Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-10 / 57. szám, csütörtök

RIPORT . ÚJ szól 1994. MÁRCIUS 10. Köbölkúton nem a helyzet, hanem csak néhány ember radikalizálódott Eddig béke volt... Az utóbbi napokban Köbölkút ismét „téma" lett a szlovák lapok hasábjain. Nemcsak a kábeltévé engedélyezése körüli hercehurca okán, hanem amiatt is, hogy a faluban élő szlovákok meghívták a községbe a maticások legfőbb vezetőit, Jozef Márkust és Garajová asszonyt, s nekik sírták el kisebbségi sorsuk megannyi keservét. A vélt és a valós sérelmek nyomába eredtünk. A faluban járva találomra szólítottunk meg embereket, és a kábeltévéről, illetve a szlovák-magyar viszonyról faggattuk őket. — Ne keressenek nemzetiségi viszálykodás!, mert az nincs, megélhetési gondjaink viszont vannak - közölték elég szűkszavúan a megkérdezettek. A pontos tájékoztatás reményében felkerestük Kovács Ferenc mérnököt, Köbölkút polgármesterét, aki összefoglalta az utóbbi hetek történéseit. Ám mielőtt belelendült volna a községi kábeltévé, az iskolaügy, az egyház és a maticások „sztorijába", statisztikai kimutatásokból idézett: — Köbölkút lakossága 2350 fő. A szlovákok száma 412, de a faluban 26 cseh, 1 ruszin, 2 lengyel és 1 német nemzetiségű polgár is él. A magyar nemzetiségűek száma tehát 1908. Az óvoda szlovák osztályát 25-en, a magyar osztály alsó tagozatát 22-en, a felsőt 32-en látogatják. A szlovák iskolában 178, a magyarban 252 diák tanul. Nem titok, hogy a szlovák iskola tanulóinak 60 százalékát A magyar családok gyermekei képezik. Tavaly a községben 11 esküvő volt: 3 egyházi - ebből 1 szlovák nyelvű - és 8 polgári. Ha magyarok esküdtek, a szertartás magyarul zajlott, ha szlovákok, szlovákul, és előfordult, hogy a boldogító igent a pár magyar tagja magyarul, szlovák tagja pedig szlovákul mondta ki. A temetéseken hasonló a helyzet; legutóbb német verssel búcsúztunk az elhunyttól. A községben élő szlovákok 90 százaléka tud vagy legalábbis ért magyarul, s talán ez az egyik oka annak, hogy a magyar nyelvű szentmiséket látogatják. Nincs tudomásom arról, hogy a szlovák nemzetiségű polgárok olyan kéréssel fordultak volna a plébános úrhoz, hogy tartson istentiszteletet anyanyelvükön. A faluban béke honol, noha igaz, előfordult szóváltás is a magyarok és a szlovákok között. Persze, ezek a „piti" dolgok mindeddig nem zavartak senkit. A helyzet január vége óta, amikor itt járt a Matica küldöttsége, mintha radikalizálódott volna egy kissé. Vagy csak néhány lakos változott meg? Műszaki zűrzavar — Talán jó volna lezárni a kábeltévé betiltása körüli mendemondákat - szakítjuk félbe a polgármestert, aki készségesen vált témát. - Még 1992 nyarán a breznói SENS cég Keszegfalvára invitálta a környék polgármestereit, hogy bemutassa a kábeltévét. Hazatérve közvélemény-kutatást tartottunk, s míg eleinte csak 250 érdeklődő jelentkezett, számuk később megduplázódott. Jelenleg a faluban található 900 házból 540-be vezették be a kábeltévét. A község 400 000 koronával járult hozzá a kiadásokhoz. Elmondta még, hogy a község elöljárói úgy gondolták, ha van kábeltévé, legyen községi tévéstúdió is. 1992 decemberében benyújtották a kérvényt, ám mivel az ügyintézés hosszadalmas — három hónap próbaüzemelési engedélyt kaptak. Az első adásra 1992. december 25-én délután két órakor került sor; az éjféli misét vetítették felvételről, majd műsort adtak a magyar óvodások és a szlovák iskolások. Megalakult a tévétanács (tagjai a szlovák és magyar iskola pedagógusai, a plébános stb.); feladata a műsorterv összeállítása volt. A vasárnaponkénti adás szlovák nyelvű konferansziéval indult, magyarul fejeződött be, de előfordult, hogy olykor-olykor több volt a magyar műsorszám. Azért, mert a faluban a magyar rendezvények a gyakoribbak. Javában folyt a próbaüzemelés, amikor megérkezett a hivatalos vélemény: a kérvény nem tökéletes, az okiratról hiányzik a 200 koronás okmánybélyeg. Újabb háromhónapos próbaüzemelés kezdődött, majd sor került a polgármester meghallgatására. Kiderült, hogy a kérvény megszö- Mióta működik Köbölkúton Matica-szervezet, s valójában miért látogatott a faluba Jozef Markuš? - faggattuk tovább. - Talán három nappal a látogatás előtt, a nagysurányi Matica-székházból telefonáltak, hogy Markušék részt vesznek a Matica alapszervezetének tagsági gyűlésén. Arra a kérdésemre, hogy nálunk van-e ilyen, annyit mondtak, hogy van. Felkértek, legyek a hivatalomban, mert biztosan tiszteletüket teszik. Markušék előbb találkoztak a helyi maticásokkal, s csak azután értesítettek arról, hogy az ülésterembe vonultak. Vagy huszonötén gyűltek össze, s az összejövetelen Helena Bartová három pontba foglalta a szlovák lakosság panaszait: iskolaügy, vallásgyakorlás, községi tévéadás. Többek között azt is sérelmezte, hogy a szlovák gyerekek gyorsabban tanulnak meg magyárul, mint a magyarok szlovákul, hogy a községi tévéadásban a magyar iskola igazgatója toborozta a szülőket, rámutatott a tévébemondónő magyar akcentusára, és szólt arról, hogy a plébános csak magyar nyelven prédikál, temet, keresztel, esket. Nem '"^iinBi JP ' v' > i y-, , * rá? í ^VIIflHil — •••• Legfájóbb gondunk a munkanélküliség - Kovács Ferenc polgármester vegezése is hiányos, és a községi tévéadás műszakilag sem biztosított. - Tudni kell, az eltelt hónapok alatt 18 km kábelt fektettünk a földbe, s 15-20 házanként köztes erősítőket helyeztünk el: a Tesla privigyei üzemének eddig jónak tartott termékeit. A hazai gyártmányú erősítők hirtelen rossz minősítést kaptak, s kanadaiakra kellett cserélni! Ez volna a szlovák gazdaság fellendítéséhez vezető út? — teszi fel a kérdést a polgármester, de szerencsére nem tőlünk vár választ. - A követelményeknek eleget teszünk, szerelő vállalat - 75 -80 ezer koronájuk bánja - dolgozói hamarosan befejezik a cserét. Remélem, a műszaki átadás gondmentes lesz, s újból elkezdődhet az eddig szüneteltetett községi tévéadás. - Mit szólnak mindazok, akik eddig nem nézhették a kábeltévé műsorait? - Miért ne nézhették volna? A kényszerpihenő csak a községi tévéadásra vonatkozik. - Ezért terjedt el a hír, hogy a próbaüzemelést Markušék tiltották le? - vetjük közbe. Kovács Ferenc mérnök tagadólag rázza a fejét, majd annyit mond: a dolgok véletlenül alakultak így. Piri József plébános (Méry Gábor felvételei) kommentálom a közel háromórás tanácskozás hangulatát. Mondjanak véleményt a lakosok, a plébános - ajánlotta, majd hozzáfűzte: - Kár, hogy a falubeli maticások meg sem említették, hogy a község az eltelt négy esztendő alatt 23,5 millió koronát fordított falufejlesztésre, ami lakosonként 10 ezer koronát jelent. Mi itt úgy tartjuk, azzal, hogy mi fejlődünk, az ország is gyarapszik. Kevés a hívő Fíri József plébános úr csak hosszas rábeszélés után vállalta a beszélgetést, de néhány perc múlva 75 évét meghazudtoló frissességgel toppant be az irodába. ,— Köbölkúton a baj nem az, hogy szlovákul vagy magyarul prédikálok, hanem az, hogy kevés a szlovák hívő. Ezért nincs szlovák mise, a szlovák szülők ezért nem kereszteltetik meg gyermekeiket, s a szlovák fiatalok ezért nem kötnek házasságot a templomban. A maticás találkozó óta több ocsmány hangvételű, szlovák nyelvű levelet kaptam. A szlovák nemzetiségű Rudolf Haj n csak ennyit mond: — Mi nem politizálunk, békességben élünk mindenkivel. A faluban vannak, ám harminc évvel ezelőtt is voltak négyen-öten, akik soha nem neveztek senkit szlováknak, hanem csak tótnak. Ha valaki rajtuk keresztül méri le a szlovák-magyar viszonyt, régen rossz. Persze, az tagadhatatlan, hogy a nagypolitika beleszól a kisember életébe. Külön szerencse, hogy a polgármester nem részrehajló, teret ad szlováknak, magyarnak egyaránt. Védi a falu Eddig nem hiányzott a Matica? — Varga Béla érdekeit, a közt szolgálja. Valamennyiünket. Varga Béla nyugalmazott iskolaigazgató szerint Köbölkúton a múltban nem fordultak elő nemzetiségi viszálykodások. Lehet, hogy csak azért nem, mert erről senki sem mert nyíltan beszélni? — Embert próbáló időket élünk, ilyenkor felszínre törnek az alattomos indulatok. Az itteni szlovákok 1989 előtt soha nem hangoztatták nemzetiségüket, nem működött a Matica sem. Hogy miért? Nem érezték szükségét, de emiatt most bennünket, magyarokat okolnak, s marasztalnak el. Vagy itt van a kábeltévé kérdése, s a szóvá tett toborzás. A múltban is felszólítottuk a szülőket, hogy írassák gyermeküket magyar iskolába. Az emberben felmerül a kérdés: a szlovák pedagógusok miért nem szóltak a szlovák szülőkhöz? Miért nem létesítenek alapítványt a szlovák oktatás fejlesztésére? Megtehetnék, de akkor kit szidhatnának? Könnyebb nem mozdulni, könnyebb háborogni. Itt, Köbölkúton, a kisebbségi sorsban élő szlovákok otthon vannak. Persze vannak, akik nem szeretnek bennünket. Nincs válasz Helena Bartová ápolónő, a Matica slovenská helyi alapszervezetének elnöke csak hoszszas győzködés után hajlandó véleményt nyilvánítani. — Ha tudnák, mennyi gondom lett azóta... Üzletünk falára valaki ocsmány feliratokat firkált, persze a rendőrök a tettest nem találták meg. Nem tettem semmi rosszat, csak megfogalmaztam a kisebbségben élő szlovákok követeléseit. Komáromban a magyarok is megfogalmazhatták, vagy nem? Kikiáltottak magyarellenesnek, pedig nekem a lakosok többségével soha semmi összetűzésem nem volt. A rendelőben magyarul szólok a betegekhez. — Talán ha a Markuš-féle találkozóról beszélne — kértük. — Azzal kezdtem, hogy a községi képviseletben nincs szlovák, de azt is mondtam, hogy ezt nem a magyarok okozták. Rossz a törvény. Tény, szóvá tettem a magyar iskolába való toborzást, és azt, hogy a községi tévében legyen szlovák bemondó is. Ám mindezt csak azért, mert úgy tartom, a magyarok érdeke, hogy jól bírják a szlovák nyelvet. A férjem vállalkozó, s hiába akaija alkalmazni a falubelieket, nem teheti, mert nem tudnak szlovákul. Szinte a végszóra érkezik meg a férj, akinek szlovák kiejtése kissé magyaros. Arról tájékoztat, hogy magyar alkalmazottaival magyarul beszél, s ő gond nélkül alkalmazkodik a többséghez. S ő is a szlovák nyelvtudás fontosságát hangsúlyozza. Szó szót követett, ám beszélgetőtársaink nem szívesen hallgatták ellenvetéseinket. Nem szóltak akkor sem, amikor megemlítettük, hogy a községi tévén keresztül a szlovák pedagógusok is toborozhatták volna a diákokat. Amikor viszont rákérdeztünk, eddig miért nem működött Köbölkúton a Matica, Helena Bartová röviden válaszolt: a szlovákok féltek szervezkedni, s ez most sincs másképp. — Ezért is mi vagyunk a felelősek? - döbbentünk meg egy pillanatra, de válasz helyett az ápolónő a közeli házon megjelent, szlovákokat gyalázó feliratra mutatott. Búcsúzáskor megkérdeztük: elképzelhetőnek tartja-e, hogy a többségben szlovákok lakta falu községi tévéjében anyanyelvi műsort vetítenének 420 magyarnak? Nem válaszolt. Tapasztalatainkat közölni szerettük volna a polgármesterrel. Figyelmesen meghallgatja beszámolónkat, s legyint. — A községi tévé jelentősége olyan, mint a hangosbemondóé, csak ahhoz nem kell engedély, A tévé üzemelésére évi 50 ezer koronánk van csupán, még a kamerát is béreljük. Helena Bartová észrevételeit pedig nem kommentálom. Ha ő így látja, érzi, lelke rajta. Köbölkút legfájóbb gondja nem a nemzetiségi összeférhetetlenség, hanem a munkanélküliség. Az 1030 munkaképes lakosból 272 munkanélküli. A többség nem azt nézi, szlovák-e vagy magyar, hanem azt, hogy a falubeli nehéz helyzetbe került. PÉTERFI SZONYA