Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)
1994-03-26 / 71. szám, szombat
ÉRDEKESSÉG ^ ^ | ^ | ^ ^RFR MMW IIIIBI^MMMIIIR^ 1 Kisgyerekek kéz nélkül Reszketnek a brit édesanyák: születendő gyermekeik egészségét féltik. Nagy-Britannia északi-tengeri partvidékén ugyanis rövid idő leforgása alatt immár a 25. kézhibás baba látta meg a napvilágot. A 30 éves Jeanette Scinbournes asszony harmadik gyerekének megszületése után szívszaggató fájdalommal vette tudomásul, hogy fiacskájának mindkét keze hiányzik. A kis Mark most már négyéves ugyan, és édesanyja, édesapja kénytelen volt beletörődni a megváltoztathatatlanba, a környék fiatal családjainak aggodalma, félelme viszont nem enyhül. A Swinbournes fiú - más, születési rendellenességekkel birkózó környékbeli kisgyerekkel együtt - egy különleges óvodába jár, hogy fölkészítsék az éleire. Orvosok szerint minden tízezredik születésre jut valamiféle kézrendellenesség. Az Északi-tenger brit partjainak közelében ennél sokkal gyakoribb a „torzszülés": kéz, ujjak, alsókar nélkül jönnek gyerekek világra. A szakemberek egyelőre nem tudták megfejteni a rejtélyt; sokan feltételezik, hogy a partvidéket sújtó természeti katasztrófák (zátonyra futott, elsüllyedt, rakományukat a balesetek következtében a tengerbe folyató olajszállító hajók) okozzák a bajt. Az ott lakók a szennyezett tengervízből kifogott halakkal (is) táplálkoznak. Vannak, akik a környékbeli atomerőművet hibáztatják; a brit nemzeti atomenergia-bizottság szerint a sugárzás minimális. Ennek ellenére a londoni egészségügyi minisztérium a kormányfő utasítására széles körű vizsgálatot kezdett a torzszülések okának kiderítésére. (Blick) LAZSÁLÁSÉRT^ KIEMELT BÉR A lustaságra hajló franciák most kedvükre henyélhetnek. Egyenesen tilos felkelniük. Ráadásul még 57 ezer frank is üti a markukat. A semmittevésre természetesen nem az egész ország rendezkedhet be. Csupán egy toulousei kísérletről van szó, amelynek tanulságait az űrhajózásban szeretnék hasznosítani. Az önkénteseken azt vizsgálják, hogyan reagál az emberi szervezet, ha hosszú időt, akár hat-nyolc hetet - például egy hosszú űrrepülés alatt - szinte mozdulatlanul kell tölteniük. A kísérletben 25-35 év közötti fiatalemberek vehetnek részt, akiknek testmagassága 170 és 180 centiméter között van, és súlyuk nem haladja meg a 80 kilót. Aki megfelel az orvosi bizottság igényeinek, hat héten át henyélhet, tévézhet, újságot olvashat, telefonálhat, rádiózhat. Ha letelt a kiszabott idő, a pihent urakat két hét alatt fokozatosan visszaszoktatják a hétköznapi strapához. Egy apróság: a vízszintestől megdöntött ágyukon csak fekhetnek a kísérlet résztvevői, fejük alacsonyabban van, mint a lábuk, s minden dolgukat fekve kell elvégezniük. Hasonló vizsgálatokat már az Egyesült Államokban és Oroszországban is végeztek. (FEB) Az oldalt szerkesztette; GORťÔL ZSUZSA COLLINS-KLÁN A viiág leggazdagabb nővérei - a maguk erejéből Vannak, akik beleszületnek, vannak, akik beházasodnak a gazdagságba. Joan és Jackie Collins az a brit testvérpár, akik a maguk erejéből és tehetségéből lettek a leggazdagabb nővérek. Joan színésznő, Jackie író. Nem igazán szeretik egymást. Ám képesek arra, hogy fenntartásaikat időnként elfeledjék. Joan 9 évesen állt először színpadon, XI évesen megírta első regényét. Detektív, újságíró vagy divattervező akart lenni. Színésznő lett. Olyan filmekben szerzett magának nevet és főleg sok pénzt, melyeket sosem fenyegetett az a veszély, hogy Oscar-díjra jelölik őket. A James Az eltitkolt lány Bond-íümek még a jobbak közé tartoztak. Roger Moore oldalán Joan nemcsak szép volt, időnként még játszania is sikerült. Amikor túl a negyvenen a Denver című, a Dallashoz hasonlóan végtelenül hosszú amerikai családsorozatban megkapta az undok, de szép Alexis szerepét, végre megengedhette magának azt a luxust, hogy válogasson a szerepek között. Már nem vállalt el minden szerepet, s ha nem kapott kedvére való forgatókönyvet, színpadon játszott. Méghozzá nagy sikerrel. Elfogyasztott négy férjet, az utolsó, a nála jóval fiatalabb Peter Holm alaposan megvágta őt a válásnál. Joan tanult az esetből. Változatlanul a jóval fiatalabb, lehetőleg európai férfiak a gyengéi, de házasságra már nem vállalkozik. Túl a hatvanon is egy 24 évvel fiatalabb angol régiségkereskedő, Robin Hurlstone oldalán él. Jackie, aki nyolc évvel fia'talabb, nemcsak ezzel a megmásíthatatlan ténnyel vívta ki Joan haragját, hanem azzal is, hogy több regényében alaposan lerántotta a leplet a hollywoodi társaságról, s egy-egy regényhőse kísértetiesen emlékeztetett Joanra. Míg Joan azon háborog, hogy egy színésznő túl a negyvenen, nézzen ki bármilyen jól, férfikollégáival ellentében nem kap méltó szerepeket, Jackie a szomorú özvegy életét éli, s amolyan rendes és fegyelmezett iparosként reggel fél nyolctól este hatig ceruzával rója a sorokat, gyártja a sikeresebbnél sikeresebb regényeket. Három lánya már felnőtt, egyedül él Beverly Hills-i fehér márvány villájában, amelyet imádott férjével, röviddel annak halála előtt, 12 millió dollárért építtettek. Igaz, amikor néhány évvel ezelőtt elvesztette pótolhatatlannak tartott férjét, Joan félretett mindent, turnéját kolta: van egy lánya. Ma már harmincéves, és nem kevés dologban ütött a mamájára. A két különc nőszemély nemigen fért meg egy házban, még csak egy kontinensen sem. Tara Newlcy szintén színésznő és énekes. Londonban él és dolgozik. Megtévesztésig hasonlít mamájára, nemcsak külsejével, hanem szókimondóságában is: „Az orromat apámtól örököltem, testalkatomat és beszélőkészségemet anyámtól. Le se tagadhatnám." Ami igaz, az igaz. Tara sem hangjával vagy eljátszott szerepeivel vonzza a figyelmet, hanem különc magatartásával és feltűnő szépségével. így aztán nem csoda, hogy három szép, tehetséges s ráadásul különc nő nehezen fér meg egymással. A Collins-klán hölgyei a maguk útját járják. (gzs) SZTÁRCSINÁLÓK Megint volt egy táncdalfesztivál Magyarországon. A nyitózene a régi szép idők megismétlését ígérte, a valóság nagyon is mai és meglehetősen lapos, esetenként élvezhetetlen volt. De legalább nem volt akkora lebőgés, mint a tavalyi. Ahogy mondani szokás: ez sem semmi. Pedig micsoda fesztiválok voltak! Erről mesélt a Kiskegyedben a ma már 69 esztendős Bánki László, a Magyar Televízió dramaturgja, a táncdalfesztiválok „atyja". - Tombolt a zenekar. Bravóztak, doboltak. Az egri kislány bizony elbőgte magát. De bevallom, mi, öreg rókák, Gyulai Gál János, a szerző és jómagam is alig tudtuk leplezni meghatottságunkat. Ritkán lehet tanúja az ember ilyesminek. Tehetség született. Mindez 28 éve, a rádió nyolcas stúdiójában történt. Nem leszek a játékszered - Behívtuk egy utolsó nagyzenekari próbára az énekeseket. Mondtam, elég, ha csak jelzik az éneklést. A lényeg, hogy hallják a nagyzenekari hangzást. Kovács Kati — mert róla van szó - kiállt, és valami elementáris erővel ordította, „énekelte el" magát. A zenészek már akkor eldöntötték, más győztes nem lehet, csak ez a lány. Így is lett. A döntőben, már harmadszor ismételt szűnni nem akaró éljenzés közepette, szinte nem is volt magánál. Egy jóindulatú pályatársnője csaknem belökte a színpadra: Ismételj, anyukám! Aztán felém fordult álságos mosollyal: Majd csak elveszti egy életre a hangját. Csak egy tánc volt... - Minden tavasszal körbejártuk az énektanárokat. Tehetségek után kutattunk. Drága Majláth Júliánál, abban a Dob utcai másfél szobában, sokan tanultak a későbbi sztárok közül. Balassa Tamással egy sámlin ültünk, amikor rátaláltunk arra az égő szemű, fekete hajú, zavart fiúra, aki csak akkor ragyogott fel, ha éneklésre nyitotta a száját. Szécsi Pálnak hívták... Bánki László Jöjj vissza hozzám! — Megőrült az ország '68-ban. Egy vézna csepeli kölyök addig könyörgött, hogy jöjj vissza hozzám, amíg minden mást félretéve, több 10 ezer levélben követelték, jusson be a döntőbe. Akkoriban a dalok, nem az előadók versenyeztek. Hiába adta a zsűri a lehető legkisebb pontszámot, Kovács Jóska beénekelte magát a szívekbe. A fesztivál után felhívott. Képzeljem csak, milyen az a Koós! Telefonáltatott valakivel, hogy ő az EMKE étterem főnöke, és havi 12 ezer forintot kínál, ha nála énekelek. Jó, mi? Akkoriban már havi háromezer is szép jövedelemnek számított. És csodák csodája, szeptembertől öles plakátok hirdették: az EMKE sztárvendége a fesztivál közönségdíjasa, Kovács József! Hát ilyen ez a Koós...! Pavarotti, a népszerű Joan és Jackie megszakítva sietett húgához. Úgy tűnik, ez a családi tragédia kellett ahhoz, hogy elássák a csatabárdot, s kapcsolatuk ha nem is szívélyes, legalább korrekt legyen. Jackie-nek, aki mindig igyekezett jó anya lenni, az sem tetszett, hogy Joan éveken át titPeter Holm volt az utolsó férj Luciano Pavarotti szeretné elérni, hogy az opera éppúgy hozzátartozzék az amerikai tömegek mindennapjaihoz, mint a baseball, a hot dog és az almapástétom. Ezt bizonyítandó, a világhírű tenorista a közelmúltban 12 ezer ember előtt énekelt operaáriákat és olasz dalokat Houstonban. A jeansbe, estélyi ruhába és szmokingba öltözött tömeg lelkes éljenzéssel fejezte ki tetszését. Pavarotti egyébként évente mintegy 15 hangversenyen lép fel nagyszámú közönség befogadására alkalmas sportcsarnokokban. A houstoni est bevétele rekordösszeg, 700 000 dollár volt. A tenor a napokban a New York-i Metropolitanben tündökölt, ezúttal a kiválasztottak előtt: a belépő 100 dollár körül mozgott. De mivel imádja ezt a várost, évente ad ingyenkoncertet a Central Park híres szabadtéri színpadán, amikor is tízezrek hallgatják őt amolyan jókedélyű piknik keretében. Az emberek élelemmel, pokrócokkal, hálózsákokkal „felszerelve" érkeznek, s élvezik napjaink (egyik) legnagyobb tenorjának csodálatos hangját és varázslatos egyéniségét. Pavarotti minden egyes nagyszabású koncertje újabb ok arra, hogy magánéletével is foglalkozzanak a lapok. A legellentmondásosabb hírek terjednek róla. Egyesek szerint példás férj és családapa, mások arról pletykálnak, hogy félre-félrelép. Hol arról szólnak a hírek, hogy keményen fogyózik, hol arról, hogy kedvenc lova belerokkant a 190 centiméter magas, 130-140 kilós sztár cipelésébe. A világhíresség mindezeken a „holtbiztos" értesüléseken kiválóan szórakozik. Mint mondja, ha úgy élne, ahogy az emberek elképzelik, akkor legalább nyolc órát kellene aludnia, két órát sziesztáznia délben, mindennap hatalmas tál spagettit falnia, természetesen friss bazsalikommal, és mindenekfölött ki sem dugnia az orrát, ha rossz az idő. S hogy mi az igazság? Azt, persze, el nem mondja. Hiszen ő is vérbeli sztár, neki is az a jó, ha írnak, beszélnek róla. S teljesen mindegy, hogy jót vagy roszszat, valót vagy valótlant. Attól még ő „a" Pavarotti. (g)
