Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-29 / 98. szám, péntek

1994. ÁPRILIS 29 JU«„^ RIPORT ÚJSZÓFuthatunk a pénzünk után Komámasszony, hol az edény? - Tudjuk, aligha reménykedhetünk abban, hogy visszakapjuk a pénzünket, mégis úgy gondoljuk, esetünkből tanulhatnak mindazok, akik esetleg az. Euro Direct Service csomagküldő szolgálat katalógusából kívánnának rendelni különböző áruféleségeket mondta elkeseredetten két dunaszerdahelyi hölgy, s hogy megértsem, miről is van szó, részletes beszámolóba fogtak. - Február végén szép kivitelezésű katalógust találtam a postaládámban. Kissé csodálkoztam ugyan, hogy a feladó honnan szerezte meg a címemet, de eleinte úgy gondoltam, biztosan valamelyik ismerősöm áll az ügy hátterében. Nem így voll. Megtudtam, hogy Dunaszerdahelyen sokan megkapták a küldeményt. Névreszólóan - emlékezett N. Edit. - Nem tagadom, olyan termékeket is kínáltak, melyek megnyerték a tetszésemet. Annak ellenére, hogy anyagilag nem állok valami fényesen, megrendeltem egy 13 darabból álló konyhai edénykészletet, 1290 koronáért. Úgy gondoltam, hogy majd a lányomat örvendeztetem meg vele. A szomszédban lakó barátnőmnek nyomban elújságoltam, milyen jutányos áron vásárolható meg az edénykészlet. Nevetve közölte, hogy kapott katalógust, s ő is kiválasztotta ugyanazt, sőt, egy 20 darabos, pingvinnel díszített froltírtörülköző-együttest is. Megegyeztünk abban, hogy együtt rendeljük meg a portékát, minek fizessük külön-külön a postai díjat. Előírásszerűen kitöltötték a megrendelőlapot és vártak. Március 15-én megjött az értesítés, hogy a csomagot a dunaszerdahelyi postán vehetik át. ' - Aznap hárman mentünk a küldeményért, hiszen azzal számoltunk, hogy az edénykész-• let nem lesz könnyű, és a húsz törülköző sem fér el egy kis csomagban - vette át a szót V. Rozália. - Gyanakvás nélkül kifizettük az utánvéttel érkező küldemény árát, s a csekkel a csomagkiadóba mentünk. Legnagyobb megdöbbenésünkre egyetlen csomagot tett elénk a posta alkalmazottja, amelyen fel volt tüntetve a szállítmány súlya: 6,30 kg. Amikor viszont felemeltem, éreztem, hogy nem annyi. Lemérettem, 2 kilót nyomott. A hölgyek eleinte azt hitték, az alkalmazott tévedett, s nem adta ki az összes csomagot. Amikor megtudták, hogy csupán ez az egy érkezett a nevükre, nyomban hívatták a posta vezetőjét, s az ő jelenlétében felbontották a küldeményt. Szinte nem is csodálkoztak azon, hogy csak húsz törülközőre leltek. Igaz, méretük eltért a katalógusban feltüntetettől, sőt a kék frottírról hiányzott a díszítőelem - a pingvin - de mindezt csak a kisebb bajnak tartották. A nagyobbnak azt, hogy a csomagban talált számlán szerepelt a két edénykészlet ára, a 2580 korona, meg a húsz darab frottírtörülközőért járó összeg: 990 korona. A termékért az Euro Direct Service, P.O. Box 82, 83000 Bratislava 3 cím alatt rejtőző csomagküldő szolgálat 3570 koronát inkasszált be, de hozzászámított 31 korona postai díjat és 59 korona csomagolási költséget. Ebből tevődött össze a 3660 koronás végösszeg, amit a póruljárt megrendelők azonnal vissza szerettek volna kapni. Persze, nem lehetett. Március 16-án a feltüntetett pozsonyi címre visszaküldték a csomagot, előírásszerűen reklamáltak és vártak. Abban bíztak, hogy talán a csomagküldő szolgálat alkalmazottja észreveszi tévedését és megteszi a szükséges lépéseket. Feleslegesen bizakodtak. Nem kapták meg sem az edényeket, sem a pénzüket. Az eset felkeltette az érdeklődésemet, és nyomban megpróbáltam felkutatni a feladót. Nem jártam sikerrel. A címből ugyan kiderült, hogy a 3. városkerületben kell szimatolnom, de az ottani postahivatalokban nem árulhatták el a hivatali titokként kezelt P.O. Box mögött megbújó tulaj kilétét. Törvényre hivatkoztak, s közölték: harmadik személynek a posta lehetőséget sem adhat ana, hogy klienseiről valamit is megtudjon. A harmadik sžemély pedig az, aki se nem feladó, se nem címzett. Hiába érveltem azzal, hogy az Európai Közösségekben az 1985-től érvényes rendelet értelmében a fogyasztót védik. A csomagküldő szolgálatok, de a házalók, vagy akár a Zepter cég termékbemutató bankettjei ellen is. És mivel kis hazánk is arrafelé igyekszik, gondoltam, hátha az ottani szokások ránk is vonatkoznak. Sajnos, nem. így történt, hogy nem tudtam felfedni a csomagküldő szolgálat kilétét, s visszaszerezni a jóhiszemű, ám póruljárt panaszosok pénzét. Az esetből talán - noha nem szabad egy kalap alá venni a csomagküldő szolgálatok mindegyikét - akár tanulság is levonható: nem szabad felülni a reklámnak. Főleg akkor nem, ha a portékát kínáló forgalmazó még a pontos címét sem hozza nyilvánosságra. Ö csak tudja, miért! *** Tegnap délután V. Rozália örömmel tudatta, hogy szomszédnőjével együtt visszakapták az elveszettnek hitt pénzüket. Kár, hogy a csomagküldő szolgálat, a pénzesutalvánnyal egyidőben, a tisztelt ügyfélnek nem küldött egy elnézést kérő levelet. Talán illett volna, vagy nem?! PÉTERFI SZONYA végzett munkából, az üzérkedésből és nemritkán lopásból) még jobban megélnek, mintha dolgoznának. Egy kollégával összehasonlítottuk két kétgyerekes család helyzetét: ahol mindkét szülő dolgozik, ott 170 koronával magasabb u havi jövedelem, mint ahol a szülők munkanélküliek. Ez a motiváció... A falu önerőből képtelen megoldani a magas munkanélküliséggel járó problémákat, melyek között ott szerepel a lopások, betörések elszaporodása is. Munkahelyet nem tud biztosítani, mert hely sincs, pénz sincs a beruházásra, a helyi vállalkozók pedig érthetően elsősorban családtagjaikat alkalmazzák. Cseniok István szerint a megoldás az lenne, ha a törvények megváltoznának, mégpedig olyan értelemben, hogy a munkanélkülieket köteleznék: a felkínált munkát fogadják el, különben nem kapnak segélyl. - Bárki bármit is mond, ez nem lenne kényszermunka. Dolgozzon meg mindenki a megélhetésért, és ne abból éljen, hogy mások dolgoznak rá. A falu szempontjából az lenne a legjobb, Ita a szociális segélyt a község kapná meg, abból foglalkoztatni tudná a munkanélkülieket, akik a pénzért a községben hasznos munkát végeznének. így volt ez a múltbán is, amíg valamelyik főokos ki nem jelentette: senki sem kötelezhető arra, hogy dolgozzon. Ezek után nem is jöttek többet. Minek is, ha a segélyt úgyis megkapják... A genfi konvenció szerint a munkához való jog az egyik alapvető emberi jog. Mindenki szabadon döntheti el, hol, milyen munkát akar végezni. Ez így rendben is volna. A gond csupán e jogok értelmezése körül van legalábbis tájainkon. Mert nem tudom, mi lenne akkor, ha mindenki élne „szabad emberi jogával" és felfüggesztené a munkát? Miből élne ez az ország?A sok főokos? Meg az a sok „munkanélküli"? S. FORGON SZILVIA Miért annyi, amennyi? Ami a számok mögött van Már hónapok óta a Rimaszombati járásban a legmagasabb a munkanélküliek aránya. A körzetek szintjén ugyanilyen elsőséggel „dicsekedhet" Tornaija környéke. A város és a hozzá tartozó 42 község 24 124 lakosa közül mintegy 3590 a munkanélküli. Ez a munkaképes lakosságnak éppen az egyharmada. — A számok magukban azonban még semmit sem jelentenek - figyelmeztet Vladimír Pajtáš, a Tornaijai Körzeti Munkaügyi Hivatal igazgatója. - Ugyanis már régen nem az a kérdés, hogy meňnyi a munkanélküli, hanem, hogy miért annyi, amennyi. Jdeje tehát, hogy a számok mögé nézzünk. A kimutatásokból megtudhatjuk, hogy a 3587 nyilvántartott munkanélküli közül 2174-nek csak •általános iskolai végzettsége van. 2124 korábban munkásként dolgozott, 1312 pedig még soha nem voll alkalmazásban. Ez utóbbiak közül 1009 nő. És még egy szám: 205"0-en már több mint egy éve munkanélküliek. Az adatokból elénk táruló első tény, hogy a körzetben a munkanélküliek egyharmadának semmilyen szakképzettsége nincs, és egyharmada soha nem is dolgozott. És ezen a helyen kell megjegyezni azt, amit semmilyen statisztikai kimutatás nem jelez: a körzetben a munkanélküliek kétharmada roma (hivatalosan csak egyharmada). Nyilvánvaló az összefüggés a munkanélküliség időtartama, a műveltségi szint és a korábbi munkabeosztás között, amit a hivatal igazgatója is megerősít. - Éppen a szakképzetleneket a legnehezebb elhelyezni, mert manapság még a tehénpásztori állásra pályázóktól is szakvégzettséget követelnek. Tapasztalataink szerint minél magasabb műveltséggel rendelkezik valaki, annál rövidebb ideig marad munkanélküli. Az önhibájukon kívül elbocsátottakat is el lehet helyezni előbb-utóbb, ám sokkal nehezebb a dolgunk azokkal, akik soha nem dolgoztak (az összes munkanélküli egyharmada ilyen), illetve azokkal, akik önként hagyták ott munkahelyüket (a nyilvántartottak másik harmada). Többségük ugyanis nem is akar dolgozni, mert ez. a helyzet nagyon megfelel nekik. Szedik a munkanélküli vagy szociális segélyt, ami egy többgyerekes család esetében 12-13 ezer koronát is kitesz. Ha dolgoznának sem keresnének löbbet. Nincs ugyanis akkora különbség errefelé az átlagkereset és a szociális segély között, pláne a roma családok esetében. Vladimír Pajtáš szerint éppen a szociális segélyek rendszere az egyik oka annak, hogy a körzetben annyi a munkanélküli. A magas arányhoz az is hozzájárult, hogy a vidéken már 1989 elölt 12,7 százalékos „rejtett munkanélküliség" volt. Minek alapján állapította ezt meg ? - Ennyire tehető azok száma, akik korábban sehol sem dolgoztak. Persze, most sem akarnak, elég nekik, hogy kapják a szociális segélyt, az álVladimír Pajtás lain fizeti helyettük a biztosítást, sőt a munkanélküliként eltöltött időt beszámolják majd a ledolgozott évek közé. Sokan éppen ezen előnyök miatt hagyták ott a munkahelyüket. Tudok olyan esetről, hogy valaki 8500 korona tiszta kereset ellenére otthagyta a munkahelyét. Bár a múlt év decemberétől szigorodtak a törvények, s a munkahelyüket önként feladók nem jogosultak már a segélyre, azok, akik korábban éltek a lehetőséggel, továbbra is vígan szedik a pénzt. Szerintem ez végtelenül igazságtalan azokkal szemben, akik szívcsen elmennének dolgozni - mondja a hivatalvezető. Mint megjegyzi, az ilyen „önkéntes" munkanélküliek közötf olyanok is akadnak, akik még a szociális segélyt sem kérik, elég nekik, hogy az állam fizeti helyettük a biztosítást. A megélhetéshez szükséges anyagiakat maguk is előteremtik. A hivatalnak hetente egy-két bírósági ügye van, éppen az ilyen „dolgos" munkanélküliek miatt. - Sokan járnak dolgozni Kassára vagy Csehországba, míg nálunk munkanélküliként vannak nyilvántartva. Érdemes lenne eljönni a hivatalba pénteken fél öt és negyed hat körül, amikor a prágai illetve kassai gyors befut az. állomásra, és meglátnák, mennyi munkanélküli-jelentkezik éppen akkor, mert egész héten „nem volt ideje". Az ilyen „munkanélkülieknek" nem is csökken látványosan az életszínvonaluk. Autóval járnak a segélyért, míg mások gyalog vagy biciklin mennek nap mint nap munkába. Az állam pedig súlyos milliókat fizet ki éppen ezeknek a dolgozó polgároknak az adójából az ilyen „munkanélküliek" segélyezésére. Mintha annak a pénznek nem lenne más helye: az egészségügy, az oktatásügy, a mezőgazdaság Tornaija környékén is súlyos gondokkal küzd. Szinte érthetetlen, hogy a magas munkanélküliség ellenére még sincsenek szociális forrongások a vidéken. A munkanélküliek nyugodtan viselik, hogy nincs munkájuk (tisztelet a kivételnek), a dolgozó emberek pedig, ha látják is az égbekiáltó igazságtalanságokat, szintén nem lázadoznak. Legföljebb egy idő után az idegeik mondják föl a szolgálatot, mint annak a boltosnak, aki a szegény szerencsétlen „munkanélkülieknek" hitelbe adta az árul, amivel 200 ezer korona hiányra tett szert. - Ideje lenne már, ha felébrednének az illetékesek, mert ebbe a nagyvonalúságba előbb-utóbb belerokkanunk. A vállalkozóknak is határozottabban kellene fellépniük. Igazságos szociálpolitikára van szükség - vallja Vladimír Pajtáš mérnök. Hogy mi lenne annak a lényege? A válasz amilyen rövid, olyan velős: Aki nem akar dolgozni, az ne kapjon semmit. Munkára várva(?) A munkaügyi hivatal igazgatójához hasonlóan a környék polgármesterei is sürgetik a megoldást. Ilyen értelemben szólaltak fel a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának IV. konferenciáján. Közöltük volt Csernok István, Sajógömör polgármestere. Ebben a 852 lelket számláló kisközségben minden negyedik munkaképes lakos munkanélküli. Kilencven százalékuk roma. Közülük soknak még általános iskolai végzettsége sincs. Ezért is nehéz számukra munkát találni. Más kérdés, itt is az a helyzet, hogy jó részük nem is akar dolgozni. - Hiányzik a motiváció. Sőt, inkább otthagyják a munkájukat, mert a segélyből és a mellékesből (a feketén Gömöri csendélet Méry Gábor felvételei