Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-14 / 85. szám, csütörtök

1994. ÁPRILIS 14. *ŰJS%Q< KALEIDOSZKÓP V

élemények a városok és falvak társulásának munkájáról Van, aki elismeri van, aki elmarasztalja A Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának április 8-9-én lezajlott 4. közgyűlésén megkérdeztünk néhány polgármestert, hogy a saját régiója szempontjából miképp értékeli a társulás munkáját. Pásztor István, Királyhelmec polgármestere, a Bodrogközi Régió elnöke: - Őszintén szölva vannak bizonyos kifogásaim a társulással szemben, s nem is nagyon szorgalmaztam a szövetség munkájába való bekapcsolódást. Ennek egyik oka az, hogy úgy látom, bizonyos politikai körök megpróbálták kihasználni a társulást, s volt, amikor a társulás belement ebbe a játékba, és kiszolgálta a hatalmat. Úgy látom, a szervezet nem tud igazán pártok feletti lenni, habár ezt hirdeti. Ezenkívül szerintem a társulás nem tudta igazából felvállalni az önkormányzatok érdekeit. Példaként megemlíteném: az elnökség azt hangoztatja, neki köszönhető, hogy az állami költségvetésből azt kaptuk, amit kaptunk, mert az eredeti verzió sokkal kedvezőtlenebb lett volna. Szerintem a jelenlegitől sokkal rosszabb nem lehetett, mert amennyit most kaptunk, ez is két vállra fekteti az önkormányzatokat. Az önkormányzati törvényre vonatkozóan sem tudtak kieszközölni változásokat sem a parlamentben, sem a kormányban. A kormány, ha nem sikerül megszereznie a városok és falvak társulását, akkor csak úgy néz rá, mint egy gittegyletre. A Čarnogurský-kormány többször leült velünk tárgyalni, de konkrét eredmények sosem születtek. Mečiarról tudni lehetett, hogy tőle. sem számíthattunk semmire, de a társulás elnöksége ezt nem volt hajlandó beismerni. Én érdemi és érdekvédelmi munkát várok a szervezettől. Teljes mértékben helytelennek tartom, hogy a társulás tanácsa elítélte a komáromi nagygyűlést anélkül, hogy ismerte volna céljait. Pedig éppen ellenkezőleg, a társulásnak, amennyiben érdekvédelmi szervezet, a régiók érdekeit is védenie kellene. Én radikálisabbnak, célratörőbbnek és demokratikusabbnak szeretném látni a társulást. Zachariás István, Szepsi polgármestere, a Kassa-vidéki Régió elnöke: - Az előző közgyűlés óta talán a legforróbb téma a területi elrendezés. A társulás elnöksége és tanácsa úgy véli, hogy nem a szervezet feladata kimondani, milyen határokkal, hány területet hozzanak létre. Én ezzel nem tudok teljesen egyetérteni. Szerintem a társulásnak vállalnia kellene valamilyen kezdeményezést. Legalább abban az értelemben, hogy a létező regionális szövetségeknek kellene a jövendőbeli területi elrendezés alapját képezniük, hiszen ezek természetes folyamatként jöttek létre. Teljes mértékben egyetértek viszont azzal a véleménnyel, hogy legelőször azt kell meghatározni, milyen hatásköröket vegyenek át a községek, és milyen törvényes garanciákat kapunk ezeknek a hatásköröknek a finanszírozására. Tisztázni kell a regionális önkormányzatok alapelveit, és azután alakítható majd ki az új rendezési elv. Ez az elképzelés nem mond ellent a komáromi nagygyűlés dokumentumainak sem. Merem állítani, hogy a komáromi dokumentumokban foglaltak nyolcvan-kilencven százaléka nagymértékben megegyezik a városok és falvak társulásának a véleményével. A társulás munkájával kapcsolatban én mindig elleneztem, hogy az országos szervezet elnökségében mi egyes problémák megoldásával foglalkozzunk. Szerintem koncepciózus dolgokat kell megoldanunk. Például ha valamilyen törvény meghozásával kapcsolatban veszély fenyegeti a községeket, akkor kell közbelépnie a társulásnak, és a kormánnyal, illetve a minisztériumokkal szemben kell védenie a községek érdekeit. Kvarda József, Csenke polgármestere, a Csallóközi Régió tanácsának tagja: - A Szlovákiai Városok és Falvak Társulása a mi régiónkkal összefüggésben éppen a komáromi nagygyűlés kapcsán tett egy szerencsétlen nyilatkozatot - elítélte a nagygyűlést, még mielőtt tudhatta volna, miről lesz ott szó. A társulás vezetésével majd megpróbáljuk ezt a régió nevében tisztázni. Ettől eltekintve azonban úgy gondolom, a társulás rengeteg hasznos dolgot tett. Például a négy év alatt összegyűlt ismeretek és külföldi tapasztalatok alapján megpróbálta tisztázni az önkormányzatok helyét, funkcióját. Sikerült tisztázni, milyen kompetenciákra van szükségük az önkormányzatoknak, hogy a helyi autonómia jól működjön. Az is tisztázódott, hogy a regionális társulások létrejötte nem akadályozza, ellenkezőleg, segíti az országos szervezet-munkáját. Nagyon pozitív dolognak tartom, hogy a társulás minden eddiginél vehemensebben szorgalmazza az Önkormányzatok Európai Chartájának az aláírását. A polgármestereknek azt a kérdést is feltettük, mi a véleményük arról, hogy a városok és a falvak polgármesterei két külön kamarát hoznak létre. Pásztor István: - Ezzel a kérdéssel már régebben foglalkozni kellett volna. Úgy látom, a társulás egy idő óta behatóbban foglalkozik a kisebb települések, falvak problémáival. Ezek a problémák a nagyobb városokat kevésbé érintik. Igaz ugyan, hogy a kisebb települések számaránya nagyobb, mint a városoké, a lakosság számarányát tekintve azonban a városok lakossága több. Ezért ésszerű dolognak tartom, hogy mi, városi polgármesterek külön foglalkozzunk a tipikusan városi problémákkal, a falvak pedig foglalkozzanak az ő problémáikkal. Zachariás István: - Már maga az a tény is egy ellentmondásos állapotot jelez, hogy Szlovákiában sokkal több a falu, mint a város, ellenben a lakosság nagyobb része városokban lakik. Vannak specifikus problémák, amelyekkel külön-külön kell foglalkozniuk a városoknak és a falvaknak. Ebből adódott az a racionális megoldás, hogy a településszövetség nem oszlik meg, az elnökség közös marad, de a városok kamarájában és a falvak kamarájában külön-külön tárgyalják meg a problémákat. A közös problémák esetében természetesen nem dönthet majd az egyik kamara a másik rovására. Igaz, hogy néhány városi polgármester kezdeményezésére létrejött a Városi Polgármesterek Klubja, valamint a Városok Uniója, de szerintem ez semmiképpen nem nevezhető országos kezdeményezésnek. A Szlovákiai Városok és Falvak Társulását. elég erősnek tartom, hogy a jellegét és értelmét megtartsa. Szerintem teljesen természetes, hogy különböző érdekcsoportok keletkeznek, csak az lenne a baj, ha az ilyen kezdeményezések megkérdőjeleznék a társulás funkcióját. Kvarda József: - Úgy gondolom, nem probléma, hogy külön-külön létrejöjjön a városi és a községi polgármesterek kamarája, ha ugyanakkor a társulás egységes marad. Szerintem ilyen kétkamarás rendszerben a regionális együttműködés még fontosabbá válik. Egy régión belül ugyanis nem választható külön a város, amely kisugárzólag hat a környezetére és a környező falvakra. GAÁL LÁSZLÓ (Gyökeres György felvétele) LAKÓ- HÁZ -ÜGY K. V.; 1975-től lakunk a jelenlegi szövetkezeti lakásunkban. Amikor beköltöztünk, a szomszédunk elfalazta a közös folyosót, és ezzel elzárt minket a szellőztetéstől, aminek következtében az élelmiszerünk és a ruhaneműnk használhatatlanná vált. Panaszt tettünk a lakásszövetkezet vezetőségénél. Azt válaszolták, hogy ők erre az elfalazásra engedélyt nem adtak, de kötelezték a szomszédot, hogy csináltasson a számunkra egy szellőztető rácsot. Mivel 8 erre nem volt hajlandó, mi a saját költségünkön csináltattuk meg. A válaszlépés az volt, hogy a szellőztetőt elzárta. így azóta is számos holminkat idegen helyen kell tárolnunk, hogy védjük a tönkremenéstől. A fordulat után ismét hivatalos panaszt tettünk. Elrendelték a fal lebontását, de a szomszédaink, sajnos, mindmáig nem tettek ennek eleget. Most a szövetkezet tagjait nagy összegek kifizetésére kötelezték visszamenőleg a szolgáltatásokért. Megtehetjük azt, hogy nem fizetjük ki a kért összeget, hogy ezzel kényszerítsük a szövetkezetet az évek óta húzódó panaszunk orvoslására? A Polgári Törvénykönyv 698. paragrafusa szerint a bérlőnek bizonyos esetekben joga keletkezik arra, hogy a megállapított „lakbérnél" kevesebbet fizessen. Pontosabban: a törvény szerint kedvezmény járhat a lakbérből vagy a lakás használatával kapcsolatos szolgáltatásokért járó térítésből. Lakbérkedvezmény jár annak a lakásbérlőnek, aid a bérbeadót olyan hibára figyelmeztette, amely lényegesen rontja a lakás vagy a ház használatát, és a bérbeadó ezet a hibát a figyelmeztetés ellenére nem távolítja el, nem szünteti meg. Lakbérkedvezményre van joga annak a lakónak is, akinek a lakás használatával kapcsolatos szolgáltatásokat (például fűtés, melegvíz-szolgáltatás, a lépcsőház takarítása, a felvonó működtetése Stb.) a bérbeadó egyáltalán nem vagy csak hiányosan biztosítja, és ennek következtében romlott a lakás használatának a minősége. Végül pedig lakbérkedvezményre van joga a bérlőnek akkor is, ha a házban végzett építési átalakítások következtében a lakás vagy a ház használatának feltételei lényegesen vagy huzamosabb időn át megromlanak. Nézetünk szerint a legutóbb említett lakbércsökkentési jogcím jöhet számításba az önök esetében. Ismételten hangsúlyoznunk kell viszont, hogy ez csak a lakbérre vonatkozik, és nem a lakás használatával kapcsolatos szolgáltatásokért járó térítésre, márpedig önök az itt jelentkező hátralék meg nem fizetésével akaiják kényszeríteni a lakásszövetkezetet az eredeti állapot helyreállítására, a válaszfal lebontására vagy a szellőztető működtetésének a szavatolására. A Polgári Törvénykönyv említett rendelkezése szerint a lakáshasználattal kapcsolatos szolgáltatásokért járó térítésből is járhat kedvezmény (csökkentés) a lakásbérlőnek, mégpedig akkor, ha a bérbeadó ezeket a szolgáltatásokat nem biztosítja rendesen és idejében. Őszintén szólva nem ajánlhatjuk azt, hogy ne fizessék meg a szolgáltatásokért járó térítést, illetve ennek hátralékát. Egy ilyen tartozásnak nagyon kellemetlen következményei lehetnek. Levelükből kiderül, hogy önök ezt a lakást meg akaiják venni, illetve kérvényezik a lakásnak a saját tulajdonukba történő átruházását. A kiegyenlítetlen tartozás megnehezítheti ezt is. Ugyanakkor - a Polgári Törvénykönyv 697. paragrafusa szerint - ha a bérlő nem fizeti meg a lakbért vagy a lakás használatával kapcsolatos szolgáltatásokért járó térítést az esedékességtől számított öt napon belül, úgynevezett késedelmi kamatot köteles fizetni. Éppen ezért célszerűbbnek tartanánk azt, ha ügyvédhez, illetve bírósághoz fordulnának, hogy a bíróság kötelezze a lakásszövetkezetet, esetleg a szomszédos szövetkezeti lakás bérlőjét az utólag épített válaszfal lebontására vagy a szellőztető működtetésének a biztosítására. Dr. P. D. Ä fogathajtó Szabó Zoltán találkozásunkkor első látásra a Magyar Televízióban nemrégiben vetített Magyar cowboy című film főhősét, Dénest juttatta az eszembe. Beszélgetésünk folyamán azonban csakhamar kiderült, hogy az általam felfedezett hasonlóság javarészt csak a külső jegyekre érvényes, magamban - az említett film sugallatára - mégis szentpéteri betyárnak neveztem el riportalanyomat. Ha netán sértőnek érezné, ezúton kérek tőle elnézést. - Már tizenöt éves korom óta foglalkozom a lovakkal. Családunkban ez hagyománynak számít, mert igavonásra, amint az a tehetősebb gazdáknál szokás volt, a nagyapám is tartott lovakat - magyarázza szentpéteri lakásán a jó kedélyű Szabó Zoltán. - A szövetkezetben is állatokkal foglalkozom, csakúgy, mint otthon, ahol elsősorban a lovak kötnek le, de három tehenünk is van, azonkívül több kutyánk, nyulaink, és természetesen a baromfi sem hiányzik. A lovakat nemcsak mezőgazdasági munkákra használom, hanem eladásra is tenyésztem őket. A parasztok inkább a masszívabb, sárga szőrű muraközit viszik, míg lovaglásra vagy hintó elé a gyönyörű fekete, deres vagy almásderes lipicait keresik. Szabó Zoltán a rangidős Lenkával és tenyészete újdonsült tagjával, Lucinkával (Fotó: archív) - Megéri manapság lovakkal foglalkozni? - Ha az ember legalább négy vagy több kancát tart, akkor talán megéri. Számolni kell ugyanis az esetleges megbetegedésekkel, vagy ne adj'isten az elhullásokkal is. Arra törekszem, hogy fajtatiszta állatokat neveljek. Régebben előfordult az is, hogy muraközit fedeztettünk lipicaival, esetleg angol telivérrel, mert kevés volt a ló, de most már nincs erre szükség. A saját lovaimon kívül a somorjai lótenyészetből kikölcsönzött fajtatiszta csődöröket használom a fedeztetésre. Ha mind a kanca, mind pedig a csődör törzskönyvezett, akkor a somotjaiak itt helyben a kiscsikóba besütik a fajtatisztaságot igazoló jelet. - Ha valaki azt gondolná, hogy senkinek sem kell már a ló, akkor az bizony elég nagyot téved - mondja Szabó Terézia, a házigazda felesége. - Főleg mostanában nagy az érdeklődés, amikor egyre többen veszik ki a szövetkezetekből a földjeiket. - A több mint egytucat ló és a tehenek etetését, gondozását hogyan bírják? - Ami a gabonát illeti, azzal nincs probléma, mert a szövetkezeti tagok természetbeni járadékát meg tudom vásárolni - válaszolja Szabó Zoltán de a száraz takarmány beszerzése már nagyobb gondot jelent. Mert hiába is tudunk évente kétszer kaszálni, szénából olyan nagy mennyiségre van szükségünk, hogy azt önerőből egyszerűen képtelenek vagyunk begyűjteni. Pénzért pedig nem nagyon lehet beszerezni, mert amit a szövetkezet kaszál, arra neki is szüksége van. Nálunk azért egyik állat sem éhezik, mert ha nehézségek árán is, esetleg jókora többletmunkával, de azért beszerzem a szükséges abrakot és szálas takarmányt. - Úgy hallottam, hogy fogathajtással is foglalkozik... - Az izsai lovasnapoknak már állandó résztvevője vagyok, s ha esküvőre, óvodásokhoz Mikulás-napra vagy más rendezvényre hívnak, befogom a két fekete szőrű lipicait, és kihajtok a hintóval. Mostanság pedig a négyes fogat összeállításával vagyok elfoglalva. A községi hivatalhoz már beadtam egy kérvényt, amelyben megfelelő gyakorlópályát igényelek - egyrészt fogathajtásra, másrészt pedig lovaglásra. Ugyanis sok fiatal jár hozzánk lovagolni, akikkel vasárnaponként kilovagolunk az erdőszélre, de hát az azért nem az igazi. Akadályokat, kapukat az erdőben vagy a réten nem építhetünk. Távozásom előtt megtekintem a fekete, hintót és azokat a lószerszámokat, nyergeket, amelyeket Szabó Zoltán évek hosszú során, nem kis anyagi ráfordítással szerzett be. Mégsem a pénzt emlegeti, hanem sokkal inkább a lovak háláját, az állatok hűségét: Előbb csalódok én az emberekben, mint a lovakban mondja az istállóban, míg a csillogó szőrű, szemmel láthatóan engedelmes lovakat mutogatja. KOSÁR DEZSŐ