Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-10 / 57. szám, csütörtök

IÚJSZÓM MOZAIK POLGÁRMESTEREK ÉS PARLAMENTB FRAKCIÓK Tárgyalnak az önkormányzatok átszervezéséről (Új Szó-tudósítás) - Minden par­lamenti frakcióval tárgyalunk a nemzeti tanács jelenlegi ülésén napirendre kerülő, a helyi és a regionális önigazgatás átszer­vezéséről szóló törvényterve­zetről - jelentette ki Michal Sý­kora, a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának elnöke a társulás tegnapi sajtóértekezle­tén. Az elnök elmondta: az ed­^üg-aieelíeresetl klubok képvise­lői ígcretoTTéüík,-h»g.y aem fog­ják kérni a tervezet visszavOná-­sát. (Azt ugyanis december óta már kétszer levették a parla­menti ülés napirendjéről.) Az el­nök szerint a képviselők a Helyi Önkormányzatok Európai Char­tájához történő csatlakozást sem ellenzik, és abban is egyetérte­nek a társulással, hogy a parla­menti és a helyhatósági választá­sokat ne egyidőben tartsák. A horizontális integrációról szó­ló tervezet nem kerül a parla­ment elé, de a társulásnak is az a véleménye róla, hogy ezt a tör­vényt már felesleges lenne meg­hozni. A sajtóértekezlet másik témá­ja a társulás és a szakszerveze­tek között aláírandó kollektív szerződés volt. Mivel az SZVFT a tavalyi közgyűlésén állampol­gári egyesülésből munkáltatói szövetséggé alakult, jogosult a kollektív szerződés megköté­sére. A szakszervezeteket a teg­napi sajtóértekezleten Igor Len­ský, az állami szervek és szerve­zetek szakszervezetének elnöke képviselte. Elmondta: a kollek­_tív szerződés célja elsősorban az, Eogy~~äz önkormányzatok működésével kapcsolatos egyes joghézagokat kiküszöbölje. Szó van benne az önkormányzati al­kalmazottak munkajogi helyze­téről, munkaidejéről (heti 40 óra), az átszervezések következ­tében szükséges elbocsátások esetén kötelező végkielégítésről stb. A szakszervezetek képvise­lője szerint a kollektív szerződés jelenleg mintegy 120 ezer em­bert érint, azonban a közigazga­tási hatáskörök átcsoportosítása után ez a szám megnövekszik. (gaál) OSCAR-HIRADO —Gogolizmus— Naponta megbizonyosodhatunk arról, mennyire igaz, hogy a klasszikusok már mindent megírtak, újat kitalálni legbölcsebb kormányunk feje sem tud, bármennyire is erőlködik. A közmondás azt tartja, nemakarásnak nyögés a vége, szerintem viszont a nagyon akarásnak is az, amit a szarka farka-szindrómával lehet a legjobban bizonyítani. És ez teszi már-már elviselhetetlenül alpárivá politikai életünket. Aki mégis kénytelen politi­kával foglalkozni, s el akarja kerülni a teljes csömört, próbálja meg önszuggeszcióval vagy szellemi játékokkal oldani saját feszültségeit. Forduljon például a klasszikusokhoz, s állítom, hogy politikai életünk minden mozzanatára talál megfelelőt. Játsszunk el e gondolattal. A parla­menti tudósításoknak leggyakrabban ilyen címeket lehetne adni: Béka­egérharc, A dzsungel könyve stb. Amikor kormányfőnk arról lelkendezett, hogy milyen sok közös vonás van a DSZM és az amerikai Demokrata Párt programjában, akár a Munchausen báróból is lehetett volna oldalakat idézni. A Slovenský východ kedden megírta: Eperjesen a DSZM helyi aktivistái a népszavazást követelő peticiós ívekre több mint ötven olyan személy aláírását is „megszerezték", akik már rég nincsenek az élők sorában. Csak azt ne mondja senki, hogy meglepődött, felháborodott, hogy ilyen disznóságról még nem is hallott. Mert Gogol Holt lelkekjéről már az alapiskolában is illett volna tudni egyet-mást. Csicsikovot a kapzsiság fűtötte, a mi csicsikovjainkat a hatalomvágy. A különbség szinte semmi. Minden területen szakértő kormányfőnk - aki kételkedik, nézze rendszeresen a keddi Press club című• tévéműsorokat - már többször kapott testre szabott kérdéseket a népszavazással kapcsolatban, de ezeket rendre azzal hárította el, hogy semmi köze hozzá, a peticiós bizottság az illetékes. Pirulás nélkül, bár mindenki tudja, hogy a referen­dum kinek az" ötlete volt. És nem a kis háryjánosok a felelősek a szemfényvesztésért, mint ahogy az operációba belehalt beteg miatt sem a portást vonják felelősségre. Visszatérve a tengerentúli példához: ha a hasonlatot végigvisszük, a logika azt diktálja, hogy az amerikás DSZM-nek csak amerikás elnöke lehet. De nem annyira clinlonos, inkább amolyan csípőből tüzelő reaga­nes. Aprogó, minden szépen vagy botrányosan távozott amerikai elnök megírja a maga visszaemlékezéseit. Ez a divat. Izgatottan várom, mikor fogják kiadni kormányfőnk memoárjait. És különösen azt, hogy mi lesz a címe. Tekintve, hogy játékunkban keveredik az orosz klasszikus az amerikai példaképpel, bő választék kínálkozik. Ugyanakkor a mi viszonyaink között, mégis a legjellemzőbb­nél, Gogolnál kellene maradni. Ki merné tagadni, hogy például a kormány privatizációs politikája kapcsán sokunknak eszébe juta Revizor. És végső. soron az Egy őrült naplója sem vesztett időszerűségéből. MALINÁK ISTVÁN 1994. MÁRCIUS 10. Egy város, két (bűn)eset A közbiztonság romlására panasz­kodva sokszor nem is tudatosítjuk, hogy nagyon gyakran maguk a meg­károsítottak adnak indítékot. Figyel­metlenségükkel, felelőtlenségükkel, feledékenységükkel kihívják a sorsot maguk ellen. (A gépkocsikban jelen­tős értékeket hagynak, az első eme­leti ablakot nyitva hagyják, és sorol­hatnánk a példákat a végtelenségig). Az elmúlt napokban történt két eset is elkerülhető lett volna, ha... Hogy mi történt az említett városban, arról beszéljen Hodál Aladár őrnagy, vizsgálótiszt. JUTALOM A NYOMRAVEZETŐNEK - Lehet, hogy ez foglalkozási ár­talom, de én ha nagyobb érték van nálam, elkerülöm a sötét, elhagyott utcákat, és ha hazaérek, az első dolgom, hogy felkapcsolom a lépcső­házban a villanyt. Ha a megkárosí­tott betartja ezeket az alapvető biz­tonsági szabályokat, nem kell a rendőrséghez fordulnia. Pozsonyból, ahol üzletvezető egy cégnél, egy biztonsági zárral ellátott táskában csaknem 300 ezer korona készpénz­zel utazott a vonaton. Otthonához érve nem tartotta szükségesnek meggyújtani a villanyt, és sötétben ment a lépcsőházban. így nem ve­hette észre, hogy egy férfi elfűrészelt lapátnyéllel támadt áldozatára. Rö­vid dulakodás után sikerült a táská­ját eltulajdonítania. A segélykiáltá­sokra ajtót nyitott egy tévéző szom­széd, ám mielőtt felgyújthatta volna a villanyt, a rabló félrelökte az útból, és elmenekült. A tanú annyit látott - amikor az utcára futott a menekülő után -, hogy 25-30 év körüli, 175-180 cm magas, rövid hajú, ápolt férfi. Nagyon valószínű, hogy a tet­tes tudott a pénzről. A cégtulajdono­sok úgy döntöttek, anyagi jutalom­mal illetik a nyomravezetőt. EGY FUTÓ ISMERETSÉG KÖVETKEZMÉNYEI Az alábbi eset tanulsága: ügyel­jünk arra, kivel kötünk barátságot, kit fogadunk rövid ismeretség után bizalmunkba. Történetünk szenvedő alanya - egy közeli faluból származó munkanélküli fiatalember- - megis­merkedett egy hölggyel, és hogy az kegyeibe fogadja, ajándékokat is vett neki, többek között egy 700 koronás blúzt. Ezt később még meg­tetézte, s a számlát - vesztére - egy húszdollárossal egyenlítette ki. A nő - kiderült róla, elvált kétgyermekes asszony - észrevette, hogy a férfi pénztárcájában több dollár is lapul. Ezért a rákövetkező napon, úgy, ahogy megígérte, felment gavallérja szállodai szobájába. Csakhogy nem egyedül, hanem egy „testőr" kísére­tében. A hölgy az ígért örömök he­lyett keresni kezdte meghívója dol­lárokat tartalmazó pénztárcáját. Amikor a férfi ezt meg akarta akadá­lyozni, színre lépett a „barát", s az ajándékozót bordatöréssel és agyrázkódással szállították kórház­ba. Ráadásul 400 dollárja is odalett. A még szabadlábon lévő gyanúsított - valószínűleg jugoszláv állampolgár - után nyomoz a rendőrség. (ordódy) KÖZLEMÉNYEK Értesítjük az érdeklődőket, hogy az Ezüstkalász gazdaképző tanfolyam következő előadása március 12-én lesz Dunaszerdahelyen a Perfects nyelviskola előadótermében. Dr. Bá­der Ernő a szarvasmarha-tenyésztés­ről tart előadást. * * * A Csallóközaranyosi Csemadok­szervezet és művelődési ház tiszte­lettel meghívja Önöket a Psalmus című fotókiállítás megnyitójára, amely 1994. március 11-én 18 óra­kor lesz a Csallóközaranyosi műve­lődési házban. A fotókat Szűcs Jenő, Oroszlámos György és Neuwirt La­jos készítette. Viruló fityuláját biztosan otthon hagyja, viruló jókedvét azonban aligha. Az Apácashow-ból is­mert Woody Goldberg színpa­don is remekelhet az idén; Hol­lywood legjelentősebb ünnepé­nek, az Oscar-osztásnak lesz a háziasszonya március 21-én. Túl nagy meglepetés nem ér­het bennünket: a tizenkét kate­góriában felterjesztett Schindler lista, amelyet Auschwitzban és Krakkóban forgatott Steven Spielberg, az amerikai mozi fe­negyereke, biztosan nyerni fog néhány kategóriában. Kevesebb eséllyel indul a versenyben a cannes-i fesztivál Arany Pál­ma-díjasa, a Jane Campion ren­dezte The Piano (magyar címén: A zongoralecke). Nyolc neve­zést sikerült begyűjtenie, ami nem biztos, hogy ugyanennyi aranyozott szobrocskát jelent majd. James Ivory alkotását, az Alkonyatot szintén nyolc kate­góriában jelölték, eggyel keve­sebb „pontot" szerzett Andrew Davis filmje, A szökevény és a Daniel Day-Lewis főszereplé­sével forgatott Az apám nevé­ben. Öt kategóriában indul Mar­tin Scorsese opusa, Az ártatlan­ság kora és Jonathan Demme AIDS-filmje, a nálunk most be­mutatott Philadelphia, amelynek Tom Hanks és Denzel Washing­ton a főszereplője. Ott van a listán a Függőjátsz­ma, az Őslénypark, a Tűzvonal, A cég, az Orlando, a Tina és a Viszlát, ágyasom is. A színészek közül Liam Nee­son (Schindler lista), Anthony Hopkins (Alkonyat), Tom Hánks és Daniel-Day Lewis áll a legkö­zelebb Oscar úr kicsinyített szobrához. A nők csapatában egyértelműen Holly Hunter (A zongoralecke), Emma Thomson (Alkonyat) és Debra Winger (Árnyak földje) vezet. Drukkerek és ellendrukkerek: március 22-én filmek és sztárok legnagyobb csatáját közvetíti a tévé. (szabó) Bébiprogram Rimaszombatban (Új Szó-hír) A napokban új tanfo­lyam indult a Rimaszombati járás hat közép, valamint tizenegy alapiskolá­jában. A délutáni foglalkozásokon a tanulók elsajátítják a csecsemőfür­detést, -pelenkázást, -öltöztetést stb. Előadásokon pszichológusokat, nő­gyógyászokat, gyermekorvosokat, nővéreket hallgathatnak meg, akik a családtervezésről, a nemi betegsé­gekről, a teherbeesésről, a gyerme­kek gondozásáról tartanak előadást. A tanfolyamot, amely q. Bébiprog­ram nevet kapta, a Szlovák Vöröske­reszt rimaszombati járási vezetői szervezték. A hónap végén verse­nyen szeretnék lemérni, hogy egy hónap alatt mennyit sajátítottak el a gyerekek a „tananyagból". Kép és szöveg: farkas AHOGY ÉN LÁTOM K evésszer fordult elő a XX. századi parla­mentarizmus történetében, hogy több­ségét vesztett kormánypárt azzal próbálja menteni a hatalmát, hogy az ellenzék politi­kusainak parlamenti voksokért cserébe fel­ajánlja a hivatalban levő államfő székét. Szlovákiában most ez is megtörtént. Jó egy hete már, hogy latolgatások jelennek meg a sajtóban arról, vajon elfogadná-e a Demokratikus Baloldal Pártjának valame­lyik vezetője a köztársasági elnöki tisztsé­get. A demokratikus baloldaliak pedig - Pe­ter Weiss pártelnökkel az élen - csak sumá­kolnak. Úgy tettek, mintha arról cikkeztek volna az újságok, leváltsák-e, mondjuk, a közép-szlovákiai élesztőgyár igazgatósá­gának portását. így aztán példátlan esetre került sor teg­nap a szlovák parlamentben. A köztársaság elnöke az ország helyzetéről beszámolva, rendkívül őszintén olyan tényeket tárt Szlo­vákia lakossága elé, amelyek mindenkit sok­koltak. Mindenkit, noha mindenki tudott róla, hogy Mečiar miniszterelnök nemcsak az ország lakosságával, nemcsak mozgalmá­nak legrátermettebb - így legbátrabb - poli­tikusaival, nemcsak az ellenzékkel került konfliktusba az elmúlt másfél év alatt, ha­nem a köztársaság elnökével is. Különböző népgyűléseken ő maga is, a kormányzó mozgalom felheccelt hordószónokai is mi­nősíthetetlen hangnemben támadták az or­szág első polgárát. De más az, ha csak hallomásból, újságcikkek alapján szerzünk tudomást a miniszterelnök és környezete viselt dolgairól, és egészen más, ha maga az államfő tájékoztat róluk, az összefüggéseket is feltárva. Michal Kováénak azt követően, hogy Mečiar piacra dobta, a legtöbbet ígérőnek Kenyértörés felkínálta az államfői funkciót, nem volt más választása, csak az, hogy a parlamenthez fordult, és a televízió közvetítésével az egész lakosságot tájékoztatta a konflik­tusról. Konkrét esetek tucatjait sorolta fel, hogy mikor és hányszor vétett a kormány elnöke az együttműködés írott és íratlan szabályai ellen. Meg a protokoll előírásai ellen, rontva ezzel a közhangulatot és a köztársaság kül­földi megítélését. Ezek mind súlyosan esnek a latba. Mindent összevetve azonban az Vladimír Mečiar legnagyobb vétke, hogy kormányzási stílusa hatására ugyanolyan kontraszelekció érvényesül Szlovákiában, mint amelynek következtében a kommuniz­mus évtizedeiben odajutott a társadalom, ahol vagyunk. Köztársasági elnökünk kendőzetlenül fel­tárta a valós helyzetet, és már történhet vele bármi: ezzel a tettel beírja nevét Szlovákia történetébe. Ország-világ előtt figyelmeztette tör­vényhozóinkat a diktatúra veszélyére. Fi­gyelmeztette a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom disszidálásra hajlamos, de nem éppen bátorságukról híres képviselőit, fi­gyelmeztette a Demokratikus Baloldal Párt­ja alpári taktizálásra hajlamos vezetőit és figyelmeztette az összes, magát ellenzéki­nek tartó pártot, hogy közeledik a tizenket­tedik óra, ameddig még remény van arra, hogy eredményes lehet a cselekvés. Az országot 1948 után az döntötte rom­lásba, hogy a politikai vezetők csak talpnya­lókat tűrtek meg maguk körül. Igaz, most nem vörös lobogók alatt, hanem nemzeti színű zászlókat lengetők vezetésével ezúttal ugyanennek a politikai stílusnak az ismételt bevezetésére készülnek Mečiarék és Slo­táék. Vagy éppen Mečiarék Slotáék nélkül. Azokkal, akik nem tudnak ellenállni a hata­lom vonzásának. A diktátorjelöltek nem szívesen szembe­sülnek a tényekkel. A parlament kormány­párti padsorai egyre üresebbek voltak teg­nap úgy 10 óra körül. A miniszteri bársony­székekből is hiányoztak a kormány tagjai - Mečiarral az élen. Lehet, hogy az elnök helyzetfeltáró be­széde meggyorsítja a folyamatokat. Most az a kérdés, működni kezd-e az ellenzékben a létfenntartási ösztön, és megvonja-e a bi­zalmat Mečiartól. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents