Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-07 / 79. szám, csütörtök

1994. ÁPRILIS 7. >Ű7 SZÓSPORT 11 Finom sörök, kisüzemekből Csapolás, megvárásra Az elmúlt évtizedek során - nyilvánvalóan cseh hatásra - Szlovákia lakossága is besorolódott a komoly sörivó nemzetek közé. Ez viszont igényességgel is jár, amit a szlovák sörgyárak nagy része nem volt, és sok esetben még ma sem képes teljesíteni. Ebben a helyzetben, amikor egyre elérhetetlenebb számunkra a megszokott, jó minőségű cseh sör, érdeklődésre tarthat számot a hír, hogy Dunaszerdahely környékén az utóbbi hónapokban egyszerre két olyan mini sörfőzde is megkezdte tevékenységét, amely elsősorban az általuk gyártott ital minőségével szeretné megnyerni a sörivók bizalmát. A szelep titka Dunaszerdahelyen, a sportcsarnok közelében a Dunbier Kft. egy eredetileg kazánháznak szánt épületet alakított át sörfőzdévé. - Az épület adott volt, és ebben szerettünk volna valamilyen vállalkozásba kezdeni - válaszolja Sebő Gyula, az egyik tulajdonos arra a kérdésre, hogy miként fog bele valaki Dunaszerdahelyen éppen sörgyártásba. - Az ötletet Magyarországon láttuk, azután itthon felmértük a piacot, és mivel érdeklődést tapasztaltunk iránta, két társammal, Sebők Józseffel és dr. Bognár Lászlóval nekiláttunk megvalósításának. Ez nem volt egyszerű, főként a hazai hitelpolitika miatt, de végül is árucserével oldottuk meg a fizetést, a tiszafüredi gyárnak a technológiai berendezésért hazai malátát szállítottunk. A Dunbier Jäger típusú sört gyárt. Az első próbafőzésre karácsony előtt került sor, de valójában csak március elején lélegezhettek fel. Eddig tartott ugyanis, amíg végigjárták az új technológiai berendezés bevizsgáltatásának, illetve a sör engedélyeztetésének folyamatát. A végső szót a Szlovák Minőségellenőrzési Felügyelet mondja ki, és ez Sebő Gyula szerint már csak napok kérdése. Ez mások számára is jó hír, hiszen ha ezután bárki telepít ilyen típusú sörfőzdét nálunk, a technológiai berendezés miatt már nem kell végigjárnia az ügyintézést. A dunaszerdahelyi Jäger sörgyár minisörüzemnek számít, bár napi kétezer literes kapacitásával ezek közt a nagyobb kategóriába tartozik. Az épület legnagyobb helyiségét az erjesztő, vagyis ászokolő tartályok töltik meg, a főzés után kapott sörlé ezekben erjed alkoholtartalmú üdítőitallá. Ez az időszak általában három hét körül mozog, de a Jäger sör különlegessége, hogy esetében ež mindössze 13 napig tart, vagyis ugyanannyi idő alatt lényegében kétszer annyi gyártható belőle. A kisüzemben a munkát sörfőző mesterek irányítják, ők tudják, miből mit, mennyit és milyen sorrendben kell adagolni, sőt az is nagyon fontos, miként főzik és erjesztik az italt. Ottj áriunkkor a Dunbier három mestere közül a fiatal Bugár Imre volt ügyeletben, aki nagyon készségesen magyarázta el a munkamenetet, persze, csak olyan mélységig, amit még egy idegennek el szabad árulni a folyamatról: - A főzés kezdetén becefrézzük az üstöt, vagyis beszórjuk a hozzávalókat, majd 16 órán keresztül főzöm, de közben nyolc óra után leszűröm. A fokokat és a kilókat nem mondom, ez titok, ezen alapszik majd a jó dunaszerdahelyi sör minősége. Igazán ugyanis az számít, hogy az üstöt hány fokon cefrézzük be, hogyan forraljuk fel a lét, mikor és mennyit pihentetjük és így tovább. Főzés után a sörlét több lépcsőben lehűtik, majd az ászokoló tartályba szivattyúzzák, ahol hozzáadják az élesztőt. Az eijedés befejezése után pedig a sör leszűrve hordókba tölthető. Természetesen az sem mindegy, miként kezelik az eijesztés alatt. Látogatásunk során az egyik tartályban már éppen nagyban dolgozott az előző nap főzött sör. Ez annyiban nyilvánult meg, hogy egy szelepen keresztül szaporán „köpködte" kifelé az erjedés során kidobott sűrű, szennyezett habot, ami tócsaként gyűlt össze a tartály alatt. - A nagy sörgyárakban általában az a gyakorlat, hogy ha a sör elér bizonyos fokot, ezt a csapot egyszerűen elzárják. A tartály alatt láthatjuk, mi is marad még a sörben, ami bizony a minőségén is meglátszik. Mi ezt hagyjuk távozni, és helyette szén-dioxiddal biztosítjuk a szükséges nyomást - árul el egy újabb szakmai fogást Bugár Imre, aki meglehetősen kalandos módon jutott el ehhez a szakmához. - Négy évig én béreltem Bogyán a főút melletti „autós" vendéglőt. Végül azonban kénytelen voltam feladni, mert a környékbeli vendéglőket olcsóbban adták bérbe, nekem viszont a komáromi Jednota nem volt hajlandó leszállítani a bérleti díjat, így hiába voltunk nyitva non stop, nem bírtam a versenyt. Mai főnökeimmel teljesen véletlenül találkoztam, pontosabban úgy, hogy tavaly májusban stopposként felvett Sebő Gyula, és ahogy beszélgettünk, megkérdezte, milyen munkában is látnék fantáziát. Mivel engem néhány hónappal korábban nagyon megfogott, ahogy egyik barátom mesélt a minisörgyárakról, azt válaszoltam, hogy ha elegendő pénzem lenne, én bizony egy ilyet építenék. Erre ő meghökkent, behozott a társaihoz, és elmondták, hogy ők éppen e?t tervezik. Elbeszélgettünk a dolgokról, elmondtam négyéves vendéglői tapasztalataimat is. Májustól brigádosként, gépészként dolgoztam a Hydrostavnál, Bodak mellett, szinte éjjel-nappal. Marasztaltak is, de engem inkább a sörgyártás vonzott. A gyár beindítása késett ugyan egy kicsit, de inkább vállaltam a munkanélküliséget és vártam, mikor jöhetek ide. Végül elérkezett a várva várt nap, amikor elutazhattunk Tiszafüredre, ahol négy hét alatt betanítottak bennünket. A minisörgyárak egyik legnagyobb vonzereje, hogy a vevő biztos lehet abban, mindig friss sört kap, amit ráadásul a szeme előtt csapolnak a hordóba. - Partnereinkkel szemben egyik alapvető kikötésünk, hogy a sört szén-dioxiddal csapolják, mert csak ekkor garantáljuk a minőségét, és így meghosszabbodik a szavatossági ideje is. Nyugat-Európában már senki sem csapol kompresszorral, nálunk azonban a szén-dioxidos eljárás még újdonságnak számít. Tudni kell azonban, hogy a sör, amennyiben • levegő jut hozzá, "ledöglik", mi viszont csak úgy tudjuk állni a versenyt a nagy sörgyárakkal, ha garantáljuk a minőséget - mondja Sebő Gyula. A Jäger minisörfőzdék sajátossága, hogy mellettük egy sörözőt létesítenek, amelyet csak egy üvegfal választ el magától az üzemtől. Ez is vonzerőt jelent a vendégek számára, mert így láthatják a technológiát és azt is, hogy sörüket egyenesen az ászokoló tartályból csapolják. Az A vevő mindig biztos lehet abban, hogy friss sört kap (Fogas Ferenc felvétele) ilyen sörözőkben ezenkívül lehetőség nyílik a szüretien sör csapolására is. Ez ugyan zavaros, az első látásra nem túlságosan bizalomgerjesztő, de ezt a benne hagyott élesztőgombák okozzák, amelyeknek köszönhetően fogyasztása nagyon egészséges és Nyugat-Európában közkedvelt. A Dunbierben sajnos az egykori kazánház fala statikai okok miatt nem bontható meg, így a tervezett sörözőből elmarad az üvegfal, de ezt a tulajdonosok azzal szeretnék a vendégeknek ellensúlyozni, hogy igény esetén megmutatják számukra a technológiai berendezéseket. A mesternek is ízlik A Dunaszerdahely környéki másik új minisörfőzdét a közigazgatásilag EgyháZkarcsához tartozó Amadékarcsán létesítette Gódány László, aki egyben a falu polgármestere is. 0 ehhez a családi telkén egy teljesen új sörházat építtetett, amelyben a sörfőzdén kívül egy kis vendéglő és söntés is helyet kapott. Ottjártunkkor először Jaroslav Takáč sörfőző mestert faggattuk, aki négyéves ógyallai tapasztalatok birtokában főzi a másik új csallóközi sört, a karcsai Amadeust. - Az ógyallai malátát megőröljük, majd az első üstben, előre felmelegített vízben több lépcsőben felforraljuk. Ezután a második tartályba átszivattyúzva komlót adunk hozzá, és az előírt ideig főzzük. Ezt befejezve a sörlevet a harmadik tartályban ülepítjük, majd az ászokoló tartályokba szivattyúzva hozzáadjuk az élesztőt, természetesen azok nélkül a fogások nélkül, amelyek ebben az esetben a karcsai sör minőségét biztosítják. Az Amadeus sörfőzdében az elsőként meglátogatott dunaszerdahelyi üzemhez hasonlóan tízes és tizenkettes sör készül, csak itt tovább tart az erjedés, a gyengébb sör esetében 18-20, az erősebb esetében pedig 25 napig. Először január 21-én főztek sört, vagyis ennek csapolását február második felében kezdték meg. - Bármilyen hihetetlen, én nem szeretem a sört - mondja Jaroslav Takáč. - Korábban talán, ha egy ládára valót megittam, pedig Ógyallán aztán valóban annyit ihattam volna, amennyi belém fér. Az viszont biztos, hogy amióta itt vagyok, megittam legalább egy újabb ládára valót. Ez a sör könnyebb az eddig ismerteknél, ezt az első kortyok után tapasztalhatja mindenki. Ilyen sört főként a németek, hollandok vagy a dánok készítenek. Természetesen Gódány Lászlótól is azt kérdeztük először, miért jutott az eszébe, hogy éppen sörfőzdét létesítsen? - Nekem van állásom, sőt a régi munkahelyemen, a dercsikai szövetkezetben sem szűnt meg a munkaviszonyom. De fűtött a vágy, hogy az új rendszer adta lehetőségeket kihasználva kipróbáljam, mire is vagyok képes. Magyarországon láttunk ilyen minisörfőzdét, majd pedig a brünni Pivex és a budapesti BNV kínálatából választottuk ki az Osterbräut, amelyből a budapesti Söripari Vállalkozás két év alatt több mint 140-et épített. Az építkezést májusban kezdtük, és az első sört január végén főztük. Nem volt egyszerű dolgunk, mert nálunk ez egy új technológia, így minden engedélyt el kellett intéznünk, vagyis szembetaláltuk magunkat a hazai bürokrácia minden hátrányával, amelyek közül, sajnos, még az irigység sem hiányzik. Nagyon remélem viszont, hogy • az Amadeusnak köszönhetően a család részére is sikerül bizonyos biztonságot nyújtanom, még ha különösebben nagy nyereségre nem is számíthatunk. Ez ugyanis egy valódi családi vállalkozás, hiszen Takáč kollégán kívül a másik sörfőző mester a vőm, Gelnicky János, az egészet pedig feleségem, Gódány Terézia vezeti. Nagyon jó az együttműködésünk a Győr melletti Ménfőcsanakon élő Tichy családdal, akiknek hasonló családi vállalkozásuk van. A vőm is náluk tanult be, és szükség esetén ma is kisegítjük egymást. Az alapanyagok közül a malátát Ógyalláról vásároljuk, az aromás komlót Horná Stredáról, a keserűkomlót és az élesztőt viszont Bajorországból. Az Amadeus név egyébként a falunkra, Amadékarcsára utal, már csak azért is, mert a történelem során ez a községünk első ipari tevékenysége. Hely a nap alatt Mindkét Dunaszerdahely környéki új sörfőzdében napjainkban kezdődik az igazi üzletmenet, most ismerkednek a vendéglősök és vendégeik is az új ízekkel. Tanúsíthatjuk, hogy mind a két sör finom, de az összehasonlítás egyelőre felesleges, mert mindkét helyen elmondták, a visszajelzések alapján még tovább tudják alakítani az ízt. Az viszont mindeképpen újdonság, hogy a Jäger és az Amadeus esetében egyaránt a sört levegő helyett szén-dioxiddal kezelik. Ez a minőségi sör szempontjából elengedhetelen, a sörivók viszont azonnal észreveszik, hogy italuk frissebb, csípősebb és ezt meg kell szokniuk. Úgyszintén újdonság - a Jägernél már működik, de az Amadeusnál is tervezik -, hogy ötliteres, hordókba is töltik a sört, így otthon vagy társasági összejöveteleken is állandón frissen csapolhatunk magunknak. Ezenkívül mindkét sörgyár referenciaüzem is, vagyis úttörő szerepet vállaltak az általuk alkalmazott technológiák hazai elterjesztésében. Mindkét helyen egyaránt örömmel hallottuk azt is, hogy a sörük iránt komoly az érdeklődés, ezért megtörténhet, hogy néhány hónap múlva a kapacitást növelő újabb ászokoló tartályokat is beállítanak. Ez így is van rendjén, hiszen Nyugat-Európában természetes, hogy a nagy sörgyárak mellett sok minisörfőzde is létezik, szervesen kiegészítve egymást. TUBA LAJOS Tanulnak a polgármesterek Azzal, hogy 1990-ben megszűntek a nemzeti bizottságok és létrejöttek az önkormányzatok, nemcsak hatáskörök kerültek a községi vezetők kezébe, hanem nagy felelősség is hárult rájuk. Nagyon sok polgármester csak akkor került bele a községi élet szervezésének taposómalmába. Akik már a régi rendszerben is vezető poszton voltak, azoknak is újra kellett kezdeniük, hiszen minden átértékelődött. A helyi társadalmak szervezését is új alapokra kellett helyezni. S mivel erre hazai példa nem nagyon van, aki fejlődni szeretne, külföldön próbálja ellesni a már bevált, követendő példát. A Vágsellyei Körzeti Hivatal több alkalmat is teremt a külföldi tapasztalatcserére. Amint Bergendi Ferenctől, a hivatal vezetőjétől megtudtuk, még 1991-ben, a körzeti hivatal megalakulásának évében sikerült egy körutat szervezniük a Dunántúlra és Burgenlandba. A résztvevők Oberwart-Felsőőrön, Eisenstadt-Kismartonban, Nagycenken, Felsőrákoson és Sopronban találkoztak az ottani önkormányzatokkal, és a területfejlesztési, vállalkozói, szociális, és iskolaügyi problémák megoldásában cseréltek tapasztalatot. 1991 őszén, majd 1992-ben a Magyar Polgári Pált és a magyarországi Szabad Demokraták Szövetsége támogatásával vett részt egy küldöttség Szegeden a dél-magyarországi és a romániai kisvállalkozók találkozóján. 1992-ben a prágai földművelési tervezőintézettel közreműködve sikerült megszervezni egy bajorországi tanulmányutat. Ott víztisztítóművet és hulladékfeldolgozót vettek szemügyre a résztvevők, ellátogattak egy nyugdíjasotthonba, az iskolaügy helyzetével ismerkedtek és egy hetvenhektáros kisparaszt gazdaságában gyűjtöttek tapasztalatokat. A körzetvezető elmondta, ha minden jól megy', a körzetből két-három polgármester aktív résztvevője lehet a burgenlandi Felsőőrben megrendezésre kerülő Communal Life 2000 című többnapos konferenciának. A közeljövőben megvalósítandó tervek között szerepel továbbá egy hollandiai tanulmányút, amely során elsősorban építészeti, területfejlesztési, tájökológiai problémák megoldásával kívánnak megismerkedni. Hús-, tej- és zöldségfeldolgozó kisparasztokat látogatnak meg, és a sajtpiac működési mechanizmusával is szeretnének megismerkedni. - A tanulmányutakat igyekszünk úgy megszervezni, hogy azokon ne csak polgármesterek, hanem főleg szakemberek vegyenek részt. Például a helyi önkormányzatban működő építészeti, oktatási, fejlesztési vagy sportbizottságok tagjai. A tanulmányutakon általában negyven-ötven ember vesz részt, az útiköltséget a helyi önkormányzatok térítik, a program megszervezésében pedig a vágsellyei DannTour utazási iroda nyújt nagy segítséget tudtuk meg. S hogy konkrétan hogyan használhatják ki a külföldön szerzett tapasztalatokat? Az elöljáró erre is mondott példát: - Nálunk az utakat úgy építik, hogy többrétegű, legalább félméteres kavicságyat készítenek, alapozó, majd hordozó betonréteget tesznek le, és erre jön csak az aszfaltszőnyeg. Ausztriában olyan eljárással is megismerkedhettünk, melynek során a talajt megfelelő vágott kővel szórják fel, azt tömörítik, és arra rakják le a betonkockából vagy aszfaltból készülő burkolatot. Ez sokkal olcsóbb eljárás, mint a miénk. Ha tehát egy polgármester hazatérvén ilyen eljárással építteti a községi utakat, akkor bőségesen megtérülnek a tanulmányútba fektetett kiadások. Az elöljáró azt is elmondta, hogy a külföldi példák sokszor nagyon távolinak tűnnek az itteni embereknek: - A külföldön látott építkezésekre, falufelújítási, ökológiai beruházásokra a mi polgármestereink sok esetben csak legyintenek, mondván, nálunk úgysincs erre pénz. Pedig ez nem egészen így van. Mert azt is megtanulhatjuk, hogyan kell összefognia több községnek, hogy nagyobb beruházásokra is képesek legyenek. Ahhoz, hogy összeüljenek és közösen tervezzenek valamit, ahhoz még nem kell feltétlenül pénz. A külföldi utak ugyan pénzbe kerülnek, de az elöljárónak az ezzel kapcsolatos kiadások csökkentésére is lenne ötlete: ha alakítanának egy polgármesteri kuratóriumot, az megpróbálhatna a Phare alapítványtól némi támogatást szerezni. (gaál)