Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-28 / 97. szám, csütörtök

8 MINDENNAPI BŰNÜGYEINK tŰJSZÓ* 1994. ÁPRILIS 28. A NAGYVILÁGBAN TÖRTÉNÍ Ahol a heroint főzték Nolcéves nyomravezető • Antonio Vittone római rendőrtiszt először azt hitte, hogy csak egy gyermekcsínyről van sző, de aztán türelmesen végighallgatta a nyolcéves kislányt. Érdemes volt, L. S. segítségével kábítószer-kereskedők kerültek horogra. - „Halló, rendőrség?" - kérdezte vékonyka gyermekhang. - „Segítek nektek, dc ti is segítsetek nekem! A papám kábítószeres. Amikor hazajön, azonnal beadja magának az injekciókat. Már alig van pénzünk, s a nagyitól kapott arany karkötőmet is eladta. De meglestem, honnan szerzi be a port: a Gudalupe téren egy fehér 127-es Fiatban ülő férfitől és nőtől vásárolja." Vittone hitt a kislánynak és értesítette a kábítószeres ügyosztályt. A nyomozók megszállták a teret. A kereskedők valóban megjelentek. A rendőrök azonban nem léptek közbe, mert őket nemcsak a közvetítőlánc, hanem a forrás is érdekelte. Követték az üzéreket, és így eljutottak a Primavalle negyedben működő „konyhához", ahol a heroint „főzték". Ott már mindannyiukat le. fülelték. A kislány sok dicséretet kapott a rendőrségtől, a jó érzésű állampolgároktól. Nem így a papától. Ő még az elvonókúrát is elutasította. A kislány figyelhet tovább... Az optimista tiszteletes Revolverből harangot Marshall Gourley denveri (Egyesült Államok) tiszteletes úgy érezte, hogy most már elég - nem hajlandó hetente búcsúztatni a tűzfegyverek áldozatait! Ügy döntött, hogy saját pénzével és kisebb adományokkal megindítja keresztes hadjáratát a kézifegyverek ellen. Gourley a közösség minden tagjának 100 dollárt ígért, amennyiben beszolgáltatja stukkerét. Sikerült is rövid időn belül 35 revolvert, illetve pisztolyt begyűjteni. Igaz, némi szépséghibával, mert akadt, aki 35 dollárért vette kéz alatt a fegyvert s azt 100 dollárért passzolta át a tiszteletesnek. Volt olyan is, aki a kapott száz dollárhoz hozzátett, s vett magának egy gyorstüzelő puskát. És olyan ember is akadt, aki megfenyegette a papot, hogy lepuffantja; amennyiben nem hagyja abba az egészet. Gourley tiszteletes ennek ellenére optimista, s addig folytatja az akciót, amíg elegendő fegyver gyűlik össze - egy haranghoz. Feltéve, ha addig nem fogy ki a pénze, vagy nem váltják valóra a fenyegetést, s ebben az esetben a beolvasztott fegyverekből készülő harang majd érte szól... A törvény képviselőinek törvénysértése „Majd mi megmutatjuk annak a kizsákmányolónak..." Emlékszem a rendszerváltás utáni első belügyminisztériumi sajtótájékoztatókra. Az illetékesek nem győzték hangsúlyozni: új alapokra kell helyezni a rendőrök és a lakosság viszonyát, mindent meg kell tenni azért, hogy ez a kapcsolat javuljon, s az emberek ismét bízzanak a rendőrökben, érezzék, értük vannak. Egy időben úgy tűnt, hogy ez a demokráciákban természetes viszony nálunk is javul és az ígért úton halad. A járőrök, a közlekedésrendészet képviselői, az útlevélosztály dolgozói stb. mintha udvariasabbak, előzékenyebbek lettek volna. Ám egy idő után lassan, de biztosan minden visszatért a régi kerékvágásba. (Gyakran úgy tűnik, akin egyenruha van, azt képzeli, övé a hatalom. Természetesen nem lehet általánosítani és valamennyi rendőrt egy kalap alá venni.) Nem csoda, hogy a rendőrség iránti bizalom eddig soha nem tapasztalt 2 százalékos szintre süllyedt. Ennek a mélyrepülésnek Ladislav Pittner belügyminiszter szerint többek között az is az oka, hogy a bűnesetek felderítettsége Szlovákiában igencsak alacsony. Ezenkívül egész biztos az is közrejátszik ebben, hogy vannak olyan esetek, amikor a zsaruk összejátszanak a bűnözőkkel, korrumpálják őket. A megvesztegetettek olykor nemcsakhogy elfogadták, de előfordult, hogy követelték a pénzt a szabálysértőktől. Az is megtörtént, hogy rendőrtisztek ittas állapotban lövöldözni kezdtek az utcán és veszélyeztették a járókelőket. Sokukat e vétségek miatt megbüntették, sőt elbocsátották a belügy kötelékéből. De vannak olyan esetek is, amikor a törvénysértésre különböző okok miatt nem derül fény. Mint például alábbi esetünkben is. A napokban egy olyan riport megírására készülődtünk, amelyben valamennyi érintett felet, tehát a rendőröket is meg akartuk szólaltatni. Ám a helyszínre érve a koronatanú, aki a történtekről tájékoztatta szerkesztőségünket, sajnálkozva közölte, hogy ismerősét — a történet szenvedő alanyát és kárvallottját — annyira megfélemlítették, hogy meggondolta magát és nem nyilatkozik. A Dél-Szlovákia egyik kisközségében lejátszódó esetet konkrét nevek nélkül annak a reményében adjuk közre, hogy legalább mások okuljanak belőle. Két, raktárépületet bontó fiatal megkérte a helyi szövetkezet dolgozóját, segítsen bc neki egy lapátos buldózerrel. Az illető - nevezzük Csabának - bekapcsolta gépén a lámpát és munkához látott. Amikor előre hajtott, leparkolt mögötte egy Favorit. Tulajdonosnője a közeli artézi kúthoz ment vízért. A magas gépen ülő férfi nem vette észre az autót, és tolatás közben megnyomta bal első sárhányóját. Az. ugyan nem teljesen egyértelmű, ki volt a hibás, de tény, Csaba elővigyázatosabb is lehetett volna. Egy szó mint száz, a keletkezett kár 1500, maximum 2000 korona volt. Mivel a buldózeres és a Favorit tulajdonosa falubeliek és három tanúja is volt a koccanásnak (a két munkáson kívül e történet elbeszélője is a helyszínen tartózkodott), nem okozott gondot megegyezni abban, a károsult beadja gépkocsiját a szervizbe és a javítás költségeit teljes mértékben Csaba állja. Ekkor úgy tűnt, ezzel le is zárult egy kellemetlen, de lényegében véve jelentéktelen epizód. A buldózeres folytatta munkáját, majd mikor elkészült a tereprendezéssel, hazament. Otthon - és ezt a lánya tanúsíthatja - magához vett 20 koronát és elment az italboltba, ahol megivott egy sört és egy féldecit. Este nyolc után valaki becsöngetett lakásán. Kiderült, hogy a Favorit tulajdonosa utólag értesítette a rendőrséget. A váratlan látogató a járás közlekedésrendészeti képviselője volt. Felvette a jegyzőkönyvet, majd kimentek a koccanás helyszínére, ahol fújatni akarta Csabát. Hogy mi történt azután, mondja el a koronatanú. - Ez a váratlan fordulat természetesen nagyon meglepte ismerősömet, egyébként két kiskorú gyermek apját. Nemcsakhogy megtagadta a rendőr kérését, de felháborodottan és meglehetősen arrogánsan lehordta őt. Ilyeneket vágott a fejéhez: Mit képzelsz te taknyos kölyök, hogy majd este kilenckor fogsz fújatni? Erre a rendőr a közeli kisvárosból segítséget hívott. Hamarosan megérkezett két kollégája, akik nekiestek Csabának. Az egyik ütés nyomán messzire elrepült sapkája. Noha nem védekezett, fejét a motorházhoz verték és úgy bántak vele, mint egy veszélyes bűnözővel. Végül megbilincselve kocsijukba tuszkolták. Én ezt már nem bírtam nézni és rájuk förmedtem. Hogy engedhetik meg maguknak azt, hogy minden ok nélkül megvernek egy embert? Ki jogosította fel erre magukat - kérdeztem, majd azt akartam, mondják meg nevüket, vagy a szolgálati számaikat, mert azokat a sötétség miatt képtelen voltam leolvasni. Erre szlovákra váltva azt mondták, nekem semmi közöm az ügyhöz, és elvitték Csabát. A rendőrségen fújatták, bevonták gépkocsivezetői jogosítványát, majd aláírattak vele egy jegyzőkönyvet. Hangsúlyozom, Csaba felesége nem dolgozik, s amennyiben ő sem kapja vissza jogosítványát, munka nélkül marad. Azért, mert sértegette a rendőrt, büntetést érdemel. Ezt egy percig sem vitatom. De a vele szembeni eljárást felháborítónak és megbocsáthatat]annak tartom. Balkáni viszonyokra emlékeztet, hogy valakit öt óra elteltével akarnak fújatni. Ilyen alapon a fél országot meg lehetne bírságolni. Meggyőződésem, ha nem vagyok ott, még jobban helybenhagyják ismerősömet. Csabától megtudtam, hogy a két rendőr az'őrsön kijelentette: Majd még annak a kizsákmányolónak is - ezalatt engem értettek - megmutatjuk. A történteket elmeséltem néhány ismerősömnek, többek között egy ügyvédnek és képviselőnek is, s ők azt mondták, ilyen nincs. Azonnal feljelentést kellene tenni. De barátom fél. Én bármikor elmegyek tanúskodni és minden mondatomat vállalom. Börtöngyerekek Oroszország: kemény büntetések és embertelen fogva tartási körülmények Szása 14 éves cingár gyerek, magassága alig 1,5 méter. Sokkal idősebbnek tűnik, mint többi, azonos korú orosz társa. Cigarettát tartó, tetovált jobb kezének ujjai arról árulkodnak, hogy Szásának már néhány dolgon keresztül kellett mennie. Csaknem két éve ül vizsgálati fogságban, aztán munkatábor, úgy jó 45 perces autóútra Szentpétervártól. További 12 hónap (fogva tartás) még előtte áll. Vétsége: egy szentpétervári áruházban műsoros kazettát lopott. Kereken ezer 13-17 év közötti gyerek tölti büntetését egyedül a Szentpétervárott és a környékén levő börtönökben és büntetőtáborokban. A legtöbbet közülük bagatell cselekményekért ítélték többéves börtönre. Németországban ilyen mulasztásokért valószínűleg megúsznák szóbeli figyelmeztetéssel. A szentpétervári vizsgálati fogház - amelyben a gyermekeket tartják fogva - a Belváros közepén fekszik, közelében a Téli Palota és a Megváltótemplom. A cári időkből származó fogházat jó'5 méter magas vörös téglafal veszi körül. A téglafalon még 1 méter magasan duplasoros szögesdrót. A vizsgálati fogházban bírói rendelkezés nélkül 600 gyereket és fiatalkorút tartanak. A legtöbbjük fiú, de van közöttük néhány lány is, sőt van egy tíz főt befogadó épületrész a fiatal anyák és csecsemőik részére. Az átlagos fogva tartási idő, amíg jogerős ítélet születik - s amelynek következménye bűnösség kimondása esetén a büntetőtáborban való lehetőség lehet -, egy év. Néhányan három évet is töltenek vizsgálati fogságban perük elhúzódása miatt. A fiúknak fekete fegyencruhát kell hordaniuk, fejüket kopaszra nyírják. A vizsgálati fogságban nem dolgozhatnak. Ezért a nap 22 órájában a gyerekek bezárva élnek a szűk cellahelyiségekben. Könyv, tévé vagy hasonló szórakozás nincs. Csak a napi kétórás udvaron való tartózkodás nyújt változást: ez egy 2,5 méter magas fallal körülvett, 20 méter átmérőjű, ráccsal fedett rondellában zajlik. Az udvarra menet közben hangszóróból nyugati popzenét sugároznak. Ez az orosz büntetés-végrehajtás kedvezményeihez és liberalizálásaihoz tartozik - mondja a börtön igazgatója. A gyerekek még a munkatáborban is teljesen elbizonytalanodott benyomást keltenek. Véznának, alultápláltnak látszott valamennyi, pedig az élet a táborban lényegesen jobb, mint a vizsgálati fogházban. Minden gyerek dohányzik, aki cigarettát kaphat. Egyetlen gyereknek sincs elképzelése arról, hogy mit akar csinálni a munkatáborból való elbocsátás után. Senki nem mesél álmáról vagy kívánságairól. Még a 13 éves Andrej sem, aki tyúklopásért két és fél éves büntetését tölti, de még a 15 éves Szláva sem, akit lakásbetörés miatt három évre ítéltek. A munkatáborban a gyerekek hétköznapja a következő: 6,30-kor ébresztő. Utána két csoportra oszlanak. Az egyik műszaki iskolába megy, a másik dolgozik: fényképezőgéptokokat szerel össze. Hat óra múlva ebédszünet. Aztán a tanuló- és a dolgozóműszak szerepet cserél. A cellák alapterülete körülbelül 15-20 négyzetméter, mindegyikbe húsz fegyencet helyeztek el. A két kis ablakon csak kevés fény jut a helyiségekbe. A foglyok háromemeletes ágyban alszanak, ezek csaknem teljesen betöltik a cellákat. Mindenhol csak egy piszkos vécé és egy kis mosdókagyló van. Jurij Sepeljev az orosz belügyminisztérium vezető alkalmazottja. Ő a húszezer foglyot számláló több börtön és munkatábor főparancsnoka. A riporter kérdésére, hogy Oroszországban miért büntetik a gyerekeket ilyen aránytalanul keményen, Sepeljev ezt válaszolta: - Az orosz társadalom humánusan tekint a bűnözőkre, de azokról sem szabad megfeledkezni, akik a bűnözők miatt szenvedtek. A „Teenager Intézet" szervezetének adatai szerint - az intézet az otthonról elszökött szentpétervári gyerekekkel törődik - a városban húszezer gyerek él az utcán. Sok közülük kisebb lopásokból, csalásokból tartja fenn magát. Ok fél lábbal mindig a büntetőtáborokban vannak. (A Die Welt nyomán) A dúsgazdag „kofa" rejtélyes halála A Discoland Silvia prágai szórakozóhely fogalom Csehországban. A neves és sikeres emberek lokálja. Úgy is mondhatnánk, a felső tízezer kedvenc „kocsmája". Nem csoda, hogy a magukra valamit is adó pénzes sznobok és vállalkozók ebben a mulatóban szoktak találkozni, tanácskozni, üzletet kötni és főleg szórakozni. Az említett luxushelyről tnár rengeteget írtak. Jót is, elmarasztalót is. Az olvasók megtudhatták, hogy Kare! Gott is itt szokta ünnepelni születésnapját, vagy hogy az egyik legnépszerűbb szlovák popegyüttes, a Team a Silviában avatta legújabb lemezét. Az utóbbi napokban ez a mulató, pontosabban egyik társtulajdonosa ismét a cseh lapok címoldalára került. Az apropót ezúttal nem valami pikáns botrányocska szolgáltatta, hanem egy bérgyilkosság, melynek hidegvérű tetteseit még nem sikerült elfogni. A Discoland tulajdonosa, Ivan Junák családi élete már korábban zátonyra futott. Az sem volt titok, a válófélben lévő házastársak közül a férj fiatal barátnőjével és nemrég született közös fiukkal a villában maradt, felesége pedig két kislányukkal, Silviával és Veronikával, valamint 11 évvel fiatalabb barátjával egy lakótelepi panelházba költözött. Az asszony lakásuk közelében egy zöldséges és gyümölcsös standot bérelt. Olykor maga is a pult mögé állt. Néhány napja éppen az említett helyen játszódott le a még felderítésre váró tragédia. A déli órákban három ismeretlen férfi látogatta meg, és egyikük egy 17 év körüli, valószínűleg roma fiatalember beszélgetés közben hirtelen előrántotta browning típusú, 7,65 mm-es kaliberű hangtompítóval ellátott pisztolyát, és szíven lőtte az asszonyt. A szerencsétlen nő még kitántorgott az utcára, ahol összerogyott és meghalt. A jól értesült cseh lapok tudósítói azt is tudni vélik, hogy Jonákék különköltözésük előtt megállapodtak abban, hogy a férj havi 40 ezer korona apanázst folyósít majd nejének. Az asszony éppen a gyilkosság napján készült ügyvédjéhez, hogy megbeszélje vele a válóper részleteit. A közösen szerzett vagyon ürügyén állítólag hatalmas lelépési összeget készüli legombolni férjétől. A rendőrség szerint Ivan Jonáknak van alibije. A bűntény idejében egy ismert személyiséggel folytatott telefonbeszélgetést. A megözvegyült férj kijelentette, nem tudja elképzelni, miért törtek felesége, a Discoland társtulajdonosának életére. A gyilkos kézrekerítőinek 100 ezer korona jutalmat ígért.