Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-04 / 52. szám, péntek

1994. MÁRCIUS 4. LÚJSZÓ* OLVASÓINK OLDALA Tisztelt szerkesztőség! .. .Ismét be kellett fizetnünk a gépjármüvek kötelező biztosítási díját. Akik ezt elmulasztják, büntetést fizetnek. Tavaly én is megjártam, a féléves kötelező biztosítást, a 312 koronát megkésve fizjsttem be. Meg is bírságoltak. Csakhogy a törvény szerint a bírság összege egyenlő az évi kötelező biztosítási díj 20 százalékával. Csak azt nem tudom, mi közöm van az évi biztosításhoz, hiszen július első heteiben még autóm sem volt ...!? OROSZ ERIKA Pódatejed .. .Nemrég kerültem ki a kórházból, ahol megműtöttek. Elállt a lélegzetem, amikor a gyógyszertárban 250 koronát kellett fizetnem az orvos által előírt gyógyszerekért. 72 éves vagyok, tizenkét éve nyugdíjas. Miután gyermekeim befejezték tanulmányaikat 1000 - 1200 koronát vontak le fizetésemből adóra és betegbiztosításra. Most pedig fizetnem kell a gyógyszertárban. Hol itt az igazság? JÓNÁS SZILVESZTER Diószeg ...Közel négy éve működik Vágfarkasdon a nyugdíjasotthon. Tizenkét bentlakója van s további 65 nyugdíjasnak is főznek. Szekeres Zsuzsa és kollektívája azon fáradozik, hogy az idősék életét megkönnyítsék, és az otthonban a lehető legjobb körülményeket teremtsék meg számukra. BALOGH IRÉN Vágfarkasd Nyomasztó gondok A hazai politikai zűrzavarban háttérbe kerülnek a napi megélhetési gondok. Pedig nagyon nyomasztó, amikor egy nyugdíjas megkapja a havi számlákat és rettegni kezd, vajon futja-e pénzéből azok kiegyenlítésére. Es akkor még szó sincs a többi kiadásról. Közben tudjuk, hogy számolnunk kell a villanyenergia 35 százalékos drágításával és ennek függvényében számos más díj emelésével is. Mert vegyünk egy nyugdíjast, akinek havi jövedelme 2980 korona, vagyis évente 35 760 koronát kap. Ha ebből levonjuk a lakásra és a rezsire, háztartási biztosításra fordított összeget, illetve az ebédek és vacsorák kifőzdéi árát, akkor 4654 koronája marad 365 napra reggelikre, mosásra, tisztálkodásra, kultúrára... És akkor nem szóltunk arról, hogy az országban élnek rokkantak, kisnyugdíjasok is. Milyen életformát tesz számukra lehetővé a havonta kapott juttatás? RÉTI TALLO KÁLMÁN Szene JuL ... és írja meg, hogy nálunk nem létezik csúszópénz!!! Pavel Jakubec rajza Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ert teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmat, és várjuk további leveleiket.. A Balféktöl a Végjátékig Tavaly olvastam Soóky László Balfék című cikkét. Igyekezett Bős, az iskolák, az önigazgatás, földtulajdonlás minden kínjátbaját a magyar parlamenti pártok csődjeként beállítani. Mintha a parlamenti szavazatok döntő többségével rendelkeztek volna, s beleszólásuk lett volna a kormányzásba. A hazárdjátékot én abban látom, hogy annakidején a szavazzon a biztonságra jelszóyal kockára tették a magyarság parlamenti jelenlétét. Jobb lenne nem emlékezni, milyen lehetőségeket játszottak el a kormánypozícióban volt magyarok. Mai ellenzéki parlamenti képviselőink milyen hatalomra támaszkodhatnak? Mit tehetnek mást, mint foggal-körömmel védekezni a ránkzúduló hazugságokkal, fenyegetésekkel szemben? Talán ők oldhatják meg azokat az óriási gazdasági problémákat, amelyekbe, úgy látszik, belebukik a nagy vezér is? Komolyan gondolta Soóky László, hogy a magyar politikusok fel sem ismerik a problémákat? A táblaháborúban láthattuk, hogy hová vezet a karakán duhajkodása. A történelemtudós útkaparó miniszter parancsai ellen tehetetlen volt, de jó pár hordónyi olajat zúdított a magyarellenes uszítás tüzére. Bebizonyosodott, hogy a legzseniálisabb ötletet sem lehet tízszeres túlerővel szemben érvényesíteni. Ekkor az annyit szidalmazott magyar koalíció cikkírónk mellé állt. Köszönetként megjelenet a Végjáték. Már a bevezetőben is ugyanazokra a félremagyarázásokra, gyanúsításokra épít, mint a Balfékben. Neki már 1990 tavaszán nyilvánvaló volt, hogy forradalmi blöff taniii vagyunk, napjainkban pedig diktatórikus bolsevista gépezetet lát (a nagy vezér valóban arrafelé igyekszik). Ha állítása igaz volna, senki sem mukkanhatna meg. Szerzőnk legkevésbé. Jó lenne, ha megokolná például, miért volt „viszszavonhatatlanul végzetes tévedés" védekezni, kiállni alapvető emberi, kisebbségi jogaink érvényesítéséért? A diszkrimináló földtörvény milyen elemeit lehetett volna „ráhelyezni a megvalósulás útjára", miközben azt az államigazgatás minden erejével igyekezett lefékezni? A falutáblák ügye sem volt blöffölés, sem az alternatív iskoláké, sem a területi átrendezésé. A nagy vezér mestere az oszd meg és uralkodj elvének, no meg a zsarolás és ködösítés tudományának. Ebben segédkezik neki a szerző állítása, hogy a „precízen időzített" komáromi nagygyűlés a később botrányokba keveredett kormányt mentette meg. Merem állítani, hogy bármikorra lett volna kitűzve a gyűlés, a lehető legrosszabb időzítéssel vádolnák. Ennél képtelenebb csak a következő vád, a beépült „szürke eminenciákról". A magyar koalíció tagjai nem összeesküvők. Nyílt kártyával játszó, demokratikus mozgalmak. A miniszterelnök éppen azt fájlalja leginkább, hogy a magyar koalíció vezetőit nem tudja sem megzsarolni, sem megvásárolni. Ezért tér vissza újra és újra a magyarellenesség bevált kártyájához. Sokban egyetértek Soóky Lászlóval a privatizációs mesterkedéseket illetően. A magyar parasztot szeme láttára forgatják ki jussából saját, gyakran magyar nemzetiségű szövetkezeti vezetői. A kormány kénye-kedve szerint privatizál. A cikkíró ennek megakadályozását tán csak nem a 14 árva magyar képviselőtől váija? Nyilvánvaló, hogy magyarságunk érdekeit csak szívós, következetes, egybehangolt munkával lehet megvédeni. A politika állítólag a kompromisszumok tudománya. Viszont alapvető emberi-kisebbségi jogok esetében nem lehet kompromisszumot kötni. Csak szövetségeseket keresve és találva tudjuk elérni, hogy szülőföldünk végre igazi hazánk legyen. De csakis a magyarok összefogása kecsegtet eredménnyel. És itt látom én mind a két cikk szarvashibáját, írójuk olyan bokszolóra emlékeztet, aki ütéseit nem az ellenfélnek, hanem klubtársainak osztogatja. Vádolgatja, gyanúsítja azokat, akik felvállalták és becsülettel képviselik érdekeinket. MÁRIÁSSY ANDOR Pozsony Ezen a táblán a környező falvak lakói is nehezen igazodnak el. Ugyanis Hegyéte szlovák neve Kútniky és nem Kútiky, ahogyan az a táblán fel van tüntetve. Az idegen utazó számára ez zavart keltő talány. Megtehetnek néhány kilométert a Kútniky táblát keresve! OROSZ ERIKA Pódatejed EGY KÉNYSZERSZÜNET HÁTTERE MIÉRT NEM SUGÁROZ A KÖBÖLKÚTI KÁBELTELEVÍZIÓ? Még mielőtt a rádió- és televíziós sugárzást felügyelő tanács döntést hozott február 8-án a köbölkúti lévé sugárzásának leállításáról, a Matica slovenská helyi csoportjának kifogásai voltak a helyi adással kapcsolatban. Azt állították, hogy Fülöp Henriette bemondónő nem beszél jól szlovákul, nehezményezték, hogy felhívták a magyar szülők figyelmét, Írassák gyermekeiket magyar iskolába. Állították, hogy a helyi plébános nem tud szlovákul, pedig olykor a tévé miséket is közvetít. Mindez hazugság. A bemondó nyelvtudásával kapcsolatban senkinek sem lehet kifogása. Tényleg felhívták a magyar szülők figyelmét, de mi a rossz ebben? Baj az, ha a magyar gyerek magyar iskolába jár? Soha egy szlovákot sem kényszerítettek arra, hogy gyermekét ne az anyanyelvén taníttassa. Nekünk alapvető állampolgári jogunk, hogy gyermekeink magyar iskolába járhassanak. Nálunk a szlovák iskolában szinte az összes tanuló magyar. Valamennyit sajnálom, hiszen két szék közé ültetik őket. Nem lesznek belőlük sem szlovákok, sem magyarok, jóformán még a nevüket sem fogják tudni anyanyelvükön leírni. Az sem fedi az igazságot, amit a helyi plébánosról állítanak. Ha a hozzátartozók úgy kívánják, szlovák nyelven végzi a szertartásokat. Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása óta Köbölkút vegyes lakosságú község. De soha sem vollak itt nemzetiségi ellentétek. Jó lenne, ha ez továbbra is így maradna, de ehhez tiszteletben kell tartani minden polgár és minden nemzet jogait. VASS TIBOR Köbölkút BECSÜLÖM KÉPVISELŐINKET A Pavilon adását hallgatva megrázott az egyik hallgató gyűlölködő kirohanása Duray ellen. Pedig talán Duray volt az egyedüli, akit a nyolcvanas években meghurcoltak, mert kiállt a magyarság jogaiért. Tudom, koalíciót akarnak kialakítani pártjaink a választásokra. Milyen morális alapja lesz az MPP-nek a tárgyalásokhoz? Hogyan fogják megközelíteni a két magyar parlamenti pártot? Ezek a kérdések foglalkoztatnak engem. Mert például az MPP csak az utolsó pillanatban döntött, hogy részt vesz a komáromi nagygyűlésen, talán azért mert kirajzolódott, hogy nem annyira veszélyes a helyzet. Én becsben tartok minden magyar képviselőt, mert nagyon nehéz helyzetben vannak. Nincs, aki az oldalukra állna, legutóbb is milyen hisztériát keltettek a parlamenti szavazás körül! Ezt nyilván azért teszik mert a többi pártnak, így a KDM-nek is, nem tiszta a lelkiismerete. CSONTOS ERIKA Gyügy Még egyszer a sortűzről (Ki lőtt Nagysurányban? Új Szó, 1994. 2. 25) Az 1938-ban, az éjféli mise után Nagysurányban lezajlott eseményeket mindig karácsony táján szokták a szlovák lapok emlegetni, és úgy tálalni, hogy mindazokért a szlovákiai magyarság a felelős. A téma avatott szószólója Laco Zrubec, surányi születésű szlovák író. Ám minden új variáció után egyre jobban meggyőződöm arról, hogy hiányzik a körülmények igazolása. Tények nélkül (jegyzőkönyvek, jelentések, a jelenlevők meghallgatása, esetleg orvosi látlelet), maga az, hogy egy ártatlan, süketnéma lány esett áldozatul, legendává kezd válni. Esterházy Lujza Szívek az ár ellen című könyvében az eseményeknek ez a változata olvasható: 1938 Karácsony napján a budapesti rádió bemondta, hogy Surányban az éjféli mise után a szlovák ifjúság nemzeti tüntetést rendezett és elénekelték a. szlovák himnuszt. Mikor a csendőrség szét akarta oszlatni a tömeget, fenyegető ellenállásba ütközött, úgyhogy kénytelenek voltak riasztólövéseket leadni. Az egyik lövedék kioltotta egy fiatal lány életét. Még aznap fekete zászlók lobogtak mindenütt a pozsonyi épületeken, nemzeti gyász jeléül, a surányi eset miatt. A Nemzeti Színház előtt égő fáklyákkal körülvett óriási katafalk állott a szegény fiatal lány emlékére és hivatalos szónoklatokban emlékeztek meg a szabadság mártírjáról. S ezek a beszédek, valamint a sajtó és rádió is, tele voltak gyűlölettel Magyarország iránt. Mindezek után nyilvánvaló, hogy megleptek a pozsonyi Szőnyi István sorai, aki arról ad hírt, hogy a surányi lányt a háztetőkről a csendőrökre lezúduló golyók ölték meg. Szóval, a nagysurányi sortűz még nem lezárt ügy. A tisztánlátás végett igen fontosnak tartanék az ügyben egy komoly kutatást, amíg vannak még élő tanúk és a jegyzőkönyvek is felkutathatók. Amíg nem járunk a dolgok végére, addig a nagysurányi véres esemény bizony ék lesz a két nemzet között. MOTESÍKY ÁRPÁD Verebély EZ MÁR NEM ÁPRILISI TRÉFA! Ha a parlament elfogadja a minisztérium javaslatát a családi pótlékot illetően, keserű áprilisi tréfában lesz részünk. Megszüntetik a kompenzációs segély folyósítását s ezzel párhuzamosan a családi pótlék folyósításának feltételei is megváltoznak. Bizonyára sokan olvasták, hogy a gyerekek koruk szerint különböző összegeket kapnak. Nem hiszem, hogy én vagyok áz egyetlen, aki veszít a tervezett változásokon (bár aki nyer, attól sem sajnálom azt a pár tízest). Úgy olvasom, annak idején a 220 koronás kompenzációs segélyt az élelmiszer- és energiaárak emelésének kompenzálására vezették be. Csakhogy ezek az árak azóta is egyre emelkednek! Vagy áprilistól új korszakba, az árleszállítások korszakába lépünk? Egy vágyam van csupán. Szeretnék egyszer ott lenni, amikor az illetékes miniszterek megállapítják a családok létminimumát, megszabják az én havi koszt- és tisztítószer adagomat, szemrebbenés nélkül kifelejtik a lakbér, energia és szolgáltatások egyre emelkedő árait. Szemet húnynak az iskolai étkeztetés és az utazási költségek emelése felett. Szeretném, ha egy létminimumot megszavazó miniszter vagy képviselő egy hónapig megpróbálná eltartani négy tagú családját abból, amiből nekem meg kell élnem. Azt hiszem egy hét múlva iires zsebbel rohannának vissza a kényelmes bársonyszékbe. Rövidesen döntenie kell a parlamentnek a családi pótlékról. Elvárnánk, hogy képviselőink ne csak a mi nevünkben, hanem a mi érdekünkben is döntsenek. Nagyon sokan vagyunk, akiket a kétnyelvű táblák, a megváltozott utca- és helységnevek, az előrehozott választások, a privatizációs-botrányok nem szabadítanak ki a létfenntartási gondok taposómalmából. DIENES EDIT Rimaszombat