Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-06 / 78. szám, szerda

LAPOZGATÓ Semmilyen tartozás Négyszemközt a szlovák jegybank elnökével Mint ismeretes, egyéves szünet után - március 25-én - találkozott ismét a Cseh Nemzeti Bank és a Szlovák Nemzeti Bank elnöke Szomolányban, hogy tárgyaljon az egykori Csehszlovák Állami Bank aktívumainak és passzívumainak a felosztásáról, a két ország közötti fizetési egyezményről, valamint a pénzügyi helyzet alakulásáról. ANNA VARGOVÁNAK, a Slovenský denník munkatársának a tanácskozás után interjút adott Vladimír Masár, a pozsonyi jegybank elnöke. A beszélgetés - a lap március 26-i számában jelent meg — során elhangzottakat az alábbiakban ismertetjük. SD: Elnök úr, a sajtóértekezleten elhangzott, hogy a szlovák fél nem vonja kétségbe a volt csehszlovák központi pénzintézet könyvviteli mérlegét. Ez konkrétan azt jelenti, hogy Pozsony elismeri a több mint 24 milliárd koronás tartozást? Masár: Elöljáróban szeretném hangsúlyozni: a Szlovák Nemzeti Bank nem ismer el semmiféle tartozást. Már több ízben említettem, hogy sem most, sem pedig a jövőben. A dolognak azonban két része van; a könyvviteli mérleg alapján történő aktívum- és passzívumfelosztás, amely műszaki probléma, illetve a politikai vonzat, de ezzel a jegybank nem kíván foglalkozni. E tekintetben javasoltuk, hogy a politikai kérdések a pénzügy-minisztériumra tartozzanak, mivel a tárcavezető egyúttal a vagyonelosztási bizottság elnöke. SD: Szóba került a Prágában „őrzött" aranykészlet ügye is. Ismeretes már, hogy a szlovák fél mikor veszi át, és konkrétan milyen aranytárgyakat fog tartalmazni? Masár: Még nincsenek pontos információink az aranykészletről, amelynek Szlovákiába kellene érkeznie. De nagyon fontos, hogy megkapjuk az aranyat, amely megillet bennünket. SD: Martin Švehla, a Cseh Nemzeti Bank szóvivője korábban azt nyilatkozta, hogy Prágában már elkészült az átadásra kerülő aranytárgyak listája... Masár: Švehla úr valószínűleg azon aranytárgyak jegyzékére gondolt, amelyeket kijelöltek számunkra. Mi azonban még a kettéválás előtt készült listát szeretnénk látni. És azután nyilatkozunk, hogy az arany, amelyet kijelöltek számunkra, az az arany-e, amelyet mi követelünk. És itt a probléma. SD: Tehát mikorra várható a kérdés rendezése? Masár: Megállapodtunk, hogy a cseh fél rövid időn belül tájékoztat bennünket ez ügyben. Műszaki probléma is felmerült a volt szövetségi vagyon felosztásáról szóló törvény értelmezése, valamint az egykori Csehszlovák Állami Bank archívumai és információi körül, de remélem, hogy ezek a problémák mielőbb rendeződnek, és megkaphatjuk az aranykészlet listáját. Ezután már hozzáláthatunk az elosztáshoz. Igaz, még meg kell oldani az arany Szlovákiába való szállításának a kérdését. SD: Információink szerint Prága - korábbi magatartásán változtatva — beleegyezett abba, a tárgyalásokon szóba kerülhetnek a volt föderális pénzérmék elosztásával összefüggő kérdések is. Masár: (...) A bankjegyekhez hasonlóan a pénzérmék is az egykori központi pénzintézet passzívumai közé tartoznak, tehát részét képezik az elosztásra kerülő vagyonnak. E tekintetben probléma merült fel: két módon értelmezzük e tétel elosztását, de erről most nem kívánok többet mondani. "ŕfoý? oň! nejtti cvieué uaMMOié? ypetc... síifeíuí ťejejer ijŐMUvuir •ÚJ SZÓ1994. ÁPRILIS 6. Arany Fácán Öncéljaimra használnám ezt az oldalt: szeretnék reklámot csinálni egy kitűnő sörmárkának és némi nemzetpropagandát kifejteni. Ne féljenek, szó sem lesz Kennedyről, senkit sem fogok lealkoholistázni, a propagálandó nemzetről, miként a sörről, szokatlan módon pozitíve lesz szó. Jó sör tehát az ógyallai Arany Fácán. Cseheknek nem merném mondani, hogy a szlovákok jó sört főznek, de magyaroknak kell. Aki jő sört főz, annyira rossz ember nem lehet. Békés ital ez, és Švpjk meg HrabalMenzel Capricciója óta kicsit a monarchia szimbóluma, nemcsak a cseheké és az osztrákoké, hanem a szlovákoké, meg még a mienk is. Hašek öreg alkoholista (na tessék!) bakája sem mulasztotta el megemlíteni a kitűnő ászoksört előállító vöröstéglás soproni gyárat. Aki megpróbálná kikezdeni tetszetős logikai vonalvezetésemet (sör, béke, monarchia), az emlegethetné a kis bajszos osztrák festő müncheni sörkalandját, de lépjünk át ezen nagyvonalúan, mondjuk: a kivétel erősíti a szabályt. Maradjunk tehát szlovák barátainknál, akik rossz emberek nem lehetnek tehát, már onnan is gondolható ez, hogy mink sem vagyunk rossz emberek, mégsem tudunk olyan jó sört főzni, mint az Arany Fácán. Nálunk mostanában mindenféle grízeket, savakat, mittudoménmiket tesznek a sörbe, meg sok száz éves hagyományt, európai tradíciót, osztrák licencet, és ettől a sok mindentől már nem lehet érezni a maláta meg a komló ízét, ami mégis a lényeg volna. És ha meglátok egy matricát, hogy vásárolj hazai árut, akkor a falra tudnék mászni, mert vásárolnék én pl. magyar sört, naná, de akkor tessék nekem Arany Fácánt, Pilsner Urquellt vagy legalább Budweisert (cseh Budweisert) csinálni, vagy jobbat, a fene egye meg. Egy üveg Arany Fácán jár nekem minden este. Színe kissé sötétebb, mint az átlagos világos söröké, keserűbb is, ebben hasonlít pilseni rokonaihoz. A mélyarany színű lágy ital hűtve az azonnali felfrissülést jelenti Önnek - valami ilyesmit írna a reklámszöveg, ha az Arany Fácánnak volna reklámja, és ez persze kapásból hülyeség volna, mert a Fácán /ttlčtóltiq- valetAal itt atittáltuxÁ lyót. (Nem tudom nem megemlíteni, hogy egy szlovákiai női magazin Év embere-választásán Július Binder nyert, megelőzve tévésztárokat, énekeseket; azért azt nem szeretném megérni, hogy Magyarországon vízépítő legyen a nők bálványa, akár a Kiskegyed, akár a Csók és könny olvasóinak szavazatai alapján.) No de Binder úr is Arany Fácánt, pontosabban Zlatý Bažantot kap estefele, sőt valószínűleg a magyar helységnévtáblákat lecsavarozgatni induló brigád melósainak bőrtatyóiban a zsíroskenyér mellett Fácános üveg lapulhatott, meg Mečiar is le-legurít belőle, mégis szlovák nemzeti büszkeség ez a Fácán, jó, ne mondjuk, hogy Ógyallán csinálták, mondjunk helyette Hurbanovót. (Zárójeles: a másik nagy szlovák nemzeti büszkeség a Petrovicki-Janoš-Pálffy csatársor lehetne, mert ilyen okosan és szépen hokizni csak Makarovék tudtak, komolyan, gyönyörűség, de erről majd máskor.) Mindehhez vegyük hozzá, hogy ma nálunk az Arany Fácán minimum hatvankilenc plusz üveg, és ha meglátom az árat, ha egyáltalán meglátom, mert hetek óta egyáltalán nem kapok Fácánt, már a tuti beetetett Meinlemben sem, a Pilsner meg százasba, bizony százasba kerül, hát - bevallom - néha visszasírom a kágéestét, aztán a monarchiát, sőt egyszer már Vesszen Trianon! is elhagyta a számat, akkor aligha csodálható, ebből az igen kiterjedt és mély kelet-közép-európai keserűségből (bezzeg az ógyallai keserűség!) született meg a fejemben a Nagy Magyar-Szlovák Megoldás: a világ legnagyobb sörgyára a bősi erőmű helyén. Épülhetne a megmentett szigetközi ivóvízbázisra. (Hisz a sör egyenlő komló, maláta, ivóvíz. No aszkorbinsav, no kukoricagríz!) A víz közös lenne, a szlovákok adnák a fácános technológiát, mi az egész európai tradíciót, a vörös téglákat meg a sörkirályos óriásplakátokat. Megleltük hát a kitörési pontot, vagyis a közösét, ami jó, mert tele van a tökünk - bizony lehet itt használni a többes szám első személyt - ezzel a sanda tekingetéssel, hogy most mit mondott valamelyik nagyhangú politikus itt, meg ott, hogy Matica, vagy Út, (PETER JAKUBEC rajzai, Národná obroda) kemény, mondhatni tökös sör, nem olyan, amihez ilyen ostoba reklámszöveget lehet írni. Egyik rokonszenves tulajdonsága ez neki. Ugorjunk vissza megen, beszéljünk a szlovákokról, akik, mint feiit levezettük, rossz emberek nem lehetnek, és valószínűleg inkább sört isznak, mint magyarvért. Például vegyük Bindert, aki itten közellenségszámba megy, nem is alaptalanul, mert nem egészen kóser dolog fogni a közös folyót, és mint valami durcás óvodás a homokozóban a szomszéd gyerek homokpogácsáját, átrakni a saját szegletbe, úriember nem terel el határfohogy hogyan állunk a határral, a revízióval, hogy hadgyakorlat egyfelől, pogromszítás másfelől, hogy miért nem járunk már sízni Donovalyba/nyaralni a Balatonra, hogy miért írnak rólunk hülyeségeket mindenféle nyugati lapok, hogy itten háborús feszültséggóc (de szép szó!) volna. És használjuk most a többes szám első személyt miránk, magyarokra: nagyhangú, testes politikusokért nem kell a szomszédba mennünk. Jó sörért viszont igen. UJ PÉTER Hócipő, Bű. 18. Seprű zsákutcában Nemrég még azzal büszkélkedtünk, hogy milyen magas színvonalat ért el oktató-nevelő rendszerünk. Manapság viszont az oktatás minden szintjén hanyatlásnak, óvodák, étkezdék bezárásának lehetünk tanúi. Ennek következtében pedig elsősorban nők válnak munkanélkülivé. Az ok is közismert: a költségvetésből kevés pénz jut az oktatásra, de nem ez az egyedüli terület, amelyet az államnak kellene finanszíroznia. Első látásra egyszerű megoldás kínálkozik: a költségvetési törvény módosítása. Az oktatási intézmények és a pedgógus-szakszervezet vezetői azt javasolják, hogy legalább az étkeztetésből és a különféle épületek bérbeadásából származó bevételek maradjanak meg a reszortnak. Ezenkívül adó- és vámkedvezményeket is kérnek. Csakhogy mindez azt eredményezheti, hogy még tovább nő a költségvetési hiány. Mit kellene tenni? Még nagyobb terhet rakni az adófizetők, a községek és városok vállára? Pénzátcsoportosításokat is végre lehet hajtani, de ezzel még nem zárjuk ki a deficit növekedését... Szomorú, ha a pedagógusoknak az utcára kell menniük, hogy felhívják a figyelmet arra a veszélyre, amely a szűkös anyagiag miatt az elkövetkező generációkra leselkedik. Egyúttal azonban fel kell tenni a kérdést: vajon az oktatásügy mikor kezd sepregetni a saját portája előtt? Ugyanis csak az követelhet valamit, akinek nincs vaj a fején. KATARÍNA OTTOVÁ, Národná obroda, III. 29. Humánum önkéntes kezekben A tehetetlenségtől a reményig Bonyolult gazdasági, politikai és társadalmi helyzetben élünk. Önhibáján kívül rengeteg ember került egyáltalán nem irigylésre méltó körülmények közé. Az állani pedig tehetetlen. Nem csupán azért, mert korlátozottak a pénzügyi lehetőségei, hanem azért is, mert amije van, nehézkessége miatt nem képes hatékonyan felhasználni. Bizonyos megoldás azonban kínálkozik. Külföldi tapasztalatokra épülve az államhatalfhi és vállalkozói szférán kívül létrejött az a harmadik szektor, amelyet az úgynevezett nem nyereséges szervezetek alkotnak: alapítványok, polgári társulások, jótékonysági egyletek, klubok, önkéntescsoportok, kulturális, vallási és közművelődési intézmények. Ez a szektor nagyszámú önkéntessel rendelkezik, akik szabadidejüket, tapasztalataikat olyan tervekbe szeretnék „befektetni", amelyek célja a tehetetlenek segítése. Viszont tevékenységük finanszírozására nehezen tudnak pénzt szerezni. A magánvállalkozóknak és nagyvállalatoknak nincs elegendő pénzeszközük, az adótörvények olyanok, hogy nem ösztönöznek humanitárius célokra való adakozásra, a kormányon kívüli, nem nyereségre „hajtó" szervezetek pedig nem részesülnek semmilyen kedvezményben. Csak nagyon nehezen jutnak támogatáshoz az állami költségvetésből, noha akad elegendő forrás, és bizonyára hatékonyan fel is tudnák használni. Például az Egyesült Államokban az ebbe a csoportba tartozó szervezeteket hivatalosan is mentesítik az adókötelezettség alól, és ugyancsak adókedvezményben részesülnek azok az egyének vagy intézmények, amelyek adományokat juttatnak el ilyen közösségeknek. Nagy-Britanniában ezekről a szervezetekről mint jótékonysági vagy önkéntes csoportosulásokról beszélnek, és jelentős mennyiségű pénzhez jutnak a kormánytól, illettve más forrásokból. Azokban az országokban, ahol korlátozottak az adókedvezmény-nyújtási lehetőségek - mint nálunk -, a kormányzat nagyobb támogatást nyújt saját forrásaiból, hogy ezzel hangsúlyozza azon szolgáltatások fontosságát, amelyeket e terület nyújt a lakosságnak. Az összes nyugati demokráciában a nem nyereséges szervezeteket három alapvető dolog jellemzi, amelyet Szlovákia is át szeretne venni. Az ottani törvények értelmében teljesen elválasztották őket az állami szektortól, így az nem irányíthatja és ellenőrizheti őket közvetlenül, a nyereséget nem oszthatják el a tulajdonos vagy a tagok között, hanem olyan célokra kell felhasználniuk, amelyekre létrejöttek, nem kapcsolódhatnak be politikai vagy propagandatevékenységbe. Ezeket a feltételeket és egyéb rendelkezéseket a szlovákiai törvényhozásnak is rögzítenie kell. A nem nyereségorientált szervezetek munkájának a szabályozásával azonban a kormány még nem foglalkozott. Pedig e téren ez az elsőrendű feladata, mivel megteremthetné a feltételeket az ország egyes régióiban létrejövő alapítványok és egyéb szervezetek működéséhez, hogy be tudják tölteni humánus szerepüket. Szlovákiában még senki sem térképezte fel tüzetesen azokat a lehetőségeket, amelyeket e szektor kínál. Hiányoznak alapvető adatok a már működő szervezetek számáról, nem ismert a struktúrájuk, nem tudja senki, hogy például milyen arányban vesznek részt a szociális szolgáltatásokban, és az sem számítható ki pontosan, hogy milyen gazdasági hasznot hajtanak az államnak... MIRO POTANCOK Slovenský Profit, 12. szám A KÖZÖLT CIKKEK NEM FELTÉTLENÜL TÜKRÖZIK. AZ ÜJ SZÓ VÉLEMÉNYÉT! összeállította: MADI GÉZA