Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-21 / 91. szám, csütörtök

5 3 1994. ÁPRILIS 5. ÚJ SZÓ kaleidOsZKóp 5 3 Hárman a tizenhét közül Izgulnak és bizakodnak Gyermeknyelven szólva már csak egyet alszunk, és aztán irány a dunaszerdahelyi Vá­rosi Művelődési Központ, ahol pénteken este 6 és 8 között minden eldől. A Vasárnap és a győri Kisalföld szépségversenyének regionális döntőjében 17 lány versenyez majd, s né­gyen jutnak tovább a magyarországi fináléba. De Győr még odébb van. Előbb a Csalló­köz szívében kell helytállni a lányoknak. Kíváncsiak voltunk, hogy készülnek, milyen elvárásokkal, reményekkel indulnak a nagy csatába. - Remélem, igen. Mindenesetre nagyon jól esett, hogy a nappali bárban, ahol pincérkedem, rengeteg vendég tud a sikeremről, s gratuláltak to­vábbjutásomhoz. • Dunaszerdahelyre hányan fogják elkísérni? - Elsősorban a családtagok. Köztük lesz leghűségesebb szurkolóm, a hétéves Mario fiam is. rosová ruhájában mutatkozol be? - Igen, vagyis nem. Pontosabban Nikolettet az én szalagavatói ruhámban koronázták meg Po­zsonyban. Tehát, hogy érthető legyen, nem az ő ruhájában, de sajátomban mutatkozom majd be. • Hogy készülsz péntekre? - Egy kicsit náthás vagyok, ezért megpróbálom magam kikúrálni, nehogy piros orral lépjek fel. Említettem, hogy izgulós típus vagyok, tehát egy kis félsz van bennem, de azért az optimizmus sem hagyott el. M Optimizmusodat úgy fogjam fel: a következő állomás Győr? - Nem tagadom, a Rába-parti városban is sze­retném megkeverni a kártyákat. De melyikünk nem? - Úgy ötven százalékra. A kisestélyi bemutató­mon túl gyorsan mentem, szinte futottam. Talán azért, mert ez volt életem első nyilvános szereplé­se. A fürdőruhás defilé jobban sikerült, sőt a vé­gén már egy mosolyra is futotta erőmből. Duna­szerdahelyen kecsesebben próbálok majd lépked­ni a pódiumon. m Ezúttal miben látják majd a nézők? - Minden percben várom új ruhámat. Még magam sem láttam, csak annyit tudok, hogy hosszú, zöld színű, csillogó flitterekkel ékesített ruha. K Frizura, smink? - Abból nem csinálok nagy gondot. Most egy kicsit több festéket fogok használni, mint Felsőpatonyban, de csak annyit, hogy ne legyen feltűnő. M Nem érzi hátránynak, hogy tíz évvel fiatalabb lányok is vannak a mezőnyben? - Amikor a Vasárnapban láttam, hogy az indu­lók közt akadnak 16-17 éves csitrik is, úgy gon­doltam, 26 évesen már nem kellene beneveznem. Aztán mégis megtettem, s utólag úgy látom, a korkülönbségek elmosódtak. A zsűritől kapott harmadik legmagasabb pontszám is ennek a bizo­nyítéka. K Sok szurkolója van Komáromban? M Romantikus alkat vagy? - Romantikus, izgulós és optimista. Igaz, a ro­mantika nálam nem abban nyilvánul meg, hogy este a holdfényben sétálok. Szívesen hallgatom a jó zenét, de nem tartozok azok közé, akik minden hétvégén ott lógnak valamelyik diszkóban. M Hol, hogy, kivel töltöd a szabadidődet? - Otthon, a Duna-parton, pihenéssel, bicajozás­sal, egyedül vagy többedmagammal lófrálok. M Egy órával ezelőtt láttalak a kazettán, amint ott álltál „kiszolgáltatottan" a fürdőruhában, és vártad az „ítéletet". Amikor elhangzott pontjaid száma, elmosolyodtál. Vissza tudsz emlékezni, mi­re gondoltál abban a pillanatban? - Boldog voltam, hiszen sem előttem, sem utá­nam nem kapott senki annyi tízest. Azt hiszem, si­került profitálnom tapasztalatomból, abból, hogy az Ázia centrum extern manökenjeként volt egy kis rutinom. m Igaz-e, hogy Dunaszerdahelyen az idei szép­ségkirálynő, tehát Miss Slovakia, Nikoleta Mészá­M Hogy készülsz a döntőre? - Sehogy. Erre nem lehet készülni, csak vára­kozni. • A ruhára, cipőre, kikészítésre gondolok. - Két helyről is ígértek kisestélyit, fürdőruhát. Barátnőm fodrásztanuló, frizurámat rábízom. • Lesz a nézők között valaki, akinek a többiek­nél hevesebben dobog majd a szíve, ha Baba lép a színre? - A Bandinak. m Mit vársz magadtól? - Azt vallom, már az is szép eredmény, hogy a regionális döntőbe kerültem. De egy további si­kerélményt még azért elbírnék. ORDÓDY VILMOS Kényszerdisznótor Az Ui SZ0 írta (Folytatás az 1. oldalról) Serke, péntek, reggel nyolc óra. A gazdasági udvar előtti úton fehér ru­hás férfiak tanakodnak. Az őr le­bontja a vaskapura csavart lakattal összezárt láncot, és résnyire meg­nyitja a kaput. „Jó napot" - köszön az egyik, „ma az nekünk nem lesz" - hangzik rá bentről keserűen. A fe­hér egyenruhások sorban bevonul­nak a telepre, a lakat és a lánc újra visszakerül eredeti helyére, én pedig elindulok az elnöki iroda felé. Kisfaludi Sándor elnökre vámom kellett néhány percet, a gépjavítók­kal volt rövid megbeszélése. Gond­ja-baja mellett nem utasított el, az irodájába invitált, és belekezdett a szomorú históriába. - Hogy miért éppen nálunk tör­tént? Azt nem tudom, mi minden óvintézkedést megtettünk, sőt többet is, mint amit előírtak. December 9­én kaptuk meg az első határozatot, amelyben a járási járványellenes bi­zottság arról értesített bennünket, hogy a közeli Harmacon klasszikus sertéspestis ütötte fel a fejét, és utasí­tott bennünket a fertőtlenítősávok elkészítésére. Mi ezt végrehajtottuk, a telepet bekerítettük, és éjszakán­ként hármasával jártunk őrködni, az istállóajtókat bezártuk. Ugyanez a határozat átmenetileg betiltotta az állatok ki- és beszállítását, a tilalma­kat mi egyetlen esetben sem szegtük meg, pedig lett volna eladni való hí­zósertésünk. A harmaci esetből eredő szállítási tilalom feloldása előtt néhány nappal Darnyán találtak pestises vaddisznókat, azután Simo­nyiban, és így ment ez sorjában egé­szen február végéig. Addig nem ad­hattunk el hízósertést, már alig tud­tuk hová elhelyezni a malacokat. A februári szállítmányunkat kivizsgál­ták, tisztának, vírusmentesnek talál­ták a hízókat. Ennek köszönhetően március elején is volt még egy el­adásunk, és az újabb 120 darabos szállítmányt mostanra terveztük. Az állomány felfrissítését is tervezget­tük, tárgyalásokat folytattunk az Egyházasbásti Mezőgazdasági Szö­vetkezettel, tőlük akartunk anyaser­téseket és kanokat venni. Ez volt áp­rilis 8-án délelőtt, amikor a megbe­szélésről hazaértem, jelentette az ál­lattenyésztő, hogy két sertés BIOS­ban elpusztult. Kezdetben a vásárolt tápra gyanakodtunk, mert tagadha­tatlan, szemmel látható sódarabká­kat találtunk a sertéstápban. Egyre több süldő hullott el a hizlaldában és az előhizlaldában, az esetet termé­szetesen azonnal jelentettük, az állat­orvosok mintát vettek az elhullott sertésekből, hétfő estére Zólyomból megjött az eredmény, amit el sem akartunk hinni. Szerdán ülésezett Rimaszombat­ban a járási járványellenes bizottság, amelyen a szövetkezetet az elnök és egy vezetőségi tag képviselte. A ha­tározat ellen nem lehetett apelláta, a bizottság úgy döntött, hogy a jár­vány terjedésének az érdekében a szövetkezet sertésállományát a le­hető legrövidebb időn belül likvidál­ni kell. A bizottság tagjai közül né­hányan ide sorolták a gondozók ha­zai sertésállományát is, végül ebben az esetben kivételt tettek. Pontosab­ban, megadták azt a lehetőséget, hogy egyedi kivizsgálások döntsék el a sertések likvidálását, illetve megtartását. - Az anyasertésól - ebben tartjuk a malacokat is - a BIOS-tól úgy két­száz méterre van, itt, ebben az istál­lóban még nem észleltünk elhullást, semmi jel nem mutat arra, hogy be­tegek lennének az állatok - folytatja az elnök. - Kértük a bizottság tagja­it, tegyenek kivételt ebben az eset­ben is, és előbb vizsgálják ki az anyasertéseket és a malacokat, fö­löslegesen ne gyilkoltassák le. Az­tán van néhány darab hízósertésünk, amelyek tavaly pestis elleni szérum­mal lettek kezelve, ezeken sem lát­szanak a betegség jelei, kértem a Ta­uris képviselőjét, legalább ezeket a sertéseket vegyék át. Mindezekből a kérésekből semmi sem teljesült, a határozat úgy szólt, hogy csütörtö­kön meg kell kezdeni az állatok el­pusztítását, a trágyát és a trágyalevet pedig harminc napon belül kom­posztolnunk kell. Az istállók kitakarí­tása és fertőtlenítése után harminc napig nem szabad sertést behozni a gazdasági udvarra, átmenetileg leál­lították a telep teljes forgalmát, még a tejet sem szabad eladnunk. Vevőt találtunk 40 darab üszőre, 30 darab tejes borjúra, a napokban akartunk 120 darab sertést eladni, mindez azonban már csak álom marad. Bizony nem kell jóstehetségnek lenni annak a megállapításához, hogy a Serkei Mezőgazdasági Szö­vetkezet kereken ötven dolgozója szűkös napok elé néz. A sertésállo­mány 3 millió 200 ezer koronára van biztosítva, az előrejelzések sze­rint ennek a 70 százalékára jogosult a szövetkezet. A valóságos kár ennél jóval magasabb, az elnök szerint 5-6 millió korona, a morális kárról nem is beszélve. - Vezetőségi, azt követően pedig tagsági gyűlést hívunk össze hama­rosan - mondja az elnök -, ezen be­széljük meg a szövetkezet további sorsát. Egészen biztos, hogy nem­tetsző intézkedéseket is javasolnunk kell, ide sorolnám pl. a munkaerő 20 százalékos csökkentését is. Miközben az elnökkel beszélget­tünk. a szövetkezet istállóiban irtó­zatos dolgok történtek, a mázsás hí­zótól kezdődően az öklömnyi mala­cig sorba lőtték a sertéseket. A szö­vetkezeti dolgozók estére fizikailag belefáradtak a munkába és idegileg a látványba. Szombaton este hét óra tájban gördült ki a telepről a tete­mekkel megrakott utolsó speciális jármű. Az utolsó napon katonák és idénymunkások segítettek, hogy végleg befejeződjön a véres műve­let. Az első fejezet tehát lezárult, most következik a második. Az állat­orvosok a héten megkezdik a csalá­doknál nevelt sertések kivizsgálását a faluban. Mármint azokat, amelyek még megmaradtak, mert Serkében az elmúlt hétvégén sok háznál tar­tottak disznótort. FARKAS OTTÓ 45 éve Szlovenszkó fővárosa zöldcsütör­tökön bebizonyította, hogy elszántan csatlakozik a békemozgalomhoz és minden erejével harcolni fog a béke fenntartásáért. (...) A bratislavai tün­tető gyűlésen az összegyűlt tömeg határozatot fogadott el, melynek főpontjai így hangzanak „Mi Bratis­lavának, Szlovákia fővárosának dol­gozói csatlakozunk az egész világot átfogó békemozgalomhoz. Kijelent­jük, hogy elvagyunk szánva teljes erővel csatlakozni az imperializmus elleni harchoz, a dolgozók nemzetkö­zi összetartásának megerősítéséért, a nemzetek barátságának kimélyítésé­ért, a világbéke biztosításáért. Még buzgóbban megvalósítjuk ötéves ter­vünk építő programját, tudva azt, hogy a fejlett kultúrájú és hatalmas iparú Csehszlovákiában a szocializ­mus győzelme hathatósan erősíti a béke világfrontját. Kimélyítjük és megszilárdítjuk a szövetséges és szomszédes Szovjetunió népeivel va­ló baráti kötelékeinket, amely szocia­lista nagyhatalom megvédte a világot a fasiszta barbárságtól és döntő erőt jelent a világ megvédéséért vívott harcban az amerikai imperialisták atombarbársága ellen. (...) Éljen a Szovjetunió a világbéke táborának oszlopa! Éljen szeretett elnökünk Klement Gottwald! Éljen J. V. Sztá­lin a béke világfrontjának első harco­sa!" 30 éve Itt van ez a sokat vitatott legeltetés: vigyük-e a marhát a legelőre vagy sem... Ez nemcsak a közvetlen szak­mai vezetés dolga. Meg kell kérdezni a könyvelőt is, mert a gazdaságosság nem csak abban áll, ami közvetlenül megmutatkozik. A könyvelőnek itt már némi összesítései is vannak. S nagyon ráfér az emberre, ha az állat­tartás szakmai részéhez is ért egy ke­veset. A premizálásról nem is beszé­lek. A tejtermelést az utóbbi időben csaknem 90 százalékkal növeltük, de ez vajon csak a kezelők és gondozók érdeme? Hát, aki a takarmányt ter­melte? Az ember nem nézheti csupán a számokat. 20 éve Ahogy halad az idő, úgy növek­szik a felfedezésre méltó, fokozato­san történelmivé váló események, tények sora: huszonöt évvel ezelőtt alakult meg a Csehszlovák Pionír­szervezet. (...) A most kezdődő hét a Pionírok Hete, a jubiláló pionírszer­vezet nagy, ünnepi seregszemléje. Gazdag programja, a „Bátor Pionír­tettek Vonatának" érkezése, a P-25 országos verseny értékelése, a leg­jobb pionírok kitüntetése, az új pio­nírok avatása a Slavínon, az orszá­gos nagygyűlés, a pionírtalálkozók mind, mind azt jelzi, hogy 25 évvel ezelőtt, amikor megalakult a Csehszlovák Pionírszervezet, valami nagyszerű történt. A vörös zászló­nak, a forradalmárok vörös zászlajá­nak egy részét, egy darabkáját kap­ták meg a vörös nyakkendő formájá­ban az első pionírok annak idején. Azóta is ez hazánk gyermekmozgal­mának legfőbb jelképe. Nemzedé­kek hordják, viselik. Büszkén, mél­tón, mert a külső mögött értékes tar­talom rejlik. 5 éve A gépeitérítési akció meghiúsítá­sában nagyon fontos szerepet vállalt magára Taba Lajos, a prágai magyai nagykövetség konzuli osztályának vezetője, aki tárgyalásokat folytatott a géprablókkal, majd túszként fela­jánlotta magát, hogy megmentse az utasok életét. (...) A túszdráma ked­vező kimenetelében Taba Lajos fel­készültsége, kiváló cseh nyelvtudása is fontos tényező volt. Érdeklődé­semre elmondta, hogy a csepeli Jed­lik Ányos Gimnázium tanulójaként jó eredményekkel szerepelt a kémiai tanulmányi versenyeken, vegyész akart lenni, de mivel tagja volt a cse­peli repülőklubnak is, a repülő hiva­tás is vonzotta. Érettségi után kato­nai pilótának jelentkezett, de, amint mosolyogva mondja, akkor lúdtalpa volt, s ezért nem vették fel, s így a vegyészeméi maradt. „Te nyered a versenyt..." Ez a magabiztos kije­lentés Hanzel Adrién élettársától származik, aki fél órán belül már sokadszor forgatta vissza a felsőpatonyi elődöntőn készült videofelvétel­nek azt a részét, ahol párja fürdőruhában vár­ja a zsűri pontszámait. - Nemrég hozta a postás a kazettát és ter­mészetesen az volt az első, hogy megnéztük ­mondta mosolyogva a csinos pincérnő, aki azt is megengedhette magának, hogy keresztcsíkos fürdőruhában lépjen dobogóra. M így utólag, mennyire volt elégedett magával? A királynő ruhájában Németh Kinga hétfőn a magyar írásbeli dolgo­zatában „Napjaink hábo­rús őrületéről" elmélke­dett, másnap szlovákul a romantizmusról írt érett­ségi dolgozatot. m Nehéz volt? - kér­deztük a már elárvult osztályban. - Ügy érzem, mindkét írásbelim sikerült. Min­denesetre nem izgultam annyira, mint a szépség­verseny elődöntőjében. Babáért Bandi szíve dobog majd Csölle Mária, vagy ahogy szülei és barátai hívják: Baba. M Vajon kihasználja azt a ftttnes centrumba szóló belépőt, amelyet Sklut Tibor felsőpatonyi polgármester ajándéko­zott a lányoknak - kér­dezem a 17 éves iparista lányt. - Még nem voltam az erősítőben, valahogy úgy érzem, a sok robusztus atlétatermet között, furcsán festene egy magam­fajta lány. M A hazai pálya a sportolóknál előny. Gondo­lom, a szépségversenyeknél sincs ez másként. - Nem hiszem, hogy bármi előnyöm származna abból, hogy dunaszerdahelyi vagyok.

Next

/
Thumbnails
Contents