Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-19 / 89. szám, kedd

4 HAZAI KÖRKÉ P . MMMteiMMMBtittttMaBa^ jyjjf 1994. ÁPRILIS 19. • i If M Dínók Pozsonyban Prikler László felvétele Dínopark címmel dinoszaurusz­imitációk kiállítása nyílt múlt pénte­ken a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum épületében. Három terem­ben több méteres műanyagpéldá­nyokon mutatják be a legismertebb sárkánygyíkokat, mint például a ti­rannoszauruszt, brontoszauruszt, stegoszauruszt vagy a triceratopsZot. A kiállítást óriási érdeklődés kísé­ri; az első két nap tizenegyezren lát­ták, a sor szinte körbeérte a jókora épületet. Lényegében igénytelen, de a maga módján látványos bemutató­ról van szó, amely elsősorban a gyermekes szülőknek ajánlható. Amennyiben azonban úgy döntünk, hogy a kölyköknek megmutatjuk a dínókat, a felesleges ijedelem elke­rülése végett érdemes néhány dolog­ra felkészíteni őket. A két legna­gyobb attrakció azonnal a bejárat melletti teremben látható. Balra egy négy és fél méteres brontoszaurusz­nyak nyúlik be rendszeres időközön­ként a látogatók feje fölé, nagyra tát­va a száját. A mai óvodásokat ismer­ve ez nem okoz különösebb riadal­mat, hiszen ők már a felnőtteknél is jobban tudják, hogy ez egy növény­evő fajta. Nem így a jobb oldali óriá­si dög (alkotói lirannoszaurusznak szánták), amely szintén mozog, mi több, hatalmas, rusnya fogakkal jócskán teletűzdelt száját kitátva fél­percenként nagyot üvölt. A többi teremben békésebb han­gulat fogad bennünket, a több méte­res, jóságos arcú és kedves szemű modellek nagy sikert aratnak a gyer­mekek körében, csak arra készüljünk fel, hogy ezután toporzékolva köve­telik valamelyik kicsinyített példány megvásárlását. Van még egy vulká­nos életkép is, ennél számítsunk a kí­váncsi kérdésekre, de ha nem tudunk válaszolni rájuk, gyermekeink fi­gyelmét leköthetjük az ásatásokról szóló videófilmmel - az egyetlen do­loggal, aminek a kiállításon valóban köze van az őslényekhez. A Dínopark egyébként május el­sejéig várja a látogatókat. (tuba) Gyógyír ­Magyarországon (Új Szó-hír) Segítő' Jobb Alapít­vány szervezet alakult meg tegnap Királyhelmecen. Az alakuló ülésen jelen volt dr. Lehr György, a Máltai Szeretetszolgálat határon túli szer­vezője, továbbá Kalmár László, a humanitárius szervezet vezetője, Obál Ferenc orvosprofesszor és öt kelet-, illetve nyugat-szlovákiai or­vos, köztük Szabó Sándor Király­helmecről, Ghillányi Zsuzsa Kassá­ról, Baculák Veronika Dunaszerda­helyről, Pálházy Béla Pozsonyból és Fegyveres Margit Csilizradványról. Az alapítvány magára vállalja olyan határon túli betegek bérmentes ma­gyarországi kezelését, akiknek gyó­gyítására Szlovákiában nincs le­hetőség. A szervezet Pásztor István királyhelmeci polgármester kezde­ményezésére jött létre. A magyar koalíció és a kormánypártok együttműködése Állandó párbeszéd Az új kormány megalakítását megelőző hosszú tárgyalássorozat eredményeként a két magyar parlamenti párt politikai biztosíté­kokat kapott, hogy teljesítik az átmeneti kormány támogatásának feltételeként megszabott elvárásaikat. A múlt héten a parlament jóváhagyta az új kabinet programját, így jogosan vetődik fel a kérdés: bekerültek-e ebbe a dokumentumba a magyar koalíció nyolc pontba foglalt feltételei? - A kormányprogram első válto­zatában még több mindent hiányol­tunk - mondta lapunknak Duka Zó­lyomi Árpád, az. Együttélés frakció­vezetője. - Nagyon sok tárgyalás eredményeként végül azonban beke­rültek a feltételeink, amit pedig idő hiányában nem sikerült bevinnünk, azt a közös megállapodás értelmé­ben a parlament határozata tartal­mazza. Elmondhatom, hogy együttműködésünk a kormányt ala­kító pártokkal jó volt, hiszen feltéte­leink közül néhányat az ő képvi­selőik terjesztettek elő határozati ja­vaslatként. • Melyek azok a feladatok, ame­lyek az önök kezdeményezésére ke­rültek a dokumentumokba ? - Kitér a program a kétnyelvű községnevek és a névhasználat kér­désére. Mi szorgalmaztuk a csatla­kozást az önkormányzatokról szóló európai chartához és az úgynevezett nyelvi chartához, valamint azt, hogy a tulajdonos nélküli földterületek a községek tulajdonába kerüljenek, az alapiskolák pedig fokozatosan a he­lyi önkormányzatok hatáskörébe menjenek át. • Az utóbbival kapcsolatban ag­godalmak merültek fel a parlament­ben. Egyesek úgy vélték, a déli járá­sokban veszélybe kerülnek a szlovák óvodák és iskolák, de általában a szlovákok érdekei is. Hogyan viszo­nyultak ehhez a koalíciós pártok? - Nagyon érzékeny kérdésnek bi­zonyult ez. A koalíciós pártok egyes képviselői is aggályaikat tolmácsol­ták. Mi hangsúlyoztuk, hogy a félel­mek alaptalanok, hiszen törvények szabályozzák majd, mit lehet és mit nem, az önkormányzatoknak és pol­gármestereknek pedig tudatosítani­uk kell, hogy valamennyi polgár ér­dekeit képviselik. • Nem tér ki a program az alter­natív oktatás kérdésére. - Ez az egyik olyan pont, amelyet nem tartalmazhat a kormányprog­ram, de ezzel kapcsolatban már megegyezés született az oktatási mi­niszterrel. A kérdésről külön tár­gyalni fogunk, amint a tárcán belül megalakul a magyar osztály. Az al­ternatív oktatásra előirányzott 100 millióról is külön kell beszélni, az összeget nem lehet egyszerűen más célra felhasználni, hiszen egyes nemzeti kisebbségek, így a németek és az ukránok, támogatják az alter­natív iskolákat. Nyolc pontos meg­állapodásunk több más, olyan fel­adatot is tartalmaz, amely jellegénél fogva nem kerülhetett a programba, de ezek megoldása már folyamatban van. Ilyen a kulturális és oktatási minisztérium magyar osztályának létesítése, a kormány nemzetiségi tanácsának ügye, az állami hivata­lokban való arányos részvételünk. • Sokan bírálják a Moravčík-kor­mány t a magyar pártokkal folytatott együttműködése miatt. A Matica slo­venská, s legutóbb Vladimír Mečiar is, gyávaságnak nevezte, hogy nem hozza nyilvánosságra a megállapo­dást, amely szerintük Szlovákia ér­dekeit sértő engedményekre kötelezi a kabinetet. Hogyan alakul együttműködésük a kormánypártok­kal? - Rajtunk is múlott a kormány­program elfogadása, így adott volt az együttműködés. Megjegyzem, széles koalícióról van szó, amely ke­retében nehezen születnek a meg­egyezések. Bízom azonban abban, hogy együttműködésünk folytató­dik, de számítani kell azzal, hogy a kisebbségeket illetően nagyon el­térőek a vélemények. Önmagában az, hogy részt vehetünk a koalíciós tárgyalásokon állandó párbeszédet biztosít, őrködhetünk gondjaink megoldása felett, és természetesen az ország ügyeibe is belszólhatunk. A Matica felhívása a közvélemény befolyásolására törekszik, elferdíti a tényeket, hiszen a megállapodás nyolc pontját szinte már az összes szlovák lap ismertette. • Mit tehet a magyar koalíció a kormányprogramban megjelölt fel­adatok megvalósításáért? - Olyan javaslatokat kell előter­jesztenünk a törvényalkotás folya­matában, hogy az új törvények és a törvénymódosítások lehetővé tegyék a feladatok valóra váltását. Ugyan­ilyen fontos az is, hogy a minisztéri­umokban megegyezésünk értelmé­ben kiépüljön a nemzetiségi képvi­selet. (csizmár) Helytállásért - szlovakiai magyar kitüntetés (Új Szó-tudósítás) Rendkívüli sajtótájékoztatón tájékoztattak teg­nap az Együttélés és a Magyar Ke­reszténydemokrata Mozgalom ve­zetői a két parlamenti frakció kez­deményezéséről, a Pro provitate Alapítvány létrehozásáról, amely minden évben egy kis bronzszobor­ral díjazza azt a szlovákiai magyar személyt, esetleg csoportot, aki a legtöbbet tett a szlovákiai magyar­ságért. A szobor - Nagy János alko­tása - valamiféle szlovákiai magyar kis Oscar akar lenni - szögezte le Csáky Pál, akitől megtudtuk :az A Helytállásért kitüntetés eszmei érté­ke 100 ezer korona. Ünnepélyes át­adására május 15-én kerül sor Ko­máromban, a Tiszti Pavilon Kaszi­nőtermében. A jelölés határideje még a múlt héten lejárt. Jelölt van több is - tud­tuk meg Bauer Edittől, ám neveiket egyelőre nem hozták nyilvánosság­ra. A kuratórium döntését - amely­nek az MKDM és Együttélés min­denkori parlamenti képviselői a tag­jai, ám más parlamenti összetétel esetében a testület bővíthető -, a szlovákiai magyarság emléknapja keretében ismertetik, s itt mutatják be elsőként a nyilvánosságnak a fér­fialakot ábrázoló szobrot is. Az ala­pítványt a tizennégy magyar parla­menti képviselő hozta létre. - Az emléknapot Komárom váro­sának és polgármesterének támoga­tásával rendezik meg - mondta Du­ka Zólyomi Árpád. Az időpont meg­választása nem véletlen. Az A Hely­tállásért kitüntetés létrehozói így kí­vánnak megemlékezni Esterházy Já­nosi, aki parlamenti képviselőként 1942. május 12-én nem volt hajlan­dó megszavazni a zsidók deportálá­sáról szóló törvényt. (gágyor) TEGNAP OLVASTUK Komáromi imanap? Miért? Mert kevesen vagyunk, mert érzem a felelősséget Krisztus előtt, aki azt mondta: „Menjetek, ta­nítsatok..." Imanap? Mert érzem a felelőssé­get népemért, nemzetemért. Imanap? Mert érzem, látom az idők jeleit. Április 6-án megint eltemettünk egy papot. Eggyel ismét kevesebben vagyunk. De ha téged nem bánt a lelkiismeret, akkor ne gyere. Ha úgy, érzed, hogy ez politika, akkor se gyere. És akkor se gyere, ha azt gon­dolod, hogy a politikus ne imádkoz­zon papi hivatásokért. Nem kell jön­nöd akkor sem, ha te úgy gondolod, hogy a magyar papok sértik a másik nemzetiséget, amikor hangosan imádkoznak magyar papi hivatáso­kért. Ha úgy érzed, hogy főpászto­rod nemtetszését váltod ki, nem kell jönnöd, bár ő ezt nem tiltja. Ha úgy gondolod, hogy ez politikai kérdés lesz, mert az előző imanapokon ma­gyar politikusok is imádkoztak a magyar papi és püspöki hivatáso­kért, nem szükséges jönnöd. De ha mégis úgy érzed, hogy ne­ked is kötelességed tenni valamit a nemzetért, hazádért, szülőfölde­dért, hogy a hívek az anyanyelvü­kön imádkozhassanak, ha úgy ér­zed, hogy szívhez szólóbban hang­zik az. őszinte, szívből jövő, anya­nyelven mondott ima, akkor gyere. Ha úgy érzed, hogy az édes anya­nyelven kimondott szavak őszin­tébben hangzanak a főpásztorért is, a más nemzetiségért is, akkor gye­re. Ha még nem felejtetted el, mert nem lehet elfelejteni Krisztus sza­vait: „Hogy egyek legyenek", ak­kor gyere. Ha úgy érzed, hogy egy öreg pap, aki kész volt börtönbe is menni főpásztoráért, és mindig is engedel­meskedik főpásztorának, őszintén beszél, és semmi mást nem akar, csak azt, hogy egyek legyünk - ak­kor gyere! Mons. LÉNÁR KÁROLY Az V. komáromi Imanap Jó Pász­tor vasárnapján, 1994. április 24-én lesz. Az imanap programja 15.00 órakor kezdődik a Klapka téren. (Remény) Magyar Szemle - Kassán (Új Szó-információ) Nem, még (vagy már?) nem tartunk ott, hogy a Hernád­parti városban újabb folyóirat jelenjen meg anyanyelvünkön. A címben sze­replő lapot Magyarországon adják ki. Néhány munkatársa - köztük Lovas La­jos, Mellár Tamás közgazdász és Tallai Gábor író - április 21-én Kassán 18 órától a Tháliában találkoznak az olvasókkal - a Madách Posonium Kft. helyi boltjának, az Együttélés PM városi szervezetének és a Thália Színháznak a közös rendezésében. Az est hazai vendége Popély Gyula történész lesz. Április 22-én Királyhelmecen mutatkozik be a Magyar Szemle, (gazdag) AHOGY ÉN LÁTOM Négyen a litomyšli hetek közül 1 Furcsa fintora a posztkommunista közép-európai demokrácia fejlődésének, hogy volt egy időszak, amikor a visegrádi csoport minden államfője éppen hogy csak beszélő viszonyban volt saját kormányá­val. Az üde kivételt - de csak néhány hete, és re­méljük, nemcsak hat hónapra - Szlovákia jelenti; március elejétől örvendetesen alakult nálunk a köz­társasági elnök és a végrehajtó hatalom viszonya. Mindent összevetve azonban az elmúlt néhány esz­tendő tapasztalata alapján teljesen indokoltan tesszük fel a kérdést: vajon mivel magyarázható, hogy a kommunizmusban tanúsított nemes maga­tartása alapján osztatlan népszerűségnek örvendő Lech Walesa, Göncz Árpád vagy Václav Havel és kormánya között meglehetősen feszült a viszony? Vagy például miért indított propagandahadjáratot Michal Kováč lejáratására a márciusig hivatalban volt szlovák kormány? Vajon melyik félben van a hiba? Újra és újra feltettem a kérdést a múlt héten, a közép-európai államfők litomyšli véleménycseré­jének napjaiban. Kétségtelen, hogy az államfői tisztségbe került egykori disszidensek múltja is szerepet játszik eb­ben. Mint ahogy nyilván az. is közrejátszik, hogy a miniszterelnököknek nincs disszidens múltja. És nincs kizárva, sőt, majdnem biztos, hogy e vonat­kozásban a „szimmetria" hiányát nem annyira Lech Walesa, Göncz Árpád és Václav Havel érez­tette országa mindenkori miniszterelnökével, ha­nem a mindenkori miniszterelnököknek voltak időnként komplexusai. Amelyekről talán egy szó sem esett, és amelyeket csak Freud tudna megma­gyarázni, ha élne. Aligha Walesának okoz lelki gyötrődést, hogy amikor ő a Szolidaritást szervez­te a pártállam ellenében, Lengyelország jelenlegi miniszterelnöke párttitkár volt Katowiczében. Amiatt is inkább Antall Józsefnek lehetett kisebb­rendűségi érzése, hogy amikor Göncz Árpád még Vácott ült a fegyházban, ő már vidáman írhatta orvostörténeti eszmefuttatásait. A posztkommu­nista miniszterelnökök közül e tekintetben még Václav Klaus volt a legőszintébb. Tanulmányt írt arról, hogy miért nem kedveli az egykori disszi­denseket. A válasz: nem tekinthetők igazi állam­építő elemnek. Aki - úgymond — egyszer ellene­szegül az államnak, abban megmarad a lázadási hajlam bacilusa. Csehország miniszterelnöke nem is tisztelte meg jelenlétével a hét államfő találkozóját. Persze, más, sokkal prózaibb körülmények is közrejátszanak abban, hogy Európának e táján a miniszterelnökök általában ellenszenvvel viseltet­nek az államfőik iránt, akik tevékenységét legszí­vesebben harmadrangú reprezentációra korlátoz­nák. A végrehajtó hatalom irányítóinak szüntele­nül sikert illene produkálniuk. Ami Európa sze­rencsésebb fertályaiban sem egyszerű feladat, itt, Közép-Európában pedig úgyszólván lehetetlen. Azonban Walesát, Havelt és Göncz Árpádot nem olyan fából faragták, hogy ne tennék szóvá, mi­lyen veszéllyel jár a mindenáron való eredmény­hajhászás, különösen ha kétes tisztaságú módsze­reket alkalmaznak. Egy miniszterelnök - még a legjobb és leg­messzebblátó is - a pillanat feladatainak igézeté­ben él, míg a köztársasági elnök feladata minden országban az állandóság megtestesítése. E vonat­kozásban szerencsés volt Lengyelország, Csehor­szág és Magyarország, hogy olyan személyiség került az államelnöki tisztségbe, aki korábban már bebizonyította, felismerte, milyen irányban kell nemzetének haladnia, és ezt korábbi tetteivel hite­lesítette. Magatartásával Michal Kováč is kelle­mes meglepetésben részesítette Szlovákia állam­polgárainak európaiságra törekvő részét, köztük minket, magyar anyanyelvű állampolgárokat is. A litomyšli találkozón egyértelműen kimondta: ren­dezni kell végre kapcsolatainkat, mégpedig mind­két nemzet megelégedésére. Litomyšlben nem fogalmaztak meg világtörté­nelmi jelentőségű nemzetközi egyezményeket. „Mindössze" annyi történt, hogy hét ország fe­lelős államfője eszmét cserélt arról, hogyan lehet­ne lakhatóbbá tenni kontinensünknek e nagy esé­lyeket és veszélyeket rejtő régióját. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents