Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-08 / 55. szám, kedd

PUBLICISZTIKA A GYERMEKOTTHON NEM AZ IGAZI II. «ÚJ SZÓM 1994. MÁRCIUS 8. Otthon a város szélén A nagykaposi gyermekotthon munkásszálónak épült, ám mire minden a helyére került, a Slovnaftnak nem volt rá szüksége. Ha a tartóoszlopok mozgathatók lettek volna, az épület egészségügyi célokat szolgált volna... De nem így lett. Az épületbe 202 állami gondozott gyereket helyeztek el. - Szlovákiában ehhez hasonló intézmény, ahol helyben kisegítő iskola működne, nincs egy sem. A házban négy óvodai osztály van, ahol megoldható a szellemileg visszamaradott gyerekek oktatása, s itt kapott helyet a kisegítő iskola tíz osztálya is. Az óvoda és az iskola nemzetiségi összetétele szükség szerint változik. Ha az iratokból kitűnik, hogy a szülők nemzetisége magyar és a gyermek is tud magyarul, magyar osztályba kerül. Nálunk nincs nemzetiségi torzsalkodás, a gyerekek egymástól megtanulják mindkét nyelvet - sorolta a tudnivalókat Fetykó Mária igazgatónő. Az, intézetben 135-en dolgoznak, 24 tanító, 20 nevelő és négy óvónő; a fejlődésben visszamaradt gyerekeket további 12 óvónő, 28 csoportos nevelőnő és 9 éjszakás nevelőnő látja el. A gyermekotthonban 5 gazdasági előadó és 32 takarítónő, mosónő és varrónő dolgozik. - A növendékek ellátása azért sem könnyű, mivel a költségvetésből Fetykó Mária igazgatónő nem futja mindarra, amire az állami gondozott gyermekeknek tulajdonképpen joguk van. Mivel az épület a miénk, szerencsére, lakbérre nem költünk. De: az évi 600 ezer koronás gáz-, a 300 ezer koronás villany- és a 300 ezer koronás vízdíjat meg kell fizetni. Az élelmiszerre, figyelembe véve a normákat, 2 millió 600 ezer koronát költünk, s ha a gyerekeket az előírt ruhaneművel akarnánk ellátni, további 4 millió koronára volna szükségünk. Az igazgatónő elém tette az 1978tól érvényes rendeletet, amely azt is megszabja, hogy a gyerekeknek bizonyos ruhaneműt meddig kell használnia. Ennek értelmében egy 3-6 éves állami gondozott ruhatára a következőkből tevődik össze: 6 bugyi - élettartam egy év; 4 harisnyanadrág - hal hónap; 6 pár zokni - egy év. És szerepel ott négy pizsama, négy ing, két szvetter, két melegítő, egy szoknya, egy ruha, téli öltözék, cipő, csizma, papucs stb. Az intézetet elhagyó 18 éves fiatalnak 5 ezer korona értékű kelengye jár: párna, paplan ágynemű, s ami a kezdéshez kell. - Ugye mindenre nem futja? - jegyezzük meg. s az igazgatónő beleegyezően bólint. Majd ismét az anyagiakra tér rá: -Tavaly karácsony előtt komoly anyagi nehézségeink voltak, ezért a kassai iskolaügy! hivataltól pénzt kértünk. Igényünk jogosságát elismerték, s nagyobb összeget, 1 millió 700 ezer koronát utaltak a számlánkra. Ezen kívül több szponzor, bank, biztosító és a római katolikus egyház küldött a gyerekek számára játékot, édességet, tanszereket. Karácsony este senki nem maradt ajándékcsomag nélkül... Az otthon lakói naponta ötször étkeznek, szombat—vasárnapokon csoportonként egyedül készítik el reggelijüket, takarítanak s a nagyobbak kimossák saját alsóneműiket, a zoknikat, a harisnyákat. Havonta zsebpénzt kapnak, az óvodások 15, az alapiskolások 30, a nagyobbak 80 koronát. El is költik, a kicsik édességre, a nagyobb lányok többnyire piperecikkekre. A „hivatalos" tájékoztatás után megnéztük az óvodát, és ellátogattunk a kisegítő iskola néhány osztályába is. Míg a háromszobás lakásokban berendezett óvodát az óvónők vidám képekkel, falirajzokkal, próbálták emberléptékűvé varázsolni, a tantermek zordsága szembeötlő volt. Hajtó Valéria óvónő az enyhén fogyatékos gyerekekről szeretettel beszél. Talán ez az oka annak, hogy apró csodákra is képes. A kicsik fejlődnek, s nem tudatosítják, hogy az igazi óvoda másképp néz ki. A következő emeleten található másik osztályból vidám kacagás zaja üti meg a fülünket. A nagycsoportosok között Eliška bájos arca láttán nem álljuk meg, hogy ne kérdezzünk rá: az egészséges, értelmes gyerekeket miért nem adják örökbe? Megtudtuk, hogy a roma gyerekek iránt nincs érdeklődés és Eliška, az otthonban élő öt testvérével együtt, félcigány. Az óvodások 92 százaléka, az iskolások (az otthonban berendezett kisegítő iskolát látogató és a családban élő gyerekekkel együtt) 93 százaléka roma származású. Az állami gondozottaknál az arány 77 százalékos. A gyermekotthon kisegítő iskolájának helyi 10 osztályában nemcsak az állami gondozott gyerekeket oktatják. hanem néhány bejárót is. Ók is romák. - Nemcsak tanítjuk őket — vallotta Szúnyog Míhályné tanítónő - hanem reggelenként meg is mosdatjuk őket. S amikor tízórai osztásra kerül sor, nemcsak az állami gondozottaknak jut, hanem a bejáróknak is. Ók ugyanis éhesen jönnek az iskolába. A tanszereket is csak itt használják, ha hazaadnánk a könyveket, füzeteket, nem látnánk viszont. A padból egy maszatos, magasnövésű fiú mosolyogva integet felém, s kérdezés nélkül beszélni kezd. - Reggel az anyu, amikor enni kértem, azt mondta, ne egyem meg a többiekét, hiszen az iskolában kapok kenyeret. Tizenegyen vagyunk testvérek, ebbe az osztályba is többen járunk. Ma a húgom hiányzik, mert odahaza nagymosást tartanak. Segítenie kell, és nincs is mit magára vennie. A tanítónő elmondja, noha Zoli 13 éves, csak most tanulja az ábécét. Eddig nem járt iskolába. -Tudok ám angolul - mondja vígan, majd érthetetlen szavakat motyogva táncra perdül. Michael Jacksont utánozza. Amikor rákérdezek, hol tanulta, ártatlanul kiböki: Otthon láttam, a videón. me könnyel telik meg, gyorsan témát váltok. Mivel a szobában nem látok semminemű személyes tárgyat, játékot, könyvet, rákérdezek arra, milyenek voltak az ünnepek, s mit hozott a Jézuska. - Édességet, banánt - mondták a szobában összegyűlt fiúk és hiába gondolkodtak, másra nem emlékeztek. Hol maradtak, hová kerültek a szponzorok ajándékai? - vetődött fel bennem a kérdés. - Ti, ugye, együtt laktok? - puhatolództam. A nemleges válasz nem Eliška szeret szerepelni - Van videótok? - Nincs. De amikor megjön a segély, hozunk a kölcsönzőből - mondja ártatlan együgyűséggel. Később az igazgatónővel arról beszélgetünk, hogy a szülők ritkán látogatják meg gyerekeiket, nem viszik haza sem a szünidőre, sem az ünnepekre. Amikor szóba került, hogy a gyerekek hazavágyódnak-e, azt mondta, nem is nagyon. Szavai meglepnek, mert tudtommal az intézeti gyerekekben a vágyódás ösztönös. Ha ismerik a szülőket, ha nem. A kollégámmal talán ezért (is) beszélni akartunk a korosabbakkal, akiknek véleménye, nem biztos, hogy egyezik a felnőttekével. Mivel a nagyok délelőtt a városi iskolában voltak, este tértünk vissza. Lehet, hogy a 13 és a 15 éves lányok, éppen koruk miatt voltak bizalmatlanok velünk szemben, ugyanis a feltett kérdésekre nem válaszoltak. A szemüket forgatták, illetve vihogtak. Annyit árultak el csupán, noha a gyermekotthonban több testvérük is él, egymás társaságát nem keresik. Sorra vettük az emeleteket, a szinte egyforma szobákat, míg rábukkantunk a nyolcadikos Marikára és lt éves öccsére, Gáborra. Elmondták, egy éve élnek a gyermekotthonban, mert szüleik elváltak és mostohaapjuk önkezével vetett véget életének. Anyjuk jelenleg Csehországban tartózkodik, házat akar vásárolni, hogy őket és ugyancsak az otthonban élő két testvérüket magukhoz vehesse. Marika varrónő akar lenni, Gábor traktoros. Bár mindketten arról beszélnek, hogy szeretnek tanulni, és a bizonyítványuk is jó, végül kiderült, hogy minden másképp van. Gábor azt is elpanaszolta, hogy osztálytársai gyakran elverik, amiért a tanító őt bünteti. A felnőttek azzal ijesztgetik, hogy a „roma" osztályba helyezik. Amikor a kisfiúnak a szeŐk szeretik egymást - Marika és Gábor (Méry Gábor felvételei) lepett meg. Túl bonyolult lenne úgy szervezni a gyerekek életét, hogy a testvérek egymás közelében lehessenek? Marika kifejtette, hogy vannak testvérpárok, akik nem törődnek egymással. Ennek az lehet az oka, hogy évekig ki-ki más otthonban élt. Közölte, mihelyt kisöccse az óvodából felkerül az iskolások lakrészébe, magához veszi és gondozni fogja. Sem ő, sem a többiek nem panaszkodtak, de valamennyien bevallották, nagyon várják anyjuk, a szülők jelentkezését. Mert haza akarnának menni. Akkor is, ha eleve tudják, rosszabb körülmények várják őket. Kevesebb étel és több verés. A nagykaposi gyermekotthonban valami megmagyarázhatatlan, furcsa hiányérzetünk volt. Amikor a lépcsőházban összefutottunk néhány nagylánnyal, s őket is egy-két kérdés megválaszolására kértük, legyintettek: - Velünk nem törődik senki sem. Nem beszélhetünk, mert... Van néhány pedagógus, nevelő, akiket szeretünk, s talán ők is minket, de itt nem az a jellemző. Minek kérdezősködnek a kicsik között, ók nem látnak semmit... Ezt éreztük volna? Az is igaz, hogy a nagykaposi gyermekotthonba nem véletlenül látogattunk el. Ugyanis még tavaly hírét vettük, hogy a növendékeknek szánt - szponzoroktól származó ajándékok része - nem jut el a gyerekekhez, hogy rossz az alkalmazottak hangulata, ami kihat a gyerekek közérzetére. Az állami gondozottak csak a házon belüli szakköröket látogathatják, a 200 gyermekből egy sem tanul zenélni. Amikor aztán Királyhelmecen járva, telefonon bejelentkeztünk, azzal utasítottak el bennünket, hogy az igazgatónő betegsége miatt nem fogadhatnak minket. Kértük őket, értesítsék ki jövetelünkről, hiszen Pozsony messze van. Kifejtették, hogy fogorvosnál van. És köszönés nélkül lecsapták a telefont. A gyermekotthonban az igazgatónő készségesen fogadott és kalauzolt. Jelét sem adta annak, hogy látogatásunk ellenére volna... Csakhogy! Hazatértünk után néhány nappal a nagykaposi gyermekotthon három alkalmazottja telefonon keresztül igazolást kért arról, hogy nem ők hívtak meg az intézetbe! Ugyanis Fetykó Mária igazgatónő tantestületi gyűlésen rótta meg őket azért, amit nem is követtek el. Sajnos, többet az intézetben uralkodó viszonyokról nem árultak el. Egyelőre. Kár... PÉTERFISZONYA VEZETEK NÉLKÜLI KAPCSOLATOK OM3 RJB Laikusok talán furcsának találják a fenti öt betűből és egy számjegyből álló címet, de aki valamelyest is jártas a rádióamatőrök világában, annak bizonyára elég információval szolgál. A rádióamatőrök nagy családjához tartozók azt is tudják, a kódolt cím a komáromi rádióamatőr klub hívójele. Azé a klubé, amelyet már a „békebeli" Csehszlovákiában is a legjobb eredményeket elért csoportok közé soroltak. Jó egy esztendővel ezelőtt az éterben oly gyakran előforduló hívójel még ÓK3 RJB volt, az ország kettéválása után azonban ez megváltozott. Csehországé lett az OK3 és az OL3, Szlovákiáé pedig az OM3 (rádiós nyelven: Ontario - Mexiko - three) kód. így ma már a szlovák repülőgépeken is a megváltozott kódot láthatjuk. A fiatal Szlovákiában eleinte két szövetség próbálkozott a rádióamatőrök tömörítésével, de mára már csak a Szlovák Rádióamatőr Szövetség (SZRSZ) maradt talpon, melyet az IARU (rádióamatőrök nemzetközi szervezete) is tagjainak sorába fogadott. A szlovák csúcsszerv mintegy 200 rádióklubot és ennél jóval több egyéni hívójelű amatőrt tart nyilván. - Az SZRSZ a Tipos Rt. nyereségéből kap némi támogatást, és ebből részesülnek az egyes klubok is. Mire elegendő az az összeg? - kérdeztem Molnár Bélától, az SZRSZ Ellenőrző Bizottságának elnökétől, a komáromi OM3 RJB hívójelű klub vezetőjétől. -A komáromi klub az említett központi juttatáson kívül a helyi gyermek - és ifjúsági központtól is kap támogatást, de új felszerelés megvásárlására ez igazából nem elegendő. Ezért nyitottunk mi egy elektronikai alkatrészboltot, ahol a lelkes rádióamatőrök igényeit elégítjük ki. Továbbá hordozható adóvevő készülékeket is árusítunk, amelyek a komáromi adótorony segítségével 25 kilométeres körzeten a telefonhálózatra is csatlakozhatnak. Az említett tevékenységeinknek köszönhetően tudunk lépést tartani a műszaki fejlődéssel. Ma ott tartunk, hogy amatőr műholdak segítségével rádióösszeköttetéseket létesítünk, képesek vagyunk színes állóképek közvetítésére és rákapcsolódhatunk olyan hálózatokra, amelyeken keresztül nagy adatbázisokból értékes információkat kérhetünk. - Mindez nem túl öncélú? - Egy kívülállónak bizonyára úgy tűnik, de éppen a rádióamatőrök segítségével sikerült már több katasztrófát elkerülni, vagy legalább hatásait enyhíteni. És talán azt sem szabad elfelejteni, hogy épp a lelkes rádióamatőrök ajándékozták meg és ajándékozzák meg ma is a világot újabbnál újabb találmányokkal. Kapcsolatot létesíteni a világ minden pontjával, szárazföldön, vizén és levegőben, barátként szólni a Húsvét-szigetek környékén hajózó tengerjáró rádiósához, japán kutatókhoz, vagy egy madagaszkári kollégához. Tisztelni az embert fajra, nemre és nemzetiségre való tekintet nélkül. Ez a nagyfokú tolerancia tartja össze a világ legtöbb pontját behálózó családját, melyet talán megszállott, de feltétlenül emberbarátrádióamatőrökalkotnak. KOSÁRDEZSŐ