Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-26 / 95. szám, kedd

1994. ÁPRILIS 26. TEGNAP OLVASTUK A közlekedési tarifák liberalizálásáról Az utóbbi időben szaporodó gócpontok száma jelzi, hogy az állatokra és az emberekre egyaránt veszélyes vírus okozta fertőzés, a veszettség további teijedése ellen immár nemcsak a háziállatok oltásával, hanem a vadon élő állatok, főként a vírushordozó rókák védőoltásával is meg kell tenni a szükséges lépéseket. Annál is inkább, mivel a legfrissebb adatok szerint Szlovákiában 132 olyan gócpontot tartanak nyilván, ahol veszett rókák fordultak elő. A központi járványügyi tanács úgy döntött, hogy az idén két alkalommal, tavasszal és ősszel el kell végezni a rókák védőoltását. Amint azt dr. Patus Sándortól, a dunaszerdahelyi Járási Állategészségügyi Hivatal vezetőjétől megtudtuk, a dél-szlovákiai járásokban ápriKözös gondjainkról Jeszenszky Géza külügyminiszter a múlt hét végén Tornyosnémetibe látogatott. A találkozón részt vett Köteles László (Együttélés) képviselő és Fedor István, Migléc polgármestere. A határ két oldalán lévő községek elöljárói elmondták nehézségeiket, amit az átkelőhely okoz. A beszélgetés során, Köteles László kérésére, ígéret született, hogy a május 1-jétöl a beutazáskor valutában bemutatandó 5.000 Ft értéket a kishatárforgalomban feloldják, illetve elfogadják szlovák koronában vagy forintban. A másik fontos témakör, mely felmerült, azoknak a földbirtokoknak a kérdése, melyek tulajdonosai a határ másik oldalán lettek állampolgárok. A széles körű kárpótlásból, melyért köszönet illeti a magyar kormányt, ugyanis ezek az esetek kimaradtak. Reiter Krisztina lis 22-én kezdték meg az oltóanyagok kihelyezését. A Pozsonyi, Pozsony-vidéki, Dunaszerdahelyi, Komáromi, Galántai, Érsekújvári, Nyitrai, Lévai, Kassai, Kassa-vidéki, Rozsnyói és Eperjesi járásokban e hét végén 100 hektáronként 15 darab csaliba rejtett oltóanyagot raknak szét az érintett területeken S noha a vadászok által kihelyezett zöldesbarna, gyufaskalulya nagyságú csalétkekben található oltóanyag (legyengített vírus) közvetlenül nem veszélyes az egészségre - bár ha a nyálkahártyára kerül, szakszerűen fertőtleníteni kell fel kell hívni a figyelmet arra, hogy aki a természetben ilyet talál, lehetőleg ne nyúljon hozzá. A mintegy kéthetes időszakban szükséges, hogy a kutyákat se engedjük ki póráz nélkül a szabadba. Mivel az érintett területeken nagy valószínűséggel gyermekek is kószálhatnak, a járási járványügyi bizottság elsősorban az iskolákban történő felvilágosításra helyezte a hangsúlyt: röplapokon hívják fel a figyelmet a legfontosabb szempontokra, A vadászok ezeket a röplapokat az oltóanyaggal, illetve csalétkekkel ellátott területen is elhelyezik. Fontos, hogy az érintett területeken élő szülők oktassák ki gyermekeiket, s egyúttal a szükséges óvintézkedéseket saját maguk is feltétlenül betartsák. Amint megtudtuk, a fertőzés veszélye a dunaszerdahelyi járásban is fennáll, legutóbb például az Ekecs határában levő Gólyáspuszta közelében lőttek veszettséggel fertőzött rókát. (t szilvássy) A lap munkatársa Mikuláš Dzurindának, Szlovákia közlekedési, távközlési és közmunkaügyi miniszterének azt a kérdést tette fel, vajon tárcája mekkora vagyont ajánl a vagyonjegyes privatizáció második hullámába. Dzurinda: „Hozzávetőlegesen négymilliárd korona értékről van szó, ebből 2,6-2,8 milliárd kerül a vagyonjegyes privatizációba. A vasutak esetében valamennyi vasúti szerelővállalat (Vrútky, Zólyom és Nagyszombat) és a vasúti teherközlekedést automatizáló vállalat kerül a második hullámba. A közúti teherfuvarozó vállalatokat standard módszerekkel privatizáljuk. Mintegy öt vállalatot kombinált módszerrel adunk magánkézbe (például a Pozsonyi és a Kassai Városi Tömegközlekedési Vállalatot), vagyis egy része a vagyonjegyes privatizációba kerül, másik része pedig standard módszerekkel jut magánkézbe. A vágbesztercei, szenici és ólublói Szlovák Autóbuszközlekedési Vállalat kerül elsőként a privatizálandó cégek listájára. Végezetül a Postai Hírlapszolgálatot is privatizálni kellene." (...) Ha a restriktív módszerekkel nem sikerül fedezni a személyi közlekedés kiadásait, akkor elengedhetetlen lesz a tarifák liberalizálása. Milyen mértékű lehet az áremelkedés? „Több lehetőséggel számolunk - a munkásbérletek, a diákbérletek megszüntetésével vagy a jegyek árának emelésével. Ezekben a dimenziókban mozoghatunk, ám egyelőre a liberalizáció kérdése nem szerepel a kormány napirendi pontjai között." (Sme, Jana Morháčová) AHOGY ÉN LÁTOM Mit ér a liberális, ha szlovák? Azt követően, hogy különböző parlamenti pártok disszidenseiből létrejött Szlovákia Demokratikus Uniója, amely figyelemre méltó rövidítésével (DEUS) talán még némely naiv klerikálisok figyelmét is felkeltette, a kommentárírás egyik hazai kitűnősége nem minden kajánkodás nélkül megjegyezte: az új politikai formáció vezetői két nagy csoportra oszthatók. Azokra, akik kevesebb mint négy pártot próbáltak ki 1989 óta, és azokra, akik az egy kezükön nem tudják megszámolni, hány politikai irányzattal (legalább) kokettáltak a fordulat óta eltelt ötödfél esztendő alatt. Van-e statisztikus széles e hazában, aki meg tudná mondani, az első vagy a második csoportba tartozók vannak többségben? Jozef Moravčík, az új párt elnöke kijelentette, hogy a DEUS - liberális párt. Magyarul: szabadelvű. Olyan, amelyik lényegéből következően - egyebek között az állam szerepének maximális korlátozására, az európai módon értelmezett individualizmusra, az egyéni kezdeményezésen alapuló vállalkozó szellem általános kibontakozására épül. Ha jól belegondolunk, igen nagy fába vágták a fejszét Moravčíkék. Abban a Szlovákiában akarnak liberálisok lenni, ahol még a magukat felvilágosultnak minősítő értelmiségiek is az államépítés és az állam mindenhatósága igézetében élnek, és ahol akkora ázsiója van a kollektivizmusnak. Nem lesz könnyű feladat tömegtámogatásra találniuk egy olyan országban, ahol például a parlamenti képviselők zöme - ismerve a tömegek hangulatát - úgy akarja „tökéletesíteni" az államnyelvről szóló törvényt, ahogy azt nemrég is tapasztaltuk. Vagy ahol az értelmiségiek nem kis részének a köztársaság védelméről szóló törvény meghozatala a mániája. Mindent összevetve pedig: nem lesz könnyű feladat egy olyan országban polgári társadalomra törekvő pártnak lenni (mert a jól értelmezett liberalizmus ezt jelenti), amelyben nincsenek polgárok. Valljuk be, hogy szinte a lehetetlennel próbálkoznak Moravčíkék, amennyiben komolyan gondolják a liberálissá válást. Próbálkozásuk mindenképpen rokonszenves, hiszen feltehetően azokra kívánnak támaszkodni, akik az ország nyomorának okát a nacionalizmusban, a kollektivista szemlélet érvényesülésében, az állam túlsúlyának lépten-nyomon való hangsúlyozásában látják. Minden azon múlik, a jövőbén valóban a liberális elvekhez tartják-e magukat, vagy pedig a 4 MOZAIK Magyar lépéshátrány 'ÚJ SZÓ' Jean Monnet, az Európai Unió kitalálója szerint két politikusfajta létezik: vannak olyanok, akik valamit tenni akarnak, és olyanok, akik valamik, lenni akarnak. A jelenlegi politikai helyzet, kiváltképpen pedig nemzeti kisebbségünk alapvető' érdeke azt a ritka történelmi lehetőséget kínálja szlovákiai magyar politikusaink számára, hogy tehetnek is - a valaminél jóval nagyobb dolgot -, egyúttal lehetnek is: jelentős tettükért elismert s2emélyiségek. Igen, a leendő hármas magyar koalícióról van szó, amelyről sajtóban, gyűléseken, magánbeszélgetéseken oly sokat beszélnek. Két politikai tömörülés álláspontja egyértelmű. A hármas koalíció megalakítását ezúttal a Magyar Polgári Párt kezdeményezte, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom vezetői pedig világos választ adtak: koalíciót, de nem mindenáron. Más szóval szerintük csak akkor lehet értelme az együttműködésnek, ha mindenki számára elfogadható és kötelező közös dokumentumban hitelesített - szabályok határozzák meg nemcsak a választási szövetséget, hanem a majdani parlamenti politizálást is. Rendkívül óvatos véleményt olvastunk és hallottunk idáig az Együttélés néhány vezetőjétől. Testületi állásfoglalást pedig egyáltalán nem. Ennek szerintem több oka lehet. Lehetséges, hogy igaz az, amit a jólértesültek rebesgetnek: vagyis Duray Miklós valóban kizárja a koalíció megszületését, és ennek a véleményének bizonyos körökben hangot is ad. Emiatt lehetnek annyira visszafogottak még azok a képviselők is, akik egyébként elvben nem ellenzik a szövetséget. Továbbra is tartják magukat azok a nézetek, hogy a kivárás taktikája az Együttélés háza táján egészen a magyarországi választásokig, gyakorlatilag május végéig lesz -érvényes. A hármas koalíció szükségességéről már csaknem minden lényeges észérvet elmondtak. Itt és most csupán kettőt - szerintem a legfontosabbakat - ismétlek meg. Ha lesz választási szövetség, csaknem egységesen szavazhat a szlovákiai magyarság, amely így nem kerül értelmetlen dilemmák elé. A hazai magyar kiegyezés és politikai megbékélés eredményeképpen a szakemberek munkáját, szellemi teljesítményét pedig nem nehezítik majd különféle pártérdekek. A pártérdekeken felülemelkedő együttműködésre jó példa is akad a közelmúltból. Néhány hónapja a négy magyar párt szakemberei dolgozták ki Szlovákia Európa Tanács-beli tagságával kapcsolatos elvi álláspontjukat, s a dokumentum Strasbourgban szakmai és politikai elismerést vívott ki. Azért, mert az európai mércével mérhető állásfoglalás a szlovákiai magyarság - és nem egy-két mozgalom - egységes véleményét tükrözte, jogi szempontból is. Ilyesfajta együttműködésre, sajnos, nem túlságosan nagy számú szakembereink összefogására a jövőben még inkább szükség lesz idehaza is, hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy a gazdaság, a mezőgazdaság, a privatizáció ügye, a régiók és a települések sorsa ugyancsak fontos, sőt a szlovákiai magyarság jelenét és boldogulását döntően meghatározó nemzetiségi kérdés. Látszólag a Magyar Polgári Pártnak van a legnagyobb szüksége a hármas koalícióra, hiszen önmaga aligha lépi át a várhatóan ötszázalékos küszöböt, a potenciális szlovák partnerek pedig a jelenlegi helyzetben semmiképpen sem vállalják a választási szövetséget. Jómagam ezek tudatában sem értem néhány Együttélés-vezető magabiztos nyilatkozatát, hiszen a Demokratikus Baloldal Pártja leginkább az ő mozgalmukból vihet el nem is jelentéktelen számú magyar szavazót, nem pedig a kereszténydemokratáktól vagy a liberálisoktól. Ismerve a mai szociális feszültségeket és a kiábrándultságot, bizony nem valószínűtlen ez a feltevés. Valójában tehát minden magyar párt érdeke az összehangolt politizálás. Kétségtelenül sok a közelmúltból fölgyülemlett feszültség, a tisztázásra váró kérdés, szinte kitapintható a bizalmatlanság is. Mindezt azonban csak tárgyalásokon, nem a konfliktust, hanem az értelmes megoldásokat keresve lehet fokozatosan eloszlatni. Szlovákiában egyre markánsabban körvonalazódnak a választási szövetségek, éspedig a teljes politikai palettán. A magyar pártok még nem tartanak itt, s emiatt egyre inkább lépéshátrányba kerülnek, ami nem javítja a hazai magyarság közhangulatát. Ezért szükséges mielőbb tárgyalóasztalhoz ülni, világos választ adni egyértelmű társadalmi kihívásokra és elvárásokra. SZILVÁSSY JÓZSEF Ne nyúljunk a csalétkekhez! Rókák veszettség elleni védőoltása I Hogyan lehet eleget tenni a szlovákoknak és a magyaroknak is? A hét végén Kuncze Gábor, a magyar Szabad Demokraták Szövetségének elnöke a Szlovákia Demokratikus Uniója pozsonyi alakuló kongresszusán vett részt. Ebből az alkalomból a lap munkatársa megkérdezte a politikust: A magyar kormánykoalíció önt azzal vádolja, hogy illúziókat kelt a szlovák-magyar kapcsolatoknak a választások utáni javulásával kapcsolatban. Van remény a javulásra? Kuncze: A kormánypártok kijelentései, amelyeket ön említ, nyilván a választási kampány részét képezik. Ami a kapcsolatainkban felmerülő problémákat illeti, például a határok kérdését, meggyőződésünk, hogy nem reális töprengeni a határok esetleges megváltoztatásán, ezért nincs értelme e kérdéssel fékezni kapcsolataink fejlődését. Ami a kisebbségek ügyét illeti, úgy gondolom, hogy Szlovákia e területen egy lépést tehetne előre, mert arra hivatkozni, hogy az egyéni jogok biztosítására kell törekedni, e problémakörben szerintünk nem helyes. Éppen a kisebbségi kérdésben vannak olyan területek, ahol az egyéni jogokat csak a kollektív jogokon keresztül lehet szavatolni. (Pravda, Július Ló'rincz) Kamarai tiltakozás a támogatások csökkentése ellen Az utóbbi napokban kiszivárgott hírek szerint a jelenlegi szlovák kormány és a Nemzetközi Valutaalap közötti tárgyalásokon szóba került az agrárágazatnak jóváhagyott állami támogatások esetleges csökkentése. A hír kapcsán a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara elnöke, Jozef Juhás levelet küldött Jozef Moravčík kormányfőnek, amelyben határozottan tiltakozott az ellen, hogy az idei költségvetés által jóváhagyott 7 milliárd korona támogatást mintegy 400 millió koronával tovább csökkentsék. A kamara elnökének érvelése szerint a rendszerváltás óta olyan gazdasági feltételek között csökkent 18 milliárd koronáról 7-re a támogatás, amikor a mezőgazdasági termékek árai átlagosan csupán 28 százalékkal növekedtek, miközben a termeléshez szükséges idegen alapanyagok árai 200-300 százalékos növekedést is elértek. A mezőgazdasági vállalatok radikális költségcsökkentő intézkedéseik ellenére sem tudnak javítani a kedvezőtlen gazdasági mérlegükön, s ez egyre inkább a termelés visszaesésében mutatkozik meg. A támogatások további csökkentése csak növelné a termelők kilátástalannak tűnő helyzetét, ami már a lakosság élelmiszerellátását is veszélyezteti; egyúttal az élelmiszert importálni kénytelen országok függő helyzetébe sodorná Szlovákiát. A földművelési miniszternek is tudomására hozott levélben a kamara elnöke kifejezte azt a reményét, hogy a kormány az ágazat jelenlegi helyzetét figyelembe véve megfontolja az ország számára beláthatalan következményekkel járó lépés megtételét. szlovákiai sajátosságokra hivatkozva, az állítólagos közhangulatra fülelve engedményeket tesznek. A párt vezetői, ha akarnák, akkor sem tagadhatnák le, hogy politikai múltjuk meglehetősen kalandos. Egyetlen entellektüellnek a hírét sem öregbíti, hogy egykor abban a pártban töltött be pozíciót, amelynek Vladimír Mečiar az elnöke. Azonban a bizalom megelőlegezésére éppen az ad okot, hogy intellektuális színvonaluknak köszönhetően volt erejük neijict mondani a diktátorhajlamú pártvezérnek. Akár emberi és közéleti bátorságként is felfoghatjuk, hogy volt merszük nemet mondani. Igazi bátorságra azonban csak most lesz szükségük, és nincs kizárva, hogy néhányan közülük majd kihullanak a rostán. Szlovákiában ahhoz kell ma igazi bátorság, hogy egy politikus a mindennapi életben meg merje nevezni, mi az új állam boldogulásának legnagyobb akadálya. Ahhoz kell ma igazi bátorság, hogy egy politikus, aki hatni akar és népszerűségre, a választók támogtására akar szert tenni, nevén nevezze a nacionalizmust. Jozef Moravčík miniszterelnökként pragmatikus politikusnak tekinti magát. Ami azt jelenti, hogy elutasítja a mítoszokkal, a szlovák politikai folklórral való érvelést. Reméljük, ő is így értelmezi a pragmatizmust, és környezete sem gátolja meg abban, hogy így értelmezze. Rövidesen elválik, mit ér a liberális, ha szlovák. TÓTH MIHÁLY