Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-08 / 80. szám, péntek

10 SPORT PLUSZ ÜJSZÓ 1994. ÁPRILIS 10. A labdarúgó-világbajnokság résztvevői - Kamerun A nyugdíjas Milla bátyó is? Lesz futball a tévében? Már két alkalommal nem láthat­tuk a népszerű TANGO futballma­gazint. Ezt ókozta a Szlovák Televí­zió (STV) és a Szlovák Labdarúgó Szövetség hetek óta tartó kilátásta­lan vitája, harca. A rendezőknek korábban is komoly összetűzéseik voltak a tévésekkel, akiket nem en­gedtek be a nekik kijelölt helyre. Március végén aztán robbant a bomba: a 20. fordulóban a stadio­nokon kívül rekedtek az ope­ratőrök! Hasonló "helyzet alakult ki április első hétvégéjén is... Történt ugyanis, hogy az STV és a futball­szövetség illetékesei nem egyeztek meg, pontosabban a tévé nem telje­sítette, teljesíti a szerződésben vál­laltakat. Mivel a TANGO-ban bővebb beszámolók (és nem rövid tudósítások) láthatók, ezért a Liga­bizottság, valamint a tizenkét élvo­nalbeli klub ellenzi a képernyőre kerülését... A Szlovák Labdarúgó Szövetség először 42 millió koronáért felkí­nálta az STV-nek a stadionok rek­lámfelületeinek megvételét, majd ez az összeg 33 millióra, később pe­dig 25-re csökkent. Úgy tűnt, meg­egyezik a két fél, ám a tévé eddig egy fillért sem fizetett. A múlt hé­ten kiderült, a televízió egyoldalúan felbontotta a szerződést, ezt azon­ban nem tudatta a szövetséggel... Könnyen előfordulhat, hogy a kö­zelgő, Horvátország elleni váloga­tott mérkőzést sem láthatják a fut­ballrajongók, s ha folytatódik a kö­télhúzás, akkor a szeptemberi Szlo­vákia- Franciaország Európa - baj­noki selejtezőt csak a téglamezei stadion közönsége tekintheti meg. Most már hajthatatlan a szövetség: előbb az STV adósságainak törlesz­tését követeli, s csak ezután ül(ne) le tárgyalni az új szerződésről. Az sem kizárt, hogy csupán abban az esetben születik megegyezés, ha Szlovákiában engedélyezik a ma­gántelevíziót. Erre vajon meddig kell várni? Csehországban hetek óta közve­tít a NOVA, s máris pereskedik (nem a szövetséggel, hanem) a Cseh (állami) Televízióval! Még ta­valy nyáron a STES magáncég 120 millió koronás szerződést kötött az I. és a II. ligás csapatokkal (a baj­nok Spartával nem sikerült megál­lapodnia) a tévéközvetítési jogról. Nem sokkal a bajnoki rajt előtt ezt átadta a NOVA-nak. Közben a Cseh Televízió kalózakcióba kez­dett, műsorára tűzte a Félidő (Po­loéas) futballmagazint. Ezzel el­vesztette exkluzivitását a Tizene­gyes (Penalta) vasárnap esti 40 per­ces műsor. Libor Hloušek NOVA-sportro­vatvezető: „Egy-két perces beszá­molókat nem ellenzünk, de az már arcátlanság, hogy a meccsekről részletes tudósítást készítenek. Erre nincs joguk! Ha ez így megy to­vább, akkor csupán a helyszíni köz­vetítésekkel előzzük meg a konku­renciát. Ilyen sportszerűtlen játék­ba nem megyünk bele. Kérdem én: miért fizettünk az idény elején 120 milliót? " Természetesen a STES azonnal a Cseh Labdarúgó Szövetséghez for­dult-, amely a jól menő magáncég részvényesei között található-, hogy mielőbb tisztázza a botrányos ügyet. A vezérkar úgy döntött, a Cseh Televízió stábja a stadionok­ban nem készíthet felvételeket az I. és a II. ligás labdarúgó-mérkőzé­sekről! Ezért a legutóbbi két Félidő műsorát a ČT munkatársai a lakó­házak és iskolák padlásáról, tete­jéről forgatták... De nemcsak a tévések viaskod­nak Csehországban, hanem a rádió­sok is. Esetükben még bonyolul­tabb a helyzet, hiszen a közvetítési jogot az ALFA magánrádió kapta meg, mégis a Rádiožurnál (nálunk is jól fogható) sugározza a népszerű körkapcsolásos sportműsorokat. A tévések és a rádiósok - mind a négy fél - bírósághoz fordultak. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Kamerun az 1990-es világ­bajnokság után - néhány európai barát­ságos mér­kőzést, vala­mint az Afri­kai Egység Kupa „köte­lező" fellépéseit (nem jutott a leg­jobb 12 közé) s természetesen a vé­béselejtezőket leszámítva - három esztendőre eltűnt a nagyvilág szeme elől. Az olaszországi meglepetés­csapat legalább fele részben kicse­rélődött (maradt azért a két Biyik, Makanaky, valamint a komplett vé­delem), s a vb D csoportjába sorolt Nigéria, illetve a bombameglepetés­re kiesett Ghána erősebb nála. Sze­rencséje, hogy a selejtező meccse­ken gyenge ellenfelei voltak... Az ország gazdasági nehézségek­kel küszködik, devalválták a kame­runi frankot, visszaesett a futball is, gyengék a bajnoki meccsek, rosszak a bírók, nagyot csökkent a nézőszám. Nincs pénz a labdarúgás­ra, senki sem törődik a sportág inf­rastruktúrájának kiépítésével, a helyzet az elmúlt években csak romlott. Felpanaszolják, hogy az or­szágban összesen három gyeptéglás pálya található, a bőrlabda ritkább, mint a kék gyémánt, a fociéit őrjöngő gyerkőcök ócska gumilab­dákat rugdosnak a felhőszakadások után dagonyára emlékeztető grun­dokon. így volt ez négy esztendővel ezelőtt is, s aztán micsoda „pusztí­tást" végeztek a Szelídíthetetlen Oroszlánok (a csapat mezén arannyal hímzett oroszlánfej dísze­leg) a Mondialén! Tehát nem a fé­ny e;s anyagi, tárgyi feltételekben és a Fecafoot (a nemzeti futballszövet­ség) lenyűgöző menedzselésében keresendő a sikerek titka. Sokkal in­kább a grundokon eltöltött napi 8­10 órás gyakorlásban, amely az őserőtől duzzadó, gladiátorizomza­Révész Ferenc a hatvanas-het­venes években diákként élte át a szlovákiai magyar középiskolák közti sportversenyeket. Maradandó nyomokat hagytak benne. Megál­modájukróll, szervezési buktatóiról keveset hallott. Ez azonban nem hátráltatta abban, hogy valami ha­sonlóba kezdjen. Persze, munkahe­lye, az ipolysági magyar gimnázi­um hathatós támogatásával. Január 12-én először dugták össze a fejüket a honi magyar gim­náziumok testnevelő tanárai. Már akik elfogadták a meghívást... Előtte Pozsonytól Nagykaposig 19 iskolába küldték szét az invitáló le­velet, kedvező volt a fogadtatás... Aztán teltek-múltak a hetek, és március utolsó napján első igazi próbakövéhez érkezett a Szlovákiai Magyar Gimnáziumok Országos Bajnoksága. Ipolyságon a röplab­dacsapatok döntőjénak lehettünk szemtenúi (eredményeiről már be­számoltunk). Hogy milyen akadá­lyokba ütközik egy ilyen verseny­sorozat életrehívása, arról az aláb­biak árulkodnak. Négy-négy csapattal számoltak a zárótomán. Mind a fiúk, mind a lá­nyok között a területi döntők leg­jobbjaival. Nyugat-Szlovákia két régiójában lejátszották a mérkőzé­seket, a győztesek utazhattak az or­szágos döntőre. Másképpen alakult a másik két csoportban, ahol nem sikerült pályára csalni a röplabdá­zókat... A kelet-szlovákiaiak buk­tatóiról legfeljebb csak találgathat­nék, a királyhelmeci szervezőre ugyanis hiába vártunk Ipolyságon. Szögedi Dénes tornaijai tornata­nár a közép-szlovákiaiak helyzetét tárta elénk: tű, technikailag kiválóan képzett ka­meruni játékosok légióit öntötte és önti a küzdőterekre. Csak hát a nemzeti bajnokság szervezetlen, a mecénások szeszélyétől fúgg példá­ul, hogy az élcsapatok kapnak-e prémiumot, és ha igen, mennyit, a játékosokat szerződés nem nagyon köti a klubjukhoz. A labdarúgónak halgass a neve. Ne csodáljuk hát, hogy a valamirevaló kameruni fo­cista az európai (többnyire francia) szerződés után áhítozik, alig várja, hogy szülőföldjét elhagyva dollárra válthassa eszének, izmainak fut­balltőkéjét. A 42 éves Roger Milla lenne min­den idők legidősebb résztvevője a világbajnokságnak, ha ott lesz Amerikában. A rekordot Stanley Matthews tartja 41 esztendővel... Érdekes dolgok történnek Kame­runban minden nagy nyári focigála előtt. Az 1982-es világbajnokságra egy hazai szakember „legózgatta" össze a későbbi sikercsapatot (nem kapott ki, mégis kiesett), aztán hálá­ból a helyére ültették a jugoszláv Branko Zsuticsot, aki egy árva nyik­kot sem értett franciául. Ez megis­métlődött négy évvel ezelőtt is: - Kötelességemnek tartottam, hogy eljöjjek. Részvételünk miatt csalódott vagyok. Persze, az iga­zsághoz hozzátartozik: nem mind­egyik gimnáziumban röplabdáz­nak, nálunk, Tornaiján is így van. Nincs mindenhol tornaterem, a fel­tételek sem adottak hozzá. Hiány­zik a pénz az utazásra, bonyolult a szponzorok felhajtása. Javarészt közös igazgatású, szlovák-magyar gimikről van szó, ahol nem a ma­gyar osztályokba járnak az iskola legjobb sportolói. Egyedül a rozs­nyóiak voltak hajlandók eljönni... Mindezek ellenére látok jövőt a bajnokságban. Igyekszem majd be­szervezni a többieket. Egyelőre vo­nakodnak ugyan tőle, de úgy ér­zem, ha gyökeret ereszt a kezdemé­nyezés, bekapcsolódnak ők is. Min­denesetre kézilabdában jó lenne összehozni egy területi döntőt. Hogy a régión belül is megismer­kedjünk egymással. Végül is az országos röplabda­döntőben három-három csapat szerepelt. Utolsó pillanatban az ipolysági fiúk és a rozsnyói lá­nyok kerültek az indulók közé. Apropó, rozsnyóiak! Keserű száj­ízzel távoztak, pedig megnyerték a tornát. De nem gimnazistákkal (persze, egy azért akadt köztük), így csak a szerény különdíjat ve­hették át. Révész Ferenc megígér­te, másnap értékesebb jutalmat is küld a címükre... De vajon mi a helyzet Nyugat­Szlovákiában? Hogyan fogadták a gimibajnokság születését? Ipolysá­gonjárt tornatanárok vallanak. - Mi már korábban felvettük a kapcsolatot a komáromiakkal, és a sportpályákon is találkozunk ­Manga Onguene hiába eszkábált össze egész jó kis válogatottat, a szövetség vezetőit ismét hatalmába kerítette a „külföldi mester" mámo­ra, és szerződtették a franciául kuk­kot sem értő türkmenisztáni Valerij Nyepomnyascsijt. Az idén Leonar­do Nsekét penderítették ki, s jött a soros „Fehér Atya", Henri Michel, a hajdani 58-szoros francia váloga­tott. Ő meglehetősen választékosan és gazdag szókinccsel beszéli a frankok nyelvét. Rögtön fel is ke­reste a 42 éves Milla, alias Albert Roger Miller, aki már az 1990-es itáliai vb előtt a nyugdíjas futbal­listák verőfényes napjait élte. Ám egy bizonyos Ongba Damas (milli­omos bankár) rábeszélte Paul Bi­yát, hogy állítsa csatasorba az or­szágúinál vénebb csatárt. És mivel Paul Biya történetesen Kamerun államfője, érdekes módon hatottak az érvei. Hiába prüszköltek, rúgka­páltak a matuzsálem ellen a szak­vezetők és a játékosok. Az öreg széltoló nagylelkűen elfogadta a megelőlegezett dollárköteget, még azt is kikötötte, nem hajlandó szél­tében-hosszában loholászni a kö­zéppályán, befejező csatár lesz egy félidőre, hiszen a 90 perces kulizás ilyen élemedett korban öngyilkos vállalkozással ér fel. Az eredmény­re emlékszünk: Milla bátyó ötször ugrott be csereként, és négy gólt lőtt. Fellépéseivel világszenzációt váltott ki, és igazán csak egy haj­szálnyin múlott, hogy a szenzáció nem nőtt nagyságrendnyivel na­gyobbra. A négy közé jutásért ­botor módon - úgy buktak el az Oroszlánok, hogy a befejezés előtt kilenc perccel még vezettek Anglia ellen. A zöld mezesek így is nem- 1 zeti, mi több, népmesei hősökké váltak. Milla pedig a vébésiker ver­te hullámokon lovagolva haknizott szerte a világban, pénzesítette az új ­jáéledt népszerűségét, vacakolt né­hány öregfiúgálán, majd a második (az elsőt még 1976-ban nyerte) Af­árulja el Marsai János (Galánta). ­Tetszik a bajnokság gondolata, lát­hatja, itt vagyunk, és ha sikerül, máskor is eljövünk. Mindössze a kézilabdát hagyjuk ki, nincs hagyo­mánya az iskolánban. Kollégája, Czigler Sándor sárguló újságcikkeket tesz elém, az egykori diákversenyek néma emlékeit. Élő krónikásként kalauzol a múltba. - Akár e bajnokság elődjének is nevezhetnénk a hatvanhétben kezdődött sportolói vetélkedőt. Cséfalvay Szilárd pozsonyi testne­velő tanár ötlete a Csehszlovákiai Sport szerkesztőségének támogatá­sával indult útjára. Négy éven át jómagam is szerveztem. Először hat iskola, egy esztendő múlva már tíz vett részt. Kezdetben egy helyen rendeztük, és két napig tartott. Csak azután próbálkoztunk a sportágak különválasztásával. Ám a pontverseny később is megma­radt, és mindig a legeredménye­sebb iskoláé lett a vándorserleg. Hetvenháromig győztük, akkor végleg befulladt, mert a születő is­kolabajnokságok felaprózták ener­giánkat... Négy éven át jómagam is szerveztem. Most örömmel kezdtem újra. Nemsokára nyugdíjba me­gyek, ám ameddig egészségem en­gedi, segíteni fogok a szervezés­ben. Somorjáról szintén ketten érkez­tek, a lánycsapattal. - Számomra dupla öröm volt ide jönni - jegyzi meg nevetve Diósi Albert. - Ipolyságról származom, ugyanakkor - jó két évtized múltán - újra átélhetem az iskolabajhok­ságok légkörét. Most is a részvételt tartom a legfontosabbnak, hadd szerezzenek a diákok tapasztalatot. Az ország területe: 475 442 négyzetkilométer. Lakossága: 12 millió. A labdarúgó-szövet­ség (Federation Camerounaise de Football) alapítási éve: 1959. A FIFA-tagság kezdete: 1962. A klubok száma: 300. Az igazolt futballisták száma: 10 ezer. Vb-szereplése - 1982: ti­zenhetedik, 1990: hetedik. A válogatott színe: sárga mez, pi­ros nadrág, zöld sportszár. Út­ja a világbajnokságra: Guinea 3:1 és és 1:0, Zimbabwe 3:1 és 0:1, Szváziföld 5:0 és 0:0, Zaire 0:0 és 2:1. rikai Aranylabda elhódítása után nyugállományba vonult. De meddig tartott a szilencium? Röpke másfél esztendeig. Milla az idei év elején elkezdte az edzéseket, és leszerződött (állítólag ingyen) a fővárosi Tonnere Younde csapatá­hoz. Bemutatkozására 75 ezren vol­tak kíváncsiak, s ő rúgta együttese egyenlítő gólját. „A népünk kíván­sága, hogy vissza kell térnem a Sze­lídíthetetlen Oroszlánokhoz mondta. - Biztos vagyok benne, ha Henri Michel kihagy a 22-es ke­retből, Kamerunban kitör a forra­dalom." És az edző nem nevezte még a bővebb keretbe se. Hogy kitört-e a forradalom, nem tudni. Az viszont bizonyos, a Fran­ciaországban profiskodó kameruni sztárok ellenzik legjobban a 42 éves Milla ( különben a nemzeti szövet­ség technikai igazgatója) visszatéré­sét. Omam-Biyik (Lens), Kana-Biy­ik (Le Havre), Pagal (Martiques), Songoo (Metz), Bell (Marseille) til­takozik, hogy ők elvégezték a pisz­kos munkát, végiggürizték a vb-se­lejtezőket, s most Milla „kilógott az aggok házából", és feltűnési viszke­tegségében a csapat nyakába akar ülni. Hát ezt nem! így a sztárok. És ha kapnak egy „ukázt" az államel­nöktől? Majd meglátjuk... Egyébként Kamerunban a férfiak várható élettartama 43,2 esztendő. Ha ezt vesszük alapul, Milla apónak még van bő másfél éve... TOMI VINCE Kosárlabdában megpróbálunk töb­bet nyújtani, annak hagyományai vannak iskolánkban. Seres Csaba a fiatalabb testne­velők közé tartozik. - Nagyon jó ötletnek tartom az Ipolyságiak kezdeményezését. Szá­momra mínusz a keleti régió távol­maradása. Itt igazán nem a színvo­nal az elsődleges, hanem a sporto­lás, a találkozás lehetősége, újabb élmények gyűjtése. Ez aztán arra serkentheti az indulókat, hogy leg­közelebb jobban szerepeljenek. Hengerics Péter (Komárom) közvetlenül fiúcsapata sikere után gyűjtötte csokorba tapasztalatait: - Vártam elsőségünket, mert ész­re vettem, hogy kevés helyen a röp­labdáznak. Számunkra mindössze az utazás jelentett gondot. Rossz az összeköttetés, ezért külön buszt kel­lett fogadnunk. Iskolánk vezetése állta a számlát... - Megérte belevágni? - kérdem Révész Ferenc főszervezőtől. - Feltétlenül. S amint kollégáim­mal megegyeztünk, fogjuk is foly­tatni. Mert a gimnazistáknak kell találkozniuk, versenyezniük. Most már belátjuk, Kelet- és Közép-Szlo­vákiából csak nagy nehézségek árán állhat össze a versenykiírás­nak megfelelő csapat. Előfordul­hat, hogy a két régió közös együt­tessel szerepel majd. De ezt még tisztázni kell. Egyelőre sehonnan nem érkezett lemondás, mindössze a területi viadalok szervezését ­anyagiak hiányára hivatkozva ­nem vállalták. Beszéltem volna több tornata­nárral is. A röplabdadöntőn azon­ban csak a megszólaltatottak vettek részt. Vajon hányan jönnek el az április végi országos kézilabdator­nára?'És hány csapattal? J. MÉSZÁROS KÁROLY Az első próbakő

Next

/
Thumbnails
Contents