancia, s akiket évtizedek sokféle ármánykodása sem kényszerített politikai, szakmai hazugságokra, most egyszeriben nem a lelkiismeretükre hallgattak, s nem a szlovákiai magyarság egyetemes érdekeit tartották szem előtt? Ilyen légkörben jelent meg az elmúlt héten az Együttélés felhívása, amelynek lényege: nem koalíciót, hanem uniót kell létrehozni, mert ez a keret „politikailag összefogná a szlovákiai magyar nemzeti közösség egészét, és jogalapot teremtene arra, hogy az egész szlovákiai magyarság képviseletében lépjen fel." Mindenképpen a meglepetés erejével hatott ez a felhívás. A Magyar Kereszténydemokrata Mozga* lom hivatalosan nem foglalt állást, ám Bugár Béla és Agárdy Gábor kellő koncepció és idő hiányában nem támogatta az elgondolást. A Magyar Polgári Párt közleménye a közös politizálás feltételeinek megteremtése érdekében erről a javaslatról is szeretne mielőbb tárgyalni. Popély Gyula egyértelműen támogatta az unió gondolatát. Politikai döntésekben általában nincs egyedül üdvözítő megoldás, tehát rossz, jó és még jobb alternatívák léteznek. A tárgyilagos érdeklődő csak ilyen szempont szerint mérlegelhet választási koalíció és unió között. Ám mindenképpen figyelmeztető jel - és ezt vasárnap este kérdésemre maga Duray Miklós erősítette meg -, hogy a három magyar leendő politikai partner még semmit sem tud az unió jogi, politikai koncepciójáról, számos lényeges részletkérdésről. Minden bántó szándék nélkül kimondom azt, amit feltéjtelezek. Duray Miklós és tanácsadói köre ezzel a felhívással igyekszik megtartani domináns szerepét hazai magyar közéletünkben, miközben szeretné elkendőzni, legalábbis enyhíteni politikai tévedéseit.; i. j . Az Együttélés Politikai Mozgalomban a karmesteri pálca ma még Duray Miklós kezében van, akinek politizálásában bizony aránylag sokan csalódtak, ezt különböző felmérések egyértelműen igazolják. Mégis csak személyes elfogultság vagy rosszul értelmezett pártérdekek vezérelhetik azt, aki pálcát tör a mozgalom elnöke fölött. Eddigi tevékenységét legalábbis politológiai tanulmányban lehetne - és kell is - árnyaltan elemezni, itt és most csupán néhány szempont hangsúlyozására szorítkozhatunk. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy Duray Miklós sokunknál jellemesebben politizált a letűnt rezsimben. A zaklatások és a vizsgálati fogság idején sem ártott azoknak, akik szakmai segítőtársai voltak a jogvédő bizottság munkájában, s akik ma jórészt a Magyar Polgári Pártban politizálnak. Tévedés lenne sommásan eredménytelennek minősíteni a magyar parlamenti koalíció kétéves tevékenykedését, s mindenképpen az ő sikerük á komáromi nagygyűlés, amelynek politikai kultúrája, valamennyi jóváhagyott dokumentum európai mértékű és magyarságunk szempontjából előremutató. A magyar parlamenti koalíció realitásérzékét fémjelzi az a tény is, hogy ezekben a hetekben elveik feladása nélkül tanúsítanak önmérsékletet, meggondolatlan kijelentésekkel vagy türelmetlen magatartásukkal nem nehezítik az amúgy is rövid ideig tevékenykedő kormány helyzetét. M

indezek a pozitívumok szerintem elsősorban a parlamenti képviselők és más szakemberek kompromisszumkészségének köszönhetőek. Duray Miklós - aki az eltelt évtizedekben, még a kilencvenes évek elején is éles szemű, kiválóan analizáló politikusnak bizonyult, s aki például már akkor fölismerte Mečiar súlyos hibáit és valós szándékait, amikor az FMK politikusai még az akkori miniszterelnök bűvkörében mozogtak - az utóbbi időben mértéket veszített. Meggyőződésem szerint elsősorban azért, mert céljaiban és eszközeiben személyesen s ezáltal jórészt az Együttélés politizálása is egyre inkább az MDF uszályába került - feltételezhető, hogy milyen eszmei, aktuálpolitikai és anyagi okok miatt. A pártelnök ezt egy ideig legalább szóban cáfolta, ám fokozatosan, - a választási kampány idején pedig teljesén egyértelműen - a magyar kormánypárt feltétlen híveként kötelezte el magát. Jóval azután, hogy a demokrata fórum több alapító tagja és jeles személyisége - Kiss Gy. Csaba, Debreczeni József és mások - súlyos ellentétet látott az egyik rendszerváltó gyűjtőpárt eredeti elvei és hibát hibára halmozó politizálása között, és levonta a megfelelő következtetéseket. Durayt hibáira hetekkel ezelőtt őszintén és szelíden egykori társai az ellenállásban, megpróbáltatásban figyelmeztették, akik ma is igaz barátai. S akik az SZDSZ-ben, sőt a Duray Miklós által támadott MSZP-ben politizálok is kiállnak a határon túli kisebbségek kollektív jogaiért, támogatják autonómia-igényeiket, csak más eszközökkel. Nem a múlt század téveszméit idéző nosztalgiával, a szomszéd népek iránti érzéketlenséggel, hangzatos szavakkal, ahogy azt jórészt az MDF tette, hanem úgy, hogy a nemes cél érdekében partnereket keresnek Nyugat-Európában és a szomszédos országok demokratikus erői között. Nem téveszthetjük szem elől azt sem, hogy ilyen politikai ténykedés következményeként Duray Miklósnak még az elfogulatlan, kisebbségi gondjaink iránt jóindulatú szlovák értelmiségiek maroknyi csoportjában sem sikerült eloszlatnia azt a gyanút, hogy végső céljai között nem csupán a területi autonómia szerepel. E tényekre alapozom feltételezéseimét az unióteťvezet igazi céljáról. Politikában a tegnapi érdem nem ad fölmentést mai hibákra. Az FMK ugyancsak meghatározó szerepet játszott tájainkon a rendszerváltásban, kormányzati tényezőként sem csak a kudarc jellemezte tevékenységét, mégis szembesülnie kellett az elkövetett hibákkal. Meggyőződésem szerint ők már jórészt okultak a közelmúltból, s elsősorban nem egyéni ambíciók, sanda pártpolitikai megfontolások vezérlik őket a hármas koalíció szorgalmazásában. Duray Miklós politikai súlya nem csökkenni, hanem jelentősen növekedni fog, ha fölméri saját és az általa vezetett politikai mozgalom eddigi értékrendjét, kiváltképp magyarországi kapcsolatait. Valamennyien kárát látnánk, ha ő és a jelentős bázissal rendelkező politikai mozgalmunk az önmaga teremtette kényszerpályán maradna; v! E fenntartásaimon kívül számos kétely merül föl a tervezett unióval kapcsolatban, a közös belföldi • és külhoni politizálásról,, egyes, szubjektumok képviseleti arányáról, sok más lényeges kérdésről. Mert ugye, az ördög, mindig a részletekben bújik meg. -.,, E

zekre a kérdésékre a készülő koncepció választ adhat, ám még akkor is n^gy kérdés, hogy az MKDM és az MPP vezető szervei milyen álláspontra helyezkednek, jut-é még idő tárgyalásokra, életképes szövetség kimunkálására. SZILVÁSSY JÓZSEF FRICSKA J Maticasirámok A Matica slovenská vezetőségének hétvégi tanácskozását rendhagyónak minősítette saját tudósításában Jerguš Ferko, a Mečiar-féle mozgalomhoz közel álló (vagy talán már tulajdonában levő) szlovák napilap főszerkesztő-helyettese. Igazán nem tudom, mitől volt ez a tanácskozás rendhagyó. Elolvastam, meghallgattam minden róla szóló tudósítást, de semmi újat sem mondtak nekem. Mert ugye, semmi meglepő sincs abban, hogy a Matica slovenskú tiltakozik az úgynevezett táblatön'ény elfogadása ellen, hogy nézete szerint Vladimír Mečiar „transzkripciós" koncepcióját kellene elfogadni (Dunaszerdahelyt Dunajszká Szíredénak írni). Senkit sem lephet meg az sem, hogy „a szlovák állami nyelv szuverenitására, és tisztaságára" hivutkozvá elutasítják az előkészületben levő anyakönyvi törvény tervezetét, hiszen mindig is ellenezték, hogy a nők „óvatlanul" jelenjenek meg a nyilvánosság előtt. Apropó, éppen a minap egy ilyen „ovázdsban" szenvedő újságíró titulálta a címlapon Ru Paul transzvesztita manökent Paulovának. Lehet, hogy nagyon megtetszett neki, de sajnálatos módon a manöken egyelőre elégedett azzal, hogy férfinak született, nőies idomokkal rendelkezik, és nem igazán tart számot arra, hogy „ovazzák ". A fent említetteknél is meglepőbb volt viszont az, hogy miután a Matica slovenská elkeseredve konstatálta a tényt, hogy a Csemctdoknak nagyobb a létszáma, mint a Maticának, gyorsan határozatot hoztak arról, hogy Dunaszerdahelyen még az idén sürgősen létrehozzák a Matica székházát. Nos, úgy néz ki, hogy a mi mostoha szlovák Maticánk újabb öngólt akar rúgni: nem tudja azt, hogy Árvában, Liptóban, Turóchan sokkal jobban igénylik magyerellenes „heroikus küzdelmeiket", mint ott, ahol a szlovákok és a magyarok együtt élnek. Mindenképpen elgondolkodtató viszont, miért gondolják egyesek, hogy éppen a Matica slovenská dunaszerdahelyi székházával érhetné utol a Csemaclokot. FEKETE MARIAN Szakmai és anyagi haszon A gazdasági minisztérium hatáskörébe számos szakmunkásképző irányítása tartozik. A nehéz gazdasági helyzetben, amikor az iskolákra egyre kevesebb pénz jut, s amikor a végzős növendékek számára sem könnyű állást találni, született az ötlet: kiállítást és vásárt lehetne szervezni az ország valamennyi szakmunkásképzője legjobb diákjainak alkotásaiból. Tavaly Trencsénben először tartották meg az Učeň '93 elnevezésű rendezvényt, melyen 143 kiállító vett részt, a négy nap alatt 50 000 látogató tekintette meg az ügyes kezű diákok termékeit, s mintegy 8,4 millió korona értékben vásároltak is a kiállított tárgyakból. Különösen kedvező visszhangra talált e kezdeményezés a kis- és középvállakozók körében, hiszen számos olyan kis szériában is előállítható hasznos és olcsó termék került ki a diákok keze alól, amit a későbbiekben kereskedelmi céllal is gyártani lehet. „Az Učeň kiállítás és vásár szerepe kettős - állapítja meg a szakmunkásképzők tám'ogatásárá létrehozott alapítvány elnöke, Ľuboš Chochlík - ,a tanulók saját maguk tapasztalhatják. hogy a kezük alól kikerülő- termékek/kelendőek, ami ösztönzőleg hat rájuk.. Á. vásárfoan elkelt árukért befolyó pénzt pedig a szakmunkásképzőket és közvetve a diákokat gazdagítja." Az idén is megrendezik az Učeň '94-et, amely holnap kezdődik, és május 21 -ig tart. Ismét Trencsén ad otthont, éspedig 4000 négyzetméternyi kiállítási területen, a rendezvénynek.