Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-31 / 75. szám, csütörtök

ÉRDEKESSÉG TAVASZUNNEP, PÁSZKA, HÚSVÉT •ÚJ 5ZÓ> 1994. MÁRCIUS 31. Tavasz - annyi mint újjászületés. A mítoszteremtésben kiapadhatatlan görög fantázia, hogy a tavasz szépségeihez méltó történetet kerekítsen, gyönyörű virágokat és még gyönyörűbb istennőket kapcsolt össze. Valamennyit együtt ünnepelték minden tavasszal, Perszephoné feltámadásakor. A rómaiakat sokkal kevesebb fantáziával áldotta meg a sors, viszont csalhatatlan érzékkel tudták, mi a szép. Éppen ezért „honosították" a görög mitológia mozgalmas életű isteneit: a halhatatlan olimposziaknak csak új nevet adtak. Perszephoné semmit sem vesztett bájából, de Flóra lett. Nézzük hát, ki is volt ez a Perszephoné-Flóra, a tavasz minden évben feltámadó istennője. Perszephoné Déméter, a gabonaistennő lánya volt. Hádész, az alvilág ura akkor látta meg őt, amikor egy virágos réten társnőivel mulatott. Magával ragadta a halál birodalmába. Déméter szíve bánattal telt meg, s nem termett gyümölcs, gabona, az embereket az éhhalál fenyegette. Zeusz belátta, neki kell igazságot tennie. Hermészt küldte az alvilágba, hogy visszahozza Hádész feleségét az anyjához. Az alvilág hatalmas ura engedelmeskedett Zeusznak, befogatta az aranyhintót, elbúcsúzott világszép feleségétől, de útravalónak gránátalmát adott neki. Mert aki abból eszik, visszatér hozzá. Nem tehetett másképp Perszephoné sem, az év egyharmadát mindig az alvilágban töltötte, de tavasszal újra és újra feltámadt, s visszatért az olimposzi istenek közé. A húsvét ünnepében is benne az újjászületés, hiszen ez a keresztény egyházakban Jézus Krisztus feltámadásának emlékünnepe. A magyar elnevezés pedig abból származik, hogy a hívők a feltámadás ünnepét megelőző böjt után e napon kezdték meg a húsevést. Jelképi értelme van a húsvét napján szokásos bárány, kalács, tojás és más ételek szentelésének is. A húsvéti bárány Jézust jelképezi, akinek előképe volt az a bárány, amelyet a zsidók Egyiptomból való kiköltözésük alkalmával ettek. A kalács Jézus feltámadása eseményén alapszik, aki feltámadása után tanítványainak megjelent; a kenyeret megáldotta, és velük evett. A tojás a belőle kikelő madárral a sírjából feltámadó Krisztust jelenti. Ezzel függ össze a hímes tojások készítése is. A zsidó pászka vagy pészach az elkerülésnek, illetve a kovásztalan kenyérnek az ünnepe. A bibliai történet szerint a zsidók Egyiptomból való kivonulásának ünnepe, vagyis közvetve itt is nyomon követhető az új élet motívuma. S éppen ez a szép ebben az ünnepben, hogy ki-ki vallása, hite szerint mást ünnepelhet benne. A SZOMSZÉDBAN ZÖLDEBB Húsvéti szokások Csehországban Minden vidéknek megvannak a maga sajátos húsvéti szokásai, sőt néha egy-egy faluban is más a „módi", mint a környéken általában. S bár évtizedeken át egy országban éltünk, nem igazán ismerjük a csehek húsvéti szokásait, hagyományos ételeit. Pedig olyan is akad köztük, amely számunkra merőben szokatlan. Kezdjük a konyhával. Amint lezajlott a kötelező takarítás, a költekező bevásárlás, beindul a nagyüzem a konyhában. Egy magára valamit is adó cseh háziasszony el nem mulasztja, hogy a családban nemzedékről nemzedékre öröklődő sablon szerint meg ne süsse a bárány formájú kalácsot. Főételként is bárány kerül az asztalra, de ha nem sikerül birkahúst venni, megteszi az ugyancsak hagyományos töltött hús. Tudni kell, hogy a csehek húsvéti asztalán a zöld szín dominál. A húst ugyanis az első ehető zöld növénnyel, a vitamindús zsenge csalán leveleiből készült töltelékkel találják, s a leves is zöld. A húsvéti zöldleveshez szinte minden kerti növény levelét felhasználják: a százszorszépét, az ibolyáét, az eperét, a repkényét vagy a csalánét, ami a hús töltelékéből megmaradt. Aki szereti az ínyencségeket, kipróbálhatja. íme a recept: a jó maréknyifriss levelet apróra kell vágni és egy kis vajon megfonnyasztani. A zöldféle ezután a kevés vízzel felengedett vajas rántásba kerül, majd a levest tejföllel és habart tojással kell dúsítani, szerecsendióvirággal ízesíteni. Az aranysárgára pirított zsemlekocka csak a tányéron kerül az üdezöld levesbe. Ami a húsvéthétfőt illeti, az Csehországban is a fiataloké, főleg vidéken. A fiúk csoportosan járják a lányos házakat, de nem locsolkodnak, hanem a fűzfavesszőből font korbáccsal paskolják el a lányokat, s közben tréfás rigmusokat szavalnak. Mindez kora reggel, az ünnepi készülődés idején zajlik, hiszen az öregek úgy tartják, hogy a lányos házhoz elsőnek érkező ostoros legény szerencsét hoz. Így aztán az elsőnek írkező kapja a leggazdagabb ajándékot, süteményt, italt, rozmaringágat, festett tojást. Piros tojást azonban a lány csak annak a fiúnak ad, amelyik tetszik neki. Régen az volt a szokás, hogy az első látogató húsvéthétfőn ostorával megcsapkodta a gazda jószágát is, a lovakat, teheneket, disznókat, hogy egész évben szépen fejlődjenek. Egyes cseh vidékeken pedig az istentisztelet után, a templomból gyanútlanul kilépő hajadonokat lepik meg a szemfüles udvarlók, s ott, a templom előtt korbácsolják el szívük választottját. Ez felér egy szerelmi vallomással, a fiatalok ezáltal mintegy legalizálják kapcsolatukat a falu előtt. A KÉSZÜLŐ SZÉPSÉG Valójában attól ünnep az ünnep, akkor okoz igazán örömöt, ha várjuk, ha készülünk rá, ha olyasmit készítünk magunknak és a család számára, amitől ez a nap egészen más lesz, mint a többi. Húsvétkor ez igazán nem lehet gond, hiszen ez a legderűsebb ünnepünk. Ez az ünnep tavaszköszöntő is, erre emlékeztessen a lakás ünnepi díszítése. A vázákba kerüljenek üde zöld és virágzó ágak, melyeket kifújt tojásokkal és színes szalagokal díszítünk. Ha a különböző technikákkal készült hímes tojásokat fűvel bélelt kosárba tesszük, nemcsak a locsolók vesznek belőle szívesebben, hanem a lakásnak is hangulatos dísze lesz. Hiszen a rügyező-virágzó ágak az újjászületés szimbólumai, a tojások pedig a termékenységetjelképezik. A Greenpeace javaslata: BARBIE BABÁT NE TOJJON! Errefele is terjed a szokás, hogy húsvét alkalmából megajándékozzuk a gyerekeket. Főleg a kicsiket, akik lelkesen elhiszik a Nyusziról, hogy képes vágyaik teljesítésére. S ez így van rendjén, legalább ők higgyenek a mesékben. A Greenpeace nevű környezetvédelmi szervezet legutóbbi hamburgi akciója azonban olyan figyelmeztetés, amelyet nem árt komolyan venni, s vagy a Nyuszinak kell szólni, hogy tojjon inkább csokibábut, vagy a kislányokat kell lebeszélni álmaikról. Pedig közülük nagyon sokan bizonyára Barbie babát kértek húsvétra. Bejárta a világot a hír: a gyönyörű, örökké megújuló Barbie 35 éves lett. Ebből az alkalomból Hamburgban is kiállítást rendeztek, amelyen komoly zűrzavart okoztak a Greenpeace militáns hívei: letámadták a kiállítás ünnepélyes megnyitójának résztvevőit, arcukra matricákat ragasztottak a baba részletes vegyi összetételével. Ezeken azzal vádolták a kínai, malajziai és mexikói játékgyártókat, hogy a baba 70 százalékban PVC-ből, vagyis polivinilkloridból készül, ami negatív hatással van a környezetre. A kedvelt baba formás teste mérgező, rákkeltő anyagokat, vinilkloridot és dioxint bocsát ki magából. Felszólították a babát forgalmazó Mattel céget, hogy kizárólag környezetbarát anyagokból állítsa elő termékeit. Mielőtt kitörne a pánik a gyerekszobákban, meg kell jegyeznünk, hogy a Greenpeace szervezet állításait eddig egyetlen laboratórium vagy kutatóintézet sem támasztotta alá. LOCSOLÓIteRS'EíK. Ha locsolni, ha korbácsolni mennek a kicsi vagy nagy fiúk, úgy illik, hogy verset is mondjanak. Azoknak, akik netán nem tudnak ilyet, összegyűjtöttünk egy csokorral. Hétfőig még meg lehet tanulni. Hiszen valóban kár lenne, ha feledésbe merülne ez a kedves szokás. Ákom-bákom, berkenye szagos húsvét reggele. Leöntjük a virágot, visszük már a kalácsot. Húsvét másodnapján az a kívánságom, e háznak népire ezer öröm, s annyi áldás szálljon. Hol kitérek, hol betérek, mindenütt egy tojást kérek. Ha nem adnak, visszatérek, nagymamától kettőt kérek. Húsvét másodnapját örömmel köszöntjük. Ha tojást nem adnak, mindnyájat leöntjük. Szépen kérem az apját, de még jobban az anyját, adja ki a leányát, hadd locsoljam a haját, mint a pünkösdi rózsát. Ajtó mögött állok, piros tojást várok. Ha nem adnak párjával, elszökök a lányával. Kelj fel, kislány, kelj fel, cifra nyoszolyádról, adj egy piros tojást aranyos kacsódból! Mert ha nem úgy lészen, vízipuskám készen, ablakidba betartom, szemed közé locsolom. Én kis kertészlegény vagyok, virágokat locsolgatok. A minap, hogy erre jártam, egy szép rózsafát találtam. Ki akart száradni, szabad-e locsolni? Az oldalt szerkesztette: GÖRFÖL ZSUZSA