Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-12 / 109. szám, csütörtök

1994. MÁJUS 12. ÚJ SZÓ KULTÚRA 7 Központilag nem lehet dönteni Beszélgetés Szigeti Lászlóval, a párkányi gimnázium igazgatójával • Az önök iskolája közös igazgatás alatt álló szlovák és magyar tagozatú gimnázium. Hány diák jelentkezeti az. idén ? - Összesen 74 diák, ebből 50 magyar és 24 szlovák nemzetiségű. • Ez. az arány megfelel az illeni lakosság nemzetiségi összetételének? - Nem-felel meg. Párkányban a lakosság 23 százaléka szlovák, 74 százaléka magyar nemzetiségű, a régióban még ennél is magasabb a magyar lakosság részaránya. Sajnos, nagyon sok magyar nemzetiségű gyereket íratnak szlovák iskolába. A mi gimnáziumunk szlovák tagozatán is a diákok vagy 30 százaléka magyar nemzetiségű. 0 Hány osztályt nyitnak a magyar gimnáziumban ? - Egyel. 0 Az ötven magyar jelentkezőből nem fúlná kél osztályra? - Futná. Hogy .mégsem lesz két osztály, ez nem a mi hibánk, ez a felsőbb szervek döntése, konkrétan a pozsonyi VII. Kerületi Tanügyi Igazgatóságé. Gimnáziumunk 1989 előtt is kétnyelvű volt, és évenként váltakoztak az osztályok. Egyik évben két szlovák és egy magyar osztály indult, a következő évben pedig fordítva. Tehát a valós igényeket mellőzve, eleve meg volt szabva, mikor milyen osztályok nyílhatnak. Amikor 1990ben átvettem az iskola igazgatását, harcoltam azért, hogy a valós igényeknek megfelelően indítsunk osztályokat. Mostanáig ez sikerült is, minden évben két magyar és két szlovák osztály nyílt, a szükséges létszám is megvolt, nem voll probléma. A nehézségek akkor kezdődtek, amikor tavaly elhatároztuk, hogy nyolcosztályos gimnáziumot nyitunk mindkét tagozaton. Ügy terveztük, hogy kétkét osztályt indítunk a négyéves gimnáziumon és egy-egy osztályt a nyolcéves gimnáziumon. Sajnos, a tanügyi igazgatóság csak négy osztályt engedélyezett. Tavaly mégis két osztályt nyitottunk a magyar négyéves gimnáziumon. Ez tulajdonképpen a szlovák gimnázium rovására történi, oda ugyanis kevés diák jelentkezett. Az idei évre öt osztály nyitására kértem engedélyi, mert úgy éreztük, a négyéves gimnáziumon két magyar osztályra lesz szükség. Márciusban 54 jelentkezőnk volt, s a sokévi tapasztalat azt mutatja, hogy a felvételik első fordulója után még 10-12 tanuló jelentkezik, olyanok, akikel máshová nem vettek fel. Összehívtam az iskolatanácsot, a szülői munkaközösséget, beszéltem a városi képviselő-testület tagjaival, mindnyájan támogatták az öt osztály indítását, s ezt írásba is adták. Kérvényünket a tanügyi igazgatóság ismét elutasította. 0 Ezt írásba is adták? - Nem, én csak telefonon érdeklődtem, akkor mondták, hogy csupán négy osztályt indíthatunk. • Akkor talán, írásos tiltás híján, be is lehetne indítani azt a párhuzamos magyar osztályt. - Az igazság az, hogy a jelenlegi feltételek mellett ez nehezen menne. Most ugyanis, gazdasági okokra hivatkozva — amelyek valóban léteznek - azt kívánják, hogy az osztályokat 34 fős létszámra töltsük fel. 0 De ez vegyesen lakott terület, ahol elegendő a 12 fős osztálylétszám. - Ez az előírás, de a felsőbb szervek részéről megkövetelt gyakorlat egészen más. 0 És nem lehet fellebbezni? - Többször jártam a pozsonyi tanügyi hivatalban, Csáky Pál képviselő úr közbenjárására fogadoll Zuberec úr, az alap- és középiskolák minisztériumi osztályának vezetője is. Sajnos, a válasz mindig negatív volt. A legideálisabb a 24-26 fős osztálylétszám lenne, ez azonban gazdasági okokból manapság elképzelhetetlen. Ha ebből a létszámból indulunk ki, indíthatnánk két osztályt, már csak azért is, mivel, mint mondtam, utólag is van még jópár jelentkező. Ha azonban a 34 diákot vesszük alapul, valóban csak egy osztályt nyithatunk. 0 Hová mehetnek azok a gyerekek, akiket nem vettek fel a gimnáziumba? - Egy tanuló a Zselizi gimnáziumba ment, három pedig a helyi szaktanintézetbe. Mivel az előírások lehetővé teszik, hogy még négy tanulót felvegyünk a harmincnégyhez, összesen 38 diákunk lesz. az első osztályban. Az ötven felvételizőből kilenc nem felelt meg, így tehát a 38 fős osztálylétszám mellett háromra csökken azok száma, akiket nem tudunk elhelyezni. 0 Számomra elképzelhetetlen, hogyan lehet harmincnyolc gyereket egy osztályban tanítani? Ez.t mindenképpen az oktatás színvonala sínyli meg. Meddig lehet ezt csinálni, örökké gazdasági okokra hivatkozva? -Addig, amíg nem valósul meg az oktatási autonómia, amikor is helyi szinten az önkormányzatok dönthetnek arról, hány osztályt nyithatnak az iskolák. Ezt ugyanis központilag eldönteni nem lehet. VOJTEK KATALIN Színe és visszája Revolverrel misézik egy pap. F,gy brazíliai pap nemrég revolvert vett, és azzal felfegyverkezve indul misézni. Elmondta, hogy templomát tizenegyszer kirabolták, s megölték a segédlelkészt. Többek között elvittek egy orgonát és más kegytárgyakat is a templomból. A fegyverhasználatról a pap úgy vélekedik, hogy ha önvédelemből van rá szükség, akkor az nem bűn. * * * * A mozi védelmében. A kiváló filmeket műkinccsé nyilvánító felhívást tett közzé az Unesco a filmtörténet jövő évre eső századik évfordulójára készülve. A világszervezet felkérte a filmtársaságokat és a különféle kulturális intézményeket, hogy nyújtsanak segítséget filmtárak létrehozásához, az értékes filmalkotásók megmentéséhez, propagálásához és bemutatásához, nemkülönben a mozik csődbe jutásának megakadályozásához. A teendők összehangolására nemzetközi bizottság alakult, melynek tagjai között számítanak többek között Robert Altman, Ingmar Bergman, Akira Kuroszava és még több más jeles művész közreműködésével. * * * Összefogás a szfinxért.Tudósokból álló nemzetközi társaság alakult Oszakában, az egyiptomi nagy szfinx megmentésére. A Nílus menti Gizában található oroszlántestű, emberfejű műemlék szobor súlyos károsodásokat szenvedett a szél és a só hatására, s a tudóscsoport szeretne gátat vetni az eróziónak. A 4500 évvel ezelőtt emelt, húsz méter magas szfinx mészkőágyban feküdt évezredeken át, és csak a feje-emelkedett ki a földből. A múlt században sikerült a régészeknek kiásni a homokból, a páratlan műemlék azóta a környezeti ártalmaknak van kitéve. (k-s) Üzenet - a Szír-sivatagba Irakba repül a Ghýmes együttes, jelent meg a közelmúltban a rövid hír, lapunk hasábjain is. Nos, a zenekar azóta megjárta a nagy utat, éspedig szerencsésen, s talán mondani sem kell, hogy sok-sok élménnyel gazdagodva. Vezetőjük, Szarka Gyula készségesen vállalta, hogy megosztja velünk ezeket az élményeket, így az Ifjú Szivek pozsonyi székházában sort kerítettünk egy rövid beszélgetésre. Kezdjük talán azzal, hogy tulajdonképpen milyen rendezvényen vettelek részt - és miért éppen ti? - Nehéz pontosan megnevezni, ezért inkább valamit a tartalmáról: egyfajta művészeti fesztiválra kaptunk meghívást, amelynek célja a népek és nemzetek kultúrájának minél átfogóbb bemutatása volt. Egy teljes hétig tartott, színhelye stílszerűen egy feltárás alalt álló romváros, vagy ha úgy tetszik, múzeumváros volt, valahol a Szír-sivatag mélyén, több mint száz kilométerre minden településtől. S hogy miért éppen mi? Azért, mert bennünket hívtak meg. Szlovákiából az egyedüli résztvevőként... Milyen volt az utazás? A nagy távolságnak, az embargónak, meg ügy általában a közel-keleti viszonyoknak köszönhetően nyilván nem leányálom... - Hát annak csakugyan a legeslegutoljára lehetne nevezni. Hosszú és kimerítő volt, hiszen lássuk csak: indulás Bécsből délelőtt negyed tizenkettőkor, érkezés Isztambulba fél négykor, onnan többórás késéssel szintén repülőgéppel - Ammanba, érkezés éjjel fél háromkor... Valamikor délben jöttek értünk, kettő után indultunk tovább Bagdadba - autóbusszal. Ez kb. ezer kilométer, mellesleg fullasztó hőségben. Reggel kilencre vollunk ott - vagyis akárhogyan számoljuk, a harmadik nap reggelén. Bagdadra mennyi időtök jutott ? - Két teljes nap, és itt már azért más volt az egész. Egy kitűnő szállodában laktunk, becsavarogtuk a várost, megnéztük minden nevezetességét. Hát igen, Szaddam-kultusz az van, a Vezér óriási képei ott ékeskednek mindenütt, és úgy néz ki, hogy a nép tényleg isteníti őt! Mindezzel együtt az egyszerű iraki ember igen nyílt, kedves és őszinte, vendégszerelő. Egyáltalán: ott és onnan nézve egy kicsit másként fest ez az egész, dc inkább ne politizáljunk... ...hanem például zenéljünk. Részletezd egy kissé magát a fesztivált! - Azzal a nyilvánvaló céllal rendezték meg, hogy minél több nemzet és népcsoport adjon ízelítőt a kultúrájából. Ennek köszönhetően egy fantasztikusan sokszínű kavalkád volt, és csodálatos kulisszát szolgáltattak hozzá Hatra - így hívják a várost - évezredes falai, amelyeket nemrég ástak ki a sivatag homokja alól... A város feltárása egyébként korántsem ért véget, éppen ezért biztosra vehető, hogy ebből a fesztiválból itl, ebben a turistaparadicsomban hagyomány lesz. Ez volt különben az első évfolyama. Végig óriási érdeklődés kísérte, állandóan négyötezer ember szorongott az amfiteátrumban. A közel-keletiek - mentalitásuknál fogva - nagyon szeretik az ilyesmit, főleg, ha minél több benne a látványosság. Márpedig abban itt nem voll hiány. Például még Vívóbemutatók is voltak, természetesen eredeti kosztümökben, nemkülönben fergeteges sikert arattak az Oroszországból érkezeit tánccsoportok is. Na és a Ghýmes? - „Kötelező" válasznak tűnik, de tényleg így igaz: sikerünk volt! A legutóbbi, Üzenet című lemezünkről adtunk elő részleteket, s a keleti ritmusok, hangszerek és dallam hallatán a közönség többször is lelkesen közbetapsolt. Például: sokkal jobban „érezte" a Seregek közt ritmus- és dallamvilágát, mint általában az itthoni publikum, s a megnyújtott, szólókkal bőven telitűzdelt Üzenet c. zárószám is valósággal tűzbe hozta. Főleg a dobszóló... Ügy éreztük, éppen ebből a spontán zeneszeretetből „profitálunk", mert ott tényleg mindenki zenél, de legalábbis énekel. Mindenütt, mindig és valami egészen kiváló, veleszületett érzékkel. Túlzás nélkül mondhatni, hogy ez az életclemük. A végére...? - Mit is mondhatnék? A hazautazás hasonlóan viszontagságos volt, mint odafelé - legfeljebb azzal a különbséggel, hogy már hoztuk magunkkal az élményeket és az emlékekel is. Mindent mérlegre léve: szép élményeket és emlékeket... VAS GYULA Mindhárom irányban elindult... Az ötéves Fakó hangversenyéről Bár sok együttes születésénél bábáskodtam már, a Fakó születésénél nem voltam jelen. Amikor megismertem őket, már járni is tudtak, sőt a hangszerkezelést is elsajátították. Évtizedek óla figyelem a galántai gimnázium növendékeinek mindenfajta kulturális ténykedését. Valamikor a hetvenes évek elején az iskola hangszeres együttesének próbáján találkoztam először Józsa Mónikával, majd évekkel később a mai Ghýmes együttes több tagjával, és ugyancsak ebben az iskolában élték meg a közös zenélés első élményét a Fakó tagjai is. Öt év egy együttes életében sok is meg kevés is. Hosszú idő, ha mondjuk a Népes életéhez viszonyítjuk, amely csak nem egész két évet élt, és véletlenül szintén a Galánta melletti Hodyban működött. Rövid, ha a 39 éve létező Ifjú Szivekhez hasonlítjuk. Hosszú idő, ha a múltat, az öt év kemény munkáját vesszük alapul, s mindezt a komoly stúdium mellett. Rövid, ha a jövőre, az elkövetkező sikerekre gondolunk, mert ez a csapat nagyon becsületes munkát végzett eddig is. Minden előfeltételük megvan arra, hogy további babérokat arassanak népzenei hagyományunk őrzése és ápolása terén. Ez a rokonszenves fiatal csapat a jubileumi hangversenyén varázslatos, családias légkört teremtett. Úgy vettem észre, ötletért nem kelleti a szomszédba menniök. A műsorfüzetüktől kezdve - amelynek borítóján a fiúk gyermekkori fényképei láthatók - a műsor összeállításáig és a konferálásig, ahol az együttes minden tagja szerepet kapott, valamint a'közös szereplésre meghívott vendégekig minden azl mulatta, hogy nagyon tudatos és átgondolt terv szerint dolgoznak. Jó lenne, ha ez az ötletgazdagság a zenélésükben is minél gyakrabban érvényesülne. Itt-ott ugyan már megcsillant egy-két zenei invenció, de ez a csapat többre is képes. Elismerem, hogy a fiatalabb korosztály hozzá van szokva a hangosabb zenéhez, főleg akkor, ha az egy szabadtéri színpadon szólal meg. De népi hangszeres zenét egy jó akusztikájú teremben, mint a galántai művelődési központ nagyterme, kissé túlzás ennyire erősíteni. Indokolatlannak találom, elsősorban azért, mert ez az erősített zene torzult hangzást eredményez, másrészt pedig az állandó forte, fortissimo hangzás egy lényeges alapelemétől fosztja meg a zenét, éspedig a dinamikától. Azt hiszem, ezt ők is érezték, ezért iktatták műsorukba a gitárkíséretekkel előadott dalokat. Minden népzenét reprodukáló együttes - legyen az vokális vagy instrumentális - továbbfejlődése három irányban lehetséges. Az első a közeledés a népi együttesek műsora felé. Ez is lehet önálló zenekari szám, habár más műfajbeli produkciók kíséreteként született (lásd a műsoruk második számát, a Szatmári dallamokat). A másik továbbfejlődési irány a helyi örökség teljes elsajátítási után a távolabbi vidékek, majd végül a teljes nyelvterület népzenei hagyományainak reprodukálása. (Ilyen az írok, írok, mindig írok... tardoskeddi verbunk és dudanóták, valamint a Széki muzsika vagy a Lőrincrévi pontozó.) A harmadik irány a zeneszerzői többszólamúság, más szóval a népdalfeldolgozás vagy a népzenei fogantatású dalszerzés, zeneszerzés. (Ilyen sikeres próbálkozás A kis Jézus megszületett karácsonyi dal vagy a megzenésített Kányádi-vers.) Nos, a Fakó már mindhárom irányban elindult. Kívánom, hogy munkájukat további sikerek koronázzák. ÁG TIBOR