Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-03 / 101. szám, kedd

6 SZÜLŐFÖLD 1994. MÁJUS 3. Síd Savanyűvíz-sztori Négy éve, vagy talán már több is annál, hogy egy forró nyári délutánon kiszáradt torokkal beállítottam a sídi Búsbivalyba. - vagyis kocsmába —, szóval bementem és kértem két deci ásványvizet. A kocsmáros - elárulhatom, nem kis felháborodásomra - egyszerűen a csapból töltötte tele a poharat. Nem tettem csípős megjegyzést, azt gondoltam tréfál, mivel férji létemre vizet iszom és nem sört, de az. első korty után ugyancsak meglepődtem. A poharamban ugyanis nem egyszerű víz volt. hanem savanyúvíz, vagy ahogyan arrafelé nevezik, csevice. Hozzáteszem, fizetnem sem kellett, mert a kocsmáros szerint Síden a csevicéért senki nem fizet. Tőre kútja Nem számoltam meg mennyi, de jónéhány csevicekút van a faluban, ezek közül mégis leglátogatottabb a Tőre-kút.. Úgy hallottam, azért nevezik így, mert valamikor a Tőre család birtokán ásták. Erre a kútra jár a fél falu, s a Sídre tévedő idegen is legtöbbször ennél a kútnál oltja szomját (az egykori Búsbivalyban tiszta víz folyik már a csapból csevice helyett). Április közepén szokatlan változásra hívták fél figyelmemet a falu lakosai. Megkértek, látogassak el a kúthoz. És mit láttam? A bejáratot kapuval zárták el, - Önálló régiót szeretnénk, mert többségben magyarok élünk itt, s számunkra csak így oldható meg a kétnyelvűség az állami hivatalokban. Jelenleg a Tőketerebesi járásban 45 százalékban élnek magyarok, de a járási hivatalok betöltésében ez nem tükröződik. S meggyőződésem, hogy bármilyen demokrácia lesz is az országban, nekünk ezt a jogot más területi egységben nem fogják tudni biztosítani. Mert sem Tőketerebesen, sem Kassán nincs annyi magyar ajkú és olyan felkészültségű ember, aki képes lenne ezt a munkát két nyelven végezni. Ezzel szemben a mi vidékünkön, állítom, az emberek kilencven százaléka magyarul és szlovákul egyaránt jól beszél. Mi szavatolni tudjuk, hogy szlovák polgártársaink a hivatalban • szlovákul intézzék ügyeiket. Nem kényszerítjük őket arra, hogy akár egy szót is kimondjanak magyarul. De rajta egy figyelmeztetés lóg, amely szerint idegenek csak literenként két koronáért kaphatnak vizet. Persze, mint ahogy az más esetekben is lenni szokott, a lakosság véleménye az intézkedéssel kapcsolatban megoszlik: néhányan rosszalják a pénzszedést, mondván, azok, akik a füleki savanyúvízhez szoktak, most Sídre járnak innivalóért. mert az ottani kutat javítják. A másik tábor helyénvalónak tartja a díjszedést, mert tanúsítják, hogy a füugyanakkor azt is biztosítani tudjuk, hogy az itt élő magyarok ugyanígy az elejétől a végéig magyarul intézhessék ügyeiket. Én ilyen területi egységben látom a megoldást. Nekem ne akarja majd megszabni a területi önkormányzat, hogy itt, Királyhelmecen milyen iskolát .nyissunk, magyart-e vagy szlovákot. Erről döntsünk mi magunk. Mert sajnos; negyven év tapasztalata, hogy minket mindig kihagytak a döntésekből. Úgy határoztak például, hogy bútorgyárat építenek nálunk, ami értelmetlen dolog, hiszen mezőgazdasági terület vagyunk. Inkább gyümölcs- és zöldségfeldolgozót vagy húsipari üzemet kellett volna ide telepíteni. Ha akkoriban lett volna beleszólási lehetősége a régiónak, biztosan nem születnek ilyen értelmetlen döntések. A Bodrogköz és az Ung-vidék, Kelet-Szlovákia csücskében, az ott élő lekiek pénzért árulták a sídi csevicét. De nem is ez lenne a legnagyobb baj, hanem az, hogy egyszerre hatvan műanyag flakonnal jönnek, s a sídieknek fél órákat kell várakozniuk. Faköpű a fenekén Nem akarom megkérdőjelezni az önkormányzat döntésének helyességét, ha a testület így látta jónak, bizonyára megvan rá az oka, arra azonban kíváncsi lettem, vajon mennyi pénz magyarság szigete. Szántunkra a jövő az'együttműködésben van. Abban, ha ez a közös tájegység lehetőséget kap az önálló közigazgatásra, az önálló életre. Mert én meg vagyok győződve arról, hogy képesek vagyunk önállóan is megélni. Nem engedhetjük meg, hogy olyan közigazgatási egységhez csatoljanak, amelyben nagy mértékben kisebbségbe kerülnénk. Saját sorsunkról magunk szeretnénk dönteni. Azt akarjuk, hogy az itt létrehozott értékek utáni adó nálunk maradjon, hogy a területfejlesztési kérdésekben mi magunk dönthessünk. Igaz, vannak olyan nézetek is, hogy önállóan képtelenek lennénk magunkat fenntartani. Nem kapnánk támogatást, és a területet nem tudnánk fejleszteni. Én ezzel a nézettel nem értek egyet. Szerintem, ha itt valóban demokrácia lesz, és bevezetik a hármas adóztatási rendszert, akkor nem lehetnek problémák. Nagykapos környékén különösen nem, hiszen ott olyan nyereséges üzemek vannak, mint a Tranzitgázvezeték állomása, a vajáni hőerőmű, valamint a Slovnaft olajfeldolgozó, és gyűlhet össze naponta. De mivel éppen delet harangoztak, nem a hivatalba mentem. Tettem egy kitérőt. - Tóni bácsié volt a kút - mondta az egyik nyilatkozó és mivel útba is igazított, felkerestem a Tőre családot. - Nem az édesapámé, hanem az édesapám testvéréé, Józsefé volt a birtok, amelyen a kutat ásták - igazított ki az idős ember -, de a mi kertünk is a kút széléhez ért. Emlékszem, hogy a magyarok alatt rövid időre bekerítette a nagybácsim, mert palackozta a csevicét. De hamar abbamaradt a vállalkozása, mert olyan erős a víz, hogy szétrepeszti az üvegeket. Tudom, kivizsgáltatta egy budapesti mérnökkel, aki igyekezett őt lebeszélni a palackozóról, és javasolta, hogy inkább építsen fürdőt, mért olyan nyomása van a víznek, hogy vezetéken akár ötven méter magasba is felszökik. Nem tudott mit kezdeni vele, az a víz még a vasbetont is megeszi. A harmincas években faköpűt tettek le a fenekére, azóta nem tudom mi lett vele. Legyen a pénz a nyugdíjasoké Aznap mellém szegődött a szerencse, Síd polgármesterével, Atlasz Bé Iával is sikerült beszélnem. - Nagyon kevés pénz gyűlik össze - mondta. Mi tulajdonképpen nem akarunk kereskedni a vízzel. Azért zártuk le a kutat. mert a helyi lakosság részéről rengeteg panasz érkezett az idegenekre. Az így befolyt összeg egyharmadát az az. illető kapja, aki felügyel a kútra, a többi pénzt a helyi nyugdíjasklubnak adjuk. De még egyszer hangsúlyozom, célunk az, hogy minél kevesebb idegen látogasson a kúthoz. FARKAS OTTÓ ezek adójának nagy része a régióban maradna. Királyhelmec környékén nincs ipar, mi valóban magunkra lennénk hagyatva, de én hiszem, ha lehetőséget kapnánk, talpra tudnánk állni. • Ha országos viszonylatban nézzük a területi felosztást, ci bodrogközi és Ung-vidéki régióból kialakítandó területi egység elég kicsi lenne. Milyen esélyt lát arra, hogy ezt az elképzelést a parlament elfogadja? - Őszintén szólva, a jelenlegi politikai helyzet és a szlovák politikusok többsége állásfoglalásának ismeretében nem nagyon bízhatunk abban, hogy elfogadják elképzelésünket. De ha ez a terület túl kicsinek tűnik, én olyan megoldást is javasolhatnék, hogy Szepsivel és vidékével közösen alakítsunk egy területi egységet. S ez a három terület ntár nem olyan kicsi. A területi önkormányzal elsősorban úgyis területfejlesztési kérdésekben döntene, és ebből a szempontból mindhárom területet azonos sajátosságok jellemzik. GAÁL LÁSZLÓ Nem kell a Vág menti régió A komáromi önkormányzat képviselő-testülete a közelmúltban úgy döntött, hogy a város ne csatlakozzon a Vág menti városok és falvak szövetségének létrehozásához. Pásztor Istvántól, Komárom polgármesterétől, a Csalóközi Régió elnökétől megkérdeztük, milyen kezdeményezésről van szó, s miért nem felel meg Komárom számára. -A pöstyéni önkormányzat kezdeményezéséről van szó Lényegében a falvak és városok ugyanolyan társulásáról, mint amilyen már van jónéhány ebben az országban. A jellemzője, hogy mindenkit összekötne a Vág völgyében. Egyrészt környezetvédelmi, másrészt gazdaságfejlesztési kérdésekkel foglalkozna. Tehát úgy működne, mint minden más regionális mozgalom. Én nem tartom szükségesnek, hogy csatlakozzunk hozzá, hiszen akkor el kellene döntenünk, melyik régióval akarjuk ügyeinket közösen intézni: a vágvölgyivel vagy a csallóközivel? A kezdeményezők a Vág Folyószabályozási Állami Vállalattal közösen dolgoznak a társulás létrehozásán, és terveikben a Vág szennyezettségéből adódó problémák megoldását, a Vág mente ökológiai és gazdasági fellendítését tűzték ki célul. Csakhogy, egy ilyen régió, amelybe például Érsekújvár, Gúta, Puchó, Pöstyén, Vágújhely. Nagyszombat, Vágbeszterce, Dubnica, Trencsén, Galánta és Zsolna tartozna, tulajdonképpen a Mečiarkormány általjavasolt észak-déli régióval lenne azonos. Ha mi,belemennénk egy ilyen kezdeményezésbe, mindjárt azt mondanák rólunk: no lám, hát ők is ezt akarják. Már a tagsági díj összegét is megállapították, s mi úgy járhatnánk, hogy ezt befizetjük, aztán a döntéseknél minden javaslatunkat könnyűszerrel leszavazhatják. Ha pedig olyan téma adódik, melyet velük közösen kellene megoldani, ez sem probléma. Hiszen a Csallóközi Régió alapszabályzata lehetővé teszi, hogy bármelyik más régióval együttműködjünk. (gaál) Almágy Egyedüli munkalehetőség Amíg a Balog és a Rima folyó vidékét a Gömörbe nyomuló ősi magyarság már korábban elfoglalta, addig a keskeny Gortva-völgyben csak később telepedett le. íla Bálint szerint ezen a vidéken Bást és Almágy volt a két legkorábbi település. Almágyot legelőször 1275-ben említik az oklevelek, ezekre az esztendőkre tehető a román stílusú katolikus templom építése is. A múltból visszatérve a mába: a falunak 815, zömében magyar nemzetiségű lakosa van. Almágyra tulajdonképpen mindaz vonatkozik, ami általában a dél-szlovákiai településeket jellemzi. Helyben alig akad más munkalehetőség, mint amit a szövetkezet kínál. Mindezek mellett a település üzlethálózata kielégítő, a faluban működik alapfokú oktatás (magyar nyelven), az útviszonyok aránylag jók, a központi vízvezetékkel vannak lokális problémák, a kanalizáció, amely 34 millióba kerülne, egy ideig nem valósulhat meg... A tavalyi költségvetésből még nagyobb akciókra is tellett. Ami az ez évi terveket illeti, sok minden vár még megvalósításra, de a pénzből valószínűleg kevésre futja. Amíg egy személyre tavaly több mint száz koronát kapoll a község az államkasszából, ez évben ez az összeg 44 koronára csökkent. Legfontosabbnak tartják a központi vízvezeték hiányzó ágának megépítését, valamint a temető körülkerítését. Amennyiben ezek után még mindig marad pénze a községi hivatalnak, a képviselő-testület eldönti majd, mire fordítsák azt. (farkas) á terv szép Milyen lesz a dobrai terminál építésének folytatása? Gyakori beszédtéma ma a Bodrogközben a Dobra község határában létesítendő „terminál", azaz az országúti és vasúti közlekedési csomópont. Elsősorban a munkanélküliek várnak tőle sokat. Ugyanakkor a vendéglátásban és árumozgatásban érdekelt vállalkozók is látnak benne fantáziát, lehetőséget. Annál is inkább, mert Dobra Királyhelmec és Tiszacsernő között van, néhány kilométerre a szlovák-ukrán, két kilométerre a szlovák-magyar államhatártól, és pár lépésre a Nyugat-, valamint Közép-Európa közötti árukereskedelem jelentős részét lebonyolító, Szlovákián áthaladó vasútvonal átrakóállornásától. A sokak által szárazföldi kikötőnek is nevezett tiszacsernői vasúti csomóponttól. A terminál tulajdonképpen a vasúti és országúti teherszállítás nemzetközi cserehelye lenne. Ide futnának be a Csapról, illetve Ázsiából odáig saját kerekeiken gördülő vagy széles nyomtávú vasúton érkező áruszállító tehergépkocsik, majd ott a szükséges vámellenőrzések után felhajtanának a Szlovákiába, illetve Szlovákián át más közép- vagy nyugateurópai országba tartó vonatszerelvényekre. Ugyanez történne fordított irányban is. Útjuk nagy részét vasúton tennék meg a kamionok, s így részben csökkennének az üzemanyagköltségeik, az országutakon pedig kisebb lenne a kamionforgalom. Ez utóbbiból eredően csökkenne a környezetszennyezés, az útburkolatok élettartama pedig meghosszabbodna. Fontos bázisa lehetne Dobra az AGTC európai közlekedési hálózatnak, fontos kereskedelmi központja a Kárpátok Eurórégiónak is, főleg ha a Bodrogközben megnyílnak a már évek óta szorgalmazott szlovák-magyar, valamint szlovák-ukrán közúti határátkelők. Leendő fontos gazdasági szerepét nem vonja kétségbe Szlovákia kormánya sem. Sőt, az illetékes minisztériumok már hónapok óta komolyan foglalkoznak a terv megvalósításának kérdéseivel. A királyhelmeci körzeti hivatal fejlesztési osztályán ez év elején úgy tudták, s erről írásos dokumentumaik is vannak, hogy a közlekedési minisztérium, a Szlovák Vasutak, az Eurotrans Rt. és a regionális államigazgatási szervek, valamint az önkormányzatok közös irányításával történő beruházás 570 millió koronába kerül majd. Az idei költségvetési terv erre a célra 4 millió koronával számol, úgy, hogy abból 15 milliót a közlekedési minisztérium biztosít, 15 milliót a vasút ad, a még mindig hiányzó összeget pedig a többi érdekelt fél garantálja. Ebből a pénzösszegből rendbe tennék a szlovák

rukrán országhatár és Dobra közötti közutat, valamint a dobrai vasúti rakodó térségében elvégeznék a folyamatos üzemeléshez szükséges alapépítkezéseket, átalakításokat. A minap Szakszón Géza helyi polgármesternél érdeklődtünk a munkák felől. Egy kicsit lehangoltan jegyezte meg, hogy a helyiek körében kedvező visszhangra talált terv gyakorlati megvalósítása a vártnál lassabban indul. - Csak akkor hiszem el, hogy belátható időn belül lesz valami a szép tervből, ha már megindul az építkezés. Az előzetes ütemterv szerint májusban kellene elkezdeni, de úgy látom, lesz egy kis csúszás. Tudniillik, a lelkek felvásárlása, a tulajdon jogi viszonyok rendezése késik - mondta. Szakszón Géza arról is tájékoztatott, hogy a létesítendő vasúti-országúti csomópont tervezői szerint jobb lenne, ha e térségben nem Perbenyík és Lácacséke között nyitnának szlovák-magyar határátkelőt, hanem néhány kilométerrel keletebbre, Dobra és Dámóc között. Így mentesítenék Királyhelmecet és Perbenyíket a terminál üzembehelyezése után várhatóan megnövekedő nemzetközi tehergépkocsiforgalomtól. S ez sem elhanyagolható tény. A tervek érdekesek, ígéretesek. Milyen lesz* a folytatás? (gazdag) Királyhelmec polgármestere: Ne más mondja meg, mire van szükségünk Áz ország új területi-közigazgatási felosztása szempontjából milyen területi egységben tudná elképzelni a Bodrogközi Régiót ? tettük fel a kérdést Pásztor Istvánnak, Királyhelmec polgármesterének, a Bodrogközi Régió elnökének.