Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-21 / 91. szám, csütörtök

4 HAZAI KÖRKÉP • _ __ - 1994. ÁPRILIS 21. ' •• , -'K- —» t • • - * * ~ ' * ' • • 7 Lit

1 MEGKÉRDEZTÜK J Ján Zuberectől, a Szlovák Oktatási Minisztérium alap- és középiskolai főosztályának vezetőjétől: meddig tart a nyári szünet? • Főosztályvezető úr, olyan hírek terjengenek, hogy a nyári szünet a szokásosnál hosszabb lesz, június 15-től szeptember 15-ig tart. Igaz ez? - Ezt nyugodtan cáfolhatom, mivel egyáltalán nem igaz. Mindeddig nem változtattuk meg a szervezési rendeleteket, és a meghosszabbított szünet gazdasági szempontból nem segítene, nem oldana meg semmit. Jelenleg tehát szó sincs semmiféle változásról, s ha mégis sor kerülne ilyesmire, idejében szólnánk, hogy az iskolák és természetesen a szülők is felkészülhessenek rá. Mindent a zsebnek Betört a sóbiznisz Pozsonyba, és azonnal a nemzeti múzeumban épített ki magának átmeneti hadállást. Erre az üzletágra ugyebár jellemző, hogy a lehető legkisebb mértékben ragaszkodik a valósághoz, ehelyett egyetlen dolgot tart szem előtt: a nyereséget. Ebből a szempontból a Dinopark című kiállítás valóban példaértékű. Szervezői jól kiérezték, hogy az évek óta felfutóban lévő sárkánygyík-divat Spielberg fdmjével a tetőpontjához érkezett. Ezt igyekezett kihasználni a Rock-pop kft., és Ausztriában két hétre kibérelt egy, korábban valószínűleg Amerikából kikopott szörnykészlettet. Elhelyezésükre a Szlovák Nemzeti Múzeum hátsó traktusát szemelte ki, és rövid tanakodás után megszületett a döntés: a jegyek ára huszonöt korona lesz, és az egy méternél alacsonyabb gyerekek ingyen nézhetik meg a kiállítást. igen ám, de ekkor színre lépett a Satur utazási iroda, amely egy tételben megvásárolta az összes jegyet, és láss csodát, nyitáskor harminckoronás belépődíj fogadta a látogatókat, mégpedig a kiscsoportosoktól a nyugdíjasokig egyaránt. A Satur ezt megtehette, hiszen hazánk lakosságának még oly kevés hasonló látványosságban volt része, hogy így is elmegy a múzeumba. Felmerül persze a kérdés, miért volt szüksége a Szlovák Nemzeti Múzeumnak egy ilyen kiállítás befogadására. Ebben kétségtelenül a bérleti díjból származó bevétel is szerepet játszik, de talán komolyabb haszon is várható. Azt a bizonyos hátsó traktust ugyanis első alkalommal nyitották meg a nagyközönség előtt, és abban reménykednek, hogy így gyorsabban bekerül a köztudatba. Erre minden esély megvan, hiszen már az első két nap is többen megfordultak itt, mint a múzeum összes állandó és ideiglenes kiállításán egy év alatt! így azután a jövőben ezekben a termekben „normálisabb" akciókat is terveznek. És mi lesz az őslényekkel? Tulajdonképpen nem kizárt, hogy néhány látogatónak eszébe jut, a fal másik oldalán ott az állandó paleontológiái kiállítás, amely ikirabjarugyari nem uvóltenekj de legalább érdekes és valós módon tárják elénk a letűnt korok emlékeit. TUBA LAJOS Értesítés Tisztelettel értesítjük a kedves híveket és minden érdeklődőt, hogy az V. Imanapra Komáromba 1994. április 24-én Pozsonyból 12 órakor indul az autóbusz a Kollár térről, Püspökiről 12.15-kor a Szentháromság térről. Jelentkezni lehel Matusek Máriánál, az előimádkozónál a ferencesek templomában minden szentmise után, Püspökin Lelkes Rozáliánál és Mészáros Máriánál. Viteldíj oda-vissza 50,-Sk. Mindenkit szeretettel vár a rendezőség. Ha ölbe tett kézzel ülünk, minden rosszabb lesz Beszélgetés Lénár Károly atyával a imanap előtt Április 24-én, Jó Pásztor vasárnapján a komáromi Klapka téren azért gyűlnek össze a szlovákiai magyar hívők, hogy imádkozzanak a magyar papi hivatásért, azért, hogy a szívből jövő ima lehetőségét gyermekeiknek is megőrizzék. A rendezvény szervezőjét, Mons. Lénár Károly atyát ezzel összefüggésben kerestük fel. 0 Mint ismeretes, immár ötödször kerül sor a komáromi imanapra, ahol magyar főpásztorért hangzik az ima. Nehezen érthető, hogy ez a rendezvény miért váltott és vált ki még ma is olyan nagy nemtetszést nemcsak a szlovák közvéleményben, hanem az egyházi méltóságok körében is. - Ennek egyik fő oka alighanem az, hogy a komáromi imanapot a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom kezdeményezte, ezért sokan politikát sejtenek mögötte. Ez a feltételezés nézetem szerint teljesen megalapozatlan. El kell ugyanis ismerni, hogy a magyar papság erre nem lett volna képes. Miért? Elsősorban azért, mivel az egyházban hierarchia uralkodik, mindig felülről jön az irányítás. Márpedig fent nincs senki, akinek a magyar főpap hiánya eszébe jutna. Mi tehát hálásak vagyunk az MKDM-nek, hogy ezt az ügyet felvállalta. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy mindezek ellenére bizonyos helyeken továbbra is politikát látnak a háttérben. Ezért is tettem eleget annak a két évvel ezelőtti felkérésnek, hogy vállaljam el a szóvivő szerepét. Az idén már azzal hívtam meg minden papot, hogy politikusok az imanapon nem fognak szerepelni. Ha ott fognak állni a többi hívő között, az az ő dolguk. Én pedig hálás leszek nekik is, mint minden hívőnek, aki eljön, hogy jelenlétükkel támogassák reményünk beteljesülését. Sajnálatos tényként kell ugyanis elkönyvelni, hogy kevesen vagyunk, s ennek megváltoztatásáért mindent meg kell tennünk. 0 A szlovák közvéleményt azonban nehéz lesz meggyőzni az imanap céljáról, azért is, mivel a szlovák sajtó egy része felhánytorgatja: egyes vegyeslakta településeken csak magyar nyelven folyik az istentisztelet. - Nem szabadna panaszkodni, de hadd mondjam el, többen nincsenek tisztában azzal, hogy nem olyan egyszerű a magyar papok helyzete, mint azt sokan gondolják, hiszen minden szertartást szlovákul és magyarul is el kell végezniük. Vannak olyan plébániák, ahol három faluba kell mennie a magyar papnak, tehát hatszor kell misét tartania. A szlovák papoknak ilyen megterhelésük nincs. Mondom, az a baj, hogy igyekezetünk mögött politikát látnak, pedig ilyesmiről - s ezt az érsek atya előtt is tanúsítottam - szó sincs. 0 Mi az oka annak, hogy a szlovák egyházi vezetők nem támogatják a magyar hívők kérését? - Talán az is, hogy a szlovák sajtó az imanap ügyéből politikai kérdést csinált. Egyszerűen elsiklott a felett a múlt századi pozitív történelmi példa felett, hogy a Matica slovenská megalapítója is szlovák püspök volt, hogy az esztergomi székben ültek szlovák érsekek is, s hogy Szepesjiégben, Rozsnyón szlovák püspökök tevékenykedtek. Akkor senkinek sem jutott eszébe, hogy ez rossz lenne. A nemzeti kisebbségek jogai csupán a múlt század végén, századunk elején szenvedtek csorbát, amikor életbe léptek az ún. Apponyi-törvények. Ez egy rendkívül hibás lépés volt. Ha ez nem következett volna be, a magyar hívők ma könnyebb helyzetben lennének. 0 Elmondhatjuk tehát, hogy a politika behatolt az egyházba? - Azt kell mondanom, hogy bizonyos körülmények hatására igen. De én ezt nem helyeslem. Mert nekünk elsődleges hivatásunk, ahogy Krisztus mondta, menni és hirdetni az Evangéliumot az egész világon. Nem szabad tehát különbséget tennünk. Én jól ismerem a magyarok mentalitását, hiszen erről a vidékről származom, ezért felelősségteljesen kijelenthetem: itt senki sem akar Szlovákiától elszakadni. Ezért is bosszantanak az olyan kijelentések, mint amilyen nemrég a szlovák televízióban hangzott el, hogy „én az újvári járási hivatalban nem beszélhetek szlovákul". Ez szemenszedett hazugság. Ezek után nem csodálkozom azon, ha a Tátra alatt élő szlovák ökölbe szorítja a kezét. 0 Az Evangélium hirdetése talán soha nem volt annyira fontos, mint korunkban, mikor az emberek tömegesen fordulnak el az általános keresztény értékektől, melyek helyébe a semmi, a nihil lép... - Igen, ez így van. A konzumszemlélet lett a meghatározó. Az emberek a vagyonszerzést tartják a legfontosabbnak. Nemcsak az imáról feledkeznek meg, hanem lassan gyermekeikre sem marad idejük. Annak azonban mindig következménye van, ha a gyermek úgy nő fel, mint erdőben a fa. Sajnos, erre csak későn ébrednek rá. 0 Az egyháztól való elidegenedésben nyilván az elmúlt negyven évnek is jelentős szerepe volt. A visszatérést ugyanakkor akadályozhatja, hogy az emberek tudat alatt bűnösnek érzik magukat, ám nincs kellő erejük arra, hogy saját gyengeségükkel, hibájukkal szembesüljenek. - Így van, ezzel a kijelentéssel teljesen egyetértek. 0 Milyen magatartást kell tanúsítania ebben a helyzetben a papságnak? - Sajnos, az elmúlt korszak a papságra is hatással volt. Túlságosan hozzászokott ahhoz, hogy felülről váljon irányítást, hiszen a nyilvános életben hosszú időn keresztül csak azt volt szabad, amit fent meghatároztak. Papjaink tehát most is erre várnak, fönt viszont nincs senki, aki a magyar papság helyzetével, nevelésével foglalkozna, hogy híveik érdekeinek megfelelően képesek legyenek bekapcsolódni a magyar nép kultúrájába. Nemrég egy magyar pap így panaszkodott nekem: „Tudod, nem tehetek róla, szüleim szlovák iskolába adtak, én nem ismerem a magyar kultúrát, a magyar történelmet, a magyar irodalmat. Nem tudok a magyar hívők előtt mire hivatkozni. További hiányosságunk, hogy megelégszünk a szentmise szertartásával, és azt hisszük, ezzel minden meg van oldva. A kommunizmus negyven éve beszorított minket a templomokba, pedig hivatásunkhoz hozzátartozna az is, hogy foglalkozzunk a családokkal, az ifjúsággal. De mikor? Hogy tegyen eleget feladatainak az a pap, akinek több faluban kétszer kell elismételnie minden szertartást. Van olyan lelkipásztor, akinek hat faluba kell eljárnia, húsz kilométeres körzetben. Ha ölbe tett kézzel ülünk, a helyzet csak rosszabb lesz. A mintegy 150 magyar plébánia f'clc már most üres, és a magyar papok többsége túl van a hatvanadik életévén. Mi történik, ha meghalunk? • Reménykedhetünk tehát abban, hogy az imanap során elhangzó fohász végül megértésre talál? - Én bízom abban, hogy az imanapra való felhívás megértésre talál, és még többen eljönnek, mint korábban. Mert ugye az Úr Jézus azt mondta, ha ketten-hárman összegyűltök, én köztetek vagyok. Tehát, ha mi vasárnap nem kettenhárman, hanem kétezren-háromezren gyűlünk össze, és mindannyian őszintén fogjuk kérni az Űr Jézust: adjon papi hivatásokat, és adjon nekünk valamikor egy magyar főpapot is, akkor lehet, hogy idővel jobb napokat él meg az egyházunk is. HORVÁTH GABRIELLA Közlekedés: privatizálni! (Új Szó-tudósítás) Minden vezető, a kormánykoalíció pártjaitól függő pozíciót betöltöttek már a közlekedési, távközlési és közmunkaügyi minisztériumban - szögezte le tegnapi sajtótájékoztatóján Mikulás Dzurinda, a tárca első embere, majd hozzátette: egyben megkezdődött a minisztérium szempontjából kulcsfontosságú törvénytervezetek kidolgozása és beterjesztése a közúti közlekedésről, a vasutasok egészségbiztosításáról és az infrastrukturális hálózat építése érdekében történő földvásárlásokról. A minisztérium azonnali hatállyal leállította a Republika napilapban fizetett hirdetésként rendszeresen megjelenő, a közlekedésről szóló mellékletet, amire a tárca eddig 500 ezer koronát fizetett ki, valamint a lap ingyenes teijesztését Szlovákia külképviseleteire. Mikuláš Dzurinda közölte, a közúti teherfuvarozás egy része a vagyonjegyes privatizációba kerül, míg a meghatározó részét standard módszerekkel (közvetlen eladással) szeretnék magánkézbe adni. A postai hírlapteijesztő hálózat privatizációjának menete még nem tisztázott, csupán annyi bizonyos: kisebb hányada szintén a kuponos privatizációba kerül. Az ország telekommunikációs hálózata még nem érett meg a magánkézbe adásra; jelenleg gyors ütemű modernizálása folyik, melyre egyetlen példa: míg 1990-ben 30 ezer telefonvonalat adtak át, addig az idén 100 ezer vonalat terveznek üzembe helyezni, (sidó) Hármas Az MKDM-Együttélés és az MPP balogfalai választói nevében nyílt levélben fordultak Bugár Bélához, Duray Miklóshoz és A. Nagy Lászlóhoz a magyar pártok helyi csoportjai. A Kovács Antal és Balogh László által aláírt levél figyelmeztet, hogy a pártvezetők személyes ellentéteik miatt nem kockáztathatják a szlovákiai magyar választók parlamenti képviseletét .Ha nem jön létre az MKDMEgyüttélés-MPP hármas koalíció, nagyon könnyen előfordulhat, hogy a szlovákiai magyar kisebbségnek nem lesznek képviselői a szlovák parlamentben - állapítják meg és ezért felhívják a mozgalmak, illetve párt elnökeit, hogy rövid időn belül hozzák létre a hármas koalíciót. Megalakulása tudatában a szlovákiai magyarság nyugodtan készülhetne a választásokra, s az előző választásokon részt nem vevő polgárok is növelnék a hármas kolaíció választóinak számát. Ha nem jön létre a koalíció és ennek következtében a szlovákiai magyarság érdekvédelme, azért a felelősség teljes mértékben a pártelnököket terheli majd. Ezért a padányiak felszólítják a többi helyi csoportot, csatlakozzanak felhívásukhoz. Nyilatkozat A Magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium Etnikai és Nemzeti Kisebbségi Főosztálya felkéréssel fordult az Együttélés parlamenti frakciójához a határon túli magyar könyvkiadás szlovákiai alkuratóriumának megszervezésére. A felkérést magáévá tette a magyar parlamenti koalíció egésze, s a nevezett testületbe az alábbi személyek javaslatával értett egyet: 1. Gyurgyík László 2. Gyurkovits Róza 3. Kövesdi Károly 4. Lacza Tihamér 5. Szeberényi Zoltán 6. Somogyi Alfréd 7. Tőzsér Árpád A parlamenti koalíció azt az elképzelést kívánta érvényesíteni, hogy a pályázó kiadók (munkatársai) közvetlenül ne vegyenek részt a pályázatok elbírálásában - kerülve ezzel az esetleges elfogultságokat és részrehajlásokat. Az alkuratórium elnökévé a testület az 1994. április 20-i ülésén Kövesdi Károlyt választotta, aki egyben a határon túli magyar könyvkiadás központi kuratóriumának is tagja. A megalakult alkuratórium feladata: - a pályázat meghirdetése - a könyvkiadás támogatására benyújtott pályázatok begyűjtése, véleményezése, ill. a döntés előkészítése. A Madách Könyvkiadó csupán adminisztratív szerepet tölt be. A támogatás szempontjai:.az alkuratórium (bíráló bizottság) előnyben részesíti a nemzeti önismeretet szolgáló könyveket, a tudományos, egyházi, eredeti, ill. a magyar klasszikus és kortárs szépirodalmi művek és első kötetes szerzők műveinek megjelenését. TEGNAP OLVASTUK Engedékenység vagy kompromisszumkészség? A pozsonyi Művelődési és Pihenőparkban a DSZM és az SZNP ismertették az elveszett pozícióik visszaszerzéséért indított támadásuk három fő pillérét. A Szlovák Gázipari Művek eladása során tökéletlen és ködös közvetítéssel próbálják lejáratni az államfőt, azonban ez végső soron visszaüthet néhány Mečiar-párti személyre. Másodszor, profitálni akarnak az államigazgatásban és a tömegtájékoztatásban történt személycserék ürügyén keltett hisztériából. A konfrontációs adok-kapok a visszahívott járási hivatalvezetők körül, akik az államfő leváltását szorgalmazták annak csípős, az ország állapotáról szóló parlamenti beszéde miatt, sokakban a bosszúállás képzetét kelti, egyfajta pártvendettának tűnik. Ám ugyanez a polgár nem is tudatosítja, hogy diplomáciai lojalitás ugyanilyen hiánya miatt hívták vissza Rudolf Filkust ausztriai nagyköveti posztjáról. Azt sem érzékeli, hogy a DSZM a választások után a járási hivatalvezetők székébe csak saját hűséges embereit ültette. A harmadik adu a Kováč- és Moravčík-ellenes hadjárat során az, hogy azt a látszatot keltik, az új kormány garnitúra engedékeny a csehekkel és a magyarokkal szemben. (Július Gembický, Národná obroda) Elvágjuk magunkat az európai jövőtől? Szombaton, április 23-án Pozsonyban egyesül a Demokraták Szövetsége és a Politikai Realizmus Platformja, aminek eredményeként új politikai szubjektum születik, Szlovákia Demokratikus Uniója. A lap munkatársa Jozef Moravčíkot és Roman Kováčot kérdezte az újsütetű pártnak a Magyar Polgári Párthoz való viszonyáról. Moravčík: „Egyelőre semmilyen kapcsolatunk nincs. Én személyesen rendkívül fontosnak tartom, hogy a szlovákiai magyar politikai pártok integrálódjanak vagy legalább szorosabban együttműködjenek a programjaikban rokon szlovák pártokkal. Nincs értelme az etnikai alapokon szervezett pártoknak." Kováč: „Sok függ attól, hogy az MPP miképpen viszonyul a javasolt magyar hármas koalícióhoz. Biztosan együtt fogunk működni a nemzeti kisebbségek liberálisaival. Közülük hozzánk legközelebb a kárpáti németek állnak." (Róbert Matejovič, Pravda)