Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-14 / 111. szám, szombat

1994. MÁJUS 14. •ÓJSZÖERDEKESSÉG Fejvadászok titkos utakon Az ugandai fogolyszabadítást végrehajtó izraeli kommandósokról vagy a teheráni akcióval felsülő amerikai „Delia" osztagról már régebben tudomást szerzett a nemzetközi közvélemény. A szovjet „Lobogó" nevű különleges alakulatról csak a minap, feloszlása után szivárogtak ki értesülések. Alighanem ez volt a világ legtitkosabb „fejvadász" alakulata. A PGU, a szovjet Állambiztonsági Bizottság I. számú Hírszerzési Főcsoportfőnökségének vezetői a 70-es évek vége felé kezdtek foglalkozni a gondolattal, hogy létre kellene hozni egy olyan szupertitkos diverzáns alakulatot, amely a háború kirobbanásának pillanatában az Egyesült Államok és Nyugat-Európa városaiban megrohanja a katonai vezetési pontokat, hírközlési központokat, repülőtereket, fegyverraktárakat, megvédelmezi a szovjet képviseleteket. Véglegesen egy 1981. augusztus 19-én kelt Politbüro-hálózat nyomán alakult meg a Vimpel névre hallgató szupertitkos diverzáns egység, amelyet a KGB Hírszerzési Főcsoportfőnökségének rendeltek alá. Élesben Az egység jövendő tagjait a testnevelési és az idegen nyelvi főiskolák, légideszantos tiszti iskolák, hírszerző tanintézetek végzős hallgatóiból toborozták. Húsz jelöltből végül is átlagosan egy vált be. Számos „ vimpelesnek " két diplomája is volt. Ám előképzettségüktől függetlenül még további, félegy éves elméleti és fizikai kiképzésben részesítették, majd „élesben" is bevetették őket. 1979-ben a Vimpel elődjének a tagjai foglalták el Kabulban néhány perc alatt Hajizullah Amin elnök gondosan őrzött fellegvárát. Amikor behatoltak a palotába, azt már úgy ismerték, mint a tenyerüket. Gyakorlaton Csakhogy a Vimpel különlegesen kiképzett tagjai külföldi országok más katonai és polgári objektumait is végigostromolták már - maketten. Az osztagnál emellett az volt az elv, hogy az X. napon elfoglalandó objektumot és az odavezető utakat nemcsak makettről, képről, filmvászonról kell ismerni, hanem személyesen is. A nyugat-európai kémelháríló szervek a nyolcvanas években már gyanakodtak arra, hogy a Szovtranszavto nevű szovjet kamionos vállalat gépkocsijainak vezetőfülkéjében éppen ilyen „helyszíni bejárási" végző diverzánsok ülnek. Valószínűleg nem sokat tévedtek... A PGU különleges fejvadászai nemcsak a lőtéren ropogtatták fegyvereiket, hanem a nicaraguai, kambodzsai, angolai, mozambiki dzsungelekben működő partizánosztagokban is, ahova „természeli gyakorlatra " jártak.. A Vimpel fegyverzetének egy része a külföldi „kollégáktól" származott, tagjai tőlük „kölcsönözték ki". Golyóálló sisakjaikat például szovjet hírszerzők szerezték meg Svájcban. Különleges hangtompítós géppisztolyukat, víz alatti lőfegyverüket viszont szovjet kutatóintézetekben kísérletezték ki és állították elő. Fiúk a téren A hidegháború alkonyán, a '80-as és a '90-es évek fordulóján a Vimpell a terrorizmus, a kábítószer-csempészés elleni küzdelemre, lúszkiszabadításra képezték át. 1991-ben egy gyakorlát során 7 másodperc alatt foglalták el a kalinyini atomerőmű központi írányítópultját. Az épületet szuperkönnyű, motoros, deltaszárnyú gépekkel közelítették meg (ennek során néhány méternyire repültek el a másfél megawattos magasfeszültségű vezeték mellett) és 15 méteres magasságból ugrottak le az épület tetejére. Egy esztendővel később Murmanszkban a Szihir nevű atomjégtörőt vették birtokukba a helikopteren érkező „vimpelesek", miközben még az akciót irányító parancsnokuk sem vette észre, hogy az alakulat könnyűbúvárai egyidejűleg felmásztak a hajóra. 1992-ben a Vimpel tíz tagja fegyverzett le a moszkvai Komszomolszkaja téren egy 14 tagú, jól felfegyverzett bandát, amelytől I millió hamis dollárt koboztak el. A következő évben a különleges egység tagjai akadályozták meg radioaktív anyagok kicsempészését egy Jekatyerinburg közeli üzemből. Máig is ők őrzik az orosz nagykövetséget a polgárháborús Tádzsikisztán fővárosában. „Lázadás" A hatalmon lévők (vagy arra törekvők) több ízben próbálták meg saját politikai céljaikra igénybe venni a Vimpelt. Az 1991 augusztusi puccs idején - az Alfa nevű, különleges alakulat tagjaival együtt - ennek az egységnek kellett volna elfoglalnia az akkor Jelcin erődjéül szolgáló moszkvai Fehér Házat. A tavaly őszi moszkvai harcok során ismét a Fehér Házat kellett volna megostromolniuk, de ekkor már a Jelcin vezette erők nevében. A Vimpelt azonban nem äzért hozták létre, hogy hazai hatalmi harcok részese legyen, s erre nem is volt kapható. Egyébként utolsó parancsnokuk, Geraszimov tábornok Ruckoj évfolyamtársa volt a tiszti iskolán, és Afganisztánban is együtt harcolt vele. Nem is volt hajlandó fegyvert fogni rá. A történtek után az egységei át akarták adni a belügyminisztériumnak. A Vimpel tagjai erre „fellázadtak". Az egység több száz tagjából csak ötvenen igazoltak át a rendőrséghez. A többiek leszerelésüket kérték, vagy a hírszerzésnél, az elhárításnál, a polgári védelemnél, illetve a magánszektorokban helyezkedtek el. S csak miután a különleges diverzáns egység megszűnt létezni, fedték fel egyes korábbi titkait a sajtónak magukat megnevezni máig sem kívánó tisztjei. (Mai nap) Szépségkirálynőből tévésztár Tulajdonképpen nem a zsűri véleményének, hanem a közönség szavazatainak köszönhetően lett szépségkirálynő. De ennek már négy éve, s nem nagyon foglalkozik a dologgal. Most egy más műfajban igyekszik elnyerni a közönség kegyeit: Geszler Dorottya lassan-lassan tévésztár lesz. Igazán tavaly vált népszerűvé a Játék határok nélkül című európai műsorban nyújtott teljesítményével. Mert nemcsak szép volt, kedves, ráadásul jó riporter, hanem ügyes is, hiszen részt veti a küzdelemben - ahogy azt a derűs játék szabályai megkövetelik. Sok néző ekkor kapcsolt: hiszen már látta őt ilyen-olyan szórakoztató vagy éppen környezetvédelmi műsor vezetőjeként. És ettől kezdve jobban figyeltek rá persze, nemcsak a nézők. Az. elmúlt báli szezonban ő volt Budapesten a legfelkapottabb sztár, a legszívesebben látott háziasszony, műsorvezető. Gyakrabban jelent meg a képernyőn is, a táncdalfesztiválon pedig esetenként ő volt a főszereplő: az ő frizurájáról, ruhakölteményciről legalább annyit beszéltek az emberek, mint a dalokról. Sokáig nem tudla eldönteni, orvos legyen-e vagy színésznő. Mivel szerelte a zenét és a táncot, szülei beíratták a balettintézetbe, amelyet el is végzett. Főiskolás volt, amikor megnyerte a szépségversenyt, dc nem engedett a csábításnak, az ideig-óráig tartó csillogás helyett a diploma megszerzését választotta. Ma már biztos benne: helyesen döntött. Tisztában van azzal is, hogy a népszerűség, amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is szállhat. Ezért igyekszik minél több felkérést elvállalni most, amikor felkapott. Bár aggodalmai, úgy tűnik, feleslegesek. Hiszen szép, tehetséges, fiatal. Alig két hete ünnepelte 24. születésnapját. Itáliai sikertörténet Berlusconi a szépet és a luxust szereti nak, akik el sem tudják képzelni, hogyan lehel annyi pénzt csinálni, mint amennyi Berlusconinak van. Példának okáért olyan bugyuta kis történeteket kell gyártani, mint amilyen a Magyar Televízió első csatornáján hol hétfőn, hol kedden jelentkező Kadétok és kollégisták című szórakoztatónak szánt, könnyen feledhető sorozat. A producere az a Silvio Berlusconi, aki a héten Itália kormányfője lett. (zsu) Az elmúlt hetekben talán senkiről sem írl annyit az olasz és a világsajtó, mint Silvio Berlusconiról. S nem csupán politikai céljairól. A választásokon győztes itáliai jobboldal egyik vezére, a sajtócézár és üzletember - 40 ezer alkalmazottja van! „kénytelen" volt családját is bemulatni a közvéleménynek. pedig ettől mindig nagyon ódzkodott. Elsőként a Paris Match munkatársának sikerüli bejutnia a Milánó melletti Arcoréban található otthonába, a Villa San Malinóba, ahol az „utolsó condottiere" - ahogyan a sajtó újabban szívesen nevezi - lakik. A kilencvenes évek sikeremberét Berlusconi testesíti meg. Hihetetlen, mesés luxus közepette él. A fényűzés iránti hajlamát kétségkívül táplálja az a meggyőződése, hogy a századvég azoké, akik a kockázatra építenek. S ő ilyen. Vidéki háza nagyúri, szupertechnikával felszerelt otthon, amelyben a ház ura belső uszodájából figyelheti a szalonban felállított tévémonitorok sorát. így sportolás közben is ellenőrizheti a tulajdonát képező Canal 5 adásait. Az idő pénz, okosan kell kihasználni... A XVIII. századi arcorei „Palazzo Berlusconi" nemrég még a Casaii márkik tulajdonában volt. A pénzmágnás napjainkra viszont már a szomszédos birtokol is megvette, amely egykor a középkori Milánó urainak, a Visconti hercegeknek egyik kastélya volt. A Casati-féle palotában dolgozik és él Berlusconi, a Visconti-birtokon pedig gyönyörű második felesége és három gyermeke. Á munkál és a családi életet ugyanis lehetőleg nem keveri össze. Itália újdonsült First Eadyje mindössze 38 éves, vagyis kereken 20 évvel fiatalabb férjénél, akinek - legyünk kicsit rosszmájúak! - legvonzóbb tulajdonsága, hogy dúsgazdag. A love story 1980-ban kezdődött, amikor Berlusconi már híres és gazdag voll. Barátaival ment színházba, ott akadt meg a szeme a szép színésznőn, aki Miriam Bartolini néven játszott. Az előadás végén nyomban öltözőjébe sietett, és bemutatkozott Veronicának. Romantikus nagy szerelem kezdődött közöttük, amit az sem akadályozott, hogy Berlusconi nős volt, két gyermek apja. Az akkor 40 éves Carla Elvira, Marina és Pier Silvio mamája ebbe nem egykönnyen törődött bele, a válás hosszadalmas és keserves volt. Ezért történhetett meg, hogy Silvio és Veronica mindhárom gyermeke még házasságkötésük előtt született. Az első, Barbara 1984-ben, s keresztapja nem más volt, mint Bettina Craxi, az. örök jó barát. 1986-ban jött a világra Eleonora, s ebben az évben mutatkozott Silvio és Veronica először együtt a nyilvánosság előtt, mégpedig a Milanói Scalában. Két év múlva menetrendszerűen jötl az újabb gyermek, czútlal egy kisfiú, Luigi. A Nagy Nap 1990. december 15. volt: Berlusconi ekkor vezette oltár elé Veronicát, három gyermeke anyját. Az esküvői tanúk: Bettino Craxi és felesége. S végül egy kis adalék a sikertörténethez azok- Berlusconi és sztárszépségű felesége Finnország Mi kerül a szemétbe? A takarékosságukról híres finnek házainak környékén éhen pusztulnának a guberálók, mivel itt csak az kerül a szemétbe, ami már valóban nem jó semmire sem. Ám ez is csak azokra a dolgokra igaz, amelyek nem égethetők, nem használhatók fel a későbbiekben valamiféle barkácsoláshoz, és a komposztra dobva sem alakulnak ál termőfölddé. Az üveg-, a műanyag és a fémhulladék jellemzi tehát leginkább a finn szemetesládákat. A szelektív hulladékgyűjtésnek köszönhetően pedig a különféle anyagok különféle gyűjtőládákban végzik. Az utcán pedig egyáltalán nem látni semmiféle szemetet, cigarettacsikket vagy egyéb hulladékot. Még mielőtt bárki azt hinné, hogy a finnek otthonaiban, lakásaiban halmokban állnak azok a dolgok, amelyektől mi könnyen megszabadulunk, téved. Mivel szinte minden családnak van hétvégi háza, amihez természetesen szauna is tartozik, a szaunakályhában vagy a régimódi tűzhelyben, kályhában égetik el az odavaló hulladékot. Ha nincs a családban ügyes kezű barkácsoló, akad a városban olyan kereskedő, aki átveszi az elromlott gépeket, alkatrészeket. Mivel a használt háztartási gépeknek jóformán semmi értékük nincs, azok is ezekhez a kereskedőkhöz, kerülnek. Itt, miután újravarázsolták őket, előbb-utóbb gazdára lelnek - ha másként nem, segélyszállítmányok részeiként kerülnék ki valamely távoli országba. Fantasztikus, hogy mennyire nagy becsben vannak mindazok a régi eszközök, amelyeket mi oly könnyedén cserélünk ki a technika legújabb vívmányaira. Mivel a finn szorgos, dolgos nép, inkább tovább vesződik a munkájával, de a világért sem válna meg attól, ami még használható. Noha bizonyára akadnak olyanok is, akik épp a legmodernebb dolgokat szeretik maguk körül, ez nem általános jelenség. A parasztember, a természettel együtt élő favágó józan gondolkodása tükröződik mindenben: meg kell becsülni azokat a szerszámokat, amelyekkel a kenyerünket keressük. Ezért mindent gondosan karbantartanak, különösen a sötét, hosszú téli időszak folyamán. Ez a mentalitás tükröződik egyébként többek között az autóikon is; noha ez annak is köszönhető, hogy a finn kormány igen magas, 100 százalék körüli luxusadóval sújtja mindazokat, akik autót hoznak be. Manapság már ugyan kevesebb régi típusú autó fut az utakon, mert az ország a gazdasági fellendülés korszakát élvezte az. elmúll évtizedben, főleg az idősebb lakosoknak nem volt szívük megválni a régi négykerekűektől, így mostanság igencsak vegyes képet nyújt a kocsiállomány. A képhez hozzátartozik az is, hogy nem a szerzés vágya, hanem a praktikum hajtja a finneket, amikor valami tartós fogyasztási cikket vásárolnak. Még mindig él bennük ugyanis a félelem attól, hogy igen könnyen az enyészet áldozatává válhat mindaz, amiért oly sokat dolgoztak: noha a városiak zöme kőházakban lakik, a finnek félnek a tűztől, attól, hogy megsemmisülnek értékeik. (Ma-Ne) GÖRFÖL ZSUZSA