Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-19 / 89. szám, kedd

1994. ÁPRILIS 14. ÚJSZÓ spOrt 5 Mikor és hova ... költöztetik a lakbért nem fizető kassai lakosokat? Meg mernék esküdni rá, hogy a kassai városi tanács múltkori üléséről, illetve döntéséről megjelent újsághírre - mely szerint a lakbérrel adós lakosok közül az első százat rövidesen alacsonyabb kategóriájú lakásba költöztetik - sokan csak legyintettek egyet, és azokat sem sokkolta a közlemény, akiket illet, azaz akiket érinthet a terv megvalósítása. Tudniillik, a városatyák és a lakásgazdál­kodási üzem tisztségviselői már a múltban is tettek ilyen kijelenté­seket, ám szavaikat tettek nem követték. Nem elég izgulni Ünneplőbe öltözött, kissé sá­padt diákok, csillogó szemű, gyerekeket nyugtató pedagógu­sok és az iskolák környékén iz­guló szülők - ez az uralkodó hangulat most az ország gim­náziumaiban és szakiskolái­ban. És így lesz ez bizony még néhány napig. Ugyanis tegnap kezdődtek meg az írásbeli érett­ségik. A felkészülés zárószakaszában próbáltuk megtudakolni, hogyan, miként készültek a nagy napra. F. Sarolta, Zseliz: - Az utóbbi he­tekben többet tanultam, mint általá­ban szoktam.. Az osztálytársaimmal minduntalanul azt találgatjuk, me­lyek azok az aktuális történések, amelyekből összeállíthatók az írás­beli témái, de hát annyi minden van! Ezért kapkodok is egy kicsit. Ugyanis nem csupán az írásbelikre készülök, hanem a szóbelire, s az angolon és a biológián kívül, persze, az egyetemi felvételire is. Persze, most azért az írásbeli a legfonto­sabb. M. Péter, Galánta: - Kissé ide­ges vagyok, mert nagyon nem sze­retek felelni. Hát még írásban, ahol nincs kibeszélés! Sajnos, ahhoz, hogy egyetemista legyek, szüksé­gem van az érettségi bizonyítvány­ra. Ezért egészen biztos, - más le­hetőség híján - nagyon fogok igye­kezni... E. Gábor, Kassa: - Szerintem az érettségire lehetetlen rövid idő alatt felkészülni. Aki a gimnáziumi to­vábbtanulást választotta, az gondo­lom, csakúgy, mint én is, az első évfolyamtól kezdve fokozatosan készül erre a jelentős napra, a meg­mérettetésre. Jómagam már koráb­ban úgy döntöttem, hogy az érettsé­gi után közgazdasági főiskolára je­lentkezek, ezért a tanulást nem fél­vállról vettem. A közelgő írásbeli vizsgától nem tartok különösebben. Egy kicsit izgulok, az igaz, de úgy érzem, sem az általános, sem az irodalmi kérdések nem lephetnek meg. K. Erzsébet, Nagykapos: - Mint minden vizsga előtt, most is izgulok. Viszont túlzás lenne azt mondani, hogy félek. Ügy érzem, a felkészü­lés megfelelő volt. Eleget tanultam, és rendszeresen. Ez a tudat csökken­ti bennem a félelemérzetet. Gondo­lom, mivel a család éve van, talán ezzel kapcsolatos kérdés is lesz. Ma­gyar irodalomból Petőfit és korát választanám a legszívesebben, míg a szlovák irodalomból Kukučím. Per­sze, más is jöhet. Remélem, jól leé­rettségizem, és nyugodtan folytatha­tom ősztől a tanulást Cservenka Já­nos magániskolájának helyi osztá­lyában, menedzser-vállalkozó sza­kon. (péterfi—gazdag) D. K.: 1978-ban kaptam egy háromszobás, úgynevezett vál­lalati-stabilizációs lakást. Az első kérdésem az lenne, meg­vásárolhatom-e én ezt a lakást, a második kérdésem pedig az, hogy ha sor kerülhetne a meg­vásárlására, mennyit kellene fizetnem ezért a 74 négyzetmé­teres lakásért. A vállalati-stabilizációs lakások, illetve önmagában véve ez a foga­lom mára gyakorlatilag megszűnt. Vagyis ha érvényes bérleti szerződése van, a lakások és a nem lakás célú helyiségek tulajdonáról szóló 182/1993. Tt. számú törvény 16. §-a első bekezdésének értelmé­ben ezt a lakást (ha a lakbért rende­sen fizeti, és rendesen fizetni fog­ja) csak az ön tulajdonába ruház­hatja át a ház, illetve a lakás tulaj­Aligha találnánk példát arra a vá­ros legújabb kori történelmének utóbbi néhány évtizedében, hogy lakbértartozásért valakit is kiköltöz­tettek volna a bérházból, vagy más­képpen - mondjuk közhasznú mun­ka elvégzésével - rendezték volna vele a számlát. Természetesen ez utóbbi módon csakis az egészsége­sekkel. Mert kétségtelen, hogy előfordulnak kivételre jogos szoci­ális esetek. Ám akadnak olyan bérlők is, akiknek jutna a lakbérre, de ők mégsem fizetnek... A városi magisztrátuson Múdra Rozália mérnöknőtől, a kommunális stratégiai osztály vezetőjétől arra kértünk választ, hogy hová és mikor költöztetik ki a lakbért nem fi­zetőket. - Tény és való - kezdte -, hogy e nemkívánatos jelenség már régen megérett arra, hogy az illetékesek komolyan foglalkozzanak vele. A várost irányító testületben szó volt arról korábban is, de előrehaladás nem történt. Nem történhetett, ugyanis az utcára nem lehet, nem szabad kitenni a lakbért hanyagságból nem fizető egyént sem. Ezt a lépést azért sem lehetett megtenni, mert hiányoztak és hiányoznak az erre a célra szükséges alacsonyabb kategó­riájú pótlakások. E problémát a donosa (feltehetőleg a község, eset­leg a város vagy a városkerület). Ami a lakás árát illeti, arról a már említett 182/1993. Tt. számú törvény 17. és 18. paragrafusa tar­talmaznak részletesebb rendelkezé­seket. Itt említenénk meg, hogy az említett rendelkezések alapján ki­számított ár maximális ár (vagyis alacsonyabb árban is megállapod­hatnak), mivel a törvény egyrészt megállapítja azt, hogy a lakás árát az eladó és a vevő kölcsönös meg­állapodása határozza meg, másrészt pedig azt is leszögezi, hogy a meg­állapodás szerinti vételár nem ha­ladhatja meg az említett törvény 18. §-ának első bekezdése szerint meg­határozott árat. A lakás árára vonatkozó rendel­kezés a ház beszerzési árát veszi kiindulási alapként, és ebből von le különféle tételeket. A törvény sze­rint levonandó például az amortizá­mostani városi képviselő-testület az idei márciusi ülésén újból felvetette, és konkrét határozatot hozott. Pótla­kásokat kell keresnünk. - Csak hát a lakás nem gomba vagy négy levelű lóhere...! - Kétségtelen, hogy nem az, de egy ilyen hatalmas városban renge­teg épület van. Köztük bizonyára olyanok is akadnak, amelyeket a vá­ros önkormányzata a szóban forgó célra meg tudna szerezni, venni és használni. Egyik ilyen épület a Slád­kovič utcai volt munkásszálló. A száz egyszobás lakásból álló épület már évek óta lakatlan, s jelenleg a SOCREKREA cég tulajdona. Most azon dolgozunk, hogy a város meg­kapja, megvehesse. A szakemberek szerint 6-8 millió korona ráfordítás­sal felújítható. - Van rá a városnak pénze? - Mi tagadás, nincs rá 6-8 milli­ónk, viszont a felújítás így is meg­oldható. A munkák egy részét a ta­karékalapból fedeznénk, a többit pe­dig abból a pénzből, amelyet az oda kerülő egyének jelenlegi lakásainak piaci értékesítésével szereznénk. - Népesebb családoknak az egy­szobás lakás nem lenne szűk? - Erre is gondolva az említett épületben néhány nagyobb lakást is ció, amely a lakások esetében évi két százalék (de legfeljebb 80 szá­zalék). Levonandó tétel az összeha­sonlítható szövetkezeti lakás felépí­téséhez nyújtott állami hozzájárulás összege is. És végül, ha már kiszá­mították a lakás árát, a lakás tulaj­donosa 30 százalékos árkedvez­ményt köteles nyújtani annak a bérlőnek, aki az általa lakott lakást meg akarja venni. Hogy az ön által lakott lakóház úgynevezett beszerzési ára mennyi volt, természetesen nem tudhatjuk (ez csak a lakóházra vonatkozó do­kumentációból állapítható meg, il­letve ha ebből sem állapítható meg, akkor azt az illetékes minisztérium határozza meg). Az adott esetben viszont kiindulhatunk abból, hogy 1978-ban a hasonló nagyságú „öröklakásokat" (az úgynevezett személyi tulajdonú lakásokat) meg­közelítőleg 180-190 ezer koronáért árulták. A hasonló szövetkezeti la­kások építéséhez nyújtott állami hozzájárulás alapösszege 1978-ban lakásonként 7100 korona, négyzet­kialakítanánk. Természetesen min­den lakásnak külön víz-, villany- és gázórája lenne. - Gondolja, hogy aki eddig nem fizette rendszeresen a lakbért, az a „munkásszállóban" megjavul, ren­dezi a számláját? - Hogy rendezi-e vagy nem, azt meglátjuk. Mindenesetre ezeknek a lakásoknak a fenntartása a városok­nak kevesebb pénzbe kerülne, mint az ide költözők, költözendők jelen­legi lakásainak üzemeltetése, illetve az ottani költségek felvállalása. Meg aztán az is elképzelhető, hogy a ren­detleneknek majd onnan is menniük kell egy még alacsonyabb nívójú la­kásba... - Nem lesz gond az oda költö­zendők minél igazságosabb kijelölé­se? - Nézze, ez a lakásgazdálkodási üzemünk feladata lesz. Neki pontos áttekintése van arról, hogy ki mi­lyen, ki mennyivel tartozik. Kétség­telen, hogy nem a jelenlegi lakásuk­hoz ragaszkodó beteg embereké vagy szociális eseteknek számító családoké lesz az „elsőbbség", ha­nem a lakbérfizetést szándékosan el­hanyagoló jól szituált bérlőké. Mert mi tagadás, ilyenek is szép számban akadnak a már bíróságra adott, azaz beperelt 915 és a bíróságra rövide­sen előterjesztendő további 2744 la­kásbérlő között. - Mikor költöztetik az első lakókat a kiszemelt épületbe? - Egyelőre csak azt tudom mon­dani ezzel kapcsolatban, hogy az említett objektumot még az idén szeretnénk lakhatóvá tenni. (gazdag) méterenként pedig további 740 ko­rona volt. Az említett adatokból ki­indulva tételezzük fel, hogy a lakás akkori beszerzési ára 190 ezer koro­na volt. Ebből az összegből kell le­vonni az amortizációt, az évi két százalékot (3800 koronát), azaz ti­zenhatszor két százalékot (16x 3800 = 60 800 korona). A fennmaradó összegből (190 000 - 60 800 = 129 200 koronából) le kell vonni az összehasonlítható szövet­kezeti lakás építéséhez nyújtott álla­mi támogatás összegét. 1978-ban tudomásunk szerint lakásonként 7100 koronával, négyzetméteren­ként pedig további 740 koronával támogatta az állam a szövetkezeti lakások építését. Ebből az indokból tehát 61 860 koronát kell levonni a fent kiszámított 129 200 koronából (74 x 740 = 54 760 + 7100 = 61860 korona). A lakás árának kiszámítása: 190 000 korona - 60 800 korona amortizáció - 61 860 korona, mint az összeha­| Az UJSZO írta \ 45 éve A budapesti Népszava könyvki­adó rövidesen megjelenteti Antonín Zápotocký csehszlovák miniszterel­nök „Új harcosok sorakozója" című regényét, amely a csehszlovák kará­csonyi könyvpiac egyik legolvasot­tabb könyve volt. Zápotocký regé­nyében a cseh munkásmozgalom kezdeti évtizedeit dolgozza fel. Re­génye önéletrajzszerű írás, amely­ben leírja gyermekéveit a családi körben, a múltszázadvégi cseh vidé­ket, ahol az öntudatos dolgozók két fronton harcoltak: az osztrák-ma­gyar nemzetiségi elnyomás és a cseh burzsoázia kizsákmányolása ellen. Az érdekes, természetes humorral megírt regény kimutatja, hogy az úgynevezett „régi jő idők" nem is voltak olyan jók és derűsek, sőt kí­nosak és nyomorúságosak. 30 éve Az új erkölcsi normák érvényesü­lését azonban még fékezik a burzsoá társadalom erkölcsi csökevényei. Szembetűnő, hogy társadalmunkat még mindig befolyásolja a régi, a burzsoá társadalom alapvető erköl­csi felfogása, az egoizmus, az önzés. Ez az önzés elválaszthatatlan a bur­zsoá magántulajdon-szemlélettől, hiszen csakis ennek alapján lehet meggazdagodni. A burzsoá társada­lom jelszava: vagy én csapom be a másikat, vagy ő csap be engem. Ezért mindenki igyekszik önző egyéni céljait megvalósítani, mitsem törődve azzal, hogy az embertársai­nak káros-e vagy sem. 20 éve Közép-Szlovákiában 1949. április 24-én alakult meg Dacsókesziben az első pionírcsapat, mely ma is Julius Fučík nevét viseli. Gabul Béla elv­társ, az iskola akkori igazgatója volt a csapatvezető. (...) Amikor fogadal­mat tettek az első pionírok, Huszár Imre kapta meg elsőként a vörös nyakkendőt. Ő ma az efsz traktoro­sa. Tények, adatok ezek a most jubi­láló, fennállásának 25. évfordulóját ünneplő Pionírszervezet krónikájá­ból. Akkor alig 30-35 pionírból állt a csapat, s ma hazánkban közel fél millió tagja van a pionírszervezet­nek. 5 éve A jelöltek széles körének kivá­lasztása mellett a legfontosabb új elem az a körülmény, hogy minden választókörzetben 2-3 jelölt lesz a Szövetségi Gyűlés képviselői poszt­jának betöltésére. Hangsúlyozni sze­retném, hogy ezek a Nemzeti Front jelöltjei, vagyis szilárdan állnak az NF talaján. Á választók szavazatu­kat arra a jelöltre adhatják, akiről az a meggyőződésük, hogy jobban fog­ja érdekeiket képviselni. Közülük azt választják meg, aki a választásban részt vevő választók szavazatainak több mint a felét elnyeri, persze, ak­kor, ha a választásban részt vesz a választók jegyzékén szereplő vá­lasztók felén túli többsége. sonlítható szövetkezeti lakás támo­gatása. 67 340 korona a lakás ára (és akkor itt még csak az alapvető álla­mi hozzájárulás összegét vettük fi­gyelembe, holott az összehasonlít­ható szövetkezeti lakások építését az állam más hozzájárulásokkal is do­tálta). Na már most, a lakások és a nem lakás célú helyiségek tulajdonáról szóló törvény 18. §-a második bekez­désének a) pontja szerint a lakás tu­lajdonosa a vételárból 30 százalékos árkedvezményt köteles nyújtani a vevőnek. A 67 340 korona 30 száza­léka 20 202 korona, azaz egy ilyen lakás gyakorlatilag maximális vételá­ra 47 138 korona. Ebből az árból kö­teles a lakás bérlője-vásárlója az adásvételi szerződés aláírását kö­vetően 15 százalékot, azaz 7071 ko­ronát készpénzben kifizetni. A fennmaradó 40 067 koronát tíz év alatt kell letörlesztenie, mégpedig ka­matmentesen, ami a mai inflációs fo­lyamatokat tekintve jelentős kedvez­mény. dr. P. D. Dotációkesergő (Folytatás az 1. oldalról) zik. A döntéshozatalt megnehezíti, s időben meghosszabbítja az állami megrendelések versenytárgyalások útján történő beszerzési kötelezett­ségének érvényesítése. Jozef Pláteník, az érsekújvári Re­gionális Földügyi és Információs Szolgálat igazgatója úgyszintén gondban van, hiszen a számukra megítélt 79 millió korona támoga­tást úgy kéne elosztani a szárazság­tól leginkább sújtott járásban, hogy a kecske is jóllakjon, s a káposzta is megmaradjon. Annál is inkább, mi­vel ebből az összegből az Agropros terményforgalmazó vállalat hitele­zésére fordított összegek garantálá­sára rögtön 58 millió koronát zárolni kellett. A tejre és a juhtenyésztésre szánt támogatások folyósítását már megkezdték, az egyéb támogatási tételekről azonban még nem dönthe­tett a pályázati bizottság, mivel a be­érkezett kérvények zöme nem felel meg a kétségtelenül szigorú követel­ményeknek. Egyes termelők adó- és egyéb fizetési hátrálékai ugyanis ki­záiják a támogatások megítélését. A Galántai járásba csupán 60,2 millió korona jutott támogatási cé­lokra. Milan Lukáč, az illetékes hi­vatal előadója szerint az előző évi­nek csak a felét fordíthatják az ága­zati termelés támogatására, pedig a jelenlegi időszakban lenne igény jó­val nagyobb összeg felhasználására is. A pályázati bizottság a hónap vé­gén ül majd össze, hogy elbírálja az igényléseket, köztük két magángaz­dálkodó kérvényét is. Az összeg nagysága azonban már eleve megha­tározza a lehetőségeket, a tejre, vetőmagokra és vegyszerekre jutta­tott támogatásokon kívül esetleg né­hány befejezetlen beruházás számít­hat némi támogatásra. A támogatás­politikai alapelvekben megszabott kamatláb-támogatást a felvett hite­lekre minisztériumi megbízásra most mérik fel, ezt várhatóan külön tételben kapják majd meg. A Komáromi járásban az idén az előző évi támogatásoknak csupán a 47 százalékát fordíthatják az ágazati termelők támogatására. Ján Žižka, a Regionális Földügyi és Információs Szolgálat helyettes vezetője szerint náluk is csak a legalapvetőbb igé­nyek kielégítésére, a tej és a vetőma­gok támogatására jut belőle. A tá­mogatások megítélésére kiadott rendkívül szigorú megkötések miatt a járás mezőgazdasági vállalatai kö­zül gyakorlatilag csupán a felének van esélye a sikerre. A nehézségek ellenére Ján Žižka megelégedéssel nyugtázta, hogy a járásban a ter­melők kölcsönösen segítik egymást, s így a járásban nem marad bevetet­len vagy műveletlen földterület. (t .szilvássy) LAKÓ- HÁZ -ÜGY

Next

/
Thumbnails
Contents