Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-08 / 80. szám, péntek

1994. ÁPRIV IS 8. .(X/szóINTERJÚ Rugalmasabbak is lehettünk volna... Beszélgetés dr. Július Strinkával, a Szlovákiai Helsinki Bizottság elnökével Miroslav Kusý professzor, a Szlovákiai Helsinki Bizottság elnökségének volt tagja nyílt levélben fordult a bizottság elnökéhez, dr. Július Strinkához. A levelet Merre tart a Szlovákiai Helsinki Bizottság? címmel a hazai lapok közül egyedül az Új Szó tette közzé, február 15-i számában. Kusý professzor arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a bizottság eltemette Helsinki szellemét, mert a polgári elvek helyett a nemzeti irányzat mellett döntött. Ezzel kapcsolatos elmarasztalásai jócskán dr. Strinka címére szóltak, ezért az érintett is élt a lehetőséggel, hogy az ügyről beszélgetés formájában véleményt nyilvánítson lapunk hasábjain. • Nemrégen tartotta meg tisztújító közgyűlését a Szlovákiai Helsinki Bizottság. Önt újból elnökké választották. Milyen érzésekkel vette át ismét e tisztséget? - Nem mondhatnám, hogy megnyugtató egyértelműséggel. Egyrészt jóleső érzéssel tölt el a bizottság elmúlt évben végzett eredményes munkája. Az emberi jogokat ért egyéni sérelmek számos esetének kivizsgálásából részt vállalva bizottságunk néhány nagyobb rendezvényt is szervezett. Ezek közül két szakmai tanácskozást emelnék ki: az egyik a szlovákiai kisebbségek jogait igyekezett láttatni, különös tekintettel a magyarokra, az európai standard tükrében. A másik a szlovákiai romák társadalmi helyzetét vette szemügyre. Ezenkívül a visegrádi négyek helsinki bizottságainak cseh, lengyel, magyar, szlovák megbízottaival közös összejövetelt tartottunk, amelyen a Helsinki Nemzetközi Föderáció is képviseltette magát. Megemlíteném, hogy mi külön is tanácskoztunk ez alkalommal a Csehországi Helsinki Bizottsággal. Több együttes rendezvényben állapodtunk meg, így a Magyarországi Helsinki Bizottsággal közös találkozón vesszük vizsgálat alá a szlovákiai magyar és a magyarországi szlovák kisebbség helyzetét. A cseh partnerekkel pedig főként a kettős állampolgárság körüli bonyodalmak káros következményeit állítjuk reflektorfénybe, minthogy a hivatalnoki merevség főként a vegyes házasságban élőket, valamint a csehországi romákat súlyosan érintheti. Kérésünkre fogadott bennünket a Szlovák Köztársaság akkori miniszterelnöke, Vladimír Mečiar, akinek tolmácsoltuk a bizottság bíráló észrevételeit, amelyek a szlovákiai demokrácia formálódását kísérő kedvezőtlen jelenségekre hívták fel a figyelmet. Fogadott bennünket a köztársasági elnök is. Megemlíteném még, hogy kibocsátottunk néhány felhívást. A Vegyük elejét az etnikai feszültségnek címmel megjelent nyilatkozat jelentős visszhangot váltott ki. Úgy tűnik, végre gyümölcsöző kifejlethez közeledik az ombudsmani intézmény létrehozására irányuló többéves igyekezetünk is. Mindez, s ráadásul az a tény, hogy a Szlovákiai Helsinki Bizottság helyzete megszilárdult, nőtt a közéleti hitele, alapvetően jó érzéssel tölt el. • Az előbbiekben viszont utalt arra, hogy az elnökséggel együtt járó közérzete vegyes. Minek tudható ez be? - Az Új Szó olvasóinak, akik ismerik a Szlovákiai Helsinki Bizottság volt elnökségi tagjának, Miroslav Kusý professzornak a lapban megjelent nyílt levelét, azt hiszem, ezt nem lesz nehéz kifejteni. A szóban forgó levélből ugyanis megtudhatták, hogy Kusý professzornak s vele együtt dr. Drozdnak fenntartásai voltak a bizottság munkájával szemben. Kusý professzor az elnökséget nemzetieskedéssel vádolta meg, sőt annak egyik tagját egyenesen magyarüldözőnek nevezte, s Hana Ponická írónőt, aki szintén elnökségi tag, és a közép-szlovákiai regionális csoport elnöke, majdhogynem a fasizmus védelmezőjének állította be azért, hogy egy sajtónyilatkozatban az egykori szlovák állam és Jozef Tiso tárgyilagos, ideológiamentes értékeléséért emelt szót. Az elnökség foglalkozott Kusý professzor levelével, s nem hajlandó a művileg kiprovokált ideológiai megütközés részesévé válni. Ebből kifolyólag az elnökség nem kíván testületileg állást foglalni, az elnökségi tagok viszont megismerkedtek a levél tartalmával, és egyénileg véleményt nyilváníthatnak róla. • Megjegyezném, hogy Kusý professzor a Szlovákiai Helsinki Bizottságnak a nemzeti és a polgári irányzat kényszerű és természetellenes, a bizottság tevékenységét mélyen átható együttélését rótta föl. Ugyanakkor dr. Ľudovít Haraksim történésszel szemben, akit ön név szerint nem említett, kifogásait arra alapozta, hogy a nemzeti érdekek olyan buzgó védelmezőjeként lép fel, aki szembeszegül a magyar kisebbség úgymond túlzott - ahogy ez a jelző a Mečiar-kormányzat idején meghonosodott - követeléseivel. S ez dr. Kusý személyes indítékain túlmenő, nem jelentéktelen körülmény. - Űgy vélem, hogy a nemzeti és a polgári elv ütköztetése, amit Kusý professzor a végletekig kiélezett, művi képződmény. Minden polgár egyik természetes ismérve a közösséghez tartozás tudata, vagyis a családi, a lakóhelyi, a táji kötődés s természetesen a nemzeti kötelék. A polgári azonosságtudat nincs ellentétben az említett kötődésekkel, éppen ellenkezőleg, gazdagítja azokat. Ezért vallom, hogy a fenti szembeállítás nem egy kölcsönh?'ás objektív elemzésén alapul, hanem ideológiai okvetetlenkedés. Ami pedig dr. Haraksimot illeti, itt szigorúan különválasztanám tényleges megnyilatkozásai sokszor érzelmileg túlfűtöttnek ható hangvételét nézeteinek érdemi megítélésétől. Dr. Haraksimot a szellemi életben szakemberként, történészként ismerik. • Nos, az okokról, okozatokról és kölcsönhatásokról el lehetne vitatkozni. De ezekután hadd kérdezzem meg, milyen az ön személyes viszonya Kusý professzorral? - Roppant sajnálom, hogy Kusý professzor, akihez baráti szálak fűznek, s akivel a múlt rendszer alatt sok mindenen üldözöttként keresztülmentünk, az önálló szlovák állam feltételeihez igazodó koncepcionális kérdésekkel kapcsolatos nézetkülönbséget személyes síkra terelte, gyűlölködést szító rágalmazáshoz folyamodott. Már régóta keserű érzésekkel figyeltem azt a tapintatlan, sőt sértő hangnemet, ahogy Kusý professzor a nemzeti, illetve kisebbségi és etnikai problémákkal összefüggő jelenségekről nyilatkozott. Több ízben, személyes beszélgetések során és baráti körben figyelmeztettem őt erre. Sajnos, Kusý professzor mintha képtelen lett volna módosítani a fekete-fehér ítélkezésen, felfogni azt, hogy a leegyszerűsítés és az egyoldalúság gyakran okoz kárt annak az ügynek, ami fölöttébb fontos. Felhozhatnám itt azt a negatív propagandát, amit a föderáció szétesése előtt egyes szlovák bírálgatók folytattak a cseh tömegtájékoztató eszközökben. A szlovák nacionalizmus felnagyításával, mondvacsinált szlovákiai „fasisztoid" irányzatokra rámutató hangulatkeltéssel nemcsak hogy a cseh nacionalizmus malmára hajtották a vizet, hanem a cseh közvéleménynek azt a számottevő részét is ingerelték, amely ilyen vagy olyan okokból hajlott a közös állam felbontására. Az a benyomásom, hogy a leegyszerűsítő, fekete-fehér szemlélet nemkívánatos szolgálatot tesz a szlovákiai kisebbség és többség viszonyában jelentkező problémák megoldása során is. • Hogyan képzeli el ön a szlovákiai magyar kisebbség és a szlovák többség között meglevő feszültség kezelését? - A kölcsönös, egymásra tekintettel levő nyitottság híve vagyok. Ügy vélem, mind magyar, mind pedig szlovák részről nagyobb kezdeményezőkészségre lenne szükség, hogy kölcsönösen szóhoz jussanak azok a személyek, akik a viszony kiélezésétől mentes, építő jellegű kapcsolatok ápolására törekednek. Meggyőződésem, hogy a szlovákiai magyarok többsége hazájának tekinti ezt az országot, szívügyének érzi annak boldogulását, a békés szlovák-magyar együttélést, s ugyanúgy az együttélés iránti jóakarat a szlovákok túlnyomó részére is érvényes. Annál is inkább, személyes tapasztalatokra támaszkodva állíthatom ezt, minthogy jóidéig vegyes szlovák-magyar környezetben, Nógrád és Gömör vidékén éltem. Nem lenne szabad oda jutnunk, hogy zavart keltsen közöttünk az egyszerű polgárokat megkárosító önös politikuskodó érdekhajhászás. Az állambüPrikler László felvétele rokrácia fennhéjázásával és politikai önmutogatással szemben kölcsönös jogbiztonsággal és polgári szolidaritással kellene felvértezni magunkat. A Szlovákiai Helsinki Bizottság azt fontolgatja, hogy a kölcsönös megértés és együttműködés érdekében hasznos lenne szlovák-magyar regionális vegyes bizottságok létrehozása. Ezek az egyes helységekben és tájegységekben hozzájárulhatnának a félreértések megelőzéséhez, az együvé tartozás elmélyítéséhez, melyet áthat a közös otthon, a Szlovák Köztársaság iránti lojalitás. Közreműködésünkkel már létrejött ilyen beállítottságú roma-szlovák bizottság a Senicai járásban, Holič városában. • Ügy véli, hogy a helsinki bizottság kormánytól független kezdeményezésként lemondhat arról, hogy a kormányzattal szemben ellenőrzést gyakoroljon, nem követnek-e el a kisebbségekkel szemben jogsértést? Ezt egyébként közgyűlésükön nemcsak Kusý professzor vetette fel. - E követelményt nemcsak hogy magától értetődőnek tartom, de hangsúlyozom, hogy kifejezésre jutott a helsinki bizottság tevékenységében is. Bár elismerem, hogy bizonyos helyzetekben rugalmasabbak és kezdeményezőkészebbek is lehettünk volna. • A szlovákiai magyarok körében méltatlankodást vált ki, hogy a második világháborút követő években olyan sérelmeket szenvedtek el, amelyekért mindmáig nem részesültek elégtételben. Miként látja ön annak lehetőségét, hogy az akkori csehszlovák kormány által okozott sérelmeket bocsánatkérés zárja le? - Ebben a pillanatban nehéz lenne kimentő és szakavatott válasszal szolgálni. Semmiképpen sem tartanám üdvösnek a kérdés mostani felvetését, amikor egyébként is sok a megoldásra váró gond. E kérdés feszegetése csak újabb sebeket tépne fel. Azonkívül mindkét nemzetet, két szomszédos országot érintő problémáról van szó. Szerintem ezzel csak újból visszafogna bennünket a sürgős és elengedhetetlen teendőktől, korlátozná azoknak az erőknek a mozgásterét, melyek a kölcsönös megértésen, a polgári szolidaritás és közös boldogulás érdekében fáradoznak. Ezen az úton érhető el, hogy a régi sebek behegedjenek, és kialakuljanak a közép-európai régió hosszú távú fejlődésének kedvező előfeltételei. • Hadd jegyezzem meg, hogy a kárpáti németekkel szemben mindez simán végbement. De engedjen meg végezetül egy derűlátóbb kérdést: remélhető, hogy a helsinki bizottság működésének erőteljesebb szakmai alapokra helyezése, amit a közgyűlés egyértelműen követelt, létrehozza a kedvező szervezeti feltételeket ahhoz is, hogy a helsinki bizottság felkészültebben és rendszeresebben kísérje figyelemmel a kisebbségek helyzetét és jogállását? - Igyekezni fogunk, de ez nemcsak rajtunk, hanem a kisebbségek köréből elvárt tettrekészségen, a szakmailag felkészült és etikailag alkalmas kisebbségi támogatóink akaratán is múlik. • Köszönöm a beszélgetést. KISS JÓZSEF Ha dolgozik, adósságot csinál Aki hitelt vet(t), az ne arasson? Az SZK Földművelési Minisztériuma által februárban elfogadott 1350/1994-320. számú rendelet, amely a honi mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termelést lenne hivatott támogatni, tartalmaz néhány olyan kitételt, amellyel a mezőgazdasági üzemek többségét kizárja a támogatásból. A határozat többek között kimondja, hogy nem kaphatnak állami dotációt azok az üzemek, amelyek nem teljesítették az állammal, a településekkel, a szállítókkal szembeni kötelezettségeiket és nem fizették vissza a Szlovák Állami Takarékpénztártól kapott hitelt. Az első három eset, gondolom, nem szorul bővebb magyarázatra, azt azonban kevesen tudják, hogyan kerül ebbe a képbe a takarékpénztár. Két évvel ezelőtt, közvetlen a gabonafelvásárlás megkezdése előtt, a mezőgazdasági minisztérium hitelt ajánlott fel a sűrűn vetett gabonafélék felvásárlási árának a megtérítésére: a terményfelvásárlók a Szlovák Állami Takarékpénztártól kaptak hitelt, amelynek 8 százalékos kamatát az illetékes tárca vállalta magára. Feltételként közölték a felvásárlókkal, hogy a hitelt csak a sűrűn vetett gabonafélék árának a fizetésére használhatják, a pénzt csak a termelők kaphatják, a kereskedelmi láncba esetleg beiktatott forgalmazó már nem. A Rimaszombati járásban négy felvásárlóüzem élt a lehetőséggel, közöttük a feledi Polnospol is. - A hitel nyolcszázalékos kamatát, ígéretéhez híven, eddig a minisztérium fizette - tájékoztatott Básti Róbert mérnök, a Polnospol igazgatója. - Március elején Rimaszombatba hívattak bennünket. A takarékpénztár járási kirendeltségén tartott megbeszélésen az is elhangzott, hogy amennyiben rövid időn belül nem fizetjük vissza hiánytalanul a tőlük kapott hitelt, értesüléseik szerint a földművelési minisztérium nem fizeti tovább helyettünk a kamatot, sőt még a visszamenőlegesen kifizetettet is ránk terhelik.Ezt a rimaszombati kirendeltség igazgatónője közölte velünk, és elmondta, hogy ő nem illetékes dönteni a dologban, de a fentről kapott határozatokat teljesítenie kell. Jelen pillanatban felvásárlóüzemünk képtelen visszafizetni tartozásait A partnerüzemek nem kevesebb, mint 52 millió koronával tartoznak nekünk. Nehéz helyzetbe került a Polnospol, mert ha nem hitelez tovább abraktakarmányt, nem lesz kinek gyártani, leállíthatja a termelést, elbocsáthatja az embereit, ha viszont hitelez, akkor növeli adósságait. Tavaly novemberben, amikor már egyetlen szövetkezet sem tudott azonnal fizetni, a felvásárlók úgy döntöttek, hogy az egyes gazdaságok akár malacokkal is törleszthetnek adósságukból. A Jesztei Mezőgazdasági Szövetkezetben egy évre bérbe vették a kilencvenegyben átadott és kihasználatlan, új BIOS 1200-as sertésistállót, abban helyezték el a malacokat. Sertésgondozókat vettek fel... De visszatérve a témához, a Polnospol kilencvenkettő augusztusában közel 10 millió korona hitelt vett fel a takarékpénztártól, ugyanazon évben a kukorica felvásárlása előtt pedig újabb 8 milliót. - Tavaly májusig zökkenőkkel ugyan, de törlesztettük a hitelt - folytatja az igazgató. Mivel teljesítettük a feltételeket, májusban újabb 2 millió koronát vehettünk fel, ugyancsak a takarékpénztártól, tápösszetevők, tehát komponensek vásárlására. Áztán fokozatosan egyre kevesebb lett azoknak az üzemeknek a száma, amelyek fizetni tudtak a tápokért. A meglévő pénzünket terményvásárlásra fordítottuk, s őszintén szólva, elhanyagoltuk a takarékpénztárral szembeni kötelességünket. Ekkor fogalmazódott meg, hogy csökkenteni kell az állami dotációt azokban a járásokban, pontosabban azokban az üzemekben, ahol tartozások merülnek fel a takarékpénztárral szemben. Mellesleg, nekünk is le kellett adni az adósok névsorát. Ha azonban lefaragják a tavaszi munkálatokra szánt állami dotációt, sok mezőgazdasági üzemben nem lesz megalapozva az új termés. Ha a volt kormány meg akarta volna könnyíteni a mezőgazdászok helyzetét, megtehette volna azt másképpen is. A jelenlegi gyakorlat szerint az állattartók - legyen az üzem vagy magánvállalkozó - csak 18 százalékos felárral kaphatják meg a tápot. Tehát a hozzáadottérték-adó a szemesterményekre 5 százalék, a tápokra 23 százalék. A mezőgazdász a búza után kap 5 százalékos hozzáadottérték-adót, de 23 százalékot fizet, amikor tápot vásárol. A különbség természetesen az államkasszába vándorol. Sőt, a felvásárlókat kötelezik, hogy abban az esetben is utalják át a pénzt az adóhivataloknak, ha a partner nem fizette ki a tápot. Nem kevés összeg a hozzáadottérték-adó, a feledi Polnospol közel 2 milliót fizet havonta az adóhivaloknak ilyen címen. FARKAS OTTÓ