Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-19 / 89. szám, kedd

SZÜLŐFÖLD UJSZO* 1994. ÁPRILIS 19. Szükség van közgazdákra Azon a napon, amikor a szlovák parlamentben is megállapítást nyert, hogy a Királyhelmeci Városi Egye­tem létezése nincs ellentétben a tör­vényekkel, a bodrogközi városkát tavaszi napfény simogatta. A termé­szet mintha így akarta volna a felsőfokú oktatási intézet ügyében annyit támadott heimecieket megvi­gasztalni. Közben a volt református iskolából, majd óvodából tavaly nyáron rekordidő alatt létesített egyetemi központ tantermeiben ugyanolyan zavartalanul folyt az ok­tóber óta tartó oktatás, mint a boron­gós, esős, ködös napokon. Giíányi István igazgató is az óra­rend szerint intézte soros feladatait, ám a zsúfolt programjába annyi még befért, hogy röviden tájékoztassa la­punk vajdasági újságíró vendégeit a létesítmény rövid múltjáról, vala­mint jelenéről és jövőjéről. Termé­szetesen közben én is jegyzeteltem, hiszen az egyetem eddigi létéről ugyan már néhányszor beszámol­tunk, viszont a mában formálódó kilátásairól még keveset írtunk. - A Budapesti Közgazdaságtudo­mányi Egyetemmel közösen létesített iskolánk első osztályában 26 hallga­tó készül közgazdasági pályára. Többségük bodrogközi, ám tanulnak itt Dél-Szlovákia szinte minden ré­széből. Terveink szerint legközelebb, tehát ősszel negyvenfős első osztályt nyitunk. Számolunk öt-öt hallgató­val a közeli Kárpátaljáról és Észak­Magyarországról. A későbbiek so­rán Északnyugat-Romániából is. Tudniillik feltételezzük, hogy akad­nak az említett régiókban olyan ér­deklődők, akik a tanulási költségek ismeretében Budapest helyett inkább az olcsóbb Királyhelmecet választ­ják, és itt folytatják tanulmányaikat - vázolta a terveket az igazgató. Arra a kérdésre, hogy ki fedezi az egyetem üzemeltetési költségeit, Gi­íányi István elmondta: c.\ EGYETEM - CITY UNIV^. <P> >& - qq • a 0 ^VELMEC - KRÁĽOVSKÝ C^ - Az oktatás költségeit a buda­pesti egyetem vállalta, a többit pe­dig nekünk, helmecieknek kell előteremtenünk. Mivel a városi ön­kormányzat költségvetéséből erre a célra csak néhány korona jut, ezért másutt is kopogtattunk, illetve ko­pogtatunk. Néhány alapítványtól kedvező választ kaptunk, így abban reménykedünk, hogy megélünk. Egyébként úgy vélem, ez a befekte­tés a régió jövője szempontjából rendkívül hasznos lehet. Tudniillik ahol megfelelő számú és képzett­ségű közgazdász él, ott az anyagi ja­vak megteremtése sokkal folyama­tosabb lehet, mint a szakemberhi­ánnyal küszködő vidéken. A Bod­rogközben pedig jelenleg kevés a közgazdász. Nem azért, hogy itt ta­lán nem lenne elegendő ügyes, ta­nulékony fiatal. Vannak, csak a többségük másutt, valamelyik távoli nagyvárosban jár egyetemre, s álta­lában ott is marad, ott telepszik le. Persze, tisztelet a kivételnek! Re­méljük, hogy a helyi egyetemünk­nek egyfajta lakosságmegtartó ereje is lesz. Megtudtuk, az üzleti és mene­dzser szakon tanuló fiatalok magya­rul, vagyis anyanyelvükön tanulnak, ám ugyanakkor szlovákul és angolul is. Tehát alaptalanok azok az aggo­dalmak, hogy a királyhelmeci végzősök Szlovákia más területén nem tudnak majd érvényesülni. Gilányi István figyelmeztetett, hogy az egyetemükre készülő idei érettségizők május 15-éig jelentkez­hetnek. A felvételi vizsgák pedig jú­nius elején, illetve július elején lesz­nek matematikából és történe­lemből. Részletesebb felvilágosítást az iskola igazgatója ad a 0949/21252-es telefonszámon. GAZDAG JÓZSEF Obást Vállalkozók a faluban Valamikor sokat vitatkoztunk azon, szükséges-e településeinket központi és egyéb falvakra cso­portosítani, hogy az a forma mennyire felel meg a lakosság el­várásainak, esetleg egy ilyen be­sorolás nyújt-e érdemtelen előnyt az egyik és igazságtalan hátrányt a másik csoportba sorolt települé­seknek. Nem tudom, hogy ez a forma másutt hogyan vált be, de Gömörben a legutóbbi helyhatósá­gi választásokat megelőzően ke­vés kivételtől eltekintve szinte va­lamennyi község kérte a kényszer­házasság felbontását. Hasonlóan cselekedtek a med­vesaljai falvak is, amelyeket közel két évtizeden át Egyházasbáslból irányították. Az öt falu 1991. janu­ár l-jével vált helyhatóságilag ön­álló településsé. Arról pedig, hogy ez a hosszú kényszerházasság va­jon Egyházasbástnak vagy az irá­nyított falvaknak volt-e terhesebb, arról ma már kár lenne elmélked­ni: kényszer volt az, akárhonnét nézzük. Kövessük inkább figye­lemmel a magánvállalkozások ala­kulását az immár három esztende­je önállóan működő óbásti községi hivatalban. Beszélgetőpartnerem, Farkas Magdaléna polgármester mindenekelőtt arról tájékoztatott, hogy a még közös HNB Óbástból egy kertészt, két asztalost és né­hány kőművest tartott magánvál­lalkozóként nyilván. - Kilencvenkettó'ben szaporo­dott meg vállalkozóink száma ­mondta a polgármesternő. - Ti­zenkét polgár váltotta ki a vállal­kozói engedélyt, de mivel évköz­ben megemelkedett a betegbiztosí­tás díja, az év végén sokan vissza­adták. Ezek a vállalkozók zömé­ben főállásuk mellett foglalkoztak az iparosmunkákkal, viszont azok, akiknek a munkaviszonyuk megszűnt vagy bizonytalanná vált, rákényszerültek, hogy megtartsák vállalkozásukat. Tehát maradtak néhányan a faluban, akik ebből él­tek. Tavaly tovább szaporodott a számuk, érdekes módon főleg a földművelők száma gyarapodott ígéretesen. Sőt, idén tovább gya­rapodik a számuk, március végéig nyolc új magángazda jelentkezett a községi hivatalban. A négyszáz lelket számláló (ebből 176 a produktív munkaerő) Óbáston a kovácsszakmán kívül szinte valamennyi szakma képvi­selője megtalálható. Vannak ácsok, vízvezeték-szerelők, kőművesek, szobafestők, bádogo­sok, asztalosok, autójavítók, ke­reskedők. Talán ennek tulajdonít­ható, hogy januárban „csupán" huszonegy százalék volt a munka­nélküliek aránya a faluban, és ez a szám örvendetesen csökkenő irányt mutat. A képviselő-testület a vállalkozókra kiróható ingatlan­adót az év elején nem emelte. Az a vállalkozó, aki a lakásában vállal­kozik, egy négyzetméterért mind­össze 2 korona ingatlanadót fizet, a műhelyért 5, az üzlethelyiségért 10 koronát kérnek négyzetméte­renként. - A lehetőségeinkhez képest tá­mogatjuk a vállalkozókat - foly­tatta a polgármesternő -, ha a vál­lalkozás; nem ütközik a környezet­védelmi előírásokba, mi nem gör­dítünk akadályt senkinek az útjá­ba, az engedélyhez szükséges jó­váhagyást mindenkinek megadjuk. El kell azonban azt is mondanom, hogy a vállalkozók sokat tesznek a faluért. Munkájukkal hozzájárul­nak intézményeinek működtetésé­hez, sőt nem egy vállalkozót tud­nék említeni, aki anyagért sem számlázott semmit a községi hiva­talnak. Pedig akadt jócskán mun­ka, tavaly hoztuk vissza az alapis­kolát is a faluba... Hát igen, valahogy úgy van az­zal az ember, hogy szívesebben segít ott, ahol látja az eredményét. A vállalkozók magukénak érzik a faluban működő iskolát, óvodát, művelődési házat, segítik üzemel­tetésüket, és az eddigi gyakorlattal ellentétben úgy tűnik, Óbástban nemcsak a rossz példa ragadós. FARKAS OTTÓ Ilyen egy bárpult, ha asztalosmester eszpresszót nyit (A szerzőfelvétele) Uj határátkelőhely nyílik!? Út épül Tajti és Cered között Tavaly nyáron Parassapusztán találkoztak a szlovák és a magyar vámhatóságok képviselői, s meg­vitatták a két ország közötti új ha­tárátkelőhelyek megnyitásának a lehetőségeit. A megbeszélésen szóba került a Tajti és Cered kö­zötti határátkelőhely is. A két fél lényegében megegyezett abban, hogy elvileg nincs akadálya a megnyitásának. Ám a későbbi nyilatkozatok nem említették a hamarosan megnyitásra kerülő át­kelőhelyek között. Mi történt az­óta? - kérdeztük Pál Ferdinándot, Tajti polgármesterét. - A parassapusztai találkozóról semmilyen hivatalos értesítést nem kaptunk, a megállapodásról tulajdonképpen a sajtóból szerez­tünk tudomást. Március végéig nem is történt semmi. Aztán meg­hívást kaptunk Besztercebányára, ahol a megbeszélés fő témája a Tajti-Cered útszakasz volt. Tud­niillik a magyar féllel született megállapodás szerint a határát­kelőhely fogadóállomása Cere­den, tehát Magyarországon lenne, a kivitelezést a magyar fél vállalta magára, az út-, telefon- és villany­hálózat megépítése pedig a mi fel­adatunk. - Ki hívta össze a találkozót? - A szlovák kormány megbízá­sából egy besztercebányai cég. Rajtam kívül még tizenhárom üzem, szervezet és cég képvi­selője vett részt, és ott helyben szét is osztottuk a feladatokat. - Ezek szerint hamarosan elké­szül az új út? - A terepmunkák jövő tavasszal kezdődnek, és várhatóan negyed­éven belül elkészül majd a 800 mé­ter hosszú és hét méter széles út. Építését eredetileg nekünk, tehát a környező önkormányzatoknak és szövetkezeteknek a terhére kellett volna befejezni, most viszont úgy néz ki, hogy nem lesz szükség a felajánlásokra, a kormány a költsé­geket magára vállalta. - Tehát jövőre állandó jelleggel megnyílik a kishatárforgalom a két település között? - Erről ma még korai beszélni, de tulajdonképpen nincs kizárva, sőt nagyon is elképzelhető, hogy jövőre megnyílhat a kishatárfor­galom ezen a szakaszon. - És addig? - Addig marad minden a régi­ben, magyarán továbbra is adott az ideiglenes átkelés lehetősége. Ebben az évben előreláthatólag még négy alkalommal nyílnak fel a határsorompók: május 29-én, augusztus 21-én, október 29-én és december 25-én. Minden esetben reggel 8-tól 20 óráig kérvényez­tük az átkelést, a kérvényünkre választ egyelőre nem kaptunk. Természetesen ugyanezekre a na­pokra beadta kérvényét a ceredi kollégám, Tajti Tibor polgármes­ter is. Válasz még nem érkezett, de én bízom abban, hogy ugyan­úgy, mint eddig, most is pozitív választ kapunk. (farkas) Szepsi polgármestere a területi felosztásról Mindenkinek megfelelő megoldást A Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának április 8-9-én megtartott közgyűlésén nem foglalkoztak az ország területi-közigazgatási felosztásával, de éltünk az alkalom­mal, hogy megkérdezzük a közgyűlésen részt vevő Zachari­ás Istvánt, Szepsi polgármesterét, a Kassa-vidéki Régió el­nökét, milyen helyen tudná elképzelni a régiót az új területi felosztásban. - Szepsinek specifikus hely­zete van - válaszolta a polgár­mester. - Ez abból adódik, hogy a Kassa-vidéki járás gyűrűként húzódik Kassa körül, és nagyon különbözőek a feltételek a járás nyugati, illetve keleti oldalán. Nem tudom elképzelni, hogy Szepsi ne legyen továbbra is az. első fokú állami hivatal székhe­lye. Szepsi természetes központ­ja egy geográfiai területnek, amely Kassa alatt. Nagyidától a stószi hegyekig húzódik. A jö­vendőbeli Szepsi járást vagy te­rületi egységet csak ezen a terü­leten belül tudom elképzelni. Szerintem nem tehetjük meg, hogy keményen meghúzzuk az etnikai határt. Ezzel ugyanis ma­gunk ellen dolgoznánk. Én azt tartom feladatomnak, hogy egy gazdaságilag jól működő, termé­szetes körzetet hozzak létre. Ez a körzet adott volt már a múlt­ban is, és abba beletartozik Me­cenzéf német község, Poprocs, Jászó szlovák és Üjfalu magyar község is. Én ebben a szellem­ben folytattam megbeszéléseket a környékbeli polgármesterekkel is. - A szomszédos szlovák régiók­kal milyen a viszonyuk ? - A Kassa-vidéki járáson belül működik az érchegységi regioná­lis szövetség, amellyel már szin­tén megtárgyaltuk ezeket a dolgo­kat. Ügy vélem, a komáromi nagygyűiés elleni sajtókampány miatt nőtt a bizalmatlanság, de meggyőződésem, hogy a további tárgyalások folyamán ezt leküzd­jiik. Vidékünk összetételéből adó­dik, hogy olyan megoldást kell találnunk, amely mind az ott elő magyarság, mind a szlovákság számára megfelelő. GAÁL LÁSZLÓ Segíts magadon...! A Bodrogköz községeibe bevezetik a földgázt Az ország délkeleti csücskében, a Bodrogközben elsősorban a gyenge infrastruktúra nehezíti a vállalkozá­sok fellendülését. Néhány község­ben még nincs közművesített ivóvíz­ellátás, Királyhelmecen hiányos a szennyvízcsatorna-hálózat, s földgáz is csak kevés településen van. Ki­rályhelmecen is csupán a nyolcva­nas évek elejétől fűlhet, főzhet gáz­zal a lakosság mintegy kilencven százaléka, s Tiszacsernőben is csak azért vezették be évekkel ezelőtt, mert a városka távfűtő műve nagyon szennyezte a környezetet. Az utóbbi időben, pontosabban 1991 óta ha lassan is, de javul a ré­gió földgázellátása. A körzeti hivatal és a helyi önkormányzatok közösen kidolgozták a gáz bevezetésének ter­vét, majd kivitelezőket is találtak. Azt követően a Nagykapos és Tisza­csernő közötti magas nyomású veze­ték mentén levő községek közül Bélyben, Battyánban és Kis­csernőben megépítették a községi hálózatot, s tavaly már Bacskában, Leleszen és Nagytárkányban is meg­kezdődtek a gázbevezetési munkák. Jelenleg Perbenyik és Boly van so­ron. A Kisgéres-Örös szakaszon fel­tehetően jövőre készül el a főveze­ték. A Bodrogköz nyugati települé­sei sem maradnak sokáig földgáz nélkül. Persze, a beruházás ütemét ebben az esetben is a pénz diktálja. Ahol megvan a szükséges összeg, ott könnyebben megy a munka, ahol viszont kevés van a kasszában, ott nehezebben boldogulnak, mert az ál­lami hozzájárulás szinte elenyésző. Ennek a térségnek az állam koráb­ban nem adott pénzt a gázvezeték­építésre, most pedig nem tud miből. Kevés pénze volt erre a célra a kiscsernői önkormányzatnak is, dc megtalálta a megoldás kulcsát. Ka­matmentes kölcsönt vett fel a lakos­ságtól. Az egyezségben az áll, hogy később ezt az összeget leszámítják a lakossági adóból. A bacskai önkor­mányzat is a lakosságtól kért köl­csönnel igyekszik előteremteni a be­ruházás befejezéséhez szükséges összeget. Sokan azt állítják, így is megéri. (g-0

Next

/
Thumbnails
Contents