Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-29 / 73. szám, kedd

PUBLICISZTIKA TÚJSZÓ A

hittan óra utolsó percében felcsendül a hálaadó ének. Horváth Róbert nagycsalomjai plébános elköszön a gyerekektől. Ismét elmúlt egy tanítási nap; s egy lépéssel tovább haladtak az úton. Hosszú menetelés áll még előttük, melynek végét, ha nem is látják, de hitük erejében bízva - tudják. Tavaly nyár végén még csupán a földi szándék és a Magyarok Nagyasszonya kegyeibe ajánlott alapiskola tárgyi létrejötte volt biztos. Egy olyan faluban, ahol majd két évtizede megszüntették a magyar iskolát, újra gyökeret eresztett és levelet hajtott az új mag. Az édes anyanyelven szerzett tudás és a katolikus hit szelleme tölti meg nap mint nap annak a tíz gyermeknek a lelkét, akiknek szülei mertek bízni. Nemcsak a névadó végtelen szeretetében és Horváth Róbert atya meggyőző szavaiban, hanem Kissimonyi Árpádnéban - a tanító néniben is: - Az első kél hónapban .minden eldőlt. Kitartó türelemmel viseltettünk egymás iránt, s úgy érzem sikerült elérni a célunkat. Az elsősök novemberben már tudtak írni és olvasni. Köszönhető ez a Tolnai-módszernek, amely minden addigi optimista feltételezésemet felülmúlt. Eleinte elsősorban önmagammal szemben voltam bizalmatlan, mert bár ismertem a módszert, nem tudhattam, sikerül-e majd eredményesen alkalmazni, s mennyire leszek Tolnainé követője. Mert ahhoz nem elég csupán ismerni, hanem alkalmazni is kell azt, ami végül minősít engem. A legnehezebb feladat a két évfolyammal — elsővel és másodikkal — való egyidejű foglalkozás megszerzése volt. Közismert a szakmában, hogy egy-egy kisiskola pedagógusa akkor lehet eredményes, ha az önállóságot, mint célt, minden más dologgal együtt tudja kifejleszteni a gyerekekben. Jelenleg három elsősünk van és hét másodikosunk, de remélhetőleg őszszel szépen megszaporodunk. Nem véletlenül jönnek majd egyre többen a nagycsalomjai katolikus magyar alapiskolába. Horváth Róbert plébános nem rejti véka alá optimizmusát: - Elképzelések, szándékok adták bizakodásunk tartalmát. Szerettük volna, hogy első nekifutásra elérjük azt a színvonalat, amit a nagybalogiban nyújtanak az oda járó magyar tanulóknak. Igazából nem akartuk túlbecsülni lehetőségeinket, ezért nagyon szerényen és óvatosan tervezgettünk. Az eredmény, viszont minden várakozásunkat felülmúlt. Tolnai Lajosné módszere a modern pedagógia egyik csodája, amely nélkül sokkal nehezebben jutottunk volna el idáig. Bevallom, magam is bejárok az órákra. Nem mintha felügyelni akarnám, de engem is elvarázsolt ez a módszer. Igyekszem nem beleszólni a tanításba... - Persze volt olyan eset, hogy az atya is jelentkezett, hogy ő tudja a mondatot, amit össze kellett olvasni - veti közbe a tanító néni. — Nem lehet rám panaszkodni. Fejlődőképes nebuló vagyok - tréfálkozik a plébános úr. Ebben a kellemes párbeszédben is megjelent a pedagógus és a lelki atya egymástól nehezen elválasztható hivatása. Az egyházi iskolákkal szembeni fenntartások, a szülők - még a hitbuzgók is - felteszik a kérdést: Miért más és miért jobb az egyházi iskola? Horváth Róbert erre így válaszolt: A gyermekeiket most ide beírató szülők sűrűn érdeklődnek azoktól, akiké már idejár: milyen is ez az iskola? Nagyon foglalkoztat mindenkit, hiszen ősszel hét elsősünk lesz. Semmi titok, semmi rejtélyes dolog nincs ebben. Elsősorban a nevelés légköre más. Szeretetre nevelünk szeretettel. Ebben vagyok segítségére a két pedagógusunknak. Tavaly ősszel másfél hónapra kórházba kerültem, s visszatértem után öröm volt látnom, milyen nagy előrehaladás következett be. Úgy mentem el, hogy még nem tudtak írni-olvasni, s mikor visszatértem, már mind a három elsős birtokolta a tudás alapjait. Mindehhez illesztjük oda a hitre való nevelés játékos formáit. Azon kívül, hogy ugyanúgy, mint más iskolában van hittanóránk, a napot imával, énekkel kezdjük és fejezzük be. Igazából semmiben sem különbözik az állami iskolától mindaz, ami ezen felül történik. Ugyanakkor az iskolán kívül, de attól nem függetlenül, többet akarunk adni gyerekeinknek. Nyilvánosan, a falu szemeláttára csináltuk a Miklós-ünnepet. A falu láthatta, sokan meg is lepődtek. Karácsonykor a mise alkalmával is szerepeltek a tanulók. Két gyerek fellépett az Ipolyi Arnold emlékünnepen, amelyen megjelent Templi József nagyváradi püspök is. Nagynagy szeretettel készülünk az anyák napjára. Bármennyire is sajnáljuk, ugyanerre nincs mód a szlovák állami iskolában. Ott is van hittan tanítás, de az előírásoknak megfelelően szlovák nyelven folyik. Azoknak a szülőknek, akik odaíratták gyerekeiket, ezzel kényszerűen ki kell békülniük. A nagycsalomjai plébános nemcsak örömökről, de gondokról is beszélt. Megoldódott az iskola igazgatói posztjának a kérdése. Balázs Éva személyében, aki Csábon tanít, találtak olyan pedagógust, aki heti egy napos kötelezettséggel együtt ezt a feladatot is ellátja. Minden pozitívum ellenére, igazából a községi önkormányzaton kívül nincs támogatójuk. Pedig nagy szükség lenne minden fillérre. Maga a Tolnai-módszer is tankönyveket kíván, sőt, hamarosan szervesen be kell illeszteni ebbe a számítógépet. ígéretben a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom részéről sincs hiány, de a megvalósulás várat magára. Tény, hogy nem egy politikai mozgalom feladata ez, viszont alapítványoknál eredményesen pályáztathatnák ezt a kisiskolát is. - Ez az egyházi alapiskola nem különválás útján jött létre, i. m •bp éppen ezért nincs megosztott könyvtára, taneszközei, vagyontárgyai. Megtartó és gyarapító ereje a hit, a pedagógusi elhivatottság, a szülői áldozatkészség valamint a papi lelkigondozás, de nélkülözhetetlenek a könyvek, a számítógép, a taneszköz, aminek ára van. Sajnos, egy önmaga létét, nem pusztán a szavakra alapozó iskola nem elégedhet meg az állami támogatás szabványosítottan lefaragott költségvetésével. Fennmaradásához több kell. A szülőktől, támogatóktól. A nagycsalomjai Magyarok Nagyasszonya Magyar Alapiskola szinte az édes anyanyelv pusztasággá változó mezőin született. Nehezebb és embert próbáló feltételek között küzd az értetlenséggel, a kishitűséggel. Most még kicsit anyagiakban is magárahagyottan... DUSZA ISTVÁN (A szerző felvételei) 1994. MÁRCIUS 29. II. Rákóczi Ferenc szülőházának megmentéséért Borsin túlnövő kezdeményezések (Új Szó-tudósítás) Szombaton Borsiban tisztújító közgyűlést tartott a II. Rákóczi Ferenc Emlékbizottság, mely három évvel ezelőtt elsősorban azért alakult meg, hogy a fejedelem szülőfalujában kezdeményezze a Rákóczi-kastély megmentését. Amint azt Hajdú Jenő, az emlékbizottság elnöke lapunknak nyilatkozva elmondta, Szlovákia és Magyarország a nyolcvanas évek elején kötött egy kormányközi megállapodást, melynek értelmében a szlovák fél a kastély külső tatarozását a magyar fél pedig a belső tér és berendezés kialakításának finanszírozását vállalta magára. A felújító munkát annak idején el is kezdték, de miután az állami költségvetésből az erre a célra előirányzott 22 millió koronát kimerítették, a kastély teljes tetőcseréjét már nem tudták befejezni. Később a szlovák kulturális tárcától még kaptak félmillió koronát, amit az önkormányzat megtoldott háromszázezerrel, s ebből az összegből befejezték a tetőcserét. A kastély rendbehozására még további 60 millió koronára lenne szükség, de 1989 óta a kormánytól semmi támogatás nem érkezett. Hajdú Jenő közölte, hogy ez a téma a szlovák és a magyar kultuszminiszter közelgő találkozóján is napirendre kerül, s bízik benne, hogy az ügyet sikerül a holtpontról kibillenteni. A II. Rákóczi Ferenc Emlékbizottság tisztában van azzal, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben a beruházáshoz szükséges 60 millió koronát egy tételben szinte lehetetlen előteremteni, ezért a kastély szakaszos tartozását vették tervbe. A tennivalókra az utóbbi időben a szlovákiai és magyarországi közvélemény figyelmét is igyekeztek megfelelő kampányeszközökkel felhívni, s úgy vélik, hogy a különböző szervezetek, alapítványok és magánszemélyek vásárolni fognak a 10 korona névjegyértékű támogatójegyekből, melyek árusítását rövidesen elkezdik. Említést érdemel, hogy az emlékbizottság eredményesen gyűjti a Rákóczidokumentumokat, s arra vár, hogy ezeket minél előbb bemutassák a felújított borsi-kastélyban. Kiemelésre méltó módon foglalkoznak a történelem iráni fogékony fiatalokkal is. Számukra rendezték meg Borsiban a Nemzetközi Rákóczi Ifjúsági Napokat, majd a fiatalok nemzetközi zenei fesztiválját, e nyáron pedig azokat a folklórcsoportokat várják Rákóczi szülőfalujába, amelyek a kárpát-medencei országokban a kisebbségben élő népek kultúráját ápolják. A tisztújító közgyűlés a II. Rákóczi Ferenc Emlékbizottság elnökévé ismét Hajdú Jenő, borsi pedagógust választotta. Az új ügyvezető igazgató Kőváry Andor, sátoraljaújhelyi jogász lett, alelnöknek pedig Mádai Gyula, miskolci pedagógust választották. A II. Rákóczi Ferenc Emlékbizottság közgyűlésének résztvevői vasárnap délután — sok más hazai és külföldi vendég kíséretében —' megkoszorúzták Mayer Ede Rákóczi-mellszobrát, mely 1907-ben még Zólyom főterén állt. (szaszák) Diszkóismeretség után erőszak Amikor Zsuzsa kora reggel kisírva, csapzottan, megtépázva, testileg, lelkileg megalázva érkezett az érsekújvári diákotthonba, csak egy valaki sejtette, mi történhetett vele az éjszaka folyamán. Barátnője Dana, akivel együtt szórakoztak a diszkóban, és aki talán csak azért nem jutott hasonló sorsra, mert ő érsekújvárinak számított. Látásból ismerte éjszakai szórakozópartnereiket, és azok is őt. Zsuzsa lévai volt, s Galántára utazva, ahová iskolába járt, megszakította útját Újvárott, meglátogatta barátnőjét. A két diáklány szórakozni vágyott, ezért beültek egy borozóba, majd később egy táncoshelyre mentek. A lokál, ahová betértek, ugyan nem örvendett a legjobb hírnévnek, ám ők mitsem törődtek ilyen aprósággal. Táncolni vágytak, s a diszkóban bőven akadt fiú. Arról, hogy a két gavallér, akikkel szórakoztak, nős, Zsuzsának fogalma sem volt. De ha orrára is kötötték volna családi állapotukat, az sem változtatott volna sokat a helyzeten, hiszen csak rövid időre jött, pár óra múlva indult a vonatja. A lányok kellő időben tudtára adták partnereiknek, hogy rövidesen el kell búcsúzniuk. Azok gálánsán felajánlották kocsijukat, mondván, nem kell még sietni, majd kiviszik Zsuzsát az állomásra. Alighogy a barátnők beültek a gépkocsiba — ahogy ez már ilyenkor lenni szokott - a férfikezek azonnal felfedező útra indultak blúzuk, szoknyájuk alá. Ez ellen még nem is nagyon tiltakoztak. Csak akkor kezdtek hisztizni, mikor az autó nem állt meg az állomás épülete előtt, a város pereme felé tartott, egy víkendházas üdülőtelep irányába. A férfiak azt javasolták, folytassák a bulit. A megszeppent lányok elutasították a meghívást, s amint kiszálltak az autóból, gyalog vágtak neki a városba vezető útnak. Hamarosan lefékezett mellettük a két táncos, mondván, ha már ennyire makacsok, ne kutyagoljanak, visszaviszik őket a városba. És ekkor a lányok másodszor is elkövették azt a hibát, hogy beültek a gépkocsiba. Danát ígéretükhöz híven kitették a központban, s azzal búcsúztak, irány az állomás. Ehelyett azonban visszamentek a hétvégi házhoz, s már az út során teljesen nyilvánvalóvá vált, mire megy ki majd a játék. A sötét, elhagyott helyen Zsuzsának nem volt semmi esélye. Azt kellett tennie, amit a két férfi követelt tőle. Azok az alkohol hatása alatt durvák, egyre követelődzőbbek voltak, és hol együtt, hol különkülön estek neki a szerencsétlen lánynak. Amikor az tiltakozni próbált, azzal zsarolták, ha nem lesz mindenben kedvükre, állapotosán tér majd haza. Hajnalban búcsúszó helyett azzal bocsátották szabadon foglyukat, ha szólni merészel valakinek, legközelebb nem ketten, dc tízen mennek végig rajta. Lehet, hogy a megfélemlített lány csak barátnőjének akarta elsírni bánatát. Szerencsére, az egyik nevelőnő meghallva a történteket, tuilta, mi a kötelessége. A tettesek mindent megtettek, hogy tisztára mossák magukat. Kitartóan állították, Zsuzsa önként ment velük, így erőszakról szó sem lehetett. Az elsőfokú ítélet ellen -- kétéves felfüggesztett szabadságvesztés — az ügyész fellebbezett. Végül a heves vérű férfiakat három-három évi börtönbüntetésre ítélték. (ordódy) HOSSZÚ MENETELÉS Az elvetett mag kihajtott Nagycsalomján Felcsendül a hálaadó ének Hosszú menetelés van még előttük