Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-30 / 99. szám, szombat

1994. ÁPRILIS 30. ÚJSZÓ ÉRDEKESSÉG 5 Az <>l<l;»l> »,i rU >/i< n. • (löki-Öl /SS 7,SA Furcsa múlt egy tábornoknak Lógott és ivott Sir Peter de la Billiére nyugállományú brit tábornok nemrégen nyilatko­zott a The Timesnak. A konzervatív újság hasábjain megjelent cikkében a ve­terán katona arra hívta fel az angol közvélemény figyelmét, hogy fordítson nagyobb figyelmet az ifjúság nevelésére, teremtsen több és jobb lehetőséget a fiatalok előmenetelére. A nyilatkozatot a lap azután kérte a tábornoktól, hogy általános feltűnést keltő írást jelentetett meg a Királyi Brit Légió The Legion című újságjában. Ebben - harmadik személyben írva magáról - elmondja, hogy a Peter gyerek apja hősi halált halt, édesanyja nehéz anyagi körül­mények között és, a szükséges apai szigor, fegyelem hiányában nevelte őt és fivérét. Az elkanászodott Peter rendszeresen lopta a nárciszt a szomszéd kertész földjéről, és a piacon értékesítette. Ennél is veszélyesebb volt, amikor robba­nószerhezjutott, és afféle házi készítésű bombák gyártásába kezdett - puszta csibészségből. Pocsékul tanult az iskolában. Gyakran mulasztott ok nélkül: lógott, csavargott. Az is előfordult, hogy szeszes italt csempészett a z iskolá­ba, vagy másutt iddogált cimboráival. Végül azönban minden jóra fordult. Tizenhét éves korában a fiú jelentke­zett.a hadseregbe, és ott becsülettel leszolgált 41 évet. Közlegényként kezdte, tábornokként ment nyugállományba. Méghozzá - s ezért ismeri jól az angol közvélemény Sir Petert - azt követően, hogy az 1991. évi Öböl-háborúban ő állt a brit csapatok élén. (M-p) Szeles.Mónika színt vallott Ez nem az én háborúm Yoko bukása A kísértésnek, hogy „hátha nem tűnik föl", Yoko Ono, John Lennon özvegye sem tudott ellenállni. Ápri­lisban mutatta be első - és sokak sze­rint remélhetőleg utolsó - musicaljét . az egyik New York-i, Broadway környéki kisszínházban. A balladai hangvételű darab, melynek alaptör­ténele állítólag kísértetiesen hasonlít a West Side Storyra, egyöntetűen, elmarasztaló kritikát kapott. A leg­enyhébben csak „botrányosan rossznak " minősítették a nevetséges szövegű dalok tömkelegével tűzdelt, rozoga alapokon álló musicalt. A darab mindenképpen furcsa ke­veréke az érzelgős, a közönséges és az erőszakos hangvételnek - mond­ják az előadás után megkérdezett nézők. A rosszmájú kritikusok abban is megegyeztek, hogy: „van azért po­zitívuma is a darabnak. Yoko ugyanis nem lép föl énekesként a színpadon. " Hogy erről önszántából mondott vol­na le - arról nem szól a fáma. McEnroe kettős hibát vét? Furcsa helyzetbe került John McEnroe, az ír származású amerikai teniszbajnok. Miután felesége, Ta­tum O'Neal (Ryan O'Neal és Farrah Fawcett lánya) faképnél hagyta őt, McEnroe a „sógornőjét" - Tatum bátyjának volt barátnőjét, Lynn Od­dőt - csábította el. Dühből vagy sze­relemből - ezt még barátai is csak ta­lálgatják. Köztudott, hogy a tenisz­bajnok nagyon nehezen tudta elfo­gadni felesége elvesztését. Válásuk után hamarosan egy ismeretlen, nem túl intelligensnek mondott hölggyel jelent meg a New York-i éjszakában. „Attól tartok, hogy egy ilyen lány nem sok vizet zavar Tatum szemé­ben" - mesélte egy közeli barátjá­nak. Nem is tartott ki sokáig mellet­te. Egy méghitt családi party után randevút adott a csinos Lynn-nek, aki egyébként szintén színésznő. A pár januárban egy hónapot együtt töltött Los Angelesban. „John speci­alistája a kettős hibák elkövetésének. Nem a pályán, az életben" - állítja állandó teniszpartnere. (mn) Naivan Szokatlan őszinteséggel fecseg a bulvárlapok riportereinek bizonyos nőies domborulatainak hiányáról Bridget Fonda, a 29 éves amerikai színésznő. Legutóbb azt ecsetelte, hogy első barátjánál rábukkant azokra az ízléstelen képeslapokra, amelyek mindent, de mindent megmutatnak. - Nekem sajnos ezen a testtájon nem sok dicsekednivalóm van. Egy­szerűen fantasztikus, mit érhetnék el egy mellnagyobbító műtéttel. Még nem döntöttem, de nem zárkózom el a gondolattól - mondja nyilatkozatá­ban Bridget. Az csak véletlen lehet, hogy Fonda kisasszony lapos keblével kapcsola­tos gondjaival épp akkor kopogtat a nyilvánosság ajtaján, amikor szerte Amerikában egyre súlyosabb aggá­lyok fogalmazódnak meg a sziliko­nos mellnövelő beavatkozások és egyéb plasztikai műtétek ellen. Apa, becsaptál Hadjárat a lócitrom és a kutyagumi ellen usban érvénybe lépett az a rendelet, amely kemény büntetéseket ró a ku­tyapiszkot eltakarítatlanul a járdán hagyó gazdikra. Marad tehát a zacs­kó és a kislapát a pelus. Fogadjunk, hogy a kutyák nem a gumibugyira szavaznak! (mp-gzs) Athina Onassis valószínűleg so­hasem fog olyan jól beszélni anya­nyelvén, mint a hat évvel ezelőtt el­hunyt édesanyja, Christina vagy nagyapja, a talán leghíresebb görög, Aristoteles Onassis. Tierry Roussel, a papa ugyanis csak franciául beszél Babának becézett lányával. Babának szólítja a 9 éves kislányt mostoha­anyja, Guby is. Talán rossz szándék­kal? Ki tudja. Ám annyi bizonyos, hogy mindkettőjük számára az lenne a „legkifizetődőbb", ha Athina mindörökre baba, vagyis kislány maradna. Mert bizony ha felnő, majd szabadon rendelkezhet örökségével, s végleg elvész a szülők reménye, hogy egyszer mégis nagy pénzhez jutnak. Most még van idő arra, hogy kijátsszák a három ügyvédet, akiket Christina végrendeletében bízott meg a hatalmas'Onassis-vagyon At­hinára hagyott részének kezelésével. Thierry évek óla pereskedik az emlí­tett ügyvédekkel, mert - hogy is le­hetne másképp? - „ha a lánya az. örökös, akkor a vagyonkezelés őt il­leti meg. Ez logikus " - érvel. Christina, aki 1988 novemberében máig is titokzatos körülmények kö­zött, szívinfarktus következtében halt meg Buenos Airesben, ezt egy­általán nem találta ilyen logikusnak. Testamentumában lányát tette meg egyedüli örökösének, s a vagyont szakemberekre bízta. Csak apja pél­dáját követte, hiszen Aristoteles Onassis is lényegében kisemmizte utolsó feleségét, a Kennedy-özve­gyet. Vagyona (kb. 1,5 milliárd dol­lár) 47,5 százalékát Christinára tes­tálta - ami most Athinát illeti meg ­52,5 százalékát pedig a pedagógiai, irodalmi, vallási és tudományos cé­lokat támogató alapjára hagyta. Ebből a számjátékból és az ügyvé­dek közötti háborúból Athina még aligha ért valamit. És nyilván még azt sem fogja fel, hogy sokan csak milliárdjai miatt kedveskednek neki, hamis emberek rajongják körül, mint annak idején édesanyját. Azt azon­ban már most megértette: apja éve­kig hazudott neki. Talán jóhi­szeműen, de becsapta őt. Sohasem mondta el az igazat a mamáról, aki meghalt - ehelyett, mint a pici gyer­meket, azzal hitegette, hogy Christi­na „csak egy hosszú útra ment". Svájci elitiskolájában a maguk drasztikus módján osztálytársai ve­zették helyes nyomra a megtévesz­A mamával tett Athinát, aki azóta gyanúval te­kint apjára. S mi lesz majd, ha kideríti: az anyjának fizetnie kellett apja szere­tetéért? (Német források nyomán: -ug-) Pelenkát a négylábúaknak! Pelenka-ügyben a csacsikat is „ló­vá " teszik is, ami elporlad a nyári hőségben. A végterméket mindenhová be­hordhatja a szél. A kávézók, étter­mek kora tavasztól késő őszig a sza­bad ég alatt is terítenek vendégeik­nek, a boltosok, zöldségesek is kirak­ják az árujukat az utcákra, terekre. A tulajdonosok máris felháborod­tak: megoldhatatlannak látszó fel­adat elé akarja állítani őket, a tisztes­séges adófizetőket az önkormányzat. Ha ki is találnak valamiféle lócit­romfelfogó szerkezetet, azt csak úgy tudnák a szerencsétlen állatokra erősíteni, hogy közben megkurtíta­nák a farkukat. Ez viszont állatorvo­silag tilos, mert nem tudná elhajtani magáról a legyeket. Ráadásul kan­cák esetében kettős célú higiénia­zsákra lenne szükség. Spanyol üdülőhelyeken is a lova­kat vették célba a tisztaságmániások, Olaszországban viszont a kutyákat fenyegeti a pelenkázás veszélye. Arezzo toszkán város vezetése vi­szont nagyvonalú: már vett 2 ezer gumibugyit a kutyák számára, eze­ket ingyen osztogatják a kutyabará­toknak a drogériákban. A szeren­csétlen ebekét, persze, senki sem kérdi. Rómában viszont már márci­Svájc egyik legfontosabb idegen­forgalmi központja, Interlaken köz­ségi tanácsa kötelezni akarja a lóval, lófogatú járművel (mindenekelőtt fi­ákerrel) közlekedőket, azaz a tulaj­donosokat, hogy a helység tisztasá­gának megőrzése céljából pelenkáz­zák be állataikat. Képzelhető: az érintettek nem re­pesnek a boldogságtól. Ha a helyi közgyűlés elfogadja az előterjesz­tést, amely szerint a járműveket von­tató állatokat oly módon kell „fel­szerszámozni", hogy azok ne szennyezzék a közterületet, akkor aztán főhet a gazdák feje a kivitele­zés módját illetően. A községi tanács higiéniaügyekben illetékes tagja sze­rint nem csupán a frissen elpotyogta­tott lócitrom okoz gondot, hanem az Hát csoda, hogy szomorú vagyok? A kis-jugoszláv rezsimhű tájékoztatási eszközök a közelmúltig előszeretet­tel propagálták, hogy Szeles Mónika lépten-nyomon jugoszlávságát hangoz­tatja, és - mi sem természetesebb - kisajátították maguknak és az „új Jugo­szláviának" Mónika világraszóló eredményeit. Sőt azt a látszatot igyekeztek kelteni a róla szóló írásokban, hogy helyeslőleg tekint egy téves, véres politi­kára, amelyről azonban a minap egészen egyértelmű nyilatkozatot adott a te­kintélyes Tennis Magazin újságírójának. - En ízig-vérig magyar vagyok, tehát semmi közöm a volt Jugoszláviában dúló háborúhoz - mondta a Szeles lány. (gm) Athina Onassis:

Next

/
Thumbnails
Contents