Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-15 / 86. szám, péntek

850 SPORTFOGADÁS ÚJ SZÓ 1994. ÁPRILIS 19. FIFA-elnök kerestetik Június 16-án, egy nappal az amerikai világbajnokság nyitánya előtt Chicagóban összeül a Nem­zetközi Labdarúgó Szövetség kongresszusa, hogy elnököt vá­lasszon. A legesélyesebb jelölt ­mint 1974 óta mindig - ezúttal is Joao Havelange, akinek azonban ezúttal igen kemény ellenfelekkel kell megküzdenie. A hatodik elnö­ki ciklusának megkezdésére ké­szülő, 74 éves presidente legna­gyobb vetélytársa a FIFA főtitká­ra, a svájci Joseph Blatter lesz, ám a közelmúltban új jelölt jelentke­zett Antonio Matarrese, az olasz szövetség elnöke, az UEFA elnök­helyettese személyében. A június 16-ai kongresszuson a 190 FIFA-tagállam közül azok szavaznak, amelynek nincs je­lentős anyagi tartozása a világszer­vezettel szemben. Minden ország­nak egy szavazata van, a jelöltnek az első körben ezek kétharmadát, második vagy további szavazás esetén felét és még egy szavazatot kell összegyűjteniük. A legtöbb voks Európából (49) érkezik, majd Ázsia (41), Afrika (40), Észak- és Közép-Amerika (30), Dél-Ameri­ka (10) és az Óceániának nevezett térség (10) következik. A fenti sorrendből is látható, hogy az európai országok szavaza­ta igen fontos, ezért is várta min­denki lélegzetvisszafojtva, hogy Johansson, az UEFA svéd elnöke kit támogat majd. „Ha Havelange lesz az egyetlen jelölt, akkor rá fo­gunk szavazni. Minden más eset­ben az európai szövetség saját je­löltet állít." Világos beszéd. Mivel nyílt titok, hogy Joseph Blatter is jelölteti magát (a nemzeti és a kon­tinentális szövetségek április 16­áig nevezhetik meg jelöltjeiket), egyértelmű, hogy az UEFA is saját embert kíván nevezni a választási küzdelemben. Havelange és egykori „kedvenc fegyverhordozója", Blatter állító­lag hónapok óta nem beszélnek egymással, csak - elképzelhető, milyen hangvételű - üzeneteket váltanak. Küzdelmük éppen kapó­ra jön Johanssonnak, aki az olasz Antonio Matarrese személyében próbál meg olyan embert harcba küldeni, aki - ha megválasztják ­megfelelően képviseli majd a FI­FA pénzügyi forrásainak 70 száza­lékát(l) adó UEFA érdekeit. Hogy Matarrese vállalná-e ezt a „bábelnökséget"? Természetesen igen. Az olasz szövetség elnöke rendkívül becsvágyó ember, Jo­hansson ráadásul igen fontos fel­adattal bízza meg: a dél-amerikai és harmadik világbeli országok ér­dekét túlzottan szem előtt tartó Havelange után adja meg a (Jo­hansson szerint) elhanyagolt euró­pai focinak, ami jár neki. Az egyetlen dolog, ami visszatarthat. A brazil elnök kimondatlanul ugyan, de a teljes európai vezérkar leváltásával riogatja az UEFA-t, amennyiben az európai szövetség támogatása nélkül is ő lesz a befu­tó. Nem szóltunk még Joseph Blat­ter választási manővereiről. A vi­lágnyelvek többségét beszélő sváj­ci az UEFA-val már „lejátszotta a meccset", megválasztása esetén az európai szövetség teljesen szabad kezet kapna ügyei viteléhez. Ma­rad Havelange, akinek állítólag tiszteletbeli elnöki címet és napi 3500 dolláros(l) utazási keretet ajánlott fel - szigorúan közve­títőkön keresztül. Itt tart most az egyre vadabb korteshadjárat, ám április 16-án, a jelöltállítás határidejének lejárta­kor mindenképpen okosabbak le­szünk. Akkorra már legalább azt tudni fogjuk, hogy június 16-án kik közül kell választania a 190 tagország képviselőjének. (misur) A labdarúgó-világbajnokság résztvevői Nem nyerő típusok ? A brazilok az utóbbi szűk ne­gyedszázadban egyszer sem nyertek aranyér­met - nem úgy, mint 1958 és 1970 között, ami­kor négy vb-n el­ért világbajnoki címükkel végleg elhódították a Rimet-kupát - ám a se­lecao brasileirától midig nagyon sokat vár a világ. Most talán többet is, mint a viszonylag sikertelen - „csupán" egy harmadik és egy negyedik helye­zést érlelő - negyedszázadban bármi­kor. Ugyan a szambafutball művészei ebben az időszakban is rendre elkáp­ráztatták a szakembereket és a szur­kolók millióit, ám a csúcsra nem ju­tottak el. Egyrészt a győzni tudás hiá­nya miatt, másrészt azért, mert a zsonglőröknek - furcsa módon - a csatársor volt a leggyengébb cssapat­részük. 1974-ben Jairzinhónak, 1978­ban Robertónak, 1982-ben Edernek, 1986-ban és 1990-ben Carecának nem akadt méltó társa elöl, de újab­ban ilyen gond nincs, hiszen Carlos Alberto Parreira edzőnek (51 éves, korábban irányította a vb-n Kuvait és az Arab Emírségek válogatottját) azon kell törnie a fejét, hogy Bebeto (30 éves, a La Coruna játékosa), Ro­mário (28, Barcelona), Edmundo (22, Palmeiras), Míiller (28, Sao Paulo) közül melyik két sztárt hagyja ki ab­ból a támadókettősből, amely - a dél­amerikaiak jogos reményei szerint ­főszerepet játszhat majd a World Cup 94-en. De hogy mondhatunk ilyet, amikor Parreira már megtalálta a Be­beto-Romário álomkettőst (az előbbi hét selejtezőn öt, az utóbbi egyen két gólt lőtt). Igaz, csak egy meccsen, a továbbjutásról döntő Uruguay elleni találkozón futballoztak együtt - teljes sikerrel. Parreira akkor vallotta, felőle akár abban a pillanatban is kezdődhe­tett volna a világbajnokság, megtalálta a csapatát! Annyiban feltétlenül meg­alapozottnak tekinthetjük megállapítá­sát, hogy tíz embernek - Taffarel (27, Reggiana), Jorginho (29, Bayern), Ri­cardo Rocha (31, Vasco de Gama), Ricardo Gomes (30, Paris SG), Bran­co (29, Fluminense), Mauro Silva (26, La Coruna), Dunga (30, Stuttgart), Rai (28, Paris SG), Bebeto, Romário ­„betonnak" tűnik a helye, a tizenegye­dikre is legfeljebb hárman, Palinha (27, Sao Paulo), Edmundo és Leonar­do (24, Sao Paulo) pályázhatnak, a so­ros taktika függvényeként... Azt is el kell mondanuk azonban, Parreira legénysége nem éppen nyerő típúsú alakulat. Az 1993 nyarának elején indult nagy sorozatban (US Cup 93, Copa América, világbajnoki selejtezők, majd barátságos mérkőzé­sek Németország és Mexikó ellen) a 24-es döntőbe jutott válogatottak kö­zül csak az USA, Bolívia (idegenbeli vereség után!) és Mexikó ellen nyer­tek, ezeket nevezhetjük akár kötelező feladatnak is. A németek és (11-esek­kel) az argentinok viszont legyűrték a selecaót (Argentínának nemrégen már visszavágott Bebeto két góljával). Parreira edző valószínűleg tanult az aranykészletet másoknak tartogató esztendőkből, és a lebilincselő artis­tashow helyett némiképp egyszerűbb, inkább a lényegre törő előadást igyek­szik a színpadra vinni. Tudva jól, hogy a brazilok akkor is brazilok ma­radnak, ha nem minden pillanatban kedvük és technikai kvalitásaik sze­rint, hanem a korábbinál szervezetteb­ben és agresszívebben futballoznak, feltette magában: amennyire lehet, megpróbálja elegyíteni a dél-amerikai és az európai játékstílust. Megkönnyí­tette a helyzetét az, hogy Brazília ki­emelkedő tudású labdarúgóinak túl­nyomó többsége az öreg kontines klubjaihoz szerződött, azaz (akarva­akaratlan) alkalmazkodott a tengeren inneni futballhoz. Kapott is érte már nem kevés bírálatot. Például a Bolívia elleni 6:0-ás meccs után az egyik riói újság azt írta, túlságosan defenzív fel­fogásban futballozott a csapat. Erre mondta Parreira: „Komolyan vehetem valamikor is a bírálatokat?" Parreira deszertnek hagyja a csillogást, az édesség előtt viszont „kelkáposztát" főzet növendékeivel. Nem kell min­dig kaviár... Brazíliában különösen hangzó jelmondata szerint, első a biz­tonság. Ennek jegyében a söprögető előtt két zord felügyelőt szerepeltet (a legtöbbször Ricardo Gomest vagy Ri­cardo Rochát bízza meg az emberfo­gással) A középpályán is az erőszakos Dungát és Mauro Silvát favorizálja. Ez a páros nem valami virtuóz, ám a tréner arra gondol: a halfsorban és a csatársorban még van elég, fantaszti­kus trükkökre képes bűvész, nem be­szélve a két szélsőhátvédről, Jorgin­hóról és Brancóről. E két „bekk"a vi­lág bármelyik csapatában csatárt játszhatna, és a brazil kapitány azért is állomásoztat három középső védőt, hogy a szárnyakon Jorginho és Bran­co folyamatosan csatlakozhasson a támadókhoz. Azért azt senki se várja, hogy a tán­cos lábú labdarúgók produkciója ha­sonlítani fog a nyugatnémetek vagy a hollandok játékához. Minden bi­zonnyal az USA-ban is az „altatófut­ballal" kábítják majd az „őrült cso­port" (Kamerun, Svédország, Orosz­ország) tagjait és a további vetélytár­sakat. Bizonyosra vehető, a pálya kö­F.stado\ I nitios do Brastü ­Urazil Szövetségi Köztársaság: területe S 514 000 négyzetkilo­méter, lakossága 130 millió, t szövetség (Confederacao íirusi­leira de Futeboll alapítási eve: 1914. A FlFA-tagság kezdete: 1923. A klubok száma: 13 015. A; igazolt futballisták száma: 55-t 2t)0. Vb-szereplése - 1958, I'M2. 1970: világba/nők, 1950: második. 1938, 1978: harma­dik, 1974: negyedik, 1954, 19X2, 1986: ötödik, 1930: hato­dik. 1990: kilencedik, 1966: ti­zenegyedik, 1934: tizennegye­dik. Útja a világbajnoki döntőbe: Ecuador 0:0 és 2:0. Bolívia 0:2 és 6:0, Venezuela 6:1 és 4:0. Uruguay 1:1 és 2:0. A válogatott színe: sárga mez, kék nadrág, fehér sportszár. zépső területén addig adogatnak, ameddig csak tudnak, s amikor már „szundít" az ellenfél, akkor hírtelen felgyorsítanak, és két-három parádés megoldással helyzetet alakítanak ki. Márpedig Bebetóval és Romárióval a csatársorban a helyzet legalább há­romnegyed gól, ha nem egy egész... Ha pedig megvan a vezetés, a riváli­sok dolga már-már kilátástalanná vá­lik, mert aligha található még egy vá­logatott a világon, amely annyiszor nyert l:0-ra, mint a brazil. Ám nyom­ban hozzá kell tenni, ez az egyedülál­ló taktika is az egyik oka annak, hogy a kávéország szupersztárjai negyed­százada hiába szeretnének a dobogó tetejére állni. A vb-n hét mérkőzést kell játszani az aranyéremért, és kép­telenség, hogy hétszer 90 (olykor 120) perc alatt bármelyik védelem egyszer se hibázzon. Ráadásul a bra­zilok szerfölött hajlamosak a könnyelműségre, vagyis különösebb merészség nélkül lefogadható, a sárga mezes dél-amerikaiak nem ússzák meg kapott gól nélkül a World Cup 94-et. S ha gólt kapnak, már bajban vannak, mert attól kezdve az álmosí­tás nem vezet célra: küzdeni kellene az egyenlítésért. Ám a braziloktól mi sem áll távolabb, mint a harc, még ha az európai légió és a Parreira-recept révén sokat javultak is a tekintetben. Kérdés: eleget-e? Senkit ne vezessen félre, hogy a legnagyobb brazil sztárok kontinen­sünkön játszanak. Ettől még nem ugyanolyan mentalitásúak a pályán, mint a németek vagy az olaszok. Ta­lán pontosan azért kedveljük őket, mert megmaradtak braziloknak... TOMI VINCE Somorjai vívók Mexikóban Pengezajtól és lábdobogástól han­gos a somorjai vívóterem. Javában tart az edzés, a pástokon a helyi tőrözők apraja-nagyja. Naponta ide vezet az útja annak a négy fiatalem­bernek is, akik nemrégen a távoli Me­xikóban rendezett kadét és junior vi­lágbajnokságon képviselték a szép múltú klub színeit. Bármennyire is gazdag a hagyomány, egyetlen vb-n ilyen nagy létszámban még sohasem indultak (ezért hálásak valamennyi anyagi támogatójuknak), hallom For­gács Krisztián elnöktől. Legutóbb Denverben csak Lelkes Tibor rajtolt. Idei formahanyatlása kiszorította az utazók közül. A közép-amerikai or­szágba mások mentek. Egyiküket sem nehéz szóra bírni. Hisz megállták a helyüket. Sőt! Civilben üldögél a padon Jávorcsík Péter. Meghűléssel bajlódik, így nem öltözött vívóruhába. Mexikói kinnlé­tük színes fotóival kedveskedik. Köz­ben a juniorok között elért 22. he­lyéről csevegünk. - Erre aztán nem számítottam. Tit­kos vágyam a harminckettőbe jutás volt. Kellemes meglepetés ért. Szeren­csés sorsolásom után a vívás is ment. Mindjárt az első csőriében megvertem a csoport favoritját. Ez önbizalmat adott, akárcsak sikeres akcióim. Fel­szabadultabban folytathattam. Míg­nem egy kanadai fiú fel nem tartózta­tott. Balkezes és nálamnál két fejjel magasabb volt. Ennél kellemetlenebb ellenfelet ki sem foghattam volna. Igaz, előtte már legyőztem egyik hon­fitársát. Azt az asszót meg én élvez­tem. Péter tizennyolc évesen röntgenla­boránsnak készül. Tíz éve hódol a sportágnak, és egykoron versenyző bátyja vezette a pengék világába. Di­cséri a társaságot, délutánonként hasznos elfoglaltságot talál köztük, és az sem elhanyagolható számára, hogy sokat utazhat. - Mi tetszik a vívásban? Hogy egyéni sportág. Mindig magamért küzdök. Ha nem megy, én bukok le, ha meg sikeres vagyok, enyém az öröm. Nem kell senkivel megosztanom, mint a csapatversenyekben. Három éve járja a Világ Kupa-via­dalokat, két esztendeje a bonni vb-n is pástra lépett. Szponzorok nélkül nem utazhatott volna Mexikóba: egyesüle­tének, a Mayer és a Kredit (Holíčková Jana) cégnek tartozik köszönettel. Ugyancsak váratlan Fehér Koméi kilencedik helye a kadétok között. Decemberben múlt tizenhat éves, és a Dunaszerdahelyi Magánkereskedelmi Akadémia másodikosa. Menedzser lesz belőle. Papája, aki ma is az edzője, már óvodás korában elvitte a vívóterembe. Máig kitartott. Ő érte el az egész válogatott legjobb eredmé­nyét a távoli országban. - Verseny előtt kicsit izgultam, ol­vasással lepleztem feszültségemet. Jól ment az első körben, hétből öt csörtét megnyertem, így a táblán előkelő helyre kerültem. Legközelebb nem is kellett pástra lépnem, aztán egy oroszt vertem, majd a döntő kapujá­ban egy német fiú állított meg. Vele szemben elég szérszőrtan, egyhangú­an vívtam. Pedig többen láttak esélyt továbbjutásomra. Mindhiába... Köz­beszólt a fáradtság, az olimpiai csár­nok száraz levegője, a magaslati ha­tások sora. Délután fél egytől hatig viaskodtunk egymással. Még ma sem tudom felfogni, hogy kilencedik let­tem, miképpen csináltam. Csak vív­tam... Közben megvertem a magyarok legjobbját, Ipacs Imrét meg a német rangelsőt. Minkettőt életemben először. A jövő egyelőre rejtély szá­momra. Vívni azonban szeretnék. Felnőtt koromig feltétlenül. Fehér Béla boldog apaként és edzőként mesél fiáról: - Először megszerettettem vele a sportágat, s mikor ez megtörtént, utá­na kezdődött a célok és a munka egyez­tetése. Úgy érzem, ha lesznek eredmé­nyei, akárcsak klubtársainak, megnyí­lik előttük az út a további világverse­nyekre. Hozzáállásukon múlik. Forgács Péter a legismertebb so­morjai vívódinasztia sarja. Alig tizen­öt évesen szülővárosában elsős gim­nazista. Negyvenegyedik lett Mexikó­ban. Nagyapja és apja nyomdokában jár, de szeretné őket túlszárnyalni. - Engem az akaratom hajt. Azért jö­vök el mindig edzésre, hogy jobb le­gyek. Megfordult már a fejemben, nem lenne rossz felkapaszkodni a világ él­mezőnyébe. Ha a kadétok között meg korábban sikerül(t) helytállnom, miért ne folytathatnám eredményesen később is. Jövőre Párizsban lesz a vb. Ha a legjobb 16 közé kerülnék, máris egyet lépnék a megálmodott döntő felé. Mexikóból húsvétvasárnap érke­zettt haza a csapat. Valacsay Gergely, a negyedik somoijai még aznap fivé­rével elugrott diszkóba. Csak utána pihente ki az út fáradalmait. Kivétele­sen öntözni sem ment. Ő huszonötö­dik lett a vb-n. - Nagyjából erre számítottam. De előkelőbb helyen is végezhettem vol­na, ha az első körben két nyertes asszó után jobban odafigyelek, és nem kapok ki egy gyenge svájcitól. Akkor egyenes ágon mehettem volna a har­minckettőbe, és később nem olasszal találkozom. Ő viszont minden téren felülmúlt, végül bronzérmet szerzett. Mestere, akárcsak Forgács Péter­nek, Nagy József, aki nemrégen még vívóként adta a találatokat. Edzői munkájának első gyümölcsei ér­lelődnek. Mégis kitérővel kezdi: - Fehér Kornél 9. helye kimagasló dolog. Elég csak egy viszonyítás. A legjobb magyar 11. lett. Két-három­száz honfitársa közül, nem beszélve a sportág óriási hagyományairól. Ná­lunk - a diákokat leszámítva - nincs harmincnál több tőrvívó. Ebből hoz­tuk ki ezt az eredményt. Előnye mégis van ennek a szűk bázisnak, mindenki­vel többet foglalkozhatunk. Főleg azért vagyok boldog, mert két tanítvá­nyom is kijutott Mexikóba. De az sem kicsiség, hogy hozták várható formá­jukat, nem okoztak csalódást. J. MÉSZÁROS KÁROLY Brazília

Next

/
Thumbnails
Contents