Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-22 / 92. szám, péntek

899 SPORT PLUSZ ÚJSZÓ* 1994. ÁPRILIS 22. Az aranyváltó bronzembere Szögedi Dénes a gyerekversenyek híve Emlékeznek még a hatvanas-hetvenes évek híres csehszlovák férfi síkfutóváltójára? Az atlétabarátok biztosan. Pillantsunk bele két Európa-bajnokság krónikájába: 1969-ben Athénban a Kríž, Szögedi, Kynos, Bohman négyes bronzérmes lett a 4x100 méteres távon. Aztán 1971ben Helsinkiben szinte ugyanolyan összetételben már győztek a csehszlovák fiúk. Mindössze Demeč futott Szögedi helyén. - Dénes, hogyhogy éppen a csúcson szorult ki a kvartettből? - kérdezem jó negyedszázad múltán a licei vágtázótól. - Nincs benne semmi furfang, de még mellőzés se. Csupán annyi történt, hogy két héttel Helsinki előtt megsérültem. Demeč került társaim közé, s nagyon jól ment nekik, mindenkit megelőztek. - Ennyi idő után elárulhatná, milyen titkos fegyverrel győzték le földrészünk akkori legjobbjait? - Rengeteget gyakoroltunk, a váltóbot átadását meg szinte megállás nélkül. Emellett egyénileg is jó képességű vágtázók voltunk. Előkelő helyeken tanyáztunk az időszerű ranglistákon. Mindegyikünk 10,210,3 között futotta a száz métert. Jómagam hatvanhétben teljesítettem először 10,3 másodperc alatt a távot. Ezzel az idővel a 3-10. helyen álltam Európában. Később a tíz egész egy tizedig jutottam. - Semmilyen serkentő szerrel, vagy teljesítményfokozó készítménnyel nem próbálkoztak? - Eredményeink saját képességeinket, az elvégzett edzésmunkát tükrözték. Szerencsére, akkor még az számított. Soha nem doppingoltam, s meg vagyok győződve arról, társaim sem. Szerintem éppen addig volt érdekes az atlétika, amíg a felkészültség, az indulók erőállapota, edzettsége döntött a sorrendről. Mióta a különböző készítmények hatása uralja a sportágat, teljesen elfajult. Ez a hullám csak sportolói pályafutásom alkonyán érkezett, s örültem, hogy nem kell részt vállalnom belőle. Ma is szívesebben nézem a gyermekversenyeket, mert tudom, mindig a legjobban felkészültek, a tehetségesek nyernek. - Mit szól a jelenlegi honi vágtázó khoz? - Kétségkívül nagy a szakadék a világ- és a hazai színvonal között. A legjobbak igen elhúztak, különösen a fekete bőrű sprinterek. Fehér ember már alig férkőzik közéjük, szlovákiai meg igazán nem. - Ma hogyan éli át egykori futósikereit? -Telnek a hétköznapok... A falubeliek tudják - már akik emlékeznek rá - , hogy ott voltam Európa legjobbjai között. Nekem is felejthetetlen. Tíz évig atletizáltam, szép élményekkel gazdagodtam, rengeteg helyen megfordultam, emberekkel ismerkedtem. Egy életre szóló élményanyagot őrzök belőle. - Mivel foglalkozik? - Tornatanár vagyok a tornaijai magyar gimnáziumban. Tehetségeket is nevelek. Legnagyobb büszkeségem Bancsi Miklós, aki ötödikes kora óta irányításom alatt bontogatja szárnyait. Ugye, mondanom se kell, hogy a vágtaszámokban. J. MÉSZÁROS KÁROLY Christie megpróbálja... Linford Christie, a 100 méteres síkfutás barcelonai olimpiai bajnoka úgy nyilatkozott, hogy még az idén nyáron megpróbálja megdönteni Carl Lewis 9,86 másodperces világcsúcsát. Mint ismeretes, Lewis az 1991-es tokiói világbajnokságon állította fel a jelenlegi világrekordot. A brit atléta elmondta, hogy keményebben edz, mind bármikor korábban, és képesnek tartja magát előbb 9,85, majd a 9,80 másodperces eredmény elérésére. A 34 éves Christie az 1996-os atlantai olimpiáig szeretné folytatni a versenyzést. „Egyre fárasztóbb a népszerűség..." Trencséni beszélgetés MIROSLAV ŠATANNAL, az olimpiai hokitorna gólkirályával Két évvel ezelőtt a II. ligás nagytapolcsányi együttesből a csehszlovák jégkorongbajnokság egyik legjobb csapatához, a Dukla Trenčínhez igazolt. Nehezen, nagyon nehezen lendült bele, de azfán egyik napról a másikra ismert korongozó lett. A lillehammeri téli olimpia után pedig Szlovákiában a legnépszerűbb. De nemcsak az ötkarikás játékokon remekelt, hanem a poprádi és az iglói C-csoportos világbajnokságon, valamint az Extraligában, pontosabban a play off-döntőben (csapata hétfőn este harcolta ki a bajnoki címet, s ő tíz góllal a rájátszás legeredményesebbje lett!). Az alábbi beszélgetés a második trencséni finálét követően készült. • Édesapád a környék legismertebb futballistái közé tartozott. Éppen ezért meglepő, hogy te nem a labdarúgást választottad. Miért? - Amikor még Nagytapolcsányban laktunk, a barátaim nagy része hokizott, s nekem is megtetszett ez a sportág. Az apu sem ellenezte, gondolta, tavasszal majd' csak rábeszél a focira. Nem sikerült, hiábavaló volt minden próbálkozása. • Pedig a jégkorong miatt sok mindenről le kellett mondanod... - Időközben a Tapolcsány melletti Jácon elkészült a családi házunk. Hétköznap ötkor keltem, mindig az édesapám vitt a kora reggeli tréningre. Nyolckor már az iskolapadban ültem. Negyediktől a sportiskola hokiosztályának diákja lettem, s itt már az edzések kerültek előtérbe. • Azt mondják, a délutáni tréning után nem és nem akartál búcsút mondani a korongnak - Ha csak egy mód volt rá, mindig ráhúztam, sokszor a nagyobbakkal is el-elhokizgattam. Tízéves koromban megnyertük a diákbajnokságot, s ekkor napokig nem lehetett velem bírni. Négy évvel később, a kanadai nemzetközi tornán magamra ölthettem a címeres mezt. Sosem felejtem el: a szüleim kölcsönkértek tizenkét ezer koronát, hogy elutazhassak a tengerentúlra. Vajon kellett-e ennél nagyobb dopping? • Felfigyeltek rád a trencséni Dukla szakvezetői, és elcsaltak az élvonalba... - Az csak természetes, hogy elmentem az I. ligába. De rögtön rájöttem, a felnőttek között még odaadóbb teljesítményre van szükség. Itt szinte senki sem dédelgetett, alig szóltak hozzám. A játék sem ment igazán, ezért alig vártam az érettségit és a pozsonyi főiskolai felvételit. • Ezek szerint a Slovanba készültél? - Igen, de nem kellettem a kékeknek. Aztán már el sem mentem a felvételire. A történtek után még jobban fűtött a bizonyítási vágy, meg akartam mutatni, rosszul cselekedtek, hogy leírtak. • Végül is minden jóra fordult. - Hál' Istennek, remekül alakultak a dolgok. Egy évvel ezelőtt a Trenčín volt a legjobb szlovákiai csapat az utolsó közös jégkorongligában, így miénk lett az első szlovák bajnoki cím. Bekerültem a válogatottba, és ami ezt követően történt, az egyenesen a mesébe illik. • Pár hét alatt a legnépszerűbb szlovák sportoló lettél, százezrek szurkoltak neked és a válogatottnak. A lillehammeri káprázatos teljesítményed sokáig beszédtéma lesz; kilenc góllal a hokitorna legeredményesebb játékosa lettél. - Amikor legyőztük a kanadaiakat, sokan már a dobogón láttak minket. Július Šupler edző mondogatta is, ne gondoljunk semmi másra, csak az oroszok elleni negyeddöntőre. Ment a játék, bíztunk a sikerben, a hosszabbításban már a büntetőlövésekre gondoltunk. Talán ez volt a baj. Aztán jött az a végzetes hiba, s kiestünk. Sem ezt a balszerencsés vereséget, sem pedig a csehek elleni 1:7-es fiaskót nem tudom megmagyarázni. 0A közös csehszlovák csapat biztos erősebb lett volna... - Ezt nem vitatom! Nekünk semmi bajunk sem volt egymással a hokiligában. Alig vártuk, hogy játszhassunk a Spartával, a Litvínovval vagy a Jihlavával. • Még ugyan két (három?) meccs hátravan a fináléból, de azért már most véleményt mondhatsz az idei bajnokságról. Milyen is volt? - Alacsonyabb színvonalú, mint az utolsó csehszlovák pontvadászat. Sajnos, csak a Slovan és a Košice elleni mérkőzéseinken teltek meg a trencséni téli stadion lelátói. Természetesen, megnyerjük az Extraligát, az ötödik finálén harcoljuk ki az aranyérmet (Šatannak teljes mértékben igaza volt! - a szerk. megj.). • Térjünk még vissza a válogatotthoz. A C-csoportos világbajnokságon, az idény legfontosabb viadalán sikerült feltennetek az i-betűre a pontot... - Annak ellenére, hogy az együttes több idegenlégiósa sem szerepelhetett, kiharcoltuk a B-csoportba jutást. Pedig a kazahok és az ukránok elleni váratlan döntetlen után sokan már temetni kezdték a csapatot. A beloruszokat, ha nehezen is, ám sikerült legyőznünk. Ismét bebizonyítottuk: a legjobbak közt a helyünk! • Ez azt jelenti, egy év múlva az A-csoportba jutást ünneplitek majd? - Meg vagyok róla győződve. • Köztudott, előszerződésed van az NHL-ben szereplő Edmonton Oilers csapatával. Ha a tengerentúlra igazolsz, abban az esetben aligha léphetsz jégre a jövő évi B-csoportos vb-n... - Egyelőre még a Trenčín hokisa vagyok, de hogy mi lesz egy-két hónap múlva, azt nehéz megjósolni. • Milyen érzés Szlovákia egyik legnépszerűbb sportolójának lenni? - Egyre fárasztóbb. A napi 20-25 levélre, valamint a telefonüzenetekre képtelenség válaszolni, az autogramvadászok és a gyengébb nem ostromát mind nehezebben viselem el. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Külföldön előbbre tartana? Jól érzi magát a középpályán Interjú Pinté Attila labdarúgóval Pinté Attila, a DAC 23 esztendős középpályása augusztusban mutatkozott be az élvonalban, hamar az együttes kulcsemberévé vált. Hét évvel ezelőtt került Somorjáról Dunaszerdahelyre, az ifik között söprögetőként tűnt ki, többen is mondogatták: „Ez a fiú nagy karrier előtt áll." Még nem töltötte be a felnőtt korhatárt, amikor az Ergenzingenben rendezett nemzetközi tornát követően úgy döntött, nem tér vissza a csapattal. Három nap után a sárga-kékek vezetői rábeszélésére meggondolta magát. Később jött a behívó, ezzel nem volt szerencséje, pályafutásából 18 hónapot elfecsérelt. Ugyanis csak Domažlicében, a helyi I. A-osztályban szereplő együttesben futballozhatott. Leszerelését követően Fortuna istenasszony nem fogadta kegyeibe, sérvoperáció, majd térdsérülés zavarta. Mivel Dušan Radolský nem tartott rá igényt, kölcsönjátékosként Vágsellyére került. Ott egyre jobban belelendült, fél év után visszahívták. Biztos pontnak számított a tavaszi rajt előtt, ám az utolsó előkészületi meccsen a rozsnyói kapussal ütközött, és hosszú időre harcképtelenné vált. Felépülését követően új edző érkezett Ladislav Škorpil személyében, aki kezdettől fogva számít rá. Igyekszik is meghálálni a bizalmat, eddig valamennyi találkozón szerepelt, és két gólt lőtt. O Ennyi idő távlatából, hogy emlékszel vissza pár napos disszidálásodra? Ha tudtam volna, hogy hat hónappal később bekövetkezik a rendszerváltás, valószínűleg ott maradok. Arrafelé nagyobbak a lehetőségek. Akkor azt hittem, hosszú időre nélkülöznöm kell családomat. Egyébként három évre eltiltottak, s ha nem jön a „bársonyos forradalom", aligha játszhatnék ma az I. ligában... • Szokatlan poszton, jobbhátvédként kezdted a bajnokságot. Boldog voltam, hogy lehetőséget kaptam, a rám bízott feladatot igyekeztem teljesíteni. Később kiderült, máshol hasznosabb vagyok a csapat számára. Kitűnően érzem magam a Jól kijövünk egymással, nem panaszkodhatom. Hálás vagyok neki a lehetőségért. • Miben kellene javulnod? Szakvezetőm főleg azt veti a szePinte Attila (balról) Kinder mellett kapura tör (Balajti Árpád felvétele) pálya közepén, teljesen mindegy, jobb vagy a bal. oldalon jutok szóhoz. O Nem olyan játékot produkál a DAC, mint azt a szurkolók szeretnék. Hazai pályán nagy akarással küzdünk, ez görcsössé tesz bennünket. Sajnos, idegenben közel sem hozzuk megszokott formánkat, jóval bátrabban kéne futballoznunk. Tavaszi idegenbeli mérlegünk katasztrofális. • Sikerül a nemzetközi kupaszerep' léshez szükséges második hely kiharcolása? Szeretnénk célunkat elérni, azonban ha reálisan nézzük a dolgokat, az Inter ötpontos előnye jelentősnek látszik. Ámbár kilenc forduló még hátravan, és Sztojkáékkal kétszer is mérkőzünk. Kár, hogy a Slovant nem sikerült legyőznünk... ü Az edződdel milyen a viszonyod? memre: elhanyagolom a védekezést. Tudom, a jó középpályásnak emberére is vigyáznia kell. Ázonban a támadójáték híve vagyok, szeretek ott lenni az akciók befejezésénél. A helyzetkihasználásomban is akad bőven javítanivaló. O Eddig kétszer találtál a hálóba... Ha nem hamarkodom el a lehetőségeket, legalább nyolcszor iratkozhattam volna fel a góllistára. Pozsonyban a Slovan ellen két ziccert is kihagytam. • Megfigyeltük, nem feleselsz a bírókkal. Nincs értelme vitatkozni a fekete mezesekkel, csak a koncentrációt csökkenti. O Ki a legjobb barátod? Már elég régen Végh Sanyival értem meg magam a legjobban, de a többiekkel sincs különösebb problémám. OA téli felkészülés alatt két társaddal kicsit kirúgtál a hámból. Ilyesmi mindenkivel megesik, kár volt nagy dobra verni a dolgot, és ügyet csinálni belőle. Drága mulatság volt... • Az eddigi legemlékezetesebb meccsed? Az őszi Slovan elleni 4:3. Az egész csapatnak jól ment, s rendre bejöttek a cseleim, ha Schmucker kapus nem könnyelműsködik, simábban nyerünk. • Melyik találkozót felednéd a, legszívesebben? Az első felvonás hajrájában leeresztett a gárda, azt hiszem, Kassán a Lokomotíva ellen nyújtottam a leghalványabb teljesítményt. O Mi gátol abban, hogy előbbre tarts? Sajnos, már két éve sérülés vagy betegség miatt nem tudtam végigdolgozni az alapozást. Idén is sokat kihagytam, ezért néha elfogy az erőm. • Szerződésed 1996 nyaráig köt a sárga-kékekhez. Leszerelésem után öt esztendőre köteleztem el magam. Azóta alaposan megemelkedett a labdarúgók árfolyama, mai szemmel már belátom, kár volt szinte aprópénzért fél évtizedre aláírnom. Kedvező külföldi vagy belföldi ajánlat esetén a vezetők valószínűleg áldásukat adnák a klubcseréhez... • A szakemberek általában dicsérnek, nem gondolsz-e az esetleges válogatottságra? Ki ne szeretné felölteni magára a címeres mezt, de azt hiszem, ez még odébb van. Először a DAC-ban kell sorozatban kitűnnöm, csak utána képzelhető el, hogy a nemzeti tizenegy szakvezetői felfigyelnek rám. SZABÓ ZOLTÁN