Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-14 / 85. szám, csütörtök

4 MOZAIK ÚJ SZÓ 1994. ÁPRILIS 14. Keli a hármas koalíció! 12 pont az ésszerű megállapodás szükségességéről Az elmúlt hetekben szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy a kisebbségi sajtónkban milyen visszhangnélkiiiiek maradtak azok az irányok, megnyilatkozások, melyek a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom-Együttélés-Magyar Polgári Párt koalícióját szorgalmazták. Janics Kálmánnak az MKDM I. Kongresszusán (1994. február 26.) elmondott felszólalására, A. Nagy Lászlónak, a Magyar Polgári Párt elnökének a koalíciós megbeszélések azonnali elkezdését szorgalmazó levelére (Új Szó, 1994. február 23.), illetve Janics Kálmánnak A hármas koalíció történelmi szükségszerűség című írására (Új Szó, 1992. március 22.) gondolok. Ezek mind az 1992-es koalíciós kudarc megismétlődésétől óvták a szlovákiai magyarság politikusait, ugyanakkor sürgették őket, hogy idejében kell elkezdeni a tárgyalásokat, gyorsan tető alá kell hozni a koalíciót, különben a kisebbségi társadalmon az apátia lesz úrrá, csökkenni fog a szavazási kedv, vagy egyszerűen a magyarság egy része elfordul a magyar pártoktól, és bekövetkezhet a tragédia. Mondom, szomorúsággal töltött el az a tény, hogy mindezek a szavak visszhangtalanok maradtak (kivételt Szilvássy József Sorskérdésekben egységet című írása jelentett az Új Szó 1994. március 1-jei számában). Közben bármely szegletében jártam az országnak, csak egyetlenegy kérdés fogalmazódik meg pártállástól függetlenül: létrejön-e az MPP-vel a magyar koalíció? És ez a kérdés nem pusztán megválaszolandó kérdésként merül fel, hanem akaratként, óhajként, mi több, parancsként. A másik oldalon mind több disszonáns hang hallatszik, magyarázván és megokolván, hogy az MPP-vel miért nem lehet koalíciót kötni. Mert hogy megbízhatatlan, mert így akar bekerülni a parlamentbe stb. Sőt, egynémely írás (a Duray Miklóssal készült interjú a Szabad Újság 1994. március 9-i számában és A Hétben - 94/13.) arra enged következtetni, hogy bizonyos személyeknek és politikai köröknek nincs ínyére ez'a koalíció, ezért újfent ellenségképeket faricskálnak (más ma már nem lévén), megpróbálva az elmúlt évek - sok esetben mondvacsinált - politikai ellentéteit feleleveníteni, újraszítani, hogy az alkalmas pillanatban legyen kellő ok, miért nem lehetett megkötni a koalíciót. Meggyőződésem, hogy ezzel az eszközzel ma azok élnek, akik nem tudatosítják a történelmi szükségszerűség parancsát, s vélt vagy valós egyéni sérelmeiket kívánják megtorolni úgy, hogy közben kockáztatják a magyar nemzeti közösség parlamenti képviseletét itt és most Szlovákiában. Pedig a józan gondolkodás és az egyszerű emberek mást akarnak. Azt szeretnék, ha a magyar politikusok túltennék magukat az egyéni sérelmeiken, és a jövőt tartva szem előtt, olyan megállapodásra jutnának, amely a magyarság megmaradását és érdekei érvényesülését leginkább szolgálja: ha megszületne az MKDM-Együttélés-MPP koalíció. Függetlenül ezektől a jelenségektől e rövid írásomban szeretném higgadtan számba venni mindazokat a szempontokat, amelyek egy józan, pragmatikus politikust az MKDM-Együttélés-MPP koalíció megkötésére késztethetik. írásomban abból indulok ki, hogy létezik a koalíció megkötésének közös akarata mind a három magyar pártban (tapasztalataim legalábbis ezt mutatják), amennyiben tehát írásommal nyitott kapukat döngetnék, legalább ahhoz hozzá tudok járulni, hogy a hármas koalíció ténye a magyarság előtt mihamarább nyilvánvalóvá válik, tehát elkezdődnek a tárgyalások, és sikeresek lesznek. Janics Kálmán azért írta meg a cikkét, hogy a veszedelmes katasztrófapolitika lehetséges következményeire figyelmeztessen. Ez a katasztrófapolitika nem más, mint hogy néhány ezer szavazat döntse el, lesz-e képviselete a magyarságnak a jövendő szlovák parlamentben. Rendkívül súlyos probléma ez. 1992-ben a „magyar koalíció" győzelmét pusztán tizenvalahányezer szavazat döntötte el. Két blokkban indulni máig olyan kockázat, amelynek végkimenetele évekre, de lehet évtizedekre megszabhatja sorsunk alakulását, vagyis a magyar képviseletet a parlamentben. Ha higgadtan mérlegeljük a különböző szempontokat, a következők állapíthatók meg: 1. Az MKDM-Együttélés-MPP hármas koalíció biztos parlamenti képviseletet jelent a magyarságnak. Tehát nincs semmi bizonytalanság, mindenki bátran szavazhat, a szavazata biztos mandátumot jelent a parlamentben. 2. A koalíció megkötése nem állítja feloldhatatlan választás elé a magyarságot (mint 1992-ben), hogy melyik magyar választási listára szavazzon. 3. Mindenki nyugodtan elmehet szavazni, hiszen tudatában lehet annak, hogy a pártvezetések legfelsőbb szintjén létrejött a megegyezés, ami biztosítékot jelent a jövőre nézve, így a magyarok szavazati részaránya a szlovákság részarányával szemben jelentősen növelhető, a lélekszámnak megfelelő 10,5% akár 12-13% is lehet. 4. Minden magyar nyugodt szívvel szavazhat a magyar koalícióra, nem kell elfordulnia a magyar pártoktól, mert azok egymással (az egyszerű emberek számára érthetetlen dolgokról) vitatkoznak, így a más pártokra adott szavazatok (értem ez alatt a DBP-t és a KDM-et) részaránya minimalizálható. 5. A magyar pártok eleget tennének a magyarság legfőbb óhajának, hogy fontos kérdésekben egyet tudnak érteni. Ez lélektanilag nagyon megnyugtatóan hatna, és előrevetítené a jövőbeli együttműködésnek a mainál sokkal biztosabb lehetőségét. 6. A szlovákiai magyarság politikusai és pártjai példaképül szolgálhatnának más magyar kisebbségek politikusai számára, akik épp most kerülnek a kibékíthetetlennek látszó ellentétek és megosztottság állapotába (lásd a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségen, a Románia Magyar Demokrata Szövetségen belüli ellentéteket). Megmutathatnánk, hogy az eltérő elképzelések és stratégiák nem gátjai az együttműködésnek, épp ellenkezőleg, szervesen kiegészítik egymást. A sokszínűség nem gyengíti, hanem erősíti a magyarságot. 7. A szlovákiai magyarság megfelelő módon reagálna azokra a politikai folyamatokra, melyek ezekben a hónapokban a szlovákiai belpolitikát jellemzik. Ma szemtanúi vagyunk a politikai erők blokkosodási folyamatának (kialakulóban van a DSZM körüli tömb, a konzervatív, a baloldali és a politikai középerők blokkja gyakorlatilag kialakult), ha nem akarunk alulmaradni ebben a folyamatban a magyar tömb kialakításával, mégpedig hosszú távú politizálásra rendezkedve be, megfelelő súlyt tudunk biztosítani a parlamentben. Ellenkező esetben, mint 1992-ben, más pártok, illetve tömbök fognak osztozni a magyar szavaztok egy jelentős részén, az is lehet, az egészén. A tömbösödés a parlamenten belüli együttműködést is jelenti, tehát hogy kialakuljon a közös fellépés lehetősége minden kérdésben a parlamentben. Egy ilyen koalíció hosszú távú együttműködést jelent. 8. Az MKDM-Együttélés-MPP koalíció legalább a harmadik legnagyobb politikai csoportosulás lenne a parlamentben, ami azt jelenti, hogy nemcsak válsághelyzetekben játszhatná a mérleg nyelvének szerepét, hanem a kezdetektől komoly szerepet játszhatna a szlovákiai belpolitikában és nemzetközi szinten egyaránt. 9. Ez a jelenléte 18-20 képviselőt jelentene, amit az elmúlt hetven évben csak a 90-es választások után ért el a szlovákiai magyarság. Itt az alkalom megismételni ezt! 10. Egyeztetni lehetne végre az egyébként nem nagyon eltérő programokat a magyar pártok között, és egy ésszerű megállapodást kötve közös erővel lehetne küzdeni a közös dolgainkért. Meggyőződésem, hogy nagyon ésszerű munkamegosztást lehetne kialakítani a parlamenti munkában, mind a szervezettség, mind az egyeztetés, mind a szakmai felkészülés és a célok elérése tekintetében. Jó példa volt erre a magyar pártok közötti Politikai Egyeztető Tanács munkája, melynek révén a négy magyar pártnak komoly eredményeket sikerült elérnie Szlovákia ET-be való felvétele kapcsán. Máig ezekre az eredményekre épít a kisebbségi politikai reprezentáció. Külön-külön ezt nem sekerült volna elérni. 11. Az egészséges versenyhelyzet a magyar pártok között a koalíció megkötése után sem szűnne meg, a preferálás lehetősége a választási törvényben az egyes politikai személyiségek közötti versengést lehetővé teszi, és a választópolgár mondhatná meg, kit is kiván látni a parlamentben. így a Magyar Néppárt politikusai is megmérettethetnék magukat, amennyiben közös megegyezés alapján felkerülnének a koalíciós listára. 12. Bár erről nem szokás szólni, mégis megemlítem, a hármas magyar koalíció mérhetetlenül csökkentené a pártok kampányra fordított anyagi kiadásait. A fennmaradó pénzeszközök a jövőben belső szervezettség megerősítését, illetve közhasznú célokat szolgálhatnának például az oktatásügyben, illetve a kultúrában. A kampányra fordított pénzeszközök mértéke manapság több millió koronára tehető pártonként. Ha egymás ellen folytatunk kampányt, minden korona ablakon kidobott pénznek tekinthető. Meggyőződésem, hogy a felsorolt szempontok önmagukban, Janics Kálmán írásához hasonlóan nem tehetnek csodát. De hiszem, és bízom abban, hogy a fenti szempontok mihamarább tudatosulnak politikusaink körében és kisebbségi közéletünkben. Minél gyorsabban következik ez be, annál hamarább bírhatók rá az egyes pártvezetések az ésszerű, politikai pragmatizmuson alapuló megegyezésre. Ne a múlt felhánytorgatásával kezdjük ezt a munkát, hanem a jövő megtervezésével. Ehhez mindenki szava fontos lehet. Nem az a kérdés, hogy ki akarja a koalíciót, vagy hogy ki ellenzi, hanem hogy megköttetik-e! Nincs kézzelfoghatóbb mércéje a magyarság jövőjének Szlovákiában, és nincs nagyobb biztosítéka a megmaradásnak, mint a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, az Együttélés és a Magyar Polgári Párt koalíciója! Együtt, egymásért, a megegyezésért, a megértésért szálljunk síkra választások előtt és választások után. Ha ez bekövetkezik, akkor elmondhatjuk, hogy győztünk. TÓTH KÁROLY, az MPP alelnöke TEGNAP OLVASTUK I Diplomatából miniszterelnök A választók teljesen természetesen az új kormányt kezdték összehasonlítani a régivel. Á szlovák közvélemény bizonyos része hallgat az exminiszterek és az exkormányfő szuverén kijelentéseire, és mivel elégedett ezekkel, nem veszi a fáradtságot, hogy felülvizsgálja, vajon szavaik összhangban állnak-e a valósággal. Az új kormány kezdetben óvatosabban fogalmazott, amit a közvélemény bizonytalanságként értékelhetett. Ebben a taktikában bizonyos fordulat állt be, amit valószínűleg az árnyékkormány tagjainak a kijelentései váltottak ki. A széles korrupció kormányáról, idomított uszkárokról, az újabb államosításról tett kijelentések már túllépik a jólneveltség határát, és nemcsak a közép-európai régióban. Az új kabinet programnyilatkozatával arról próbálta meggyőzni a képviselőket, hogy lehet keményen beszélni, de közben tényeket felsorakoztatni, és nem támadni. Jozef Moravčíknak a szlovák parlamentben mondott keddi beszéde után megállapíthatjuk, hogy személyesen is szakított a túlzottan diplomatikus szóhasználattal és úgy döntött, hogy nevén nevezi a dolgokat. (Ján Füle, Národná obroda) Ismét előkerül a cseh kártya? A Mečiar-féle ellenzék keményen bírálja az új kormányt, mert állítólag túlságosan engedékeny volt a cseh féllel szemben válaszolta - Eduard Kukán külügyminiszter a Rudé právo arra vonatkozó kérdésére, vajon a választások közeledtével egyes szlovák politikusok nem kezdenek-e játszadozni a „cseh kártyával". A szlovák diplomácia vezetője a cseh lapnak adott nyilatkozatában annak a véleményének adott hangot, hogy az ésszerű kompromisszumok politikájára kell törekedni. A jelenlegi kabinetnek pedig érdeke, hogy tiszta maradjon a keze és a lelkiismerete, bizonyítani tudja: ami Szlovákia érdekeit illeti, sohasem kockáztatott. Kukán a továbbiakban elmondta: Szlovákiának ugyancsak érdeke, hogy a Magyarországgal fenntartott kapcsolatokban is nyugodt légkör uralkodjon. Olyan, amelyben mindig mindenről tárgyalni lehet. Úgy véli, vannak olyan kérdések, amelyeket az új kormány rendelkezésére álló rövid idő alatt is meg lehet oldani. Ehhez azonban a magyar fél józan, realista hozzáállására is szükség van. Szócséplés nélkül javasoltuk a toloncszerződésről és a Duna ideiglenes gazdasági rezsimjéről szóló tárgyalásokat - hangsúlyozta. A külügyminiszter ugyancsak említést tett az úgynevezett Balladurtervről, mondván: Szlovákia számára elfogadhatatlan a határkérdés összekapcsolása a nemzeti kisebbségek helyzetével. A francia kormányfő nevével fémjelzett terv szerzői Kukán szerint Szlovákia több nézetét, érvelését már figyelembe vették, s reméli, hogy a végleges dokumentum mindenki számára elfogadható lesz. 45 éve „Asszonyok, ha érzünk még lelkünkben erőt nem hajthatunk fejet a háború előtt. Ne engedjük, hogy ifjú nemzedékek, kik öleink kínjából kaptak éltet, kiknek ajkán mézes öröm csordul, űzött, ejtett vadként hulljanak a sorbul. Hogy markába zárjon őrült szorítással a fasiszta járom, hogy érző szívünket üresre kifossza és igaz hitünket csizma megtapossa." 30 éve Prikopský Károly, a bratislavai Kábelgyár üzemi bizottságának elnöke töprengve hajtotta tenyerébe fejét. A probléma, aminek végére szeretett volna járni, már évek óta kísérgette, hozzászegődött, mint az árnyék... A kérdés különböző gyűléseken, összejöveteleken is felvetődött, nem kis nyomatékkal figyelmeztették többször is az üzem vezetőségét, hogy nem tett eleget a munkaerő-toborzásnak. Az újságokban is írtak róluk, jogosan bírálták, s jogosan figyelmeztették őket arra, hogy kéne már tenni valamit. Hiszen sok üzem régen túljutott ezen a kérdésen, s az önkéntes jelentkezőket, a brigádosokat útnak is indította a bányákba. 20 éve Huszonöt év távlatából nem könnyű feladat összesűríteni, felidézni mindazt, ami akkor történt, feleleveníteni azt a lelkes, önzetlen és fegyelmezett munkát, amire mai fejlett mezőgazdaságunk épült. Aki nem dolgozott ebben a mozgalomban, talán el sem hiszi mindazt, amiről itt beszélgetünk. Mert az igazság az, hogy semmi sem jön létre magától, így hazánk szocialista mezőgazdasága is sok száz lelkes kommunista, a szocialista eszméhez ragaszkodó emberek szabadidőt nem ismerő, türelmes munkájából fakadt. 5 éve Kezdeményezőkészség, vállalkozószellem, önállóság, felelősségvállalás - ezek a kulcsszavak jellemezték Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kedden megtartott ülését. A tanácskozás, mint ismeretes, a CSKP XVIII. kongresszusának előkészületeivel foglalkozva, 1990. április 6-ára összehívta az SZLKP kongresszusát. (...) A gazdasági mechanizmus reformjához és a szocialsita demokrácia elmélyítéséhez kapcsolódó kedvező változásokat, valamint a problémák és nehézségek feltárását, az előrehaladás követelményeit tükrözi a bevezetőben jellemzésként fölsorolt szavak jelentéstartalma és egymásmellettisége. E magatartás megléte avagy hiánya, kiterebélyesedése avagy erőtlensége elsősorban a pártot illetően számít minőségi fokmérőnek. Pozsony: A kongresszusok városa? (Uj Szó-tudósítás) Az idegenforgalom korunk egyik legdinamikusabban fejlődő gazdasági ágazata. Pozsony magisztrátusa éppen ezért végre kezébe szeretné venni a főváros idegenforgalmának irányítását, és ösztönözni gyorsabb fejlesztését. E szándék első lépcsőjeként a polgármesteri hivatalban tavaly októberben életre hívták az idegenforgalmi osztályt, amely eddig két szakkiállításon propagálta a főváros turisztikai nevezetességeit: Zsolnán az Expotour, Ljubljanában pedig az Adria-Alpok rendezvényen. A hírverésen kívül egy egészen új területre akarnak betörni; Pozsony megpályázza a kongreszszusi város címet, azaz nemzetközi konferenciák, szimpóziumok, tanácskozások rendezését óhajtja magára vállalni. A terv szép, kérdés, mennyi valósul meg belőle, ugyanis elhangzott: a magisztrátus idei idegenforgalomra szánt kerete csupán 1,2 millió korona. (sidó)