Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-06 / 78. szám, szerda

1994. ÁPRILIS 6. 'ÚJ SZÓ 1 KALEIDOSZKÓP Komárom önkormányzatának bábáskodásával Részvénytársaság születik Bizonyára sokan emlékeznek még azokra az állami vállalatokra vagy melléküzem­ágakra, amelyeket egykoron (felsőbb utasításra vagy szükségből) a községi, illetve a városi hivatalok hoztak létre. Ezek a gazdasági egységek a '89-es változások után, az új törvények értelmében rendre átalakultak vagy megszűntek. Ott, ahol az üzemet vál­lalkozó szellemű, esetleg nem kis befolyással bíró egyén igazgatta, a holland árverés adta kedvező lehetőségeket kihasználva a vállalatot a volt vezető, esetleg a köré cso­portosuló klikk vásárolta meg. Akadtak azonban olyan cégek is, amelyek iránt még az árverések'második fordulójában sem volt megfelelő érdeklődés, vagy ha igen, akkor a kikiáltási ár túl magasnak bizonyult. Ez utóbbiakhoz tartozott a komáromi Priemko állami vállalat is, így a társaság további sorsát illetően a képviselő-testület kezében maradt a döntés. Előzőleg azonban a mintegy 950 embert foglalkoztató Priemko gútai és ógyallai részlege leszakadt, s a Komáromban maradt 450 munkás kétségbeesetten várta a további fejleményeket. Fizetésképtelen megrendelők A város képviselő-testülete a Priemko felszá­molása mellett döntött, uganakkor létrehozta a Városi Gyártó és Kereskedő Vállalatot, amely a Priemko helyiségeiben kezdte el tevékenységét, megtartva az egykori állami vállalat alkalmazot­tainak egy részét. - A Priemko felszámolással történő átalakulá­sával, ha csak a kötelezően kifizetett kéthavi bé­reket számítom, akkor is mintegy 5 millió koro­na veszteség érte a vállalatot - magyarázza Do­minik Bátovský igazgató. - Ez elkerülhető lett volna abban az esetben, ha a jelenlegi vállalat felszámolás nélkül vette volna át a Priemko minden ingó és ingatlan vagyonát. Abban az esetben csupán azoknak a munkásoknak a vég­kielégítésére lett volna szükség, akiket az állami vállalat úgy bocsájtott el, hogy az újonnan me­galakult cégben nem lettek alkalmazva. Mert a ténylegesen elbocsájtottak száma 180 körül volt. - Ha jól tudom, mindez még 1991 decemberé­ben történt. A nagyarányú létszámcsökkentés és a többszöri sikertelen árverések után milyen gazdasági eredmények születtek az új üzemben? - Arra törekedtünk, hogy minden olyan rész­legünket meghagyjuk, amelyben reális esélyt láttunk a nyereséges termelésre. Kellő megren­delés híján leállítottuk az öntödében folyó ter­melést - ahol azelőtt szennyvízcsatornák záró­lapjai és különféle alumínium formák készültek -, és árverezésre bocsájtottuk. A negyedik forduló­ra a felbecsült érték kevesebb mint 50 százalékát elérő kikiáltási áron most márciusban került sor. A kárpitosműhelyt teljes egészében a nyitrai IDEA bútorgyártó és kereskedő cég bérli. A vál­lalat többi részlege, így a varroda, a lakatos-, asztalos- és javítóműhely, valamint a szőrmeá­ru-kereskedés továbbra is üzemel. Még 1991 de­cemberében a varrodát a város képviselő-testü­letének nyomására bérbeadtuk a Felsőszeli JVJ Kft.-nck úgy, hogy az említett cég a varroda 70 alkalmazottját is átvette. A termelést azonban csak 1992 decemberéig folytatták, mert a JVJ Kft. egyik napról a másikra elvitte az általa ho­zott berendezéseket, hátrahagyva a kiegyenlítet­len, mintegy 1 millió koronás bérleti és termelé­si költségeket, valamint a munka nélkül maradt varrónőket. Akkori lehetőségeinkhez mérten se­gítettük a varrónők elhelyezkedését az időköz­ben felújított varrodánkban, ám a tartozás kie­gyenlítésére a mai napig nem került sór. Az em­lített gátló tényezők, valamint a törvényből eredő nagyarányú leírások következtében az 1992-es évet 1 millió korona körüli veszteséggel zártuk. Tavaly enyhén nyereségesek voltunk, a nyereség nagyobb is lehetett volna, ha a komá­romi cégek közül a Szlovák Hajógyár Rt., a Stavba, az Agrokom Rt., a Mokom Kft. és az Extra Contact Kft. törleszti a 100 ezer koronát is meghaladó tartozásait. A fizetés ugyan szerény, de... A komáromi Városi Gyártó és Kereskedő Vállalat asztalosműhelyének vezetőjétől, Július Árvaytól rövid helyzetelemzést kértem. - A város képviselő-testületének határozata értelmében a két árverés után az asztalosműhely egy további árverés tárgyát képezte, de az ér­deklődők, tekintettel elavultságára, elfogadha­tatlannak tartották a kikiáltási árat. Jelenleg megrendeléseink vagy 70 százaléka a nyitrai IDEA vállalatból származik - az ülőgarnitúrák faszerkezeteit készítjük. Az ilyen jellegű munka komolyabb műszaki felszerelést nem igényel, ezért a mi gépeinken is végezhető. Ezenkívül ki­sebb mennyiségben irodabútorokat, íróasztalo­kat, számítógép- és TV-asztalokat is készítünk, illetve egyedi megrendeléseknek is eleget te­szünk. Ezt az állapotot csak átmenetinek tekin­tem, hiszen ha a jövőben lépést kívánunk tartani a konkurenciával, akkor új beruházásokra lesz szükségünk. Mert az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az IDEA az utóbbi időben el-elmara­dozik a fizetéssel, s ezt mi nagyon megérezzük. A városfal IV-es bástyájának tőszomszédsá­gában található az árverésre váró öntöde, s vele szemben a lakatosműhely, amelynek mindenese Juraj Uhrí nagyon szívesen és büszkén mutatja a náluk készült használati tárgyakat. - Ezekre a raktári fémpolcokra - mutatja a szürkére mázolt elemes szerkezetet - épp most kaptunk egy 2 millió korona értékű megrendelést a Szlovák Belügyminisztériumtól. Hasonló polcokat készí­tünk élelmiszer, vagy más termék tárolására is. Keresettek a nálunk készült fém garázsajtók, ta­licskák, irodai és munkaszékek, éttermi és kerti asztalok, létrák és a 15, illetve 60 literes katla­nok is. Szerencsére elég nagy alapanyagkészlet­tel rendelkezünk; aminek nagy részét még a régi árakon szereztük be, s ez a végtermékek eladási árán is megmutatkozik. Igaz, hogy alkalmazott­jaink csak 18-20 koronás órabérért dolgoznak, de a fizetésüket mindig időben megkapják, s amint látja, munkájuk is van bőven. Prágay András, a belvárosban található javí­tóműhely vezetője ottjártamkor nem győzött elégszer figyelmeztetni, hogy külföldi villamos készülékek - televízió, videómagnó, műhold­vevő stb. - vásárlásakor feltételenül győződjek meg arról, hogy a kiválasztott készülék rendel­kezik-e az illetékes szlovák hatóságok bizonyla­tával (certifikátuin). Ellenkező esetben ugyanis könnyen előfordulhat az, amivel mindennapi munkájuk során gyakorta találkoznak, hogy a készülék Szlovákiában javíthatatlan. Ez pedig mind a vásárlónak, mind a javítónak nagy bosszúságot okoz. Egyébként a 23 embert fog­lalkoztató javítóműhely nemcsak a szórakoztató elektronika és a háztartási gépek szervizelésé­vel, hanem azok árusításával is foglalkozik. Prá­gay úr szerint fejlesztésre csak akkor tudnának költeni, ha megemelnék a javítások díját. Félő azonban, hogy akkor még több morcos ügyfelet szereznének. Bejegyzés előtt Komárom város önkormányzata 1992 végén úgy döntött, hogy a Városi Gyártó és Kereskedő Vállalatot részvénytársasággá alakítja Comar Rt. néven. (A Comar szó Komáromnak a latin Comaromiensis nevéből ered.) A döntés értel­mében a részvények 95 százalékának tulajdono­sa a város, a fennmaradó 5 százalékot pedig az alkalmazotti részvények teszik ki. A képviselő­testület határozata óta már több, mint egy év el­telt, azonban különféle rendezetlen problémák miatt a részvénytársaság bejegyzésére március elejéig nem került sor. Állítólag már csak napok kérdése.... De talán nem is a bejegyzés napján van a hangsúly, hanem sokkal inkább azon, hogy az új részvénytársaság miként fog élni az új gazdasági tömörülés adta lehetőségekkel. Amire minden­képp szükség lesz, az egy tudatos, piacorientált gyártási program és egy agresszív kereskedelmi stratégia. Mert a jelenből kiindulva: hiába tet­szetősek, praktikusak és árban is elfogadhatók a vállalat termékei, ha azokról csak kevesen tud­nak. Ráadásul a belvárosi szerviz kirakatát is legfőképp a sorozatos betörések miatt felszerelt rács díszíti a kínált termékek helyett. Pedig egy mintabolt nemcsak a kiskereskedelem fellendü­lését, hanem a köztudatba való gyors és haté­kony bekerülést is eredményezné. KOSÁR DEZSŐ Holding rendszer - gombai módra avagy válasz a piacgazdaság kihívásaira A Gombai Állami Gazdaság 1900 hektáros búzatáblája is jól áttelelt, és ez is okot ad arra, hogy az állami gazdaság növénytermesztői, akik csak öntözőberendezéseik fokozott ki­használásával tudnak eredményes gazdálkodást folytatni a gyenge minőségű, kavicsos talajon, bizakodással tekinthetnek a jövőbe. A több mint 5000 hektár szántóterületen gazdálkodó, s a mintegy 600 dolgozót foglalkoztató Gombai Állami Gazdaság igazgatójától, Mészáros Ár­pádtól elsősorban afelől érdeklődtünk, vajon milyen eredménnyel zárták a múlt évet, és sike­rült-e megvalósítaniuk elképzeléseiket. - Ha röviden akarnám vázolni múlt évi ered­ményeinket, ezt mondanám: Az év közben 25 százalékkal megnövekedett adókulcsok, a ked­vezőtlen pénzpolitika ellenére, a régebbi hitelek törlesztésén túl sikerült stabilizálni a pénzügyi gazdálkodást és nullszaldós állapotban megtar­tani az állami gazdaságot. Ez egyértelműen si­kernek könyvelhető el, ha figyelembe vesszük a gazdasági mérlegben jelentős veszteségi tétel­ként szereplő 300 ha szőlőültetvényünket ért to­tális fagykárt is. Az utóbbi hat évben kétszer a fagy, egyszer pedig a nagy szárazság vitte el szőlőtermésünk zömét. Ezért most kénytelenek voltunk 126 hektáros területen likvidálni a szőlőültetvényt, ami szintén jelentős költségter­hekkel járt. O Mely ágazatot lehetne az állami gazdaság motorjának nevezni? - Elsősorban a növénytermesztést említhet­nénk, de a tejtermelés vonalán a jányoki gazda­sági részleget is. Az 1300 darabos tehénállo­mány darabonkénti átlagos éves tejhozama 4500 liter, s mindezt első osztályban értékesítjük. A tojástermelést se hagyjuk ki a sorból, bár itt a nyereségképzés hullámzó tendenciát mutatott. Az igazgató magyarázatából megtudjuk, má­justól nyár közepéig nem volt piaca a tojásnak, s így jelentős baromfiállományuk csak veszte­séget produkált. Amint megnőtt a tojás iránti pi­aci kereslet, úgy változtak a termelési költsé­gek, nőttek a bevételek és lassan kiegyen­lítődtek a veszteségek. O Ez azt is jelenti, hogy a téli tojáskrízis is­mét előfordulhat? - Igen. Előfordulhat máskor is, mivel egy­részt hiányzik a stabil felvevőpiac, másrészt hi­ányzik a stabil, kiszámítható árképzés ösztönző hatása, amely a termelőknek anyagi biztonságot nyújt arra az időszakra is, amikor jóval keve­sebb tojásra van igény, és nem kényszerül a to­jóállomány likvidálására, ahogy ezt a múlt év nyári tapasztalatai is igazolták. Beszélgetőtársam elmondja, hogy a marha­hús jelenlegi felvásárlási ára nem fedezi a bel­épő költségeket, így kilogrammonként 4-10 ko­rona között mozog a veszteségük. Ez állatokra kivetítve eléri a darabonkénti 2,5 ezer koronát. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen amíg 4 év­vel ezelőtt az elfogyasztott villanyáramért 2,2 milliót, az üzemanyagért 5 milliót fizettek ki, addig most ugyanannyi elhasznált áramért 8,5 milliót, az üzemanyagért pedig 15,5 millió ko­ronát kellett fizetniük. És hol van még a többi kiadás... A 4000 darabos sertésállomány révén 55 va­gon sertéshúst értékesítettek. Bár a nyári hóna­pokban nagyon nyomott árak érvényesültek, az ágazatnak sikerült nullszaldóval zárni az évet. • A gazdaság jövőjét illetően mit tartana a legjobb megoldásnak? - Megítélésünk szerint nem marad más hátra, mint keresni a termelést hatékonyabbá tevő új lehetőségeket. Elsősorban új technológiák be­vezetésére, az állatállomány kiválasztásánál a biológiai és genetikai eredmények módszeres alkalmazására, a termelés és értékesítés irányí­tásának, szervezésének korszerűsítésére gondo­lok. Mindezeket figyelembe véve kétségkívül a klasszikus holding rendszerű gazdálkodási for­mára való áttérés látszik a legmegfelelőbbnek. Előnyeit nem kell külön ecsetelni, hiszen kül­földön nem egy jó példa van rá. Viszont az is igaz, a jelenlegi gazdasági közegben csak meg­közelítőleg van lehetőség alkalmazására, úgy, hogy a helyi körülményeket is figyelembe ve­szik. Még így is bizonyítottan bevált módszer ott, ahol az egyes ágazatok a holding rendszer­nek egy sajátos, specifikus formáját alkalmaz­zák. Ennek pedig kézzelfogható eredménye az állami gazdaság életképes működése, és az, hogy nem utolsósorban a piacgazdaság kihívá­saira is rugalmasabban tudnak reagálni. MÉRI ISTVÁN Kiket és mikor lehet lehallgatni? Szerencsére már túljutottunk azon az időszakon, amikor úgymond még a fal­nak is füle volt, amikor egyesek bizalmas ügyeikről beszélve - biztos, ami biztos alapon - otthonukban is halkabbra fogták a szót, s telefonhívásaikat olykor inkább az utcai fülkékből bonyolították le. A po­loskák, az illegális lehallgatások kora te­hát lejárt. Valóban így van ez? - kérdez­tük dr. Robert Cére, pozsonyi városi ügyésztől, tolmácsolva neki egyik olva­sónk abbéli gyanúját, hogy valaki el­lenőrzi beszédeit. Feltételezését arra ala­pozza, hogy az utóbbi hetekben minden telefonhíváskor furcsa halk kattanást hall készülékében, ami a drót túlsó végén is megismétlődik, és ez igencsak kellemet­len érzést vált ki belőle. (A hölgy nem tit­kolta, válófélben van, s arra gyanakszik, férje keze van a lehallgatásban, aki így próbál kompromittáló adatok birtokába jutni.) - Egyértelműen kizárom a fent említet­tek lehetőségét. A hasonló gyanúsítgatá­sok megalapozatlanok, teljes mértékben kizárhatók. Aki ma ilyesmit állít, vagy akár azt, hogy politikai okok miatt hall­gatják le telefonjait, üldözési mániában szenved. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az illető nem kérvényezheti írásban, el­lenőrizzék a készülékéi. • Kihez lehet ilyen esetben fordulni? - Elsősorban a belügyminisztérium il­letékes szerveihez. Ők megvizsgálják a helyzetei, s az eredményről, legyen az po­zitív vagy negatív, értesíteniük kell a be­jelentőt. • Ha valaki ilyen ügyben fordul önök­höz, kötelesek eleget tenni a kérésének? - A lakosság valóban a legkülönfélébb kérésekkel fordul az ügyészséghez, s ne­künk valamennyivel foglalkoznunk kell. Ilyen esetekben a belügyet, esetleg a táv­közlési szervek illetékeseit bízzuk meg a kivizsgálással. Nekünk sem műszaki fel­szerelésünk, sem szakmai gárdánk nincs hasonló megbízások elvégzéséhez. • Mikor és kit lehet lehallgatni? - Azt a Büntető Törvénykönyv 88. §-a pontosan meghatározza. Vagyis abban az esetben, ha elkezdődött a büntető eljárás bizonyos ügyben, ha különösen súlyos szándékos bűnelkövetésről van szó, to­vábbá, ha olyan bűntény esete áll fenn, melynek kivizsgálására nemzetközi szerződés is kötelezi országunkat. Itt elsősorban a különböző terrorista akciók, a kábítószercsempészet, a légikalózkodás stb. jön számításba. A telefonlehallgatá­sokat a bíróság engedélyezi. Az ügyész csak a nyomozati eljárás alatt, a bűnvádi eljárás megkezdése után rendelheti el a lehallgatást, aztán pedig a vádirat bíró­ságra való benyújtása után. A már emlí­tett 88. § értelmében a vádlott és védője közti beszélgetések lehallgatása megen­gedhetetlen. Természetesen valamennyi lehallgatást alaposan meg kell indokolni és az írásbeli engedélynek meg kell hatá­roznia a lehallgatás időszakát is. Min­derről a helyi távközlési szervek illetéke­seit is értesíteni kell. Az ügyészt maga a telefontulajdonos is megkérheti a lehall­gatási engedély kiadására, például, ha úgy érzi, veszélyben van, fenyegetik, zsa­rolni próbálják. • A Szlovák Információs Szolgálatra szintén vonatkoznak az elmondottak? - A SZISZ munkatársai is csak bírósá­gi engedéllyel kapcsolódhatnak valakinek a telefonjára. Ha a belügy vagy az emlí­tett információs szolgálat ilyen kéréssel fordul a bírósághoz, az még nem jelenti azt, hogy automatikusan megkapja az en­gedélyt. Valamennyi kérést alaposan és nagyon konkrétan meg kell indokolni. Az elsőrendű szempont minden esetben a törvényesség szigorú betartása. • Tegyük fel, hogy valaki jó pénzért felkér egy ügyes telekommunikációs szak­embert vagy egy, a múltban ilyesmivel foglalkozó ügynököt, kapcsolja őt valaki­nek a vonalára... - Ez csak elméletileg lehetséges. A gyakorlatban aligha valósítható meg. Egy ilyen munka roppant bonyolult, több szervezet szakembereinek bevonására van szükség. Ráadásul, senki sem vállal­ná, hogy a bíróság vagy az ügyészség megkerülésével, illegálisan lehallgasson valakit, és ezzel sokéves fegyházbünte­tést kockáztasson. (ordódy)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents