Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-26 / 95. szám, kedd

1994. ÁPRILIS 921. ÚJ SZÓ KALEIDOSZKÓP 5 3 Hozzá nem értés a halasztgatás oka? Esterházy János perújrafelvételének ügyében több hónapig semmi sem történt. Nemrég viszont tudomásunkra jutott, hogy a per mégiscsak elmozdult a holtpontról. Hogy valójában miről is volt szó, arról dr. Peter Šamkót, a Pozsonyi Városi Bíróság bíráját kérdeztük meg. - Most a perújrafelvétel első szakaszánál tartunk, vagyis azt kell eldönteni, engedélyezhető-e az 1947-ben elítélt Esterházy János" perének újabb megtárgyalása. A per esetleges második szakaszában születhetne döntés arról, hogy bűnös volt-e vagy sem. A pernek ebben az első szakaszában kérvényeztük, hogy az egykori Pozsonyi Nemzeti Bíróság mellett működő közvádlót kihallgathassuk. Mivel ezt a közvádlót titoktartási kötelezettség köti, tavaly augusztusban Katarína Tóthová igazságügyi minisztertől kértem, mentsék fel őt a titoktartási kötelezettsége alól. Tóthová a kérvényemet idén februárban intézte el, s így most már a lakóhelye szerint illetékes bíróság a megkeresésünkre kihallgathatja őt. Nézetem szerint kérvényünk elintézése túlságosan sok időt vett időbe, aminek talán a miniszteri alkalmazottak hozzá nem értése vagy rugalmatlansága volt az oka, mert ugye, ezt az ügyet egy hónapon belül is el leheteti volna intézni. • Milyen körülményekre vonatkozóan akarja a bíróság ezt a tanút kihallgatni? - Elsősorban arra kértük fel az illetékes járásbíróságot, hogy a tanútól kérdezze meg, emlékszik-e még a tárgyalás körülményeire, és emlékszik-e azokra a körülményekre, amelyek indokolták volna, hogy a vádeljárást, mint ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szembeni eljárást folytassák le. Ugyanis amikor sor került Esterházy büntetőperében a lárgyalásra, Esterházyt már elhurcolták a Szovjetunióba. Minket tehát .az érdekel, tudott-e a vádhatóság arról, hogy Esterházyt elhurcolták, ismerték-e a címét, tartózkodási helyét, és így teljesítve voltak-e a távollétében megtartott eljárás törvényi feltételei. • A Szovjetunióban tudtommal már rehabilitálták Esterházy Jánost. Befolyásolhatja ez a tény a per kimenetelét Szlovákiában ? - Birtokában vagyunk az ottani rehabilitálásra vonatkozó iratoknak. Ót azonban az egykori Szovjetunióban az ott érvényes törvények alapján ítélték el, s ha jól emlékszem, olyan büntetőjogi tényállásról volt szó, amelynek alapján azokat büntették, akik hűtlenek lettek a kommunista felfogású államok közös érdekeihez. Szóval, azokat büntették ennek alapján, akik á kommunista párt, valamint a Szovjetunió ellen harcoltak. Ezzel szemben nálunk két cselekményt róttak fel neki az 1945ös törvények alapján. Az egyik a köztársaság szétverésével kapcsolatos, a másik cselekmény pedig a Szlovák Állammal. • Az elsőről részben már a kommunista történelemkönyvekben is elolvashattuk, hogy a magyar és a német pártok, nemzetiségi mozgalmak idézték elő a köztársaság szétverését. De mit rótt fel neki a vád második pontja? Megtudhatnánk erről valamit? - Azt, hogy a magyar nemzeti párt vezetőjeként és az akkori szlovák parlament képviselőjeként fasisztabarát hozzáállása volt, együttműködött a törvények előkészítésében, és parlamenti beszédeivel, publicisztikai tevékenységével kifejezetten azonosult a Németországra orientálódó fasisztabarát politikával. • Ezt a történészek is igazolják? - Pontosan mire céloz? • Mondjuk arra, hogy számos történész szerint Esterházy volt az egyetlen parlamenti képviselő, aki a zsidók deportálását jóváhagyó alkotmánytörvény ellen szavazott. - Igen, vannak ilyen szakértői véleményeink szlovák és magyar történészektől is. De ez csak néhány a sok bizonyíték közül, amelyeket a bíróságnak kell majd megvizsgálnia, hogy megítélhesse, teljesítve volt-e a büntetőjogi tényállás. Itt meg kell különböztetni a történészek szemléletét a jogi megítéléstől. Az egyik szempont az, hogy Esterházy tevékenysége a magyar kisebbség védelmére vagy a fasizmus pártolására irányult-e, és ismét más szempont az, hogy tevékenysége kimerítette-e azt a büntetőjogi tényállást (akkoriban hazaárulás bűntettének nevezték), amelynek alapján elítélték. A bíróság számára az utóbbi szempont lesz a meghatározó. • Találkoztunk már olyan érveléssel is, hogy Esterházy az akkori Magyarország fizetett ügynöke, hírszerzője volt. Hogyan tekint erre a bíróság? - Egyelőre még nem tartunk a bizonyítékok értékelésénél. Elmondhatom viszont azt, hogy egyes szakértői vélemények szerint Esterházy ugyan nem volt hírszerző ügynök, de amikor Budapestre küldött bizonyos híreket, akkor ezt rejtjelezve, vagy álnéven továbbította, illetve küldte el. • Meglehetősen sokan kísérik figyelemmel ezt a pert itthon és külföldön is. Történt kísérlet arra, hogy a bíróságot valamilyen módon befolyásolják, beavatkozzanak a per vezetésébe? - Nem. Igaz, igyekszem a pert úgy vezetni, hogy minél hitelesebb képet kapjunk az egész ügyről. Elfogadtam azt a javaslatot is, hogy egyes bizonyítékokat Magyarországról szerezzünk be az ottani bíróság révén, sőt magam is részt vettem a budapesti kihallgatásokon, ahol a bíróság két történészt és Kéry Kálmán tábornokot, illetve az elítélt két közeli munkatársát hallgatta ki az Esterházy-perrel kapcsolatban. FEKETE MARIAN Esterházy pere folytatódik A komáromi járás síkságon fekszik ugyan, mégis gazdag természeti értékekkel rendelkezik. Ezek nagy része az árterekhez, vagyis a Duna, Vág-Duna, Nyitra és a Zsitva menti részhez kötődik, de szintúgy érdekes a homokdombok vagy a szikesek élővilága, nem is szólva mondjuk a túzok élőhelyéről. Sokszor nem is vagyunk teljesen tudatában annak, milyen gazdag állatvilág vesz bennünket körül, mi minden él akárcsak néhány méterre az országgúttól. Különösen érvényes ez a most felnövekvő nemzedékre, amely még a mostani harmincasoknál is jobban eltávolodott a természettől. Ezért is felbecsülhetetlen a jelentősége annak a komáromi Dunamenti Múzemban megnyílt kiállításnak, amely a járásbeli természetvédelmi területek élővilágának bemutatásán keresztül megismertet bennünket a Csallóközfaunájával. - Eredetileg egy ásványkiállítást terveztünk, de miután ez meghiúsult, pótlására néhány hónap alatt gyűjteményünkből összeállítottuk a járás tizenhét természetvédelmi területe állatvilágának anyagát - vezet bennünket körbe a kiállítás gazdája, Binder Pál, a múzeum természettudományi osztályának vezetője. A bejáratnál azonnal a legnagyobb kincsekkel ismerkedhetünk meg, az alföld legszínesebb madaraival, a gyurgyalaggal, szalakótával, jégmadárral és a búbosbankával, illetve a legritkább vízi madarakkal, a gulipánnal, nagypólinggal és a nagygodával. A termekben azután hat életkép mutatja be a legismertebb természetvédelmi területeket, egyben a fő környezeti típusokat. A legnagyobb'kiterjedésű a túzokrezervátum, amely több mint 5600 hektáron terül el. Ez főként szántóterületet foglal magába, amelyen ma már csak 14 példány él belőlük szabadon. A túzokok mellett láthatunk szalonkákat, foglyokat és fácánokat. Nem tudja mindenki, hogy ez utóbbiak nem őshonosak nálunk, és még ma is folyamatos a betelepítésük, így a különböző délkelet-ázsiai fajtákból származó kereszteződések miatt ma már több mint harminc alfajuk különíthető el. A leggazdagabb rezevátumok természetesen az ártéri természet védett szegletei, közülük a legrégibb és legnagyobb a 166 hektáros Apáli-félsziget, a leghíresebb pedig a csicsói holtág. Az árterek több tucat emlős- és madárfajnak adnak otthont, köztük olyan ritkaságoknak is, mint például a fekete gólya, réti sas, vörös gém, vidra vagy akár a nyaktekercs és a lappantyú. A szakember számára olyan folyamatok is feltárulnak, rnint mondjuk a fekete harkály megtelepedése, amely a hatvanas években tűnt fel először tájainkon, és azóta jócskán kiszorította a szalakótát. Sokkal feltűnőbb volt ennél a hattyú érkezése, amely először 1973-ban fészkelt vadon Keszegfalva határában, ma már pedig minden víz mellett megtalálható. A gond vele csak annyi, hogy nagyon agresszív, ezért elnyomja a többi madarat. Kevésbé közismert értékes szeglete Komárom környékének a Vágfüzes mellett, a Vág-Duna és a régi Nyitra között található Levelesi-tó, szintén gazdag hal- és madárfaunával. Érdekessége továbbá, hogy évekig az eliszaposodás fenyegette, míg végül nyárra már csak harminc centis vize volt, ami létükben veszélyeztette a halakat. Tavaly ezért az összes elképzelhető szakértő bevonásával a tó kezelője, az erdészet, kiszivattyúztatta belőle az iszap egy részét, így a vízmélység ma már eléri az 1,5 - 1,8 métert. A biológusok most tanulmányozzák, milyen hatással járt a beavatkozás az élővilágra. Amennyiben ez az út járhatónak bizonyul, ugyanezt megteszik a csicsói holtágon, amelyre már szintén ráfér a mélyítés. Csicsón ezenkívül keresik a korábban betelepített több ezer növényevő hal eltávolításának módját, mert ezek kipusztították a védett vízinövények nagy részét. A meggondolatlan emberi beavatkozás sok példája közül álljon itt a Martos melletti gémesi bakcsótelep sorsa, ahol kétszáz pár fészkelt, egészen addig, míg tíz évvel ezelőtt természetfrlmesek meg nem zavarták őket. Akkor útra keltek, így ma már a járásban csak a karvai és a mocsi szigeten fészkel ez a gázlómadár, kiskócsag, kárókatona és szürkegém társaságában. A gazdag élővilágukról híres ártereknél ugyan elő látásra szegényesebb, de azért értékes a napjainkra már szintén sok helyütt védetté nyilvánított homokdomok és a szikesek élővilága. A Csallóközön túli részen gyakori futóhomokon, illetve napjainkra már általában akácosokkal lekötött homokdombokon főként az énekesmadarak, lepkék és a rovarok érdekesek és hasonló vonzereje van a búcsi vagy a bokrosi szikesnek is. suit fel. Ó a gyűjteményt 270 darabbal vette át, ma viszont már hetvenezer példányt számlál és ebből állította össze az alföldi természet ritkán látható bemutatóját. A kiállítás megszervezése nem volt egyszerű, hiszen a múzeum nagyon rossz anyagi körülmények közt létezik, így már ehhez az akcióhoz is szponzoroktól kellett kérni a raktárból előhúzott különböző panelok beborításához és újrafestéséhez a pénzt. Még ilyen körülmények közt is csodálatos és tanulságos bemutatót sikerült összeállítani, amely megérdemelné, hogy videokazettán sokszorosítva iskoláink oktatási segédanyagává váljon, bár nyilvánvaló, hogy ez csak külső segítséggel lehetséges. Mindenesetre a komáromi járás természetvédelmi területeit, és egyben a csallóközi állatvilágot bemutató kiállítás augusztus végéig tekinthető meg, azután az anyag visszakerül a múzeumi raktárak mélyére. Tekintettel arra, hogy ehhez fogható kiállítás utoljára 1980-ban volt Komáromban és talán csak Binder Pál nyugdíjazása előtt lesz legközelebb, nem túlzunk, ha azt mondjuk, vissza nem térő alkalomról van szó, hogy egy helyen megismerkedhessünk a bennünket körülvevő fauna szinte összes tagjával. Ráadásul ezek sok helyen visszaszorulóban vannak, így például miután a hatvanas években a Vág szabályozása során a Kisszigetet levágták a folyótól, néhány év alatt eltűntek a szürkegémek és a kárókatonák, helyüket pedig átvették az erdei- és énekesmadarak. Ez a fenyegetettség ma is megvan, például a nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatos partmenti szigetelés miatt, amellyel lényegében az egész Dunát elvágták a környezetétől, jelentősen rontva az ártéri természet létezési körülményeit. TUBA LAJOS Mindez tömörítve, de szinte a teljesség igényével megtalálható a komáromi múzeum három termében. Az anyag a raktárból származik, 1957-től gyűjtik, bár ez a folyamat igazán 1971 óta, Binder Pál Komáromba érkeztével gyor- A Levelesi-tó világa - augusztusig Komáromban (Bíró Béla felvétele) Az UJ S20 írta 45 éve A csehszlovákiai ifjúság életében 1949. április 23-a történelmi jelentőséggel bír. Ezen a napon egyesült a cseh és a szlovák ifjúság, melyhez a lengyel, az ukrán szervezetek is csatlakoztak, és így megalakult az Egységes Csehszlovák Ifjúsági Szövetség (SČM). (...) A Csehszlovákiai Magyar Ifjúság nevében a kongresszust Száraz József köszöntötte: „A csehszlovákiai ifjúság egységes szervezetét alakítjuk meg ezen a konferencián, melynek keretein belül lehetőséget kell nyújtani arra, hogy köztársaságunk más nemzetiségeinek iljúságával karöltve a magyar ifjúság is szervezkedhessék és érvényre juttathassa erejét, mert mi, a magyar ifjúság együtt kívánjuk építeni a szocializmushoz vezető utat köztársaságunk többi ifjúságával együtt." 30 éve Az egész világ sportközvéleményét megrendítette a svájci oberengedini lavina-katasztrófa híre, melynél két ismert és rokonszenves sportoló, Barbi Henneberger és Bud Werner életét vesztette A 23 éves müncheni főiskolás Henneberger az 1960-as olimpián Squaw Valley ben a női mülesiklásban szerzett bronzérmet. Werner 28 éves amerikai főiskolás, egyetlen olimpián sem szerzett érmet, mert ugyan kitűnő képességű, de nagyon balszerencsés versenyző volt, amit a legutóbbi tragikus eset is bizonyít. Bár, amint a katasztrófa körülményeire fény derült, bebizonyosodott, hogy a két sportoló halálát a pénz utáni hajsza okozta hanyagság idézte elő. Egy nyugatnémet filmvállalat ugyanis a svájci Alpokban "Téli divat" címmel filmet forgatott, amelyben a tragikus körülmények között elhunyt két versenyzőn kívül Wagneberger, Leitner, Battels és még több ismert síelő is szerepelt. A filmesek - természetesen anyagi okok miatt - minél előbb be akarták fejezni munkájukat és nem vették figyelembe a svájci hegyiszolgálat tagjainak figyelmeztetését, akik lavinaveszélyt jelentettek. 20 éve Ha szocialista mezőgazdaságunkról van szó, manapság szívesen szólítjuk tanúságtételre azt a bizonyos negyed évszázadot, amely a párt történelmi jelentőségű IX. kongresszusától eltelt. Miért is ne tennénk? A tanú, a megidézett 25 esztendő minket, kommunistákat igazol, azokat, akik fáradtságot nem ismerve hittel, lelkesedéssel álltunk a forradalmi átalakulás szolgálatába. Alkotó, teremtő munka volt ez még akkor is, ha hellyel-közzel megbotlottunk, nem sikerült kikerülnünk a buktatókat, ha később akadtak is emberek, akik tudatlanul, vagy rosszindulatból kisebbíteni akarták a sikereket. (...) Egy dolgot azonban - mintha félnénk még mindig nehezen mondunk ki, mégpedig azt, hogy a mai mezőgazdaság már más, mint amilyen a szövetkezetesítés kezdetén volt. Annyira más, hogy a kettőt összehasonlítani is kockázatos. Hogy csak ilyen dolgot említsünk: annak idején, aki tehette, menekült a mezőgazdaságból, ma viszont a mezőgazdaság vonzó munkalehetőségnek számít. 5 éve A Közvélemény-kutató Intézet felmérést végzett arról, hogy az állampolgárok miképp viszonyulnak az átalakításhoz, s mi a véleményük a Nemzeti Front munkájáról. A felmérés eredményeiről tegnapi sajtóértekezletén tájékoztatta az újságírókat Prágában Karel Rychtah'k, az intézet igazgatója. Karel Rychtafík megállapította: az adatok alátámasztották, hogy a lakosság zöme egyetért az átalakítással. Azonban a dolgozóknak kétségeik vannak arról, hogy a vállalatok és a többi szervezet rendelkezik-e a kitűzött célok következetes eléréséhez szükséges feltételekkel. Fenntartásaik vannak azokkal a személyekkel kapcsolatban, akik az átalakítást szervezik. Például a megkérdezetteknek csak az egyharmada tekinti munkaadóját felkészültnek az új módon való gazdálkodásra. Természet - dióhéjban